Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-04-23 / 90. szám

Ára () fillér sampm i Üékéscsab% ÍB3S április 23. siombat I0ZL0NT 65. évfolyam 90. szám A „zsidójavaslat" lovagias, emberséges és méltányos — mondotta a kormánypárt vezérszónoka a törvénytervezet bizottsági tárgyalásán — Kassay nagyhatású beszédben foglalt állást a javaslat ellen (A B. K. tudósítója jelenti.) A képviselőház delegációs termében nagy érdeklődés meilatt tegnap kesdődöti meg a vita a gazdasási és társadalmi é el rendjének fokoiottabb biztosításáról szóló javaslóból, amelyei röviden zsidójavaslat néven szoktak emlegetni. Tiz óra utón érkeznek sürü egymásutánban a bizottság tagjai és mér több mint 80 képviselő gyűlt össze, amikor Pesth Pál as ülést megnyitotta. Az ellenzéki pártok vezetőin kivül nagy számban gyűltek össze a kormánypárt tagjai is. A miniszterek közül ez „ülés megnyitásakor csak Mikecz Ödön igazságügyminiszter volt jelen. Még a bizo.Msági ülés kezdete előtt Mikecz Ödön a javaslat várható vitájáról a következőket mondotta : — Ami a plénumbeli tárgyalásokat illeti, elsőnek jön a beruházási javaslat, utána a sajtórendészeti javaslat és valóssinü, hogy a jövő hét végén már ez a javaslat is a HÓK elé kerül. Annyit már most kijelenthetek — miként ázt a miniszterelnök is megmondotta —, hogy ss alapelveken nem le.snek változások. Mór tizenegy óra is elmúlt, amikor a bizottság megkezdte tanácskozásait. Balogh Gábor előadói beszédében először a javaslet időszerűségét és szükségszerűségét fejtegette. Majd részletesen ismertelte a javaslatot. Az előadó beszéde után elsőnek Rassay Károly szólalt fel. — Nem tudom kivonni magamat annak a lénynek a hatása alól — kezdte beszédét —, hogy a javaslaton nem lehet változtatni. Ez azonban nem zárja ki, hogy el ne mondjuk szabadon véleményünket. Az a statisztikai anyag, amely a javaslatban fel van tüntetve, elfogult, elavult ás valótlan, Példátlannak tartja, hogy amikor elemi állampolgári jogról van stó, a kérdést nem törvényben, hanem különböző rendeletekkel akarják elintézni. Nem tudja senki, hogy a termelés rendjének biztosítása mit akar jelenteni, mert hiszen ebbe minden belefér. A kamarák kérdéséi törvényhozésilag kellene szabályozni. Arról beszél ezután, hogy meglepetésszerűen érte a kösélelel ez a javaslat és dacára annak, hogy másfél évi Ireuga dei voll a kormány és az ellenzék közöli, ebben a kérdés b*n a javaslat ügyében sem ez ellenzékkel, sem az ellenzéki pártokkal a korményelnök beszélgetést egyáltalán nem folytatott. A jövendő magyar történelem előtt tehát egyedül a kormény fe lelős a javaslatért. A magyar nemzet kötfrzülele teljesen távol ál! ettől a javaslattól. Ezután 8rról szólott Rassay Ká roly, hogy nem áll az, hogy a zsi dóság valami nagy rérohanóssal foglalta volna el a kereskedelmi és ipari pályákat. A magyar középosztály a hivatali állások és a föld után érdeklődött és idegen kedéssel nézte a közgazdasági pályákat. C sak, amikor a boldo gulás a földbirtoknál és a hivatali pólyákon nem voll megfelelő, ak kor kezdett érdeklődési tanusilani a közgazdasági pályák iránt. — A kormányokról nem lehet azt óllilani, hogy az utolsó évek folyamán semmit sem teltek a keresztény ifjúság érdekeinek kielégítésére. Nsm hivatkozom ilt egyébre, mint az ÁDOB ra, az önálló egzisztenciák támogatáséra és az ösztöndíjakra. Ebben a munkájában a kormány! politikai különbség nélkül az egész törvényhozás támogatta. — A va ó«ágos életlel szemben áll az a slo'iiztika, amelyet a kormány ebben a kérdésben most kiadott. Nem igaz, hogy a keresztény ifjúság elhelyeiéie legyőzhetetlen akadályokba ütközött volna az utolsó időkben. Bornemisza miniszterre] politikailag a legélesebben szemben állok, de azok, akik rr.ost itt folylon közbeszólnak, kérdezzék meg a minisztert, igaz-e, hogy a nagyvállalatoknál a keresztény ifjúság egész sora helyezkedett el, akik olt igen kitűnően meg is állják a helyüket. — Ehhez a kérdéshez nem lett volna szabad ilyen durva kézzel hozzányúlni. „Ez a javaslat megtagadja a szentistváni gondolatot" — Az egymilliárdos javaslattal kapcsolatban a kormánynak módja lett volna elérni céljait és véghezvinni terveit. A magyar alkotmányosság sarkalatos tólele ellen vét a polgári jogegyenlőség elvének megsértése. Es az intézkedés a tragédiák egész sorót fogja felidézni minden oldalon és az ország mai szempontjából csak azt mondhatom, hogy külpolitikailag is legsúlyosabb ártalmára van az országnak. — Ei a javaslat négyszázezer magyar állampolgártól tagadja meg az állampolgári egyenjogúságot ét kelti fel a megalázás keserű érzését, kisebbséget teremt ebben az országban, korlátozott jogokkal ugyanakkor, amikor kifelé a megszállt területeken hárommillió magyar egyenjogúsításáért kell harcolni. A javaslat éltelenné teszi fegyverünket ebben a harcban és veszélyezteti a civilizált világ szimpátiáját, amely egyetlen támaszunk a nemzeti aspirációkért folytatott nehéz küzdelemben. (Ellentmondások a kormánypárt egy részén.) — Ea a javaslat a faji és vallási gondolatnak zagyva összekeverése. „Zsidó" összefoglaló elnevezéssel kilöki az állampolgársági egyenjogúságból az összes izraelita vallású magyar állampolgóro kat, hogy erkölcsi megalázás után kisegítő jogcímet keressen egyesek számára, hogy visszasompolyoghassanak a magyarság fogalmi lelkében. Rassay Károly nagy beszéde után a kormánypárt vezérszónoka Makkai János besiélt. Kijelentette, hogy Rassay nem a kérdés lényegével foglalkozott. Idézte Darányi miniszterelnök kijelentését, hogy erre a törvényjavaslatra nem lehet rálicitálni. Ehhez a kormánypárt nevében hozzáfűzi azt a kiegészítést, hogy a törvényjavaslatból lealkudni sem lehet semmit. Olyan statisztika, amely a zsidókérdés megoldására készült volna, nincs. Ilyen statisztika csak most fog megszületni, ennek a törvényjaves'atnak törvényerőre emelkedése után, az adatszolgáltatási kötelezettség értelmében. Ez a törvényjavaslet a magyar életben nem meglepetés, hiszen Darányi győri beszédében megmondotta, hogy megoldja a zsidókérdést és amit a miniszterelnök mond, azt mindig meg is teszi. Azt hangoztatta ezután, hogy a javaslat nem rombolja le a jogegyenlőséget. Minden népnek joga van ahhoz, hogy társadalmát ugy rendezze be, ahogy szükségesnek tartja, de sajnos, százszázalékos humánus megoldás nincs a társadalmi kérdések megoldásánál. Minden szcciális átrendeződés megrázkódtatásokkal jór, de ezt a javaslatot a magyar gazdasági élet nem fogja jelentősen megérezni. Azt fejtegette, hogy a javaslat lovagias, emberséges és méltányos. Szükség van rá, mert a magyár társadalmat polgáriasítani kell. Mig a kapitalizmus zsidó vezeiés alatt áll Magyarországon, ez a folyamat kellő mértékben nem haladhat előre. Beszédét azzal fejezte be, hogy a kormónypért megadja a kormőnynak ennél a törvényjavaslatnál a segítséget es tá mogatást, abban a meggyőződésben él, hogy a keresztény Magyarország nagyot alkotott és erre a pórt büszke. Csilléry András kijelentette, hogy a maga részéről szivesebben látta volna, ha a javaslat mellőzte volna a kikereszlelkedettekre vonatkozó szakaszt, mert ha egy zsidó áttér a katolikus vagy más vallásra, az éppen olyan eset, minlha egy cigány vagy néger veszi fel a katolikus vagy református vallást : megmarad katolikus cigánynak, illetve négernek. Hasonlóképpen a katolikus zsidó is megmarad zsidó fajúnak. Szerinte nem husz szóeaiékos arány, hanem öt százalékos arány szükséges. Ennek az aránynak kell érvényesülnie minden vállalatnál és minden érdekképviseletben. Kitért ezután arra, hogy a javaslat legfontosabb része az újságíró kérdés.' Hangoztatta, hogy a magyar közvéleménynek — ugy érzi — nem irbat zsidó újságíró, sem azok a lapok, amelyek forradalmat csináltak. Csilléry András beszéde végén határozati javaslatot! terjesztett be arra nézve, hogy a zsidóság nem felekezet, hanem faj. Töis Tibor szólalt fel ezután és kijelentette, hogy ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozni kell. Dulin Jenő szóvétette, hogy az újságírók képesítésével is foglalkozni kell. Meggyőződése, hogy a kormányzat megtalálja majd a helyes utat ebben a kérdésben, hogy a magyar újságírói kar tekintélyét megvédje. Meizler Károly szintén magasnak találta a husz százalékos