Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-03-20 / 64. szám

1938 március 20 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Pálos Tibor elbeszélése: Julit elveszi fjük Máafél órányira a város mögött dolgoztunk a kertészeknél. Déli lankán terült a föld, ahol kapálás közben csipős sót izzadtunk s néhány hónappal később fagyos kezeinket fentük egymáshoz. A miveit föld mögött a Tábor-hegy magasodott kopottan, öregesen s jobbró) is, ba'ról is testesebb hegyek fordultak el, hátukat mulatva, tar kójukon ritkás, fésületlen, sötét zöld fácskákat viselve. A kertészt Valachiknak hívták. Bérelte est a területet s igyekezett minden erőt kisajtolni a barackfákból, a földből és belőlünk. Az őszibarackok és a kajszik engedelmesen tárták szét mindenüket. Engedték ollókkal lemetszeni ujjaik hegyét s megszeppenten minden részüket és erejüket a meghagyott maradék ujjhegyeknek adták. Mi hérrrin, én s kél társam, Jóska és Ödön nem viselkedtünk ilyen szőtten tűréssel. Ha a gazda eltávozott mögülünk, morogtunk és szitkoiódtunk. Szemben ezért csak nagyritkán lázadoztunk ellene. Feleseltünk, feleseltünk, de legtöbbször csak ugy, hogy el lehessen ütni könnyen a szó élét, ha láttuk, hogy na, kezd komolyra fordulni a dolog. Ránk mondhatták s magunkban belül mi is éreztük, gyávák vagyunk. Dá az is igaz, bátorság kell ahhoz, hogy az ember gond nélkül szeme közé nézzen a világnak. Mi mind a hárman onnan kívülről jöttünk. Fiatalok voltunk, de sokat ütődtünk már ide-oda s igy tapasztalatból ludtunk egyetmást. Néha ránk tört a csavargás vá gya. Scabadulni szerettünk volna ettől a helytől. Különösen hosszú hideg esők alalt, megtömött levegőjű estéken, a fehőtíHó előtli közös ládán üldögélve. Öiszeszorult a szivünk, a gyomrunk, isten tudja miért, remegni kezdett s csüggesztő tompa keserűség lepte el minden tagunkat. Dacemoorben maradtunk hármasban. Nyaranta tizen i» voltunk néha férfiak. Lányok és fiatalaszszonyok még többen is voltak. A pyomlálóshoz meg a kapáláshoz. Télre hárman maradtunk. Két öreg sváb jért fel csak hozzőnk .gyékényt fonni. Ödön az asztalosmesterségben volt jártas. Műhelyben is dolgozott mór. Da a segédlevelet nem szerezte meg. Józsi béres volt egy vásárhelyi tanyán, onnan került fel harmadéve. S mindössze, ha félévig kószált, egyik helyen is, a másikon is próbálgatva a szerencsét. Itt fzen a helyen aztán megragadt. Jól ki volt fejlődve minden tagja, de széles nagy tenyerével hosszan és gyöngéden eltudta nézni a rügyfejekből kifor duló virágokat és a színesedő gyümölcsöket. Én is szeretem a növényeket, <de a kezem akkortájt inkább a gyomláló asszonyok testére kívánkozott. Mikor mindenki előtt világos lett, hogy a kertész után. habár jóval lejjebb, én számitok a legtöbbet a kertészetben, nem maradtak meg tenyeremben hiábavalóan a vágyakozások. Esténként a barakktól tóvol s a többiek szemétől biztonságban az asszonyok s lányok közül ez is, amaz is szívesen eldiskurált velem. Tudtam, ezek a dolgok jobbára azért eshetnek ilyen könnyen, mert a vásconcselédek kedvezést várnak tőlem a nappali munkában. Nem törődtem ezzel. Éhss vollam minden mozdulatukra a sötétben. Nappel elkerültem tekintetüket, végeztem munkámat, magam elé figvelve. Julius végefelé egyik naoon Valachik megrakott kocsival lehajtott a városba. S hazafelé se jött üre •en, mert a kocsiderékban egy lőny kuporgott. Falujabeli, mondta a kertész róla. Dolgozni szeretne. Nem volt éppen rongyos a lány, de nagyon szegényesnek látszott. De azt nem lehetett litko'nia, hogy szép. Julinak hilták. Nem volt annyira szép ugyan, hogy hibőt ne lehetett volna benne találni, de az ott dolgozó többi nők közül erősen kitűnt. Munkába állott aztán s dolgozott ő is. Elég jól bírta a hajladozóst. Észre kellett vegyem ilyenkor a ruha milyen gömbölyűén fekszik meg rajta. Da aztőn . . . Ahogy tovább figyeltem a dolgokat, gyanakodni kezdtem, hogy talán nem is egy fa'ubeliek ő és a kertész. Mert észre vettem, igen nagy volt közöttük az egyetértés. Mikor ezt először tisztán átgondoltam magamban. el is csüggedtem e?y ki csit. S aztőn. mit lehettem egyebet, ugy fogadtam el az egészet, ahogy volt. Gyanakszom, hogy két társamnak is hasonlóképen nyilott ki a szeme s a tapasztaltak miatt hasonlóképpen csukódott össze ben nük a reménykedés a leány irányában. Nem volt sok kedvem azért Julira nézni s csak akkor élltam vele szóba, ha a munka miatt valami dolgom akadt vel»», vagyvagy véletlenül rajta fa'ej'ettem a szemem. Vidáman viselte magét Juli és kedves volt mindenkihez. Még a«s asszony és leánytársai is mind szerették egytől egyig. E« pedig nem kicsiség. És igy bizony, elkellett ismerjem magamban, az öreg Valachikon sem volt szabad csodálkoznom. Igyekeztem is semmi haraggel nem gondolni reá. Közben, ha ekartuk, ha nem, az idő telt-mult és lassan már-már ott tartottam, hogy Juli személye majdnem közömbössé vált számomra. Ekkor történt azonban váratlanul az, már persze az én részemre váratlanul, hogy észrevettem, egyegy elejtelt szavukból, a lény s a kertész között a ragaszkodás lazulóban van. Hogy melyik eresztette el a másikat, azt nem tudhattam meg. De nem is voltam rá kíváncsi, mert a hirtelen növekvő érdeklődés minden mellékes gondolatot félre sodort az útból. A jeget, amelybe Juli iránti kezdetbeni vonzódásomat befagyasztottam volt, könnyedén olvadásra kényszeritettem. Mosolygós ésked"deritő képpel pillantgattam reá. És Juli rögtön visszanevetett rám éa olyan szíves volt hozsám, hopy szépségétől szemérmes reménykedéseim és gondolataim nem is ludlők, nemhogy megelőzni, de feqitfefMíc néhány Aspirin tabletta és a rheumatikus fájdalmak szűnnek, meghűlés, fejfájás elmúlik. Az Aspirin tökéletes hatásút és régen bevált összetételének állandóságát különleges gyártási eljárás biztosltja, a tabletták valódiságáért pedig a rápréselt nüatfet* kereszt szavatol Enélkül nincs Aspirin-tabletta. ASPIRIN tabletták a •Sojel.-hereszttel. még nyomon követni sem a történő mozdu'atok, a valóság váratlan és hirtelen lépéseit. Egyszerre nagyon boldog voltam és szerettem vo'na nem törődni senki mással, csak vele. Da a többiekre s főként Valechikra tekintettel kellett lennem. Amenynyire tudtam, igyekeztem hát közönyös arccal forogni erre arra napközben. Persze nem mindig sikerült, mert a vidámság mind untalan ki kicsordult belőlem. Hetek leltek igy el. És u?y látszott, minden jól van. S ha nem merült fal semmi baj, akksr valóban jól is volt minden. Csakhogy faltünt nek«m nemsokára, hogy társam, Ödön, aki az asztalos munkában volt jártas, meredező szemmel tekinget Juli felé. Kevéssel ezután egy napon vidám, évődő kacarászést hallottam a barackosból. Néhány pillanatig nem is hittem a fülemnek, de mikor rögtön utána a szemem is bizonyította, hogy ugy van, vállalnom kellett az igazságot. Bizony Ödön és Juli beszélgettek ott egymásét. Ödön jó cimborám volt, a lányt meg nem is gondoltam bántani. Igy hát csak bévül ettem, emésztettem magamat. Különösen as fájt nekem, hogy nem tudtam, mikortól tart közöttük a barátság. Balevörösődtem abba a gondolatba, hogy talán már akkor, mikor nekem mutatta, hogy szeret . . . Da Juli változatlan és kedves volt továbbra is. Életünk és munkánk rendje folydogált tovább rendesen. Mintha semmi sem történt volna. Az asztalos derék cimbora maradt. A lány pedig, mintha egyre növekedett volna szépségben, nem lehetett haragudni rá. Annyira jutottunk az egymással való megbékélésben, hogy szinte meg se ütődtünk, mikor észrevettük, hosy a Józsi is belebolondult Ju'iba. Nem teddida-leddoda legény ivolt és a szelidségen kivül nagy erő lakott benne. Semmi okunk nem adődott. hogy ujjat huzzunk vele. A nyár tartott. Ha együtt voltunk, a vidámság állandóan köztünk tartózkodott és ugy járt szájról szájra. TAVASZ I ÁRJ EGYZ É K FÉRFI OLTONY P 29.80, 32.70, 42.-, 54.-, 60.-, 69.-, 84.-, 100.FÉRFI SPORT ÖLTÖNY P 30.-, 40.-, 45.-, 52.-, 59.-, 78.— rw r FÉRFI FELOLTO ES RAGLAN P 24.—, 37.-, 43.-, 53.-, 68.—, 82.-, 92.-, 114.GAZDÁSZKABÁT P BALLON RAGLáN P 53.ESŐKABÁTOK FIO ÖLTÖNY FIU FELÖLTŐ számonként 70 KU. snalkedéi számonként 1 P emelkedés P 17.-, 25.-, 31P 11.20 P 16.40 KULPIN DIlfATHAZ BÉKÉSCSABA férfi- és fiu készruha osztálya