Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-04-17 / 86. szám

1938 április 3 BEKESMECJYEI KÖZLÖNY 3 mindént tisztitfürdőkádat is^ BÚTORT SZÉPET,ÉS J O L FIZETES! KEDVEZ OLCSÓN VÁSÁROLHAT MÉ NHYEL DEBRECZENI ISTVÁN BÚTORÜZLETÉBEN (KASZÁRNYÁVAL SZEMBEN) ANDRÁSSY-UT 77. Külpolitikai szemle írja: Lusfig Géza Belátom, igaza, százszorosan igaza volt Charles Mainard Keynesnek, aki tiltakozott a Habsburgi patrímonium felosztása ellen. Kétségtelen, hogy akkor csináltuk a legnagyobb butaságot, amikor a politika sugallatára megbontottunk egy nagy és áldásos gazdasági egységet s rostokra vagdostuk az eleven szálakat, amelyek a Duna közét összedrótozták. A békeszerződések nyomán hét darabra esett Savoyai Jenő pompás alkotása, ame!y csaknem ötven millió lelket takart s védett, hét oly2n államra, amelyeket egymástól fellegbe nyújtó vámfalak zárnak el, csaknem tizezerkilométer hosszúságban. Igy meaculpázik, némileg elkésetten, Tardteu. Az a Tardieu, aki Versaillesban a szemébe röhögött kajánul mindenkinek, aki józanságra intette. Vigyázzanak az urak — mondotta House ezredes — vigyázzanak ne hogy a zsarátnokból szikra pattanjon eiő s lángba borifsa ismét a földkerekséget. Beszélhetett, amit akart, rá se hederintett senki. Mint ahogyan Orlandot is lepisszegték, aki szinte mániákus gyakorisággal hajtogatta : Ausztria cadente Germania scandes. Nos hát, amit Orlardó jövendölt, bevált. Mint ahogy be is kellett válni akár előbb, akár utóbb. Mégpedig ennek az okáért. Minekutánna a versaillesi hóhérle.qények a dunai monarchiát széjjel fűrészelték, Ausztria óriásból törpévé zsugorodott. Az egykori birodalomból, amely hajdanában fennen uralta Európát, nem maradt semmi. Azaz, hogy maradt. Egy világváros és benne egy pénzügyi fellegvár, amely célját veszítette. Rennerék, ufánuk Seipe.fife törhették a fejüket ezen a problémán : miként lehetne az osztrák bankorganizációt, amely egy nagy állam testéhez volt szabva, az újonnan alakított s összefércelt Európában hasznosítani s miként lehetne ezt a gépezetet az önállósult részek szolgálatában gyümölcsözetni, Ugyanakkor felképzett az osztrákok előtt egy másik, egy fogasabb probléma is : mi légyen a helye ennek a damnosa heretitssnak — az esetleges csatlakozás után. Egyet éreztek a státusférfiak, akármilyen párthoz is húztak és tartoztak. Hogy Ausztria centrális pozícióból cxcntrikus pozícióba jutott és amennyiben netán teljesülne a szive vágya, az egyesülés, a megnagyobbodott gazdasági egységben az osztrák gazdasági szervezet elbicsaklik. Nyugaton egy magasabb rangú és rendű organizációba ütközvén, aláhanyatlanék s könnyen elveszíthetné azt a dicsőséges szerepkört, amit eddig betöltött, mint a német gazdasági impeirializmus strázsája. Szóval felelni kellett, sürgősen felelni a kérdésre : gazdasági szükség avagy politikai óhaj a csatlakozás. Nem tépelődhettek sokáig. Mihamarosan kiderült, ami amúgy is tudható volt, hogy az osztrák gazdaság aranyfedezete a dinasztia, illetve a monarchia hatalma és semmi egyéb. Ahogy elültek azok a zavaros hullámok, amelyeket a világháború kavart föl, ahogy az inflációs dáridó mámora elszállt, romlásnak indult minden. Hiába futott össze az eszeveszett spekuláció minden szála Bécsben, a bankpaloták konganak és egyre job ban konganak az ürességtől. Állanak még Trieszttől Csernovicig és Bukaresttől Prágáig a Creditanstalt fiókintézetei s még nem roskadtak öszsze a Duna völgyében elszórt oszt rák iparvállalatok. De rohamosan, szemlátomást sorvadoznak. Majd valahonnan felszél kerekedik s végig söpör a csonka Ausztrián. 1924 ben a Depositenbank, 1929 ben a Bodenkredilanstalt porladt széjjel, 1931 ben a Creditanstalt, megannyi stá ciója annak a katasztrófának, amelyet Clémenceauék göditettek útjára. Az eredmény : Ausztria hitelorganísebzetten feküdtek a betegágyon. A munkanélküliek száma 300 000 körül állandósult és ezen a nyavalyán nem javitott sem a szociáldemokrácia legázolása, sem a rendiségre való áttérés. A rendi állam se ta'ált irt a nehéz kórságra, sőt bizonyos mértékig elmérgesitette a bajt, amenynyiben szervei avatatlanul és feleslegesen kontárkodtak a gazdasági életbe. Es hiába ügyeskedett Kienböck és hiába bukfencezett Morgenstern, fából vaskarikát ők sem csinálhattak. Bár némileg csodát müveitek. Fellendítették a mezőgazdaságot. A világháború utáni években Ausztria a burgonya-szükségletének alig két havi mennyiségét termelte. Ma pedig? A burgonyakivitele is számottevő, A hozam 15 év alatt 304 százalékkal emelkedett. A gabonafélék mennyisége 179 százalékkal nőtt és immár senki se furálja a sziklai búzát, amely sokaknak ad kenyeret. Még eiképeszlőbb az a lendület, ami a s- öllögazdálkodást felvirágoztatta. A bortermelés 204 százalékkal ^KULPIN ííSvemeKmM zációja nagyrészben megsemmisül és összetöpörödik úgyannyira, hogy immár megfelelő arányban van a kisebbedett ország kissebbedett feladataival. Csakhogy ezért az eredményért, ezért a fogyasztó kúráért drága árat fizetett az osztrák nép. Kifelé elveszítette a függetlenségét, befelé pedig a szabadságát. Ámde hasztalanul lövetett Dollfuss a munkás tömegekre, a válság tajfunjával ő sem birkózhatott. Az amúgy is piacok nélkül maradt osztrák ipar jövedelmezősége egyre lankadozott. Még a papíripar is, az egyetlen, amely domináló szerepét Középeurópában megőrizte, legyöngült s a gép-, a textil-, a vasiparok halálra rúgtatott eiőre. Mit ketyefityéijünk ? A baromfi tenyésztés 124 százalékkal, a tojás termelés 610 százalékkal, a hus termelés 132 százalékkal emelkedett az összeomlás óta, a tej gazdálkodás meg 317 százalékkal duzzadt a magasságba. Csakhogy a mezőgazdaság erőszakolt fejlesztése R cardo járadékelméletének ékes bizonyságára felbillentette az egyensúlyt a termelő ágak között s elviselhetetlenségig megterhelte a dolgozó rétegeket. Az autarkia költségei a városi lakosságra és az ipari munkásságra háramlottak s egyre jobban nehezültek. De igen csak megsínylette az egész gazdasági élet ezt a játékot. Ausztria szembefordult Piszokcsikol, rozsdafoltot könnyen eltávolít. VIM nem karcoL Középeurópával, szembefordult a racionális munkamegosztással, amenynyiben arra kényszeritette a manyar, a jugoszláv, a román mezőgazdaságot, hogy távolabb eső piacokra fanyalodjék. Ez a gazdasági politika ab ovo megegyezett az ugyancsak autarchikus német törekvésekkel, olyannyira, hogy bátran elmondhatjuk az Economist tal és a Financial Newsszal : ezen a vonalon az osztrák német egyesülés a gazdasági irányzatnak a politikai folytatása. De siessünk megjegyezni valamit. Csatlakoznia kellett Ausztriának Németországhoz előbb utóbb, nem azért, mert azonos gazdasági sikon mozogtak, hanem azért, mert lelkileg odavágyott. Sem Ausztriát, sem Németországot nem holmi kényszerűség sarkallta. Rögtön szembe tűnik ez, ha a német külkereskedelem adatait boncoljuk. A rémet kivitel hatmilliárdnyi végösszegéből csak 123 millió esett Ausztriára, viszont az 5 9 milliárdnyi bevitelnek még kisebb töredéke származott Ausztriából, mindössze csak 93 millió. Az osztrák fa nem igen jelentős Németország számára, maga is bőségesen rendelkezvén ezzel a portékával. Még hatalmas vasérc-szükségletének ellátásában se igen jöhet számba Ausztria. Az importált 206 millió métermázsából 1937-ben alig egy százalék eredt Ausztriából és amennyiben a vámunió eszközeivel Csehszlovákia osztrák vasérc-bevitelét meg Í6 szorítaná, avagy záróra is csökkentené Németország, a német vasérc, a hiány problémáját ezzel korántsem oldaná meg, avagy fojtaná el. Ellenben az osztrák ipar veszedelmes állapotba juthat az alacsony munkabérek folytán. Akár hogy volt és akár hogy lesz,' kettő bizonyos. Az egyik, hogy a csatlakozás nem kényszerűségből jölt létre, de igaz szívből. A másik, hogy az egyesüléssel az osztrák probléma megszűnt kisérteni. Egy hatszáz esztendős történe mi vajudas befejeződött. Ausztria vége. Egy mesterkelt államalakulat mesterkélt sorskérdéseinek is a végét jelenti. A franciák eltűnődhetnek, milyen következményekkel járhat a német imperializmus tova hömpöiygése kelet felé s mit jelent a megnagyobbodott német birodalom a világ számára. De magasabb, nem francia szempontból a kicsiny, a gyökértelen Ausztria beolvadása csak egy merőben felesleges probléma körnek az elmúlását hozta. Sic transip glória mundi. II— TENISZ ÜTÖK hurozása és eladása STEIGERWALD hangszerkészítőnél Békéscsaba, Luther-ucca 8. szém. Gyula, br. Wenckheim B -ucca 9. sz.