Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-03-06 / 53. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 március 5 Gyorsfényképek néhány ember életéből Egy riport, amely szerelemmel kezdődik és civakodással végződik (A B. K. ludósllója jelenti.) Az ember akaratlanul is indiszk­réciói követ el minduntalan, ami kor esek több ember közt megfor­dul. Nem kell más ehh6z, éppen hogy megálljunk egy egy ember­csoport mellett a piacon vagy a váróteremben, esetleg valamelyik közhivatalban és máris alkalom adódik erra, hogy bele pillantsunk egyik vagy máuk ember magán­életébe. Megtudjuk, hogy abban a pillanatban kinek mi a legujjab problémája. Néhány titokban ké­szült „felvételt" ismeitetiink az aláb­biakban. Az első kép Bzerelem­I mel kezdődik. Egy jó megjelrné&ü fiatalember már vagy az ötödik cigarettára gyújt, de nem szivja el egészen, a feli­nél eldobja. Látszik rajté, hogy ideges és éppen emialt bizonyára néhány pillanatig boldogtalan is. Az eldobott fél cigaretta még füstölög, amikcr egy kopott ruháju fiatalember meglátja és felveszi, majd minden további nélkül szá­jába veszi 8 boldogan füstöl. Re­latív kép. A fiatalember az óráját nézi, azután még a villanyórára is fel­tekint. Türelmetlen, pedig abban a pillanatban ugrott a mutató a tízesre. Éppen egy ujabb cigarettára gyújtott, amikor szép fiatal lény lépett hozzá. — Itt vagyok Béla, jöjjön — mondta és anélkül, hogy megállt volna, tovább ment. A fiu követte, de a piaci tömeg mialt lassan tud­tak haladni. — Jej, csak attól félek, hogy mitőlünk meglét valaki, ijedezett. — Rémes ez a bujkálás, de majd .csak megbékülnek, ha ki­neveznek — bizakodik a fiu. Többet nem hallottunk, mert néhány méteren meggyérült a tö­meg 8 meggyorsították lépteiket és „füllávolon kivül" értek. A városháza felé »od­2 ródunk. A kapu alatt többen beszélgetnek. Hangosén viselked­nek, ugy láiszik, hogy nem titok a mondanivalójuk. Akik­re odafigyelünk, azok iparosok mindhárman. Az egyik adót volt fizetni, a másik beadta az iparját, a harmadik meg mosi kezdi. Aki adót fizetett, az kissé meg­könnyebbülten beszél, aki be­adta ez ipart, az sopánkodik és pesszimista és aki most - kezdi, az optimista. Az első szellemeskedik: — Hja, ez adó végig kiséri az embert egész életén át, akár as első szerelem emléke. — Engem as telt tönkre — igy a másik. — A azerelem, vagy az adó? — kérdi a harmadik. — Az adó — feleli kissé meg­ütközve a második és az első el­kezd nevelni. A kapun mcst egy pereszt bá­csika jön be, kimért lépésekkel, fé­nyesre bokszolt csizmával, ünnep lőbe öltözve. — Hova szomszéd? — üdvözli ez öreget a volt iparos. — Van egy kis adóhátrálékom és azt szeretném kifizetni — vá­laszolja a szomszéd. — Ilyen ünneplőbe — csóválja a fejét a mester. — Nam jó, hogy ha az ember ilyen jó ruhát vesz magéra, ha adót fizet, pláne még hátralékot, mert azután csak na gyobb adót rónak ki rá. A többiek helyeslik a véleményt. A paraszt bécsi o dalt ujjával feljebb böki kucsmáját a fején, ez nála bizonyára erős gondolkodást jelent, de végül csak elindul n fo­lyosó felé. A folyosón megáll. Töp­reng, visszajön a kapu alá s ami kor látja, hogy az ipaiosok mér elmentek, lassan kifelé irányítja lépteit. Nem fizetett adót, nyilván megfogadta a tanácsot és hasa ment átöltözködni. Az OTI kirendeltségé­nél pénztári napon te­szünk „látogatást" és sze­rényen megbújunk a pénzre váró emberek'kö­sött. A szoptatós anyáktól kezdve a kereskedősegédig van itt min­denféle ember, eki pénzre vár. Az egyik fiatalember, valami szabósegéd féle állandóan köhé csel. Azt mondja, hogy egy gye* meke £van, de az is beteges. Ő dolgozik egy két-három hónapot, ezután ugyanannyit betegeskedik. Teng leng, amig végleg el nem ko­pik a tüdeje s azután vége min­dennek. Ahogy beszél, csupa kö­zöny, csupa lemondás az ember. Sokan sajnálják, azok közül, akiket szintén sajnálni lehe*. Akadnak azonban olyanok is, akiknek nincsen komolyabb bajuk. Ezek vidámabbak és csak azt saj­nálják, hogy hamar véget ér a be­tegszabadság és a pénzért ismét dolgozni kell. Az egyik fiatalember azzal di­csekszik, hogy ő nagyon jártas az OTI üavekben és mindent kisajtol az 011 lói, amit csak lehet s most kell, hogy először kapjon pénzt, pedig igazán nem beteg. Ba is ossza magának előre a pénzt, mire fo&.ja elkölteni. A tervéről hangosan beszél, úgyhogy vannak, akik irigylik a szerencséjét, de ké­telkedők is akadnak, azonban CBak kevesen. A barátunkat behívják egy szobéba, ahonnan nagyon ha­mar távoíik, de roppant csandben. Nem kapott egy vasat se. Két ember megy előt­tünk az uccán. egy férfi és egy nő. Mindkettő­nek őszfelé hejl k már az élete. Veszekednek. Teljesen szabadjára engedik gon doletukat és még azzal sem tö­rődnek, hogy az uccánek füle van. — Huszonöt éve keseríted az életemet s én még szembeszáll­tam mindenkivel, hogy a felesé­ged legyek — dühöng az asszony. Többen réjuk néznek, van olyan is, aki megáil és utánuk bámul. Az ember is visszamondja, hogy egész máskép alakult volna az élete, ha akkor nem veszi el az asszonyi. Nam e.karunk már odafigyelni, mert eszünkbe jutott valami, de olyan hangosan mondják a vesze­kedés okét, hogy meg kellett hal­leni. Az asszony több pénzt köl­tött el a piecon és ez öregnek nem jutott dohányra. Pedig, mint ő mondja, neki ez az egyedüli szórakozása. Tragikus véletlen, hogy éppen ez a kép is elébünk került. Az első „szerelemmel" kezdő­dött és az utolsó civódással, szo­morúan végződött. Mi van az első és utolsó kép között? Esy csomó keserűség, iparvóltés és iparbe­adás, reménység és reménytelen­ség. Egész biztosan vannak ezeknél színesebb, hangulatosabb képek is, csak kisebb mértékben és mi nem láttuk azokat. m» no. j« Tapasztalatok az első negyuennégydrás munkahéten Lesz-e üóuös hatása a csökkentett tisztuiselői munka­időnek az intellektuális munkanélküliségre? £ hét eleji n lépett életbe a ma­géntisztviselők munkaidejének eza­bályozéséról, illetve csökkentéséről ssóló törvény. Ennek folytán he­tenkint csak negyvennégy munka­órán keresztül foglalkoztathatók a szellemi munkások. Az uj rendszer első néhány napja után, bér még nyilván nem lehet tiszta képet alkotni az újonnan elő állott helyzetről, megkérdenünk néhány vezető békéscsabai pénz­intézet, cég, vállalat direkcióját, mik a tapasztalatai a negyvennégy­órás tisztviselői munkahéttel kap­csolatban. A kérdéseinkre kapott válaszok­ból mindenekelőtt azt állapítottuk meg, hogy a hivatalok egy eíég jelentékeny részében nem okozott különösebb változást az uj rend­szer. Egyszerűen azért, mert már eddig is a törvénynek megfelelő munkaidő volt náluk érvényűén. Igy például a Békésmegyei Ál­talános Takarékpénztár r. t. eddig | i», eiulén is mindössze heti negy­ven órán ét foglalkoztatja alkal­mazottait. Tehát még négy órával kevesebb időn át, mint ahogy a törvény előirja. A Rélhy féle cukorka gyárban is mindössze annyi változós állott elő, hogy az eddigi szombat dél­utáni munkaidő elmarad. Egyébként azonban, mint még több vállalatnál is, hétköznap dél­utánokra nem járnak be a tisztvi­selők. A vállalatoknak egy másik cso­portja, amelyik hetenkint esetleg csak néhány órával lépte tul a most engedélyezett negyvennégy órát, valószínűleg szintén zökkenők nélkül fogja beveretni az uj rend­szert. Eseken a helyeken szembe­tűnik az a törekvés — és az illető vállalat vezetőségének saját szem­pontiéból érthető törekvés ez —, hogy az eddigi munkaanyagot az uj munkaidő szűkebb keretei közé is be tudják szorítani. A munka­tempó fokozásává] ez valószínűleg sikerülni is fog sok helyen, de ter­mészetesen csak a tisztviselők bi­zonyos túlterhelésével. Feltéllenül nagy változásokat kell hoznia az életbelépő törvénynek azoknál a hivataloknál, ahol a munka állandóan csak túlórázta­tással volt elvégezhető. Az uj rendszer eredménye még nem érezhető az első héten, az idő rövidsége és nem kis részben amiatt, hogy az évvégi zárlatok január—februári hónapjai után bi­zonyos csökkenés következett be a munka mennyiségben. Es az ál­lapot azonban természetesen csak átmeneti. Az elkövetkező hetekben ki fog derülri, milyen eredményt tudott elérni a szellemi munkanél­küliség enyhülése érdekében nagy jelentőségűnek szánt s a tisztvise­lők szociális körülményeit javítani akaró törvény. Valószínű, hogy sok helyen a rövidebbre szabott időn belül is el tudják végeztetni az eddigi mun­kát — ismételjük, minden bizony­nyal a tisztviselők bizonyos túlter­helésével. De remélni merjük, hogy a hi­vatalok jelentékeny részében uj munkaerők felvétele válik szüksé­gessé s a törvény örvendetes ren­det fog vágni az állástalan intel­leklualek halódó soraiban. Közgazdasági hirek Nyolcszázezer métermázsa a rozs­feleslegünk Nagyarányú tárgyalá­sok folynak Csehszlovákiával rozs­kivitel ügyében. Németországgal a héten sikerült megállapodnunk 70 000 métermázsa rozs átvételére. Csehszlovákiába 50.000 métermá­zsa rozst szállítunk majd s Rima kompenzációs keretben. Ennek a szá lilásnak a lekötésével egyide­jűen — értesülésünk szerint — Ausztria irányában felszabadítja a Külkereskedelmi Hivatal a rozs­kivitelt. Számiiások folytak arra, hogy mennyi lehet még a felesleg. Értesülésünk szerint az exportfe­lesleg nem több, mint amennyit a terméseredmények alapján erede­tileg is számítottak. U«y vélik szak­körökben. hogy összes feleslegünk kb. 700—800 ezer métermázsa kö­rül mozog, tekintettel arra, hogy Csehszlovákiába és Németországba kb. 600 ezer métermázsát szállí­tunk ki, igy ausztriai rozskivitel céljára kb. 100—150 ezer méter­mázsa marad majd. Lehetséges-e a magyar áramkivl­tel? A magyar elektrifikálási kö­rökben élénk érdeklődéssel tár­gyalják, hogy az osztrák áramter­melés egyik ágazata milyen ki­váló, Magyarországnak is irányt mutató eredményt hozott. Az oszt­rák áramfejlesztőtelepek ugyanis mintegy tiz esztendeje áramkivitel­lel is foglalkoznak. Es annyit je­lent, hogy egyei áramfejlesztőtele­pek a határon tul is szolgáltatnak áramot. Ausztriának ez az áram­kivitel a külkereskedelmi mérlegé­ben jalenlős összeggel szerepel. A fejlődésre jellemző, hogy 1926 bari, mikor megkezdték ezt a munkát, 30 kw írát szolgáltatlak a határon túlra, elmúlt évben pedig 360 mil­lió kw óra körül volt az áramki­vitel mennyisége, ami az egész osztrák termelésnek mintegy egy­nyolcadát teszi. Ez a halalmas eredmény foglalkoztatja most az érdekelt magyar áramfejlesztőtele­pekeí. Többen felvetették a kér­dést, nem volna-e lehetséges ná­lunk is megkezdeni es éramkivitelt.

Next

/
Thumbnails
Contents