Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-01-16 / 12. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY i 938 január 12 MÁTRAY MIKLYA JÁNOS ELBESZÉLÉSE A KORCSOLYA DEZ! olcsón és nagy választékbatt, kedvező fizetési feltételekkel kapható BUTORHÁZBAN Békéscsaba, Andrássy-ut 25 sz. Kedvező fizetési feltételek! Már korén reggel feiköllötle a gyomra. Az este nem akart vecsorázni, mert látta, hogy a bögre tej még egynek is kevés, nemhogy kellőnek elég legyen és ezért lemondott felesége, Anna javéra. Azt mondta, hogy ő evett valamicskét a városban. Anna még mélyen aludt, amikor csendben kibujt az ágyból. Lébuj heayen osont a dup'a aszíalhoz s kivette a nadrágját. Napok óta igy vasalta a nadrágot, meri a vasalót el kellett adni. Az érte knpotl pénzen éltek tegnap estig. Nem számított rá, hogy tovább fog tartani a pénz, sőt még azt sem gondolta, hogy ezideig elegendő lesr, de még három napig kell valahogy kitartani. Három nap múlva munkát ígértek neki az egyik üzletben. Igaz, hogy nem a legfényesebb hivatal vár reá, de végre is csak pénzt fox keresni. A mentőötlet még az este született meg az egyében. Eedja a korctolyáját. Jó minőségű ezer •sárn, a rozsda sem kezdte még ki, hát bizonyéra kap érte néhány pengőt. Annének nem is szól tervéről, majd vesz egy korcsolyát, ha jól megy a sora és visszateszi a helyére. Igy gondolkodott. Tul ségosen optimista voll s azzal nem számolt, hogy leendő keresete csak arra lesz elegendő, hogy ne kelljen segély után járnia a véros házén. Valami csodára vért makacs hittel. Arra gondolt, ho

ty egyszer valami nagy szerencse majd rendbehozza éleiét. Ami* öl tözködötl, kegyetlenül fázott. A januári hideg éjszaka jégvirágokat rajzolt az ablakra, nem lehetett kilátni rajla. Rélehell az üvetre és körmével kezdte kaparni a meglaault jeget s ez igy támadt résen kilesett az udvarra. N'

azle, esik e a hó. Hátha hótakaritáesal lehet pénzt keresni éa nem kell eiadni a korcsolyát — gondolta. A hó nem esett. Amikor kész volt az öltözködéssel, óvatosan megnyitotta a kamra ajtaját, de alig támadt tenyérnyi rés ez ajtón, ijedten megállt. Az njló éktelenül nyikorgott. Riadtan fordult meg, alszik e még Anna? Aludt még. Kis szünet ulón tágabbra nyitotta az ej'ól. A kamra hideg levegői lehelt reá és mégis verejték gyöngyözöl! a homlokán. Ebben a pillanalben közönséges tolvajnak érezte magét, pedig a sajátjáét akarta elvinni sajátmagától hogy et e azt mondhassa Annának — halhónap óla először — nézd, ezt kerestem... Kér, hogy nem volt elég a vesalópénz még három napig, legalább nem kelleti volna hazudni... Csak sikerüljön mór kivinni a korcsolyát, hogy Anna észre ne vegye — töprengett. Hosszú kinoa percek után újra APOLLO FILMSZÍNHÁZ Telefon : 239. Janufir 16-17 — 18 ón TOROCKÓI MENYASSZONY Előadások hétköznap 5, 7. 9 őrekor vasár- és ünnepnap 1, 3, 5, 7, 9-kor Az első előadás naponta zóna a szobában volt. Cédulát irt Annának. Kérjen kö'c§ön egy csupor tejet mapAnak reggelire a hézmesternélői. Ő esíe, ugy lehel, hagy kora délután mér pénzt hoe, ugy három pengő körül és majd megadja a tejet, tőt fát is hoz magával, addig menjen Cupák sussternéhoz melegedni. Estére mér minden lesz... Megírta a cédulát s az asatalra helyezle, hogy az asszony meg találja, bér azt is tudta, hogy a házmesterné mér eey kanál tejet sem ed kölcsön és Cupákék sem igen fűtenek, de hét Istenem, egy kis gondoskodás sosem esik roszSzul a feleségnek. Az ajtóból még vissza nézelt Annére. Nagyon szépnek találta igy az á'om karjaiban, felhőtlen arccal feküdni. Sokszor érezte, hogy talán meg sem érdemli ezt a bájos teremtést. A bőre kissé jobban rátapadt az arcáre, de ez még nem ctufilotla el az előtt, aki lélta a lassú elváltozást. Amikor kilépett az ucc i kapun, a villamosok már rohantak Pest felé, ő uyalog vágott neki az útnak s előre szegezett nyakkal baktatott végig a Lajos uccán. Már megszokta, hogy gyalog járjon át Ó Búdéról Pestre és nem is esett nehezére az u\ most is csak az 88rkalte, hogy mennyit kap majd a korcsolyóért. Enni is szerelett vo'na valamit. Sietett, de az idő jobban fogyott, mint az ut. Kilenc őra is elmúlt, amikor az ószeres bódék elé ért. Hóna alól kivillant a korcso'ye az ujságbu'kolatból. N?m kellett kínálnia. Vevő akadt volna, csupán keveset ígérlek érte. Még három pengőt se, mert látták arcén a megszorultségot. Végül egy diáksapkás fiatalember vette meg háromhatvanért. Az egész p^n?ét adta érte, de azért láthatóan örült a korciolyónak. Néhány pillanatig mozdulatlanul nézelt a távozó diák ulán. S serelte vo'na vissiaadni a pénzét, csak ne vigye el a korcsolyát. Kellemes emlékei fűződtek hozzá. Két évvel ezelőtt Annával gremofon zenére kerineőket táncoltak a vidéki város jégpályáján. Talán ezeknek a kerineőknek kös<önhe!i az asszonyt.. Két vitatkozó ember jött vele szembe 8 rájuk is nézett, de csak a diákot iétte, amint egyratávolo dik. A két ember nakiment. — Na bámuljon a járda közeBAKÓ JÓZSEF VERSE: pén, kérem — méltatlankodott az egyik. Félrehúzódott a járda szélére, szemeivel a diákot kereste. H rle len ujy határozott, hogy visszaadja a pénzt és mindent elmond Annának, de nem fog hazudni, m*rt első hazudság ulán jön a többi s nincs meeállás. A diák eltűnt. U ána futott abba a* irányba, azonban eredruényle len lelt a hajsza. Elvesztette a nyomát. — Mindegy — gondolta szomorúan. Eszébe jutott, hogy felesége még a tél elején edia el a korcsolyáját — israz, hogy az ő tudtával. Igy neki re legyen... Még mindig markában szorongatta a pénzt s csak amikor már vörösre égette kezét a hideg, húzta fel keztyüjét, amelyet esek azért nem adolt el eddig, mert olyan rossz volt, hosy nem akadt rá vevő. Haza indult. Nem sietett, mintha már nem is érdekelte volna.hogyfaleségeevetl e reggel, vagy sam, de fásult volt, nem Mrta falfogni a gondolat súly á'. Ő sem evett. Lám erre nem is gondolt, enni kellene.de sajné ta a pénzt. Majd együtt eszik Annával. A gondolat iassan határozott lervvé alakult ét és amikor a Margit-hídon ót ért Búdéra, mér elosztotta a pénzt. Nam messzi lakásétól mindant bevásáro

1. E'őször tíz kiló aprito't fát vett, amely egy dróttal volt összekötve, hoiy szét ne huljon. Azután egy kiló rozskenyeret, negyedkiló fejhust és egy liter tejet vett. Eszébe jutott, hosy már gyufa sincsen odahaze. Azt is megvette és most mér sielett, nehogy kihűljön a főtt hus, mert az imént vették le a tűzről. Könyökével nyomta le a kilincset éa lábával rugla be az ajtót. — Nézd Anna, mit hozok — lelkendezett. Az asszony a dörömbölésre felriadt az asztal mellől, ahol valami kézimunkával vesződött. Jókedve is az arcéra szökkent a betoppanó jólét láttán. A férfi az első pillanatban megakarta mondani, hogy honnan van a pénz, de benne maradt a szó, mert Anna felélénkült arccal kérdezte: A — É» ezt mind te kerested? — Ugy mondta, mintha egy nagy csoda történt volna és őszintén őrült is ennek a csodának. A férfi nem birta megmondani az igazat. Gyűlölte magát, de nem akarta megrontani felesége boldogVÁROSBA MENVE Tíz kocsi, hu sz kocsi, száz kocsi, mind rohan. Szépek a hajtók s akih húzzák táncosan Parasztkevélység zsúfol meg minden kocsit A küllőktől eg(sz a pompás ostorig. Dölyföl az ostor, mert hizlalni nem c örög, Olt csattog ő a vér és az izmok között. Reszket a lég is. mint csókleső kamasz. Még az ut is rövidebb, mert sejdül a tavasz. Tiz kocsi, husz kocs>, száz kocsi, mind tele. Ömlik a vidék vére, husa

r veleje. Röfög, kotyog, gágog, pityeg, bőg és nyerít. Most viszik a tanyák örök zenészeit. Mind hangol és próbál, hogy tudjon hangzani, Mert jöttük jelzik már a város tornyai. Száz kocsi, kétszáz, tán vége se szakad ? Mintha nászra menne, minden csak kacag I Csattog, gördül, harsog a szép kocsi-folyam S a hajtök s a lovak versengenek boldogan,