Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-05-06 / 101. szám

Ára f) fillér május 6i péntek lozLon 66. é¥foifam 101. szám Eckhardt hatalmas beszédben indokolta megs miért fogadja el a zsidójavaslatot Rassay éles birálata a politikai jogfosztásról (A B. K. tudósítója jelenti.) Nagy érdeklődés e'őzte meg a képviselőház tegnap délelőtti üléséi, amelynek napirendjén a tér sadalmi és gazdasági élet egyensúlyénak hatályosabb biztosításé ról szóló javaslat, közismertebb nevén a zsidójavaslat szerepelt. Sztranyavszky Sándor elnök nyi tolta meg a Ház ülését. Feltűnést keltett, hogy az ülés megnyitásakor a koimánypárt képviselőtagjai közül alig páran tartózkodtak a teremben és ezok is kivétel nélkül a párt mérsékeltebb szárnyéhoz tartoztak. Az úgynevezett szélsőjobboldali frakció jóformán teljes egészében távolmaradt. Az ellenzék v< zérei közül először Rassay Károiy érkezett, aki a vita első szónoka lesz. Az ülés megnyitása ulán a Ház kimcndolla a javaslatra a sürgősséget, — ma nyolcórás, szombaton valószínűleg 12 órás ülések lesznek, — majd Balogh Gábor előadó állott fel szólásra és közel mákfélórés beszédben ismer lelte a javaslatot. Szerinte ennek a javaslatnak a forrása nem a szenvedélyesség és gyűlölet, hanem a kormányzatot azaz államférfiúi megfontolás vezette, hogy gazdasági életünkben olyan bajokról van szó, amelyeknek orvoslására nézve késlekedni nem szabad. Azok az alkotmányjogi kifogások, hogy a kormány sok olyan kérdésre kepolt felhatalmazást, amelyeknek elintézése a törvényhozás hatáskörébe tartoznék, nem egészen alaptalanok, de rá kell mutatni arra, hogy a parlament tüspróbéja után a kormánynak gyors intézkedési lehetőségeket kell kapnia, amelyekre az ilyen rendkívüli időkben si ükség van. A zsidókérdés olyan univerzális probléma, amely majdnem minden nemzet életében közrejátszik és ennsk megoldása a gazdasági és társadalmi élet megnyugtatáséra vezet. A megyar társadalom n8gyrés:e már régen igenlőleg állast foglalt ebben a kérdésben és egyetért a javaslattá'. Etutén történelmi és íudomá nyos idézeteket olvasott fel, amelyekkel a zsidókérdés megoldásének sürgősségét igyekezett bizonyítani. Beszéde végén a törvényjavaslat egyes intézkedéseit ismertette s közben megállapította, hogy nincs senki, aki ezt a törvényt örök időkre szólónak tekintené. Az országban jelentkező nyugtalanság megszüntetésére azonban a kormánynak minden tőle telhetőt meg kellett tennie. Kérte a javaslat elfogadását. mányi, de akik ezt mondják, azok a parlament működését csak formailag nézik. A parlamentnek az is feladata, hogy az életet szabályozó törvényeket megvitassa és közvéleményt csináljon, mert ha az itt elhangzó vitából nem alakul ki egy közvélemény, akkor az a törvény diklálummő válik. — Kötelességemnek tartom — folytatta Rassay, — hogy hangot adjak annak a körjogi lelkiismeretnek, amely még ma is komoly dolognak tartja a parlamentet. Mielőtt a rsidójavaslat érdemével foglalkoznék, szabadjon nekem két kérdést tisztázni : váratlanul érte-e a megyar közvéleményt ez a javaslat s gyökerei a nemzeti közérzéfcben gyökered*nek-e? A miniszterelnök ur ezt mér magában eldöntötleés azt mondotta, ez a törvényjavaslat as eizész nemzet akaratával találkozik. (Ugy van, ugy van 1 — felkiáltások a jobboldalon.) — Vizsgálni kell, hol nyilvánult meg az elmúlt év alatt ez a nemzeti közérzés. Olt ülnek a túloldalon az elmúlt lizennyo'céves rezsim kiváló képviselői, miniszterei, házelnökei, államtitkárai, akiknek ajkáról egyetlen egyszer sem hangzott el olyan követelés, amely fedné ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezéseit. Ez a közérzés egy helyen, a kormány lapjaiban másfél év óta tervszerűen folytatott antiszemita izgatásban, amely írásban és képben is történt, nyilvánult meg. — Meg kell állapítani végre, megegyezett-e ez az izgatás a miniszterelnök ur intecióival, vagy sem ? Mert ha igen, akkor gróf Bethlen Istvánnak van igaza, aki a bizottságban hangsúlyozta, hogy a kormőny nem menthető fel a felelősség súlya alól azért, hogy tűrte lapjaiban az izgatást. Ha ez a felfogás érvényesül, akkor ez azt jelenti, hogy a magyar törvényeket ezután nem az alkotmányos tényezők meggyőződése és egyező akarata, hanem az ucca és a ceőcsolék hangulata hozza. Ez a javaslat a gazdasági élet kerrékötője lesz, de nem ad boldogulást sem az uj egzisztenciáknak, sem az országnak. A magánjogba való beavatkozásra ad módot a javaslat Nagy érdeklődés körben emelkedett szólásra Rassay Károly, aki a vita első szónokaként fejtette ki felfogőBát a javaslattal szemben. — Helyesen állapította meg as előadó, — mondotta Rassay Kőroly, — hogy a javaslat két egymással össze nem függő részből áll. As első nyolc szakasz ren dezni kívánja az egyik bevett vallásfelekezethez tartozók helyzetét és térfoglalását a gazdasági életben, a 9. szakasz pedig felhatalmazás alapján sommásan intézi el azokat a kérdéseket, amelyeket eddig törvényes intézkedések rendeztek. — Itt van a javaslat, amely jogot ad a magánjogba való beavatkozásra, de felhatalmazást ad a kamarák kérdésének rendezésére is. Példátlan a magyar törvény hozősban as, hogy rendeletileg szabályozzák, ki lehet kan: arai tag, mi az illető jogköre és más hasonló fontos kérdéseket, amikor itt egyének egzisztenciájáról van szó. Tegnap felhatalmazást kapott a kormőny a lapengedélyesések kérdésének rendezésére is. Ha igy maradnak a dolgok, a parlament csak iőtazólagos formaság lesz és lassanként uzurpőlja a kormőny a magyar törvényhozás jogait is, sőt még az államfőét is. Azt mondják erre egyesek, hogy a parlament felelősségre vonhatja a korA javaslat ellöki az elszakitott a magyarságtól területen magyar zsidókat Mi lett volna ebből az orszőgból, ha a magyer társadalom közönye mellett a magyar zsidóság nem helyezkedett volna el ezekben a kereskedelmi és ipari pozíciókban, ha nem építette volna ki hiteléletünket, ha nem teremtette volna meg a gyéripart ? — Ez a javaslat kiveszi a magyarságból a 400.000 főnyi magyer zsidóságot, ellöki a magyarságtól azokat az elszakított területen élő zsidókat, akik az gész idő alatt, kevés kivételtől eltekintve, becsületesen magyaroknak vallották magukat. Rövidesen elérkezik az idő, amikor kivetik ezt a javaslatot a törvénykönyvből és jóváteszik azt a sérelmeket, amelyet ez a javaslat a magyar alkotmányon ütött. Rassay Károly a baloldal nagy éljenzése és tapsa közepette fejezte be közel kétórás, nagyhatású beszédét. Eckhardt Tibor állott fel ezután szólásra: — Az előliünk lévő törvényjavaslat — keidte — két, lényegében egészen különböző kérdést óhajt szabályozni. Sorrendban legelőször azzal a kérdéssel foglalkozom, amely a törvényjavaslat első szakaszában foglaltatik, a kormány számára adandó rendkívüli meghatalmazás prolongálásával. En érzem annak a su'yát és szükségességét, hogy éppen a parlamentarizmus védelmében a kormányzat száméra gyors, erélyes és eredményes cselekvés lehelőségét biztosítsuk. Ugyanakkor kifogásolom azt, hogy ez a felhatalmazás túlmegy az elérni kivőnt célon. — És most engedjék meg, hogy őttérjek a szerintem nagyon feleslegesen két kérdést egy törvénynyel szabályozni akaró törvényjavaslatnak második fejezetére, a vulgárisan mondva zsidójavaslatra. — Én ezt a javaslatot ugy, ahogy van, elfogadom ugy a magam, mint pőrtom nevében. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az indokolást egyetlen mondatban össze tudom foglalni. Elfogadom azért, mert ez a törvényjavaslat a nemzeti életnek egy szervi baját akarja megelőzni és ez a lényeg. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) — Ez a javaslat eleget tesz a keresztényi méltányosság kövelel-