Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-04-17 / 86. szám

1938 április 17 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY 11 Zápor Tapsoljatok és kacagjatok velem A legelső záporgó reggelen ! Mosdik és mindjn uj ruhát akar. Hiába kérlel, ordít a tavaly pénznélküli, eme gyötört férj gyanánt. Valaki fölizgatta a határt, a várost, a vért, hogy lázongjanak : Itt van már bennem az első csapat, a testük gyújtogat, a kedvük esztelen, nevessetek és kacagjatok velem ! A kertek, a házak nekünk fürdenek. Vidám sikolyuk nyitja a fellegek, csapják és zuhog az óriás zuhany, az ucca visong habzó boldogan, mert vizseprüvel seprik a telet, mint felfrissült izmok a gyermekek futkosnak kövér habocskák között. Bennem is bukfencez a régi kölyök, emberek, kacagjatok ti is velem e lélekfürdető harsány ünnepen I Bakó József Tlyilafkozik az ifjúság Tlqoíc békéscsabai fiaíaí beszél a helyzetről, terveiről, kívánságairól, a magyarság jövőjéről A mai, úgynevezett „modern" élet sokban hasonlít a könayelmü, sokszor csalfa, sokszor gonosz áprilisi időjáráshoz. Hol beborul, hol esty kicsit kiderül. Egyik pillanatban bizakodó és reményt gerjesztő szellőcske jön, a másik pillanatben fegyelmezetlen szél kavarog elő *üvitve és összeborzol minden jólfésültséget. Néha bisalommal nézünk szembe ezz«l a mai élettel, azt mondogatva, hogy ez a viharzás edzi az eljövendő jobb kor emberét. Máskor azonban hosszú időre őszintén elcsüggedünk s azon töprengünk, morad-e az állandó megelkuvások, vértelen és véres harcok, elnyomósok éi elnyomatások után emberi becsület és emberi akarat, amely az igazat és a jót megismerni, felismerni és ki vén ni képes. Persze a puszta töprengés ilyen nehéz kérdésben nem kecsegtet megoldással. Igy gondoltuk : meg kell kérdeznünk az embereket, a mai embereket, mi a vélemények a mai s a jövendő világról. De azután hirtelen mást gondoltunk. A felnőtt emberek elfogultak önmagukkal, sorsukkal, lehetőségeikkel, a jövővel szemben. Nem remélhető, hogy tiszta választ adnak a hozzájuk intézett kérdésekre. Meg vannak fertőzve a kortól. De itt van a fiatalság... Az élet kényszerűségei talán még nem homályositották el a fiatalok őszinte gondolkodását és eredendő emberi szándékait. Megkérdeztük tehát az ifjúságot. Nyolc fiúnak tettük fel kérdéseinket. A legfiatalabb tizenegy éves volt, a legidősebb tizennyolc. Mind annyian szivesen válaszoltak, mindegyik a maga módján. „Hogyan rendeznéd be a mai világban becsületesen az életedet? Milyen jövőt remélsz és szeretnél Magyarország számára a jelen politikai és gazdasági helyzet figye Iembevételével?" — ezeket kérdeztük tőlük. A tizenegy éves elemista ezt mondta? „Hogy rendezném be az életemet becsületesen? Nem tudom. Azt tudom, hogy naggyá tenném Magyarországot. Mindan embernek egyformán lenne vagyona. Nem lenne lopás. A magyarok lennének a legműveltebbek. A lányok külön iskolába járnának. A munkásokat jobban fizetnék. A városokat szépítenék. Csak három órát tanulnának naponta. Ez aa én kívánságom, hogy Magyarország feltámadjon." A következő gyerek már az időszerű politikához kapcsolódva tudott ctak választ adni: „A mai világ nagyon hálátlan, mert minden «*mber azt hiszi, hogy ő az ur. Nincsen igazság! Mi magyarok nem tűrhetjük a naey igazságtalanságot. Nem tűrhetünk más nemzeteket hazánkban. Esentul mi sem tűrjük az idegeneket, ki fogjuk üldözni őket hazájukba. A németek szövetségesek velünk, van nekik egy kancellárjuk, melynek házát száz horogkeresztes őrzi. Hitlernek jó gondolkozása van, mert a zsidókat kiűzte. En egy szegény mosónőnek a fia vagyok, az én helyzetem is olyan, mint a többi szegény gyereké. A magyarok csak szegényednek és a zsidók pedig csak gazda godnak. Most tomz helyzet van, de ha visszakapjuk Magvarország elszakított területeit, ekkor Magyarország újra nagy és hatalmas lesz." Aki élni akar, annak dolgoznia kell — mondja a tizenhárom esztendős és istenben bizó komolysággal latolgatja a politikai lehetőségeket: A mai világban nehéz a becsületes emberek sorsa, de kevés is a becsületes ember. Padig most igazán szüksége lenne a hazának dolgos, becsületes hazafiakra. En most nem tudom mással szolgálni hazafiúi kötelességemet, csak azzal, hogy tanulok. A mostani időkben a legnehezebb az ifjúság helyzete, iskoláik elvégezte ulán nem tudnak elhelyezkedni, ami nagyon elkeseríti őket. Az a legszomorúbb, hogy ha az ember végig megy az uccán, az árokparton látja a munkakerülőket, kényelmesen pipázgatnak vagy átaluszszák a napot. Nemhogy inkább munka után néznének és megbecsülnék azt a munkát, amit kapnak. En bizony nem fogom várni a sültgalambot, hogv a számba repüljön, amig munkám akad, dolgozni fogok. A munka sohasem szégyen, csak ez a fontos, hogy becsületesen és örömmel végezzék. En olyan leszek, legalább majd igyekszem olyan lenni, hogv akárki példát vehessen, hogy hogyan kell dolgozni, mert tudom és érzem, hogy a magyar hazának dolgos polgárokra van szüksége. Az legyen a jelszavunk „Aki élni akar, annak dolgoznia kell." Magyarország már igazán megérdemelhetné a jobb jövőt. Egyelőre még nem sokat kell remélni, hogy lesz valami. Nem nasyon . merek sokat remélni. Majd csak megsegít a jó Isten. A politikai helyzet ugy alakul, hogy, ha Németország elvenné a szudéta németekkel lakott földet, akkor mi is bizonyára visszakapjuk a felvidéket. Miiven nagy haladás lenne ez már. E'önyünk lenne politikailag és gazdaságilag is. Gazdaságilag pedig nyernénk, lenne sok erdőnk, bányánk és sok minden, amit visszakapnánk. Egyelőre ezt lehet remélni. Az iparos szemén keresztül nézi hazája és a saját boldogulását a következő serdülő gyerek. Azon lesz, hogy embertársa megfelelő áron tudja szükségétét beszerezni és reméli, hogy Németország végrehajtja a revíziót. A tanulmányaim befejezése után ipari pályára lépek. Itt az első célom az le»z, hogy mesterségemet kifogástalanul kitanuljam. Eszel nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is rendbe leszek, mert a kezem alól csak tökélete* és vételre alkalmas munka fog kikerülni. Ezenkívül azon leszek, hogy az embertársam megfelelő áron tudja szükségletét beszerezni. Etzel az anyagi gondjaikat némileg megszüntetem. Az 1000 éves Magyarország évek óta várja tétlenül a föltámadást. Ilt tenni kell valamit 1 De nem szóval, hanem cselekedettel kell a feltámadást elősegíteni. Mert az üres beszédekkel nem érünk annyit, mint a dolgos kezekkel. Remélem, ez be is következik nemsokára. Mert ha az a magyar munka jól van elkészítve amit külföldre kiviszünk, akkor azt többször szállíttatják és rendelik meg. Ezáltal gazdagabbá teszik Magyarországot. Egy gazdag ország pedig jobban es tovább fenn tud állni a népek tengerében. Most, hogy Németország Auiztriát bekebelezte, talán közelebb jutottunk a feltámadáshoz. Ezek után azt gondolom, hogy Csehország is Ausztria sorsára iut. E lépés ha bekövetkezik, Németországtól elvárjuk, hogy megvalósítsa a revíziót. A tizenőtéves szerint a germán é* szláv „harapó" szorul, de bízunk Istenben. Minden ember nehéz, fáradságos, verejtékes munkával szerzi he mindennapi szükségletét. Ha a felnőttek sorába lépek, én is beállok a falat kenyérért küzdő embertársaim közé. Még nem tudom, miiven pozíciót fogok betölteni, de keresetemet haza adom. Alkoholt és cigarettát nem fogok fogyasztani. Én nem hiszek a munkanélküliségben. Szerintem, ha nincs is rendes vérkeringése a gazdasági életnek, munkát mindig lehet találni. Családot alapítanék, hogy legyen célja életemnek, hogy legyen élettársam, kivel megosztanám az élet buját és örömét. Természetesen vallásos, tisztességes, erkölciös életet élnék. Seüleimet rendes, tisztességes keresetemhez illő módon tartanám el. E|y pár pengőt keresetemből félretennék, gondoskodni akarok magamról öreg koromra. Minden magyar vágya é« érzése: Magyarország feltámadása. Bár a szláv és germán harapó mindig jobban és jobban szorul, mi magyarok, kik ezer éven ót öntöztük vérünkkel e földet s ezer és ezer ciapást állottunk ki, bízunk Istenben. Ezen a nézeten vagyok, bár ennek a megvalósításának ellentmondanak a rossz, naoról napra (tisztelet a kivételnek) erkölcstelenebb „müveit emberek." I Békés-Csabai takarékpénztár egyesület Foglalkozik a banküzlet minden ágával Telefonszám: 65, 1-18. Táviratcím: Taktár