Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-01-09 / 6. szám

1938 január 16 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 7 Pálos Tibor elbeszélése: TOR Kemény fagy virágozta be a cselédhóstak ablakait. Síigoru hideg, amely minden felvehető ruha darabot, göncöt, egész napra, éj jelre is ráparancsolt öregre, fiatalra, frissvérüre és nyámmogőra egyaránt. Mintha a felhők is megke ménvkedlek volna, szürke egymásba mosódottséggal feküdtek rá a távoli falvakra, a magasba szurkáló fasorokra s a ritkás tanyahézakrs. Az emberek s a legények az uraság földje másik felén dolgoztak az igákkal. A lányok, az asz szonyok furgébbje, fiatalabbja, a magtárhoz s istállókhoz szólítódott be napszámra. A serdülés felé vénülő gyerekek iskolában melegedtek s majdnem vidáman bámulgattak ki az országúton elhaladó szekerekre és gyalogosokra, a benti jóidőbő!. Öregasszony bukkant elé egyik konyhából, sietve eltűnt azonban, mivel ráncos bőrét harapdálni kezdte a hidag. Betipegelt a harmadik szomszédba s halk duruzso

jással falpóckolla magát a kemence mellé, a többi trécselő öregekhez. A meleg, pállott szagból senki se figyelt ki a hosszú ház élőit el nvuló közös udvarra. Disznó és aprómarha ólak kuporogtak, egymáshoz bújva fázósan, deres deszkáikkal. Gyerekek ődöngtek az ólak kö rül, félig játszadozni kívánkozó kedvvel s félig dermedten. A legiüő8ebb közülök, ötéves fiu, az egyik öreg-béresé, peckesen és kimagasodva állt társai előtt. A kisebbek az éppenhogy játszani tudók, majdnem elvesztek a rójuk tekert nagy kendők rojtjaiban. Fiuk és lányok egyciomóben mocorogtak, némelyek játékos szer számot szorongattak kezükben s mindnyájuk orrát lilára csipta a levegő. Az elébb lovacikét játszottak. Három három szájba vette a hoszszu madzagot, a negyedik fogta őket hálul, ve;s-:őt suhogtatva ke zéban. Trappban szaladtak, mig valamelyik kisebb fel nem bukott vagy el nem csúszott a befagyott tócsák tükrén. A kicsinyek sirtak az eséstől meg a hidegtől, elunták s abbahagyták hát a lovazást hamarosan. Ssántani kéne — gondolta ki magában a legöregebb. Gereblyéket huzigáltak le az ólak lelejé ről. Egy-egy rikuporodolt a gereblye fokára, ketten markolták a nyelet s vonszolták a kemény földön. Csikorgás és vékony karcolás kísérte útjukat. Néhány forduló utón, mikor a pereblyék foga már jócskán kitöredezett, elkedvetlenedlek a szántásiól is. Jődarabig álldogáltak kezüket Olcsó és jó szálloda Pesten a Metropole, a Rákóczi uton 150 kényelmes szoba 4 pengőtől, teljes penzióval 9 pengőtől. — Az étteremben szegedi Farkas Jóska muzsikál, a télikertben délután és este a Virány jazz játszik a tánchoz. Hallgassa meg mindkét zenekart rádió. Adjon barátainak találkozót, hivja meg őket vacsorára a METROPOLEba fújva, tétlenül, játék nélkül. A nagy fiu köpködőit a hóba, öregesen. Unottan szétzüllőben voltak mór éppan, mikor ujat talált ki — disznótorozást kell csinálni -- kiáltotta, hogy erőt öntsön az in galagokba és a fagyosokba. Az ólak nagyrészt üresen álltak. Amelyikben volt, az ünnepak e'őttig pörkölésre került abból a disznó. Betódultak egyik tágas ólba. A fiu deszkaszilónkot tört le a fal• ról, marokra fogta. Kiválasztotta a legsyámoltalanabbka kislányt- A vályúba ültette. Kikeresett még kettőt maga mellé, fiu', segítségnek, a többieket kitaszigálta ac ajtó elé. — Aztán, ha hú unk, si kiccsál — szólt a lányra. A kintiek kíváncsian várták, mi lesz. Fontoskodva fente a fadarabot, kisandiiott s intett. Hárman megfogták a lányt, noszogatták kifalé. Az sikított, játékból és itt ott félős nyögések is vegyültek hangjába. A többiek vihoglak és ujjongtak. L<5lep*rték a lányt s mivel hason feküdt, kendős vállába bökte a fát a fiu. Elhaló nyögéseket eregetett ki magából — értette már a mulatság rendjét — egyideig fekve maradt, aztán fal tápászkodott. Ugrándozva követelte moít mindenik, hogy ő kerüljön sorra. A kicsik türelmetlenül nyafogtak, hogy nem ők mehettek ba követketőnek ez óibs.Öivendeave ment, akit a fiu kiválasztott a szerepre. Az ügyesebbek röfögtek s utána a földön hörögtek és vonaglottak. Mikor mér mind voltak bent, nem is egyszer, da kétszer is, ismét másfelé tántorodott figyelmük s lébuk. Ugy elszéledtek, ho?y nemsokára valóságos erőszakkal kellett behúzni a fiúnak az ólba a következő levágnivalói, mert ő nem akarta abbahagyni a s2Óra kozást. Rövidasan azért balátta, hogy az egész most mér nem sokat ér. Zjebre gyúrta keiét, bosz szu8, elborult képpel lépkedett ide-oda a többiek között Szipogott és unatkozott a hidegtől, akár amazok Tegnap este óla nem evett — jutott eszébe unalmában — bemegy, szel egy darab kenyeret — tondolla tovább. Benyitott a házba. A ka* napén volt a kenyér, a fiókból kihúzta a kést s vágott magának. Indult kifelé. A kés kezében maradt. az ajtónál vette és?re. Majd csinál vele valamit — motyogta s tömte befelé balkézzel a kenyerei. A ház előtt megállt s mikor a kenyérrel kész volt, az ól felé eredt. A gyerekek apró bandákra szakadoztak. A kést feldugta a* ól eresze alá, kinézett. Intett a lénynek, aki ácsorogva éppen arra bámult. Mikor az ajtón behajolt, a fiu megvillantotta előtte a kéa pengéjét. Meghökkent, aztán elvigyo rodott, egy kicsit bambán előugrottak fogai. Kimentek s szélnéztek, kivel keadjék? — Janika — szólította a lány PZ ispán tipegő kisfiái — gyere Janika. A gyerek hüvelykujjét szójában tartva ment. Add ide a kezed, kedveskedett a lány s rángatta befelé. Lsültetlék. A fiu fordult egyetkettőt s parancsoló hangon Jani kára szólt: — Akarsz jóccani 7 A kisfiú szeme ijedten rebben!. — I Ruhát csináltat? Vásároljon nálunk férfiszövetet Lényeges megtakaritás Remek minták KULPIN DIVATHÁZ BÉKÉSCSABA Atajot hét — szepagtek szájából a szavak. Háta mögé teriotta a kést, ugy állt eléje. — Fogd le, mondla a lánynak. A kicsi egy moccanásnyit nem ellenkezelt. Kitapogatta nyaka és válla köít a lukat B csontoknál, ahogv a ballérekfő! látta. Visszahúzta a ruhát s eléfogta a kést gyors mozdu'altal. Janika vonaglott. Meg megakadó hosszú sóhajtás reszketett csak be'Ale hang egvéb nem. Erebbentek as njfó falé. Riadtan álltak meg kint, a lábuk rogyadozott. Egymásra néztek. A fiu arcén két nagy piros csöpp párolgott Becsapta és hir'elen bare • leszelte az ajtót. Nakidült háttal. Ijedten pislogott körül, álla megrándult. — Máma ne játszunk többet — mondta halkan a lány. Sírósan gyöngyözött hangja, mini a vér. Gyermekcipőben jár a téli sporíBékéscsabán Izgalmas hoki mérkőzés a kültelken, vannak téli bánatok is és fökévpen nincsen vérbeli téli sporí (A B. K. tudósítója jelenti.) Évek óta nem volt Békéscsabán korcsolya szezon azon egyszerű oknál fogva, hogy nem voM jég. Az idei tél ugy látszik azonban pótolni igyekszik az elmulasztotta kat, egyszeribe jeget teremtett minden helyen. A kültelki tócsák helyén époly vidám téli élei fo'yik. mint a rendazelt jégpá'yá*on. BJS előbbi csupán abban kölönbörik az utóbbitól, hogv a kubikos gödrök jegén egyszerű cipöta'ppá olvad a korcsolya, esetleg a lelWősebbje patkósciizmával rendelkezik és kiflivé hajolva karco'ja a jégbe a félköröket. B ^számolónkbanhelyszíni közvetítést adunk Békéscsaba mindan pontjáról, ki hogyan élvazi ki a természetadta jeget. Fakanál mini korongütő Éppen jókor érkeztünk a békési orsságut mellett levő tóhor, mert ebben « pillanatban kezdődött meg a KMT (Körgót Menü Tüánok) és JTG (Jiminai Téglaavóri Gödrök) közötti hoki mérkőzés. Már az első pillanatban kitűnik, hogy elkeseredett küzdelem van kilátásban, mert itl rendkívül fontosnak tartják, hogy melyik kültelki csapat nyerje meg a mérkőzést. Most a jaminai csapal támad, de a körgáli titánok sem hagyják magukat és valósággal szorítják a derék jaminaiakat... Mie«?... Mo3t látom csak, hogy a korongot egy cipőkrémes skatulya helyettesíti. Az egyik körgáli hatalmas kenyérdagasztó fakanállal rohan a jaminai kapu fe'é de mellélő... U?v látszik, valami b'j van a kapuval, mert a kapufának kinevezel* !vukasfazék egy lépéssel tővo'abb kerül a hasonló sorsú lábostól A jaminaiak fölényben vannak, m<ut csapatukban három srácnak egyegy korcsolyája van, de amis ismertetem a csapat „technikai" felszereléséi, az egyik jaminai megszökik és a cipőkrémes doboz már is besüvit a kapuba. A gól utón kitör a botrány, amelyet azért nin csen módomban résiletesen közvetíteni. mert mihelyl az első „koronaütő" a levegőbe emelkedett, a JTG csapata elmenekült. A csuszka nem csak örömöt ad A Zrínyi uccai „Sáncon" egész sereg iskolás sryermek c*u«rkál, egyiknek sincsen «*«Tébe e hazamenetel, p'dig ebédidő már e'mul'. A huszmétor hosszúságú „^ályén" egymás ulán siklanak a srácok és ha az egyik véletlenül elesik, a következő pillanatban halomra esnek az utána jövők. Többen minden csuszái előtt megfogadják, hogy — ez nz utolsó 8 ezután újból kezdik. Éopen amikor tetőfokra hágott a jókedv, ac eqyik gyermek apja tant elő * a fű'inál fogva ráncigálta ki az átokból a megszeppent iskolás

1. — Lopom én a cipőlalpat, te csibész — mondotta és hogy nagyobb nyomatéka legyen a szavainak, pofon is legyintette a fiut. A jelenei kövelkezlében erősen