Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám
1938-01-16 / 12. szám
BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Pálos Tibor riportja: Hallgatag szerelem avagy beszélgetés Bodrogi Tlmália sihelnéma békéscsabai lánnyal, aki „szenvedélyes, de „rendületlen Egy leány él! egy nagy textilüzlet kiszolgáló asztala előtt. A segéd tanácstalanul néz rá. Elébe tett már harisnyát, kesztyűt, sapkát, miegyebet, de a lány csak fejét rázza és mindkét ke zével mutogat a levegőben. A segéd nem érti. Meredt szemmel, egy kicsit meghökkenve, egy kicsit sajnélkozón néz rá. A k'ny kifáradt a magyarázásba. Leengedi karjait, aztán egy utolsó próbálkozással megkiiérlikifejezni, mit akar. A segéd segítségért néz körül. A főnök ur, aki mór percek óta figyeli az ügyet, felfogja a kétség beesett pillantást, hátratett kézzel a többi segéd és a kiszolgáló lányok tekintetétől követve, a vásérló mellé lép. Udvariasan, lasau tagolással, a lány füléhez egészen közel hajolva kérdi: — Mi tec-cik? A lány a füléhez csapódó lehelletből észreveszi, hogy szóltak hozzé. A készségesen ott álló főnök felé fordul és szaggatott széles mozdulatokkal most mér neki igyekszik megmutatni, mit akar. A főnök sem érti. A lény izzad, pirul, kigombolja a kabátját, arcét legyezi, hogy erőt gyűjthessen a további küzdelemhez. Az alkalmazottak a főnökre néztek. a főnök visszanéz s látni a szemük állásából, hogy reménytelennek találják az ügyet. Ekkor BE inasgyerek, aki eddig H a háttérben álldogőlt, szerényen a főnökére pillant, egy csomó szémolócédulót lesz le a pultra, kö penyének felső zsebéből ceruzát huz elő és szelíd mozdulattal a lény felé nyújtja. A lány szeme felcsillan, nyul az irőszerszémért és megkönnyebbülten a papír fölé hajol. Ezt írja: — Csipke — mutatja a főnöknek, aztán a segédnek — csipkét akarok venni. A csomó megoldódott. Öiömmel szolgálják ki. Az üzlet ajtaja előtt, a kirakatok felé húzódva várok. Zárás felé ha lad ez idő. A segéd sietve csomagolja be a holmit. A lány kilép az ajtón. Körülnéz, indul. Néhány lépés előnyt adva, utána eredak. Az Andréssy-uton befordul. Magy lefelé, a pályaudvar felé. A kisligetig mögötte jérok. Oit elébe kerülök, hogy gyanutlanul valamiképpen megbarátkozzék velem. Mikor mér jól megelőztem, lassítok és nemsokéra egyvonal ben haladunk. Járásommal igyekszem kimutatni, hogy minden rosszándék hiányzik belőlem. Észrevette, hogy egyfelé megyünk. Ha nem tévedtem, megfi gyelé8emmel mosoly vegyült arcéba, mikor rámnézett. MAVAUT HUTOBUSZMENETREND Érvényes 1937 október 3-tól Békéscsaba—Gyula 820 1 245 ind. Békéscsaba ,C»aba"-szálló érk. 1055 1310 850 1 310 é rk. Gyula városháza ind. 1020 1 240 Menetjegy: P 1.10 — Menettértijegy: P 1.90 * Békéscsaba—Szarvas * 1320 ind. Békéscsaba „Csaba"-szélló érk. 8»5 1414 érk. Kondoros ind. 714 1455 érk. Szarvas ind. 630 1530 érk. Öcsöd ind. 555 Menetjegy: Kondorosra P 2.20, Szarvasra P 3.40 — Menettértijegy: Kondorosra P 3.80, Szarvasra P 5.50 — * Csak hétköznap közlekedik. Békéscsaba—Szeghalom—Püspökladány—Ha jduszobosslé—Debrecen 600 635 J22 753 — ind. 1320 i nd. 1337 érk. 1355 eik. 1441 érk. 1505 érk. — érk. — érk. — érk. Békéscsaba MÁV p. u. érk. Békéscsaba „Csaba"-sz. érk. — 1805 8io 1800 753 1743 735 1725 648 1638 622 1610 - 1518 - 1443 - 1410 Békés ind. Mezőberény ind. Szeghalom p. u. ind. Füzesgyarmat ind. Püspökladány Rákóczi ind. 9 1 9 — érk. Hajdúszoboszló ind. 955 — érk. Debrecen Arany Bika-sz. ind. Menetjegy: Békésre P 1.—. Mezőberénybe P 1.50, Szeghalomra P 3.20, Fgyarmatra P 3.80, Hszoboszlóra P 6.30, Debrecenbe P 7.50. — Menettértijegy: Békésre P —.—, Mezőberénybe P 2.50, Szeghalomra P 5.50, Fgyarmatra P 6.70, Hszoboszlóra P 11.—, Debrecenbe P 13.— Békéscsaba—Szeghalom—Berettyóújfalu — ind. Békéscsaba MÁV p. u. érk. 1805 600 ind. Békéscsaba Csaba-sz, érk. 1800 722 érk. Szeghalom p. u. ind. 1638 857 érk, Berettyóújfalu p. u. ind. 1400 903 érk. Berettyóújfalu községh. ind. 1350 Békéscsaba—Gyula—Kétegyháza—Elek 1245 i nd. Békéscsaba „Csaba"-szálló érk. 1055 i32° ind. Gyula városháza érk. 745 1355 érk. Kétegyháza p. u. ind. 7'° 1425 érk. Elek ind. 640 Békéscsaba — Doboz * * » * — 1239 i nd. Békéscsaba pu. érk. 732 16C7 625 1320 ind. Békéscsaba „Csaba"-sz. érk. 727 1602 652 1 347 érk. Doboz községhaza ind. 7 0 0 15 3 5 * A járatok vasé.nep, ünnepnep és iskolti szünnapokon nem közlekednek. Felvilágosítások a MÁVAUT kirendeltségénél: Békéscsaba, II., Ferenc József-t&r 2. :—: Telefon s 2—33. A hídhoz érve kockáztatom meg a közeledés első jeladását : faléje bólintok barátságosan. Hidegen mér végig. Szeme büszkén tekint előre és beszédesen mutatja: uccán nem szoktam ismerkedni. Nem tudok megállni egy enyhén gúnyos mosolyt, miközben túlzóit hódolattal megemelem kalapom: elismerem, hogy urihölgy vagy. L fordulunk az Orosházi uton. Mit tehetek. Kezdem elveszteni malicíózus fölényemet- Valami sze lid gorombaságot kellene mondani. Da nem lehet. Közeledünk a sötét jaminai részek felé. A biztonság kezd cserben hagy ni. Csak az vigasztal, hogy a lány is idegesen pillantgat felém. Letérünk egyik mellékuccábe, jobbia. Figyelem a lányt. Ha felmozdulatéiból hílyesen tudok következtetni, villámokat szór felém szeme. A következő kereaztuccánál balra térünk a lassu'ó lépéseinkből azt veszem észre, hogy nemsokára „otthon" leszünk. Háromablako8 ház előtt állunk meg. A lány keze a kilincs felé közeledik, da még mielőtt célt érne, BE ajtó elé ugrom és komoly mozdulatokkal és udvariasan meghajtom magam. Majd hirtelen jót gondolva, előrántom jegyzettömbömet, ceruzámat és a falra támaszkodva irni kezdek: — Fontos ügyben szeretnék — itt azt írom beszélni, de azután áthúzom — felvilágosítást kapni magétól. Igen fontos 111 Rámnéz. Lassan kinyitja a kaput és előreenged a folyósóra. A konyhában ég a villany. Ahogy hirtelen szétpillantok, egy idős embert lótok az asztal mellett, egy nénit, egy tanuló suhancot és háromfelé három ajtót. A lány illemtudóan int a férfi felé. Az feláll és nyújtja kezét. Bemutatkozunk. — Bodrogil Az Amálikémhoz teccett jönni — kérdi kedvesen. — I<en, igen — válaszolom meglehetősen tétova hangon. A lány lép közbe. Int, kinyitja ez egyik ajtót, felkatlintja a villanyt, bent csinos szoba látszik. Belépünk. Az asztal mellé ülünk. Néhány pillanatig nézzük egymást. Jegyzettömbömet az abroszra helyezem, kezembe fogom e. ceruzát, még egyszer rápillantok. Igent bólint. írom: — Megijedt? Átadom a ceruzát s írja i — Na, ki lehet birni. — A kedves szülei ülnek kint a konyhában? — Igen. — Mi a kedves papa foglalkozásiig? — Nyugdíjas. — Milyen? — Vasutas. — Ő tartja el kegyedet i»? — 0, nem... — ? — Én önálló nő vagyok. Én ke resek. Fesiéssel foglalkozom. Képeket festek. Azokat viszem vidékre eladni. — Megv jól az üzlet? Bólint. Felugrik az asztal meliői. A szekrényhez szalad, kinyitja az alsó fiókot s vagy húsz darab kartonra festett képet hoz az asztalra. Fenvves tájak, lila és bíborszínű naplementékkel és napnyugtákkal. Van néhány szentkép is duni zuikával és Dirosejku Máriával. — Tetszik? — írja Amália a papírra. — Természetesen — válaszolom* könnyedén. Boldogan elrakja a képeket. — Hogy köti az üzleteket? — Van egy írásom és azon rajta van minden. Abból érthetnek a jó emberek. -- Olvasni szokott? — Ó, hogyne. — És miket? — Csak klasszikusokat. Négy polgárim van. Pesten jártam az intézetben. Csak jókat olvasok. — Miket? — Petőfit, Piltegrillil, Dosztojevszkijt, Dekobrat, Max Brandot, meg mást is. Bólintok, helyeslően. — Moziba szokott járni? — Nagyon. Különösen a francia darabokat szeretem. A drámákat. Ahol halál van. — A magyar filmeket? — Azokal nem szeretem. — Miért? — O.t nincs felírás. Nem tudom mi ől beszélnek. És nagyon fáj^ Nagyon fáj az, amikor látom, hogy fent a vásznon, meg a közönség közt is, mellettem nevetnek és én nem (udom.hogymiért kell nevetni. Elszomorodva néz rém. — A legelső magyar hangos darabnál, amit láttam, a Hyppolitnól sírtam. Annyira el voltam keseredve, hogy nem értek semmit. — Ezért szereli a francia drámákat? — Ezért. Nagyon szeretem őkel.— Az embereket is szereli? — A papáékat, meg az ÖCBÜ. — Mást nem? Vonakodik irni. — Szerelmes volt már? — Ilyet ne kérdezzen. — Jók az emberek? — Az emberek nem jók. — Hogy hogy? — Az emberek mindenkit be' csapnék, mindenkit kicsúfolnak, Különösen a férfiak. A fiatal férfiak. Az emberek rosszak és gonoszak. Mit irhatok erre? Nem vitatkozom vele. Próbálom másfelől megközelíteni. — Milyen természetű lány maga? Ugy jellemre. — Ha nagyon tudni akarja — szenvedélyes. Csakhogy nem mutatom. — Nem volt még baja ebből. — Nem, nem. És ne féltsen maga engem.Mert én rendületlen vagyok. — És amikor szerelmes voll? — Hát ezt honnan ludje. — Gondolom. — Bevallom, tényleg szerelmes voltam, sőt még vagyok is egy alacsony szőke fiatalemberbe. Muzsikus. Nagydobos egy zenekarban. De ő nem tud róla. Én hallgatok. Ha ő nem érzi meg, én nem mondhatom el neki. Igaz? Kint a konyhában vacsorőra zörögnek a tányérok. Az „Öcsi", a diák bekukkant az ajtón kíváncsian. Amá jia rajzolgat a füzelembe. Nézgelődöm a szobában. Egyszer csak elém tartja Amália a füzelet. Egyszerű, gyors kis ceruzarajz. Önarckép. Amália feje látható, e fe j9 alatt párna. Szemei lecsukva, kese szelíden az arca alá csúsztatva. Alszik. Megértem. Szerelne már aludni. Nem zavarom. — Jó éccakót. TELEFONSZAMUNK: 176.
