Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-07-03 / 147. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 julius 3 Árvái Jenő Kék Gsillaglrnh Békéscsaba, Szent -tér 8. rég még eltem tejfölt meg ilyen lejesféléket. De most mér vége. Azokról is sikerűit lelöknöm. — S emi kivénatos? — Hm — mondja és megbó­lintja a fejét. — Mondjuk a nap. — A nap? Az hasznos dolog. Különösen a tavaszi. Tüdőbajosok,|fejjel a napnak — Nekem a tavaszi napsugár drága. Nyáron már nem is igen megyek a napra. Csak izzadok egész nyáron. — De nem mindegy ám, hogy fekssik ki as ember a napra. Da nem ám. Tüdőbajos emberen csak akkor fog a nap, ha fejjel feléje fordulva fekszik. Mig vissont a nem tüdőbeteg egyéneknek kivé­natos lábbal a nap felé feküdni. — És mitől van ez ? — rebe­gem bátortalanul. — Az eiektromágnetiku8 erővo­nalaktól van az kérem, hogy az ember kénytelen olyan irányban feküdni, ahogy esek az erővona­lak diktálják. Ha csak nem akar rosszat magának. — S a viz? — Abban is vannak vonalak. De hogy miképpen kell használni őket, azt még nem tudom. Én csak azt használom a vízből, ami az izzadással összefügg. — Es mikor izzad ? — Amikor csak lehet. Akár mindig is. Igen. Látni most is, kemény ka­lapja alól csakúgy csurog a ve­rejték. Nem csoda, hiszen olyan hőfokú a levegő állapota, hogy a galambok szárnya pörkölődik a ház tetején. Belépünk a kamarába — A diéla a legfontosabb — mondja. Bólintok. — Jöjjön, megmutatem magé­nak a tépanyagkéazletemet a ka­maréban. A hátsó kisebbik épület oldalán kínyi'ik egy ajtó. Belépünk. Leborított cukorládák és hasas uborkásüvegek sorakoznak a pol­cokon. — Mindegyikben van valami. Ez itt például citrom — mutatja. Belenézek a ládába. Igen, cit­rom. Felpattannak sorba a föde­1 P A«>4- a nyakhaj utáni I "Cl l dauerozása 6 csavarral 2 P A|ti áramvonalas 1 "Cl i dauer 12 csavarral 3 D Af4 teljaa és tökéle­l les 6 hóig íaríós gépondo'áiás DAUER a jI T\f fodrászatban Sient István-tér 16. szám alat lek. E?y nagy dobozban fzója­babot fedezünk fel. — Ezt hogy tetszik étkezni — kérdem, miközben néhány szemet összeroppantok fogammal a fe­hérjedus hüvelyesből. — Na, nem igy eszem én azt, hanem pörkölve. Valahonnan előhúz egy öblös papírzacskót s int. — Ebben pörkölt, darált szója­bab van. Saját darálós, saját pör­kölés. — Na tarcsa a markát, hadd ki néljam meg. Tartom a markom. Ssór bele a pörkölt, darált szójából egy kis kupac sárgás-barna port. Míttegvek most? Ebből enni kell. Na jó. Fel­szippantok a porból néhány léleg­zetnyit. Nem is rossz. Legalábbis ki lehet bírni. Tétován megkockáztatom: — Csak igy egymagában szokta... Rámnéz. — Tulajdonképpen igen, de ugy mellé lehet enni mondjuk árvácska levelel, meg különösen virágot. Sajnos már nincsen árvácskám. Tovább nyitogatjuk a dobosok födelét. — Ez itt aszalt szilva'volt, emez meg füge. Dióm kevés volt, mert azt valahogy nem igen birom. Ehun, ez meg kökény, aszalva. Kóstolja. Kóstolom. Kökényszemünek kö­kényszemü, de nagyon aszalt. — E ekben mindben igen érté­kes ható anyagok vannak. A szó­jától például nagyszerűen lehet gondolkozni. Lecitin van benne. — Nézze a teáimat. Felemel egy nagy üveget, teli vízzel. Valanii úszkál a tetején. — Ez iít almatea. A lehullott zöld almát nem dobom el. Felap­rítom s amint látja tizenkét óra kell neki. Az emésztésről nagyon jó. Minden üvegben van valami. — A borecet, amiről beszéltem. Saját készítmény. Itt egy pohár, töltök. Tölt és meg kell kortyintsam. Sa­vanyu. — Akkor már az almateéból is. Abból isád. Jó hűvös viz. — Vannak itten még egy néhány nagyon közismert teák. Teccik ezt látni, milyen szép ssinü. Ez ló­heréből (trifolium pratense) ázta­tódott. Erelmeszesedésrői jó. Jöjjön csak ki. Szemle a csalán-, pitypang és szója ültetvényen — Megmutatom magőnak, hogy termelekén lehetőleg mindent saját magam. A beromfiól hőtamögöü rámutat egy üde sö'd bőiéire. — Es a csalánom — mondja. Tovább nkerok lépni, de meg­döbbenve felkiált és visszaránt: — Az istenért vigyázzon, el ne tiporja az ültetvényemet. Nem lálja, pitypang. Elrösfeilem magam. Istenem, majdnem kárt okoztam. — Mér nincsen bóbitája, de a levele még igy is igen értékes ha­tóanyagokkal van teli. Gyermek­láncfű, pongyola pitypang (tarexa­cum officináié). Na ne ijedjen meg, nem lépeti rá. Csak majdnem. Jó. Amoll egy fa alatí érdekes levelű tövecske zöldéi árván ma­gában. — Ez a salviám, ha nem tudná: zsálya. Szintén láp'élék. De te­kintsen cíak emide, ez iít ibolya (szimpla viola odoraié) es is ki­váló hatóanyagokat tartalmaz. Amott néhány sor szójaülletvény, krumpli (amiben szintin nsgyszerü do'gok vannak) és minden zöld ségfajta, ami szem-szájnak ingere. Az öreg ér kitárja a karját: — E< az én ültetvényem kérem. Bucsu: apostol tótágasban Szívélyes és hálás kézszorítás után a kepu felé keresem az utal. De meg kell ismét élinom. — A mozgásról nem beszéltem még magának. Az érelmeszesedés meg a tüdőbaj szempontjából is fontos a mozgás. Egy kicsit gondolkodik valamin. — Megmutatom magának a vér játékát a meszes erekben. Látja itt ezt a nagy kiduzzadt eret a lábszáramon belül. Most a vér szorítja ki igy. Ha tótágast állok, fejembe tzáil a vér. S akkor ez a meszes ér, mintha itt sa lett volna, fuccs, eltűnik. Tiltakozni akarok, hogy én a vi'ágért se kívánok ilyen bizony­ságokat tőle. Dj hiába, már a fa­]V n áll, lébe a magasban kalimpál. A keményka'ap elgurult. Gyorsan és készségesen elismerem, hogy a kiduzzadt messes ér valóban eltűnt. Rövid kérlelés után feléli és hajlandó kikísérni a kcpuig. Kezet siorilunk. Kijelentem, hogy ha nem is térek ét rögiön a nyerskoszlra, mindeneseire erősen meggondolkoztatoil a dolog. p. t. A pépsi református nevelő intézet jelenti A dunániuli református egyház­kerület pápai nőnevelő intézetében az 1938. XIII. t. c. érlelmében fo­kozatosan megszűnő tani'ónő kép tő helyébe megnyiija 1938. szeptember 1 én a negy évfolyamú, érett­ségi bizonyítványt adó ieanyliceumot és 1942. szeptember 1-én a két évfoiyemu tanifóképző akadémiát. A leányüceum I. osztályába fel­vételért julius 15 ig, pótfelvételért augusztus 15 tői a szeptemberi be­íratásokig lehet jelentkezni akár személyesen, akár levél utján. Be­adandó okmányok: áll. anyakönyvi kivonat és IV. o. gimnáziumi, vagy polgári iskolai bizonyítvány. Ma­géntanulá8 nincs. A fizetendő iskolai dijak évi összege 146 P, mely a beiratko­zástól kezdve 20 P ős havi részle­tekben fizethető. As intézet inter­nátussal kapcsolatos. Az ellátás évi dija 6C0 P, mely 60 P-ős havi részietekben fizetendő. Minden egyéb tudnivalóról készséggel küld tájékoztatót az intézet igazgatósága. Munkásszemmel Irta: Murár Pál A búzaaratás társadalmi éle­tünknek oly mozzanata, amely nélkül sem szegény, sem ur nem ehet kenyeret. Vannak emberek,, akik az életkalandokba elegyed­vén, a munkának ezen szép pe­riódusát csak hírből ismerik. Etek a készensült kaláciot eszik. Ebben as évbsn is immár itt az ideje a kaszapangésnek — ami* kor a buza learattalik, mint az élet áldása — melyből lesz a kenyér. A szegény földmivesek erre az időre Bzámiiottak, hogy megköny­nyitsék nehéz éleígondjaikat. Az egyszerű embereknek minden re­ménységük a szép nyár, amikor az érett kalász hajlong s a busa­táblák fölött szellő susog. A Ter­mészet az életet kínálja ilyenkor. Családos emberek, akik előtt a családi tűzhely szent és köteles­ségük a gyermekeik fönntartása s nevelése, esek igyekeznek, mene­külnének a szabadba, a városi megkötöttségből, a munkanélküli­ség rémségeiből, az olcsó nap­számbérektől, ahol ráadásul még a drágaság is őket fojtogatja. Éh­ség az folyton hajtja a szegeny embereket (a fiatalokat a faji öss­tön is). Az életben ts a sorrend ugy megy, mint a földmivelő mun­kában: elvetik az emberek a sor­«uk magvét s elkövetkezik életük­ben az aratás. Hogyha bajt vek­nek, nyomorúságot aratnak. Akinek nincs négy ökre, az métf kisgazda sem, — hát as kicsoda, akinek nincsen semmije sem?... Elmegy másnak részből kaszálni. Az egyik valamennyiért, a másik kevesebbért. Kaszálni, aratni megy a sok harcos, s már a kaszáját is élesiti valamsnnyi, nem gondol­kozik, csak mosolyog. Szétszéled­nek a mezei nagy munkában, nem is tőrödnek már azzal, hogy mi történik a világgal. A magtárakat telehordják, megtöltik — azután jöhet megint a téli ínség. Minden munkás azért kaszál, hogy legyen kenyér az asztalán. A munkához kell a bér. Az ara­tási bér sokszor több volt mint az idén, mert arattak mér holdan­ként egy mázsáért. Most és íöbb­év óta mór 60, 65 esetleg 70 kg buza egy hold aratéai dija. Elő­fordul azért kevesebb is. Bizo­nyos, hogy es a minimális díja­zási alap a munkásság kénytelen kényszerhelyzetéhez van idomulva. Elég nagy a munkáskinélal, a már évek óla duló válságos munka­nélküliségi időkben s ezért a me­zőgazdasági munkás bére olyan, amilyen. Ha most olcsón kell is aratni, less máskép egyszer, — mert min­dig forog a sors nagy kereke, — ez idő nem él{ meg sohase. Esy­sser a nagy korszellem is elindul éretni rnejd, minden kulturember akkor boldogsághoz fog jutni. Mi­kor rnejd nem kell a zűrzavaros átmeneti időkben élni, mikor min­den ember mer remélni. Tudni fogják as emberek akkor, hogy nemcsak a kenyérrevalót keli le­aratni, hanem, hogy a létfentartás érdekében az emberiségnek az igazságot kell aratni. ra legszebb, legolcsóbb ajándék a óriási választék! Gesmey-néi (a postapalota mellett)

Next

/
Thumbnails
Contents