Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-05-01 / 97. szám

1938 április 29 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 DIITHDT SZÉPET,ÉSJOL OLCSÓN VÁSÁROLHAT DUIUKI FIZETESI KEDVEZMÉNNYEL DEBRECZENI ISTVÁN BÚTORÜZLETÉBEN (KASZÁRNYÁVAL SZEMBEN) ANDRÁSSY-UT 77. Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza Eutópa vajúdáséi jóid; ii bizonyos kárörömmel szemlélte Amerika. E

;yélek mes, amit főztelek — gondolta kajánul. Ujabban azonban némi'ei vél tozott odaát is, a nagy pocso'yán lul, a szelek járása. Rooseveltek lassan észbe kapnak. Talán feleszméltek arra, hogv ma nem ugy van. mint egykor. Ha üt a pestis az altó végen, megbetegszik abban a fe.'ső is. Tanúság erre Cordell Hull legu'óbbi beszéde, amely mércius derekén süvöltött át az óceánon. A külügyi él'amiiikár, akit gonosz nyelvek, főleg a diktatórikus államokban, ez elnök megronlójánek ceufolnak, nem sokat teketóriázott. Anélkül, hogy bármely országot név szerint emiilelt volna, sztigmalizélta az erőszakot. A jelen pillanatban arról van szó — fejtegette darvadozva — megállapíthatjuk-e a középkor visszatorlódó érfcdatét, avagy pedig meg kell érnünk, hogy ez anarchia, amely urnák csak ez ököl jogot ismeri, elözönli az egész civilizációt. Éi fölszó itott n indenkit, akinek némi köze van ehhtz a civilizációhoz, ne ringassa magét dőrén és kőbán abban a reményben, hogy akőrhogy is semleges maradhat. Ugy érzem, ugy vélem, hogy nekünk amerikaiaknak szakitanunk keil az izoléció politikájával egyszer és mindenkorra — fakadt ki hevesen. I^az, hogy azok az érdekek, emeljek ezutlai kockán forognak. nem materiálisak, hanem csak mcra'isak. Ámde ne feledjétek — intetie honfitársait — ne feledjétek, hogy a materiális érdekek csak függvényei azoknak a morális érdekeknek, amiket az uj irényzatok tagadnak s veszélyeztetnek. Da ezek a pathelikus szólamok senkit ne ejtsenek tévedésbe. Cordeil Hullnak, még kevésbé Amerikának eszeágában sincsen határozottan lekötni magát akár a demokrácia, akár a diktatúra oldalén. Cordeil Hull ugyan dip lomatikus és fölös óvatossággal igérelett tett arra nézvést, hogy Amerika akkor és annyiban, amikor és amennyiben szükséges, azok mellett fog beavatkozni, akikhez vonzódik. Hogy azonban kik íermének ezek, arról szót nem ejtett. De még igy is, minden óvatossága ellenére alaposan leszidták a koinyelességért a szenátusban. Sőt, mi több, Kennedy, az Egyesült Államok londoni nagykövete, egyenesen peüengérre állította és megcáfolta a gazdáját. Jól meg keii érteniök az angoloknak és meg kell érteniök a francióknak is — szólott a TimeB utján Kennedy — hogy az amerikai polgároknak sehogy sem akaródzik magukat Európa ügyeibe ártani. Még a hátuk is borsódzik olyan szövetségtől, amely valami kaiamejkába rárthatja őket. No entangling alliarce, ez a jelsza vuk, amit szinte monoménikusan ismételnek folyton-folyvésl. Uncle Sam nem óhajt semmi egyebet, csak egyet. Azt, hogy békében nyugodhasson és pihenhessen, távol minden zavartól és kalandtól. Ámde — fűzi ehhez nagy sebbellobbal a követ ur — ebből a békeszeretetből, amelyet sol an lanyhaságnak és tunyaságnek néznek, korántsem követkesik az, mintha ez Egyesült Államok semlegesek maradnának, ha üt az óra. Da hogy mikor üt, azt ők másuk, ciupán ők meguk akarják eldönteni. Ez volna hát Amerika hivatalos politikája. Látszólag, se hideg, se meleg. Ámde ciak látszólag, etek felszínesen. Mert példának okáért Waller Lippmann, a brain-liusl egyik főkolemposa ilyként véloke dik ezzel kapcsolatban. Azok, akik azt gondojják, hogy Amerika megőrzi féltelt neutralitósát, ha Európában tenebona lámád, azok igen csalatkoznak. Áz amerikai közvélemény — éllilja hevenyén és potyán Lippman —, máris felsorako zolt Anglia és Galíia mellett. Vagyis az amerikai segítség mér mostan j biztosítottnak látszik a javukra. Ujycnszt a felfogást valíjék és hirdetik tzámosan a hang- • a mértékadó publicisták kőiül a jenkik birodalmában. Dorolhy Thompson még ennél jóval tovébb megy. Egyenesen azt követeli őnagysága, lépjen Amerika burkolatlanul szövetségre a demokráciákkal. Mind BEonállal sokakat aggaszt a belső válság, ami Anglia és Franciaországot emészti s ezért némileg ko reinak tartják a színvallást. Amire a NÍW York Herald Tribüné azzal válaszolt, hogy akármilyen gyengék is a demokráciák belülről, ennél erősebbeknek kell mutatkozniok kívülről. Es, hogy ezek a velleitások nem holmi viszketegségek, amelyek ugyanolyan gyorsan tűnnek el, amilyen gyorsan fellépnek, bizonyítja az, hogy Washingtonban méris készül az a bili, amely a neutralily ect et, a semlegességi törvényt módosítja. És a New-York Times meg egyenesen sürgeti a Johnson Act abrogélását. Ez a hírhedett, ez az erős felindulásban elkövetelt törvény ugyanis Angiiét és Franciaországot, mint pontatlan adósokat elzárta az amerikai piactól. Ezekután nézzünk a dolog fenekére 8 igyekezzünk hűséges, pontos képet rajzolni Amerika és Eutópa viszonyéról. Rögzítsük le, amenynyire az ilyesmit rögzíteni lehetséges, miként gondolkoznak az amerikai politikusok közül a realisták az óhaza ügyéről-bajairól s miként vélekednek a demokráciák és a diktatúrák összekoccanáséról. Szorgos vizsgálat után ezt a fotográfiát nyerjük: Amerika legjobb tudomása szerint, újonnan három állam játszik ostéblén, ahol a nyerő markát egy világbirodalom ütheti. Éxeki Olaszország, a Harmadikbirodalom és Dai-Nippon volnának. Az ideológiai fector, amelynek áícőjőt acél elérésére magukra öltötték, csak propaganda eszköz és i&y nem vőlaszthaija el őket. Olaszorszőg célja: elnyerni a római örökséget Afrikában és a mediterrőneumon. A Harmadik Birodalomé: Megvalósítani a pángermanismus összes álmait, nemcsak területileg, de gazfehérneműhöz finom szappant! A silány minőségű szappan csak rontja, de nem tisztítja a fehérneműt. HUTTERMDWSZAPPAN ragyogó fehérre mos dasági és gyarmati előgazásaiban is. A falkelő nap országáé: megkaparintani Kinát és megtiezlilani Ázsiát ez angolszászoktól. Ekként az amerikai feifogés szerint az ütközetet két csoport vivja meg. Egyfelől áll Anglia és Franciaország meg Amerika, máifelől Japán, Németország és Itália. Slant aciea inshuctae I És ezen nem változtat az sem, hogy a Brenner miatt egyenetlenség szítható Olaszország és Németország között. Mivel ez az egyenetlenség, ha egyáltalában sziihaló, ciak múlékony lehet, figyelemmel arra, hogy a két állam törekvései sehol sem keresztezik egymősl. A Harmadik Birodalom útiránya Európa déli s keleti részei felé mutai, Olaszország pedig a meditejráneumon és Afrikéban óhajt terjeszkedni. Nem osztják az amerikai éllamféifiak Chamberlainnek azt a véleményét sem, hogy a genllemens egreement nyélbeülése után a Duce esetleg hétat fordit BerÜnnek. Nem fordit pedig hátat szerintük azért, mert amennyiben választania kell az angol és a germán barátság közölt, föltétlenül az utóbbit választja, annak okó-'r', mert az angol barátság csak plattnikus, a német barátság prak'ikus előnyöket nyújthat a száméra. Abban sem igen bizakodnak Uncie Sam ivedékei, amit a Fcrcign Office Francotól remél, ludni illik, hogy győzelme után Londonhoz fordul pénzügyi segítségért, amire az újjáépítéshez égetően szüksége lesz. Potya föllevés az egész — mondja idevógólag Walter Dppmann. Mert Németország és Olaszország esete meggyőzően bizonyítja, hogy az orlhodcx közgazdaságtan elvei érvénytelenek mindazokban az államokban, amelyek állandó gazgasőgi mozgósításban — permament economical mobiiisalion — élnek. Röviden, az amerikei közvélemény ugy ló'ja, hogy az egész világ két láborra oszlott. A demokráciák és a diktatúrák táboraira, amelyeket egy nevezőre hozni ugyanolyan lehetetlenség, mint a köri négyszögesiteni. A demokráciák, amelyhez Anglián, FranciaorszáRon és Amerikán kivül Belgium, Hollandia és skandináv államok tartoznának, ebben a pillanatban védekező pozícióban szoronganak. A hevesekkel szemben a havenocíok lámadó állásba merevüllek és a kec*aszkecsken módjára birkóinak. E? az amerikaiak meg vannak győződve, hogy a havenotsok megint elagya bugyálják a heveseket, ugyenusy, mint 1914 ben. Ám meg vannak győződve arról is. hogy ugyanugy, mint 1917 ben ők is megint beleavatkoznak a csele-patéba s eldöntik azok javára, akikhez vonzódnak, lévén az övék az erő, halalom, akarjuk mondani a pénz, ami a serpenyőt lehujsa. Kérdés csak ar, hova fognak vonzódni.