Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-07-03 / 147. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 julius 3 Árvái Jenő Kék Gsillaglrnh Békéscsaba, Szent -tér 8. rég még eltem tejfölt meg ilyen lejesféléket. De most mér vége. Azokról is sikerűit lelöknöm. — S emi kivénatos? — Hm — mondja és megbólintja a fejét. — Mondjuk a nap. — A nap? Az hasznos dolog. Különösen a tavaszi. Tüdőbajosok,|fejjel a napnak — Nekem a tavaszi napsugár drága. Nyáron már nem is igen megyek a napra. Csak izzadok egész nyáron. — De nem mindegy ám, hogy fekssik ki as ember a napra. Da nem ám. Tüdőbajos emberen csak akkor fog a nap, ha fejjel feléje fordulva fekszik. Mig vissont a nem tüdőbeteg egyéneknek kivénatos lábbal a nap felé feküdni. — És mitől van ez ? — rebegem bátortalanul. — Az eiektromágnetiku8 erővonalaktól van az kérem, hogy az ember kénytelen olyan irányban feküdni, ahogy esek az erővonalak diktálják. Ha csak nem akar rosszat magának. — S a viz? — Abban is vannak vonalak. De hogy miképpen kell használni őket, azt még nem tudom. Én csak azt használom a vízből, ami az izzadással összefügg. — Es mikor izzad ? — Amikor csak lehet. Akár mindig is. Igen. Látni most is, kemény kalapja alól csakúgy csurog a verejték. Nem csoda, hiszen olyan hőfokú a levegő állapota, hogy a galambok szárnya pörkölődik a ház tetején. Belépünk a kamarába — A diéla a legfontosabb — mondja. Bólintok. — Jöjjön, megmutatem magénak a tépanyagkéazletemet a kamaréban. A hátsó kisebbik épület oldalán kínyi'ik egy ajtó. Belépünk. Leborított cukorládák és hasas uborkásüvegek sorakoznak a polcokon. — Mindegyikben van valami. Ez itt például citrom — mutatja. Belenézek a ládába. Igen, citrom. Felpattannak sorba a föde1

P A«>4- a nyakhaj utáni I "Cl l dauerozása 6 csavarral 2

P A|ti áramvonalas 1 "Cl i dauer 12 csavarral 3

D Af4 teljaa és tökélel les 6 hóig íaríós gépondo'áiás DAUER a jI T\f fodrászatban Sient István-tér 16. szám alat lek. E?y nagy dobozban fzójababot fedezünk fel. — Ezt hogy tetszik étkezni — kérdem, miközben néhány szemet összeroppantok fogammal a fehérjedus hüvelyesből. — Na, nem igy eszem én azt, hanem pörkölve. Valahonnan előhúz egy öblös papírzacskót s int. — Ebben pörkölt, darált szójabab van. Saját darálós, saját pörkölés. — Na tarcsa a markát, hadd ki néljam meg. Tartom a markom. Ssór bele a pörkölt, darált szójából egy kis kupac sárgás-barna port. Míttegvek most? Ebből enni kell. Na jó. Felszippantok a porból néhány lélegzetnyit. Nem is rossz. Legalábbis ki lehet bírni. Tétován megkockáztatom: — Csak igy egymagában szokta... Rámnéz. — Tulajdonképpen igen, de ugy mellé lehet enni mondjuk árvácska levelel, meg különösen virágot. Sajnos már nincsen árvácskám. Tovább nyitogatjuk a dobosok födelét. — Ez itt aszalt szilva'volt, emez meg füge. Dióm kevés volt, mert azt valahogy nem igen birom. Ehun, ez meg kökény, aszalva. Kóstolja. Kóstolom. Kökényszemünek kökényszemü, de nagyon aszalt. — E ekben mindben igen értékes ható anyagok vannak. A szójától például nagyszerűen lehet gondolkozni. Lecitin van benne. — Nézze a teáimat. Felemel egy nagy üveget, teli vízzel. Valanii úszkál a tetején. — Ez iít almatea. A lehullott zöld almát nem dobom el. Felaprítom s amint látja tizenkét óra kell neki. Az emésztésről nagyon jó. Minden üvegben van valami. — A borecet, amiről beszéltem. Saját készítmény. Itt egy pohár, töltök. Tölt és meg kell kortyintsam. Savanyu. — Akkor már az almateéból is. Abból isád. Jó hűvös viz. — Vannak itten még egy néhány nagyon közismert teák. Teccik ezt látni, milyen szép ssinü. Ez lóheréből (trifolium pratense) áztatódott. Erelmeszesedésrői jó. Jöjjön csak ki. Szemle a csalán-, pitypang és szója ültetvényen — Megmutatom magőnak, hogy termelekén lehetőleg mindent saját magam. A beromfiól hőtamögöü rámutat egy üde sö'd bőiéire. — Es a csalánom — mondja. Tovább nkerok lépni, de megdöbbenve felkiált és visszaránt: — Az istenért vigyázzon, el ne tiporja az ültetvényemet. Nem lálja, pitypang. Elrösfeilem magam. Istenem, majdnem kárt okoztam. — Mér nincsen bóbitája, de a levele még igy is igen értékes hatóanyagokkal van teli. Gyermekláncfű, pongyola pitypang (tarexacum officináié). Na ne ijedjen meg, nem lépeti rá. Csak majdnem. Jó. Amoll egy fa alatí érdekes levelű tövecske zöldéi árván magában. — Ez a salviám, ha nem tudná: zsálya. Szintén láp'élék. De tekintsen cíak emide, ez iít ibolya (szimpla viola odoraié) es is kiváló hatóanyagokat tartalmaz. Amott néhány sor szójaülletvény, krumpli (amiben szintin nsgyszerü do'gok vannak) és minden zöld ségfajta, ami szem-szájnak ingere. Az öreg ér kitárja a karját: — E< az én ültetvényem kérem. Bucsu: apostol tótágasban Szívélyes és hálás kézszorítás után a kepu felé keresem az utal. De meg kell ismét élinom. — A mozgásról nem beszéltem még magának. Az érelmeszesedés meg a tüdőbaj szempontjából is fontos a mozgás. Egy kicsit gondolkodik valamin. — Megmutatom magának a vér játékát a meszes erekben. Látja itt ezt a nagy kiduzzadt eret a lábszáramon belül. Most a vér szorítja ki igy. Ha tótágast állok, fejembe tzáil a vér. S akkor ez a meszes ér, mintha itt sa lett volna, fuccs, eltűnik. Tiltakozni akarok, hogy én a vi'ágért se kívánok ilyen bizonyságokat tőle. Dj hiába, már a fa]V n áll, lébe a magasban kalimpál. A keményka'ap elgurult. Gyorsan és készségesen elismerem, hogy a kiduzzadt messes ér valóban eltűnt. Rövid kérlelés után feléli és hajlandó kikísérni a kcpuig. Kezet siorilunk. Kijelentem, hogy ha nem is térek ét rögiön a nyerskoszlra, mindeneseire erősen meggondolkoztatoil a dolog. p. t. A pépsi református nevelő intézet jelenti A dunániuli református egyházkerület pápai nőnevelő intézetében az 1938. XIII. t. c. érlelmében fokozatosan megszűnő tani'ónő kép tő helyébe megnyiija 1938. szeptember 1 én a negy évfolyamú, érettségi bizonyítványt adó ieanyliceumot és 1942. szeptember 1-én a két évfoiyemu tanifóképző akadémiát. A leányüceum I. osztályába felvételért julius 15 ig, pótfelvételért augusztus 15 tői a szeptemberi beíratásokig lehet jelentkezni akár személyesen, akár levél utján. Beadandó okmányok: áll. anyakönyvi kivonat és IV. o. gimnáziumi, vagy polgári iskolai bizonyítvány. Magéntanulá8 nincs. A fizetendő iskolai dijak évi összege 146 P, mely a beiratkozástól kezdve 20 P ős havi részletekben fizethető. As intézet internátussal kapcsolatos. Az ellátás évi dija 6C0 P, mely 60 P-ős havi részietekben fizetendő. Minden egyéb tudnivalóról készséggel küld tájékoztatót az intézet igazgatósága. Munkásszemmel Irta: Murár Pál A búzaaratás társadalmi életünknek oly mozzanata, amely nélkül sem szegény, sem ur nem ehet kenyeret. Vannak emberek,, akik az életkalandokba elegyedvén, a munkának ezen szép periódusát csak hírből ismerik. Etek a készensült kaláciot eszik. Ebben as évbsn is immár itt az ideje a kaszapangésnek — ami* kor a buza learattalik, mint az élet áldása — melyből lesz a kenyér. A szegény földmivesek erre az időre Bzámiiottak, hogy megkönynyitsék nehéz éleígondjaikat. Az egyszerű embereknek minden reménységük a szép nyár, amikor az érett kalász hajlong s a busatáblák fölött szellő susog. A Természet az életet kínálja ilyenkor. Családos emberek, akik előtt a családi tűzhely szent és kötelességük a gyermekeik fönntartása s nevelése, esek igyekeznek, menekülnének a szabadba, a városi megkötöttségből, a munkanélküliség rémségeiből, az olcsó napszámbérektől, ahol ráadásul még a drágaság is őket fojtogatja. Éhség az folyton hajtja a szegeny embereket (a fiatalokat a faji össtön is). Az életben ts a sorrend ugy megy, mint a földmivelő munkában: elvetik az emberek a sor«uk magvét s elkövetkezik életükben az aratás. Hogyha bajt veknek, nyomorúságot aratnak. Akinek nincs négy ökre, az métf kisgazda sem, — hát as kicsoda, akinek nincsen semmije sem?... Elmegy másnak részből kaszálni. Az egyik valamennyiért, a másik kevesebbért. Kaszálni, aratni megy a sok harcos, s már a kaszáját is élesiti valamsnnyi, nem gondolkozik, csak mosolyog. Szétszélednek a mezei nagy munkában, nem is tőrödnek már azzal, hogy mi történik a világgal. A magtárakat telehordják, megtöltik — azután jöhet megint a téli ínség. Minden munkás azért kaszál, hogy legyen kenyér az asztalán. A munkához kell a bér. Az aratási bér sokszor több volt mint az idén, mert arattak mér holdanként egy mázsáért. Most és íöbbév óta mór 60, 65 esetleg 70 kg buza egy hold aratéai dija. Előfordul azért kevesebb is. Bizonyos, hogy es a minimális díjazási alap a munkásság kénytelen kényszerhelyzetéhez van idomulva. Elég nagy a munkáskinélal, a már évek óla duló válságos munkanélküliségi időkben s ezért a mezőgazdasági munkás bére olyan, amilyen. Ha most olcsón kell is aratni, less máskép egyszer, — mert mindig forog a sors nagy kereke, — ez idő nem él{ meg sohase. Esysser a nagy korszellem is elindul éretni rnejd, minden kulturember akkor boldogsághoz fog jutni. Mikor rnejd nem kell a zűrzavaros átmeneti időkben élni, mikor minden ember mer remélni. Tudni fogják as emberek akkor, hogy nemcsak a kenyérrevalót keli learatni, hanem, hogy a létfentartás érdekében az emberiségnek az igazságot kell aratni. ra legszebb, legolcsóbb ajándék a óriási választék! Gesmey-néi (a postapalota mellett)