Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-03-13 / 59. szám

1938 március 13 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 DIITADT SZÉPET ÉS JOL OLCSÓM VÁSÁROLHAT DUlUnl FIZETESI KEDVEZMÉNNYEL DEBRECZEN I ISTVÁN BÚTORÜZLETÉBEN (KASZÁRNYÁVAL SZEMBEN) ANDRÁSSY-UT 77. Külpolitikai szemle írja i Lustig Géza Reménytelenné vált Chautemps helyzete, kitört a válság Francia­országban, amely elsöpörheti az egész humbugot, bomladozik, ment­hetetlenül s véglegesen bomlado zík a népi arcél, ilyeneket s eh­hez hasonlókat duruzsolnak a sür­gönyök, Még az öreg Times is hüledezik. Nem tartja valószínű­nek, hogy Chautemps bevérja, ómig a kamara leszavazza, h kabb be nyújtja a lemondását, mielőtt en­nek vagy annak a koalíciónak mó­dot nyitna, hogy visszautasítsa a felhatalmazási törvényjavaslatot. A Morning Chronicie szerint ismét ottan állana Marianne, ahol a Ruhr megszállásakor téblábolt. Csak az unión sacré, az összes pártok frigykötése ránthatja ki a dégványból. Ámde kí (egyen a vezér ? Blum 7 Sarraut 7 A leg többen Daladiert emlegetik. Látszólag hát ismét urró lett a fejellenség o Szajna partján. De csak látszólag. Mert aki csak né­mileg frayelemmel követte a vitát, amely Eden bukása s Hitler szó­zata nyomén indult • aki ösmeri a francia parlament sajátos akusz tikájái, azt nem ejti tevedésbe a zürzaver. Akárhogy is gyűlő ik a joböoldaliak azokat, akik bélfalé és viszont, amikor a hazáról esik szó, az alma mater ről, amely két­ezer esztendő óta pihenteti ölén mindannyiokat. nyomban össze forranak egy érzésben. Éa hiéba dalolt Lamartine, a népi arcél szellemi őse arról, hogy csak az önzésnek van hazája, de az emberiség, akárcsak az isten ség, ezt a fogalmat nem tiszteli, a franciák, legyenek ám radikéli sok, avagy szocialisták, nyomban elfelejtkeznek a béke marseilleiae­éről, amikor árnyék hull a Rajnóra. Vegyük szemügyre például, ami­kel Grumbach mondott. Es a „mos­coulalre" nem volt rest alaposan megtépázni azoknak az üstökét, akik Berlinnel kacérkodnak. Tá­masztott is ab kora zene-bonét, aminőt a Bourbon palota is ritkán látott azóta, amióta Clémenceau, a felleggyüjtő lehanyatlott. Röpül­lek feléje a szitkok garmedával, akár parittyakövek az ostromlott vér bástyafokáról. Azonban el­csendesült mindenki, amikor a francia politikának ez a Sobri Jós­kója az európai helyzetre irányí­totta a tolvajlámpa fényét. Ami­kor azt fejtegette, hogy Laval volt az és senki más. mint Pierre Laval, a lyukprókétor, aki Anglia ludtán kivül Olasíorsségot ez elhiopiai kalandra bátorította, néhányan pi­szegtek jobbfelől. De némák ma­radlak a padsorok, sőt imitt-amott helyeselve zúgtak jobbfelől, amikor Németországra terelődött a beszéd. Briand óta — harsogta Grum­bach — minden kormőny azon fá­radozott, hogy Németországot va­lahogyan lekenyerezze. Blum is elkövetett minden elkövethető! eb­ben az irányban. A felelet az volt, hogy Schachtnak, aki a megegye­zés politikáját istápolta, mennie kellelt. A Weltwirtachaft szempont. * Cikkünk még Chautemps lemondása előtt Íródott. jait legyőzték a Wehrwirtschaft szempontjai. Dőreség vo'na azt mondanunk — állitolta fel a té­zist 8 az antitézist Grumbach — hogy semmi szin alatt nem aka­runk Németországgal alkuba bo­csájtkozni. Ámde ugyanolyan dő­reség volna gyáván belenyugodni a sorsba és ölbetett kezekkel, tu nyón nézni, hogyan alakul ki új­ból az egykori német-római biro­dalom, amely ellen évszázadokon át lankadatlanul verekedtünk. Csak­is és csupón olyan politikát kö­vethetünk, amely a békét garan­tálja. Azaz fegyverkeznünk kell, fegyverkeznünk váltig, amíg az agyakban föl nem dereng a gon­dolat, hogy semmi célja a kard­csörtetésnél Ez hagyján lenne. Elvégtcre Grumbachból moszkvai lemez si­pított elő. Da Ybarnégaray, a ti­zenhatkarátos nacionalista, de la Rocque earedea kenyeres pajtásai BiíOny ez is egy követ fuj a leg­szélsőségesebb moacoutairekkel I Mindenek előtt borzalommal uta­sította vissza annak a puszta föl­tevését is, hogy Gallia lemondana ősi jussáról: a szárazföldi hegemó­niájáról. (Miért lenne a franciák ősi jussa a szárazföldi hegemónia, annak c*ak az Úristen a mond­hatója.) Éj szidta mint a bokrot azokat az elvakultakat és elvete­mülteket, akik nem szégyenlenek, mandátum nélkül, Goebbels és Goering előszobájában őcsorogni. (Itt de Brinon képviselő ur jónak látta nem érteni a célzást s meg­lapulni és hallgatni, mint dinnye a fűben.) Szó se lehet róla. hogy meghunyászkodjunk — dörögte Ybarnégaray. És emlékeztetett Ausztriával kapcsolatosan a na­dovai csatára, ahol elvérzett s meg­csonkult a Habsburg-birodalom. Nem felejteltük el sem Drouyn de Lhuy8, sem pedig Thiers óvásait — bömbölte pathetikusan — és nem felejtettük el, hogy a mi vég­zetünk kockóil réziák a Duna partjain. C'est sur le Damube, que se joue le sort de nos frontieras. Határaink sorsa ott dől el. Ne hagyjon Franciaország senkit két­ségben az iránt, hosy Ausztriát Nagybrilanniával együtt as utolsó csepp vérig támogatni fogja, bár­honnan éri a csapás. Ugyanígy vaticinélt Mistler is, a polgári demokrácia nevében. Mindössze abban tért el. igen örvendetesen, az előtte szólóktól, hogy a pángermanizmus legfőbb okát azokban az esztelen béke­diktátumokban vélte föltalélni,ame­lyek a Habsburg birodalmat poz­dorjává zusték. Flandin, Monzie, Péri c a többiek, akiket aligha szükséges per longum et per latum idézgetni, valamennyien, egy szá­lig, azonosak voltak a gyűlöletben, amely Arlovislus óla a gallokat a germánok ellen inserli. Ámde a koronát, a tüzes koronái, Paul Reynaud illesztette a vita homlok­zatéra. Páris képviselője, akiben némelyek az eljövendő diktátort látják éa még löbben, még helye' sebben csupán a jövő emberét, hallani se akar olyan velleítások­& KULPIN $iJS»d$MkmM ról, emelyck a francia politika ed­digi, jói bevá^ irányán másítani szerelnének, ö szerinte, ha Fren­cieorsiág Camossát járna, beadná a derekét és lemondena a ver seillesi (eléggé eisioll) gyümölcsök­ről, ezzel korántsem egyengetné a b#ke uljeit. Sfil, ellenkezőleg, a hábcrunak nyitna ajtót és kaput. Mert — ehogy kifejtette aprólé­kosén —. ez a lézis azon a bal­hiedelmen nyugoszik, minthogyha Franciaország gyönge lenne, avagy legalább is nem elíggé erős far kasszemel nézni a vésszel. Nos hét, Franciaország igenis erős, olyan erős, mint amilyen nem volt Boriparié Napoleon óta, soha. (Ez a Reyneud potya véleménye.) Franciaországot csak akkor és ugy lehelne térdre kényszerileni, ha el­szigetelnék. Németország — me­gint csak Reynaud potya vélemé­nye szerint — ebben sántikál. Ezek­után lehet, ezekutén szabad é tár­gyalni Németországgal? — fűzi to­vább a gondolatmenetének a csa­vermenetél. Aligha, — mert Hitler vezér kcncellár nem óhajt tár­gyalni. Vagy legalább is elzárta az összes átjárókat. Igaz — elmélke­dik csalefinlán Reynaud, — hogy az angol politika tétova s mahol­nap fölcseréli a jobbik kesét a ballal. Ez azonban puszta látszat. Ne feledjük — inti az aggódókal, — hogy a munkáspártot nem fogja Chamberlain egykönnyen levsnni a lábéról. Máris azt követeli, nyil­vánítsa C&SU8 bellinek Anglia a Csehszlovákia függetlensége ellen intézett támadást, akármerről jön. .Akárhogy, akármint viselkedik Anglia, nekünk elő van írva, mit kell tennünk." „Soyons forls, soyons unis, legyünk erősek, legyünk egy­ségesek." Amire a képviselőházi napló bizonysága szerint dörgő taps zendült fel az összes pártokon és orkánná dagadt, amikor Chau­temps lezárta a vitát. Fenntartjuk az eddigi politikái, fennterljuk és folytatjuk rendület­lenül. Hűségesek maradunk a nem­zetek szövetségéhez és ragaszko­dunk az orosz barátsághoz. Be­tartjuk hűen az össaea kötelezett­ségeket, amiket Csehszlovákia irá­nyában vállaltunk s az osztrák függetlenségei az európai béke zá­loga gyanánt óvjuk. Szívesen el­ösmertetjük az olasz császárságot Genfben, de csak két föltétel alatt. Az egyik: ssüntetse meg a fegy­ver- és a csapalsséllilésokal Olasz­ország Spanyolországba a állítsa helyre a biztonságot a mediterrá­neumon. A mésodiki foglalja el Olaszország ismét a régi őrhelyét a Brenner hágón. Ez volt a Chau­temps resuméja. Amiből önként adódik, amit elöljáróban állítottunk. Vegyis, hogy a franciák csak szín­re-szemre civakodnak. Alapjában, igazéban, egyek a fönnhéjázásban, amellyel a mások érdekei iránt visel­tetnek jusquau boutetjusqu' aubut. APOLLO FILMSZÍNHÁZ Telefons 239 . Március 13—14 —15 —16-án Magdát kicsapják Előadások hétköznap 5, 7, 9 órakor vasár- és ünnepnap 1, 3, 5. 7. 9-kor Az első előadás naponta zóna

Next

/
Thumbnails
Contents