Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-07-27 / 167. szám

ÁRA FILLÉR Békéscsaba, 1938 julius 27. szerda 66. évfolyam 167. szám A kétezerötszázéves eskü Irta! Tóih Pal dr. m. kir. kormányfőtanőcsos, országgyűlési képviselő. A héboru ulán az erkölcsi tekintélyek csökkenése elvezeteit az orvosi tekintély csökkenéséhez is. Békében az orvotok kösül a katonaorvos volt az é.'c'apok állandó figurája, ma, talán azt lehel mondani, ex az élcelődés és lekicsinylés azokra az orvosokra terelődött, akik egyes társadalmi biztosítóintézeteknél helyezkedtek el, e kiknek működését izabályok kötik s okikel ez a szabályokhoz való alkalmazkodás és az elseblonosodés igen sokszor kritika tárgyává lesz. Pedig az orvos, a maga kiegyensúlyozott és kianaliíőit lelki egyéniségével, nemcsak saját munkájának ellátására képes, hanem azl is lehelne mondani — aminthogy Plőio megállapította — hogy ez államnak an orvosok a siűkteit veselői. Ha már Plátcra hivatkoz'am, megemlítem, hogy ez orvosi kiválás, valamikor, művészet volt és tulajdonképpen csak az utóbbi időben alakult mesterséggé; valamikor, Krisztus előtt kétezer esztendővel, olyan erkölcsi piedesztálon állolt, amilyenen BE utókorban sohasem. Itt idézem Mannlnger professzor legutóbb megjelent gyönyörű könyvéi, amelyben az orvosok kétezerötszáz év előtti eskümintáját ismerteti ; be eskü a következőképpen szólott: — Esküszöm Apollóra és az összes istenre és istennőre, hogy rendeléseimet a betegek hasznára fogom végezni. Halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni még kérésére sem, hasonlóképpen nem fogok adni nőnek sem magzalelhajló szert. Tisztán és jámboran őrzöm meg életemet és mesterségemet és ha olyat látok, vagy hallok az orvosi kezelés közben, vagy akár a terápián kivül az emberek életében, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni abban a véleményben, hogy efféle dolgokat szent titok módjára keli megőrizni. A mai eskü legfeljebb szavaiban változott meg, de értelmében teljesen azonos a 2500 év előtli orvosi esküvel. Ma az orvosok helyzete elsősorban anyagi vonatkozásban siralmas. Az orvosi hivatás tulajdonképpen áldozatául esett a mai idők taposómalmában kialakult korszellemnek, amely teljesen felőrli az egyéniséget. Az orvosi társadalomban is kialakult a típusrendszer és talán háromféle típust említhetek meg, a iiszlviselőorvos, a gyakorlóorvos és az egy személyben tisztviselő és gyakorlóorvos tipusát. A gyakorlóorvos-tipus kiveszőfélben van, mert a szabad pályán működő orvosok rendelése teljesen megszűntnek tekinthető. A tisztviselőorvos gyógyítással már nem foglalkozik, hanem mint orvoslistlviselő, teljesen a preven dóknak, a betegségek megelőzésének szolgálatában áll. Az ő hivatása meg is felel a mai modern korszellemnek, mert sokkal könnyebb a népegészségügyet szolgálni amikor BE egyedek még egészségesek és sokkal könnyebb a betegségeket megelőzni, mint már megkezdődött betegségeket, beteg társadalmai, beteg embereket gyógyítani. Ez utóbbi sokkal nehezebb és drágább is ez állam szempontjából. A tisstviselőorvosnak, természetesen, kényelmesebb helyzete van, mert nem áll husionnégy óráig állandóan szolgálatban, nyugodtan hagyják a'udni, nem költik fel a meleg ágyból; viszont előmenetele jobban biztosítva van és annak a vágynak ez elérése, amely ma még a legfiatalabb embernek lelkében is megvan emikor valamilyen pályára megy, a nyugdíj, részére szintén biztosítva van. A többség ma a vegyes típus, a tisztviselő- és gyakorlóorvos egy személyben, az olyan orvos, akinek van alkalmaiósa és asonfelül magánprexist is folytat. Erre a legjobb példa vidéken a községi és körorvos, nagyvárosban pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkal mazotlak Biztosító Intézete és a löbbi társadalombiztosító intézetek orvosai, akik lisztviselőmunkát is végesnek, orvosi magángyakorlatot is folytatnak. Ezeknek BE anyagi helyzete épp olyan siralmas, mint azoké, akik csak magánorvosi gyakorlatot látnak el. A többségre gondolok, nem egyes kivételekre, nem egyetemi tanárokra — akik pedig szintén ebbe a típusba tartósnak, mert fixfizetétes állás mellett folytatnak magángyekorblot —, hanem arra az ezer, meg ezer orvosra, aki másként helyezkedett el az életben. Fel akerom itt hívni a belügyminúc'er ur figyelmét be elődje állal 1937 ben kiadott rendeletre, amely, az orvosi álláthalmozások megszüntetésével, a fiatél orvosoknak jobb megélhetést akar biztosítani. A miskolci orvosi kamera felterjesztései idésem. A kamara elismeri, hogy az orvoíoket minden ilyen intézkedés hálára kötelezi, de arra is rámutat, hogy „nem szabad és nem lehet a fiatalokat kizárólag ugy segíteni, hogy az öregeket megnyomorítják as intézkedésekkel." A rendelet nem százszáEalékig nyomorítja meg as idősebb orvosokat, de tekintetbe kell venni azt, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet elődje 1927. előtt például egy osztályvezető orvosnak 3800 P-l fizetett azért a munkáért, amelyért ma be Országos Társadalombiztosító Intézet 1050 pengő fixfizetést, tehát háromszor kevesebbet ad az osztályvezető orvosnak. Holott annak az osztályvezető örvösnek családalapításra is kell mér gondolnia, vagy van is családja, ennek a létfenntartásához tehát az az összeg, amelyet az Országos Társadalombiztosító Intézettől fizetésképpen kap, nem elegendő. Nem kell megvárnunk, míg egy uj háború rámutat arra, hogy as egészségügyi szolgálatot o legtökéletesebben kell kiépíteni, a szervezkedésben előre kell menni és a népegészségyi szociális minisztériumot meg kell alkotni még most, amikor annak megalkotására a nyugedt előkészítés atmoszférája megvan. Anglia mindent elkövet a világbéke megóvása érdekében, de ez nem jelenti azt, hogy érdekeit feláldozza mondotta az angol miniszterelnök expozéjában (A B. K. tudósítója jelenti.) A cseh probléma egyik mai szenzációja: szinte biztosra vehelő, hogy Lord Runciman angol liberális párli főrend, volt kereskedelmi miniszter, tanácsadóként Prágába utazik, hogy a cseh kormány mellett működjék a szudétanémet párttal folytatott megbeszélések során. A második nagy esemény: a cseh kormány elhatározta, hogy összehívja a nemzetgyűlést. Lord Runciman kiküldetése már tegnBp bejárta a világsajtót. A lord kijelentette, hogy kész a tanácsadói srerep elvállalására a csehszlovákiai kérdés megoldására irónyuló tárgyalásokban. Erre azu'án London közvetítené Csehszlovákia és Németország között a megnemtámadási egyezmény kötésére irányuló tárgyalásokat. E tárgyalások egész tartama alatt Nimetorsaőgnak tartózkodnia kellene mindennemű támadástól és befolyásolástól. Az angol miniszterelnök beszéde Az angol parlament tegnap tartotta utolsó ülését a nyári szünet előtt. Elsőnek Sinclair képviselő röviden áttekintette a nemzetközi politikai életet, majd ezután Nevile Chamberlain miniszterelnök emelkedett szólásra és azzal kezdte beszédét, hogy az angol kormány célja a béke megóvása, a különböző konfliktusok és viszályok kiküszöbölésére irányuló törekvés. Kijelentette a miniszterelnök, hogy azért, mert Anglia mindenáron békét akar, nem hajlandó esetleg olyan dolgokat is megtűrni, melyek az ő érdeket veszélyeztelik, illetve érdekeit feláldozni, őszinte sajnálkozását fejesi ChamJ barlain afelett, hogy a spanyol polgárháború még mindig dühöng. Anglia mindenl elkövet, hogy a harc megszűnjön. Leszögezte a miniszterelnök, hogy az angol—olasz egyezményt Anglia sohasem tekintette egyoldalú egyezménynek és leghőbb vágya most is az, hogy a régi angol—olasz barátság újra életre kelljen. Áttért ezután a cseh kérdésre és kijelentette, hogy Anglia nem gyakorolt nyomást a cseh kormányra. Ezt a nehéz kérdést előzetes áttanulmányozás nélkül nem lehet megbírálni és éppen ezért örömmel veszi, hogy lord Runciman magára vállalta ennek a kérdésnek tanulmőnyozását. Rámutatott a miniszterelnök, hogy ebben a kérdésben nem szabad elhamarkodni a cselevést és az angol kormány azt javasolta