Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-02-13 / 35. szám

6 BEKESMEGYEÍ KÖZLÖNY 1938 február 13 PÁLOS TIBOR ELBESZÉLÉSE FAVÁG Ó K Mikor a lombos fák levelei permetezni kezdik falunk alalt a fióka hegyek Iánkéit, mi is hozzáfogunk a készülődéshez. Elsőbb pondolatainkatfirányitjuk a havasok közé vivő utakra s asdán lassan hozzálátunk a csomagoláshoz. Ez ugyan nem áll sokból, meri ünneplő t.<unya nem szükséges odafent. Elemózsia pedig szalonnán, török buza liszten, meg hoz zévaló iilabordóju hagymán kivül egyéb nem kell. Nem hamarkodjuk el az indu lést, mindent meg hányunk-vetünk. Az.irás már jóelőre megcsinálódott. Osszejő a csapat s neki eredünk. Visszük hátunkon a tarisznyát, meg a zsákocskát, amiben a liszt van. Mellette lóg nyakánál meghurkolva a fejsze. Éle fehéren és keményen villog, mint a fagy, amelyikkel az ösvényeken szembetalálkozunk. A lenti részeken még zöldes levelű indák kapaszkodnak bocskorunkhos, fentebb azonban már hópihék pajkcskodnak szempillánk körűi. Egy sziklefal felső szegélyéről ismerősök rikkantanak ránk, de ugy, hogy ax erdő háromszorosan dörögi vissza hangjukat : — Ejsze tü es feljőtök. — Ejsze fel — válaszoljuk vidáman s ropog a kő talpunk alatt. Beérjük őket s összevegyülünk, mert egy helyre megyünk munkára. Két nep 8 egy éjjel Sart az ut. Közbe csak kicsit aluszunk, a többi idö fiiss gyaloglással telik el. Este érkezünk s félórányira az irtástól megszáilunk a kelyibénkban. Kicsi a hely bévül, sokan vagyunk, hát jő melegben telik el az éccakai pihenés. Hajnalban a deles füvön kimegyünk az idéshoz s hozzálátunk a munkához. Harsogva ereszkednek a fák bőre alá a fűrészek. Meleg morzsákban vágódik ki a fürészpor. Tréfaképpen nem egyszer puliszkába is Öntöttünk belőle mór. Ahogy lezuppant a törzs, alsó ágain még néhányszor felrugódik s mi már ott vagyunk a fejszékkel. Magasba leng kezünkben a szerszám és lecsap az ágak hónaljára. Délben mát megindul a csupasz szálfák csúsztatása a patakmederben. Napjában kétszer eszünk. A völgyből az esztenáról fójn juhtúrót szerzünk s mésodneponkint, hofey ne fogyjon ugy, azaat réiegezzük a puiis&kát. Harmadszori etkezésre nem kerül sor, mert akkor mér régen átüssünk, eltéve magunkét a következő napi mun kára. A Társaságtól kijő néha azétnézni egy mérnök ur. De csak messziről vizslat felénk s mér volt, nincs. Elegáns és divatos öltönyt, felöltőés téli kabátot készít Krasznai Mihály urlszabó, Ferenc Józsefe tér 20. ez. Tegyen próbarendelést Este, mikor befekszünk a kalyibéba és minden helyet kitöltve, keresztben és hosszéban elnyu lünk, kell egy kis idő, mig leheletünktől bemelegszik a psdolatig a levegő s esek azután szunnyadunk. Addig boldog vecogéssal ke mence mellé gondoljuk magunkat és számolgatjuk, mennyi sok pénzt fogunk haza vinni és számolgatjuk, mennyi napot fogunk még itten tölteni. Minden nappal növekedik a megelégedés szivünkben önmagunk iránt: lassan fogy a puliszka, gyor san futnak a napok. Hosszú hetek érkeznek el hozsrénk. A fagy szüntelenül hömpölyög arcunk, nyakunk és képünk körül. Kezlyüt husnánk, de a dologgal ugy nem haladunk semmire se. Az öregek bajuszába csapok csimpaszkodnak, a mi bajuszunk helyére bársonyos deresség rakódik a pihékre. Elfogy az elségünk s félnepi já róföldre keil menjünk megújítani a készleteket. Ahogy egy mély fekvésű völ gyön megyünk éta!, terebélyes fá kat találunk. Levélnek mér nyoma sincs az ágakon. OáMesjtorul a szivem és az ott honi dolgokra gondolok. Kapunk most túrót, lisztet és fa gyott szalonnát. Megkóstolom titokban a szalonnát, meri erősen eléheztem s tapasztalom nyelvem mel, alaposan beléesett a nyü. Csak minket fiatalokat küldtek el s igy jókora teher jut énrám. Vállamra a teli zsék telepszik, homlokom verejték üli meg. Visjszük az ennivalót. Nehéz mind nyéjunknek, de istenem, hányszor le kell legyem, mert szakad le a derekam. Minden pillanatban várom, az erőm a verejtékkel együst lecsorog a halántékomon. Nem lesz soha vége ennek a cipekedésnek — gondolom — s ekkor végre, végre, hallok egy hangot szállni felénk, a mieinkni valót. — Csigák vattok ejsze, vagy vénasszonyok, hogy olyan lassan jőíök? Melyebbre horgasztjuk fejünket és nem válaszolunk. Megérkezünk. Nem tudom hogy, lekerül vállamról a teher. Összeverődik fogam s lekuporodok egy törzshöz támasztva hátamat, mig a többiek dolog uíén néznek. — Hát téged mi bánat esz anyémesssony — mondja valaki mellettem, nem vén, aki egyébkor jó komám. Valamelyest tisztul a kavargás fejemből. Gyüi egy kicsi erő belém, fejsze után nyúlok s megyek a többiek után. A szél elállt, nem fu a szánkba. Hót énekelni kezdünk. De akármerre fecsargatjuk a sori, sehogy ne akar vidámság kiceorogni belőle. Hazavágyó és bánatos nyújtott nóták. követik a fejszék csattogásán Ünnepre hazamegyünk, tervezzük. Nem érdemes — torkoljuk le mindjárt magunkat. Talán fizetést se kapunk addig. S pénz nélkül hazemenni? Ahogy a mérnök egy ujabb alkalommal felkerül, két öregebb megsüvegeli éa sstól a hazamenetel iránt. Tudni se akar róla a mérnök. A következő feljövetelkor azonban nagynehezen rááll, hogy majd kiadja a fizetésünket. Igy is történik: este, az ünnep előtt két nappal markunkba számlálják a pénzt. Nem az egész járandót, azért, hogy visszajöjjünk. Visszajövünk, persze, hogy vissza. Csak nem hagyjuk bőrükben a hátralévő pénzt. Fáradtak vagyunk az egész napi munkától, de aeért rögtön útnak indulunk a kanyargó ösvényeken délkelet felé. Mire haza érek, küszöbön az ünnep. Oahon készülődés. Lefekszem és alszom két nap, két éjjel pihenés nélkül. Csak enyém ébresztget fel, hogy egyek valamit. A pénz epámnál vtn mér. Az év utolsó napján igazából öltözködni kezdek, hogy elmenjek valahová. Apóm látja ezt. Megy, hogy pénzt adjon. Készen vegyok, mulatom, indulni készülök s apóm tény leg nyújtja összecsukott markét. Elveszem a pénzt. De az jdvaron látom, csnk húsz lej. — Menny táncba, hallod-é — kiállt utánam epám s azt hiszi bátorít véle. Ennyi pénz, ennyi kevés pénz — ismétlem tízszer-húszszor és isten a megmondója hőnyszor. Ezért kínlódtam — mondom keserűen. A havas földre meredek és tüzelem magamat. • Aztán egyszerre csak megállok. Nem megvek sehová. A kertek alá kerülök. Torkom fel le jár a dühtől és a szomorusőgtól. Szememből könnyet csihol a szél. Egy főnak dűlök s mondom ! Istenem segíts . .. Ismétlem a szót — segíts. És mint a tavaszi szél, olyan lágyan siklik ki számból a hang s mintha anyám csillapító hangját hallanám.KOZGAZDASAG van a böjtje a textilkartel árpolitikájának A tulhalmozott árukészletek miatt négy áresésekre számíthat a kereskedelem és a vásárlóközönség — Befellegzett a 20 éve tartó textil-farsangnak a (Budapesti közgazdasági szer kesziőségünk jelenlése.) A héboru vége óla sainíe fantasztikus fejlődésen ment keresatül a magyer textilipar. Mesebeli gyorsasággal szaporodtak a gyárak s mig valamikor állandó behozatalra szorul! Magyarország a texíi'cikkekben, addig a legutóbbi evekben mór nemcsak teljesen ellátták a belföldi szükséglétéi, henem jelentékeny kivitelre is sor került. Aligha volt még egy iparég, amely annyi adó- és vámkedvezményben részesült volna, mint textilgyáraink. Gyors ütemben ezaporodott a „tcztilmágníiok" száma, akik a konjonkiua-a hullámai kőiőtt óriási vagyonokat szereztek. Kétségfelen, hogy ugrásszerűen fejlődő lexiiliparunk aok munkásnak adolt kenyerei, — igaz ugyan, hogy igen vékony és saáraz karajnyit — azonban a textilkartel urainak rakétaszerű vagyoni karrierjét valójában az ország fogyasztóközSnsége izzadta ki. Néhőny hónapja sötét felhők sűrűsödnek te xlilgyáraink körül Egyre több textilkereskedő vélt inzolvenssé, ami arra mutat, hogy a publikum vásérlóképeasége ijesztő mértékben leromrott. Tekintve, hogy a lextiigyérak felduzzadt kéezleiü raktárakkal rendelkeznek, nem lehet vitás, hogy a legrövidebb időn belül kénytelenek lesznek sokkal olcsóbban forgalomba hozni áruikat, annál is inkébb.mert legtöbb textilcikk divatanyag s ha a szezonelad&a nem siketül, ugy az (fajta áru értéke leiére, vagy még annál is alacsonyabb szintre zuhan. Egyik legtekintélyesebb textilgyér vezetője az alábbi nyilatkozatot adta a sajtó számára a helyzetről: — Kénytelen vagyok megmondani, hogy a ránkzuhant dekonjunktúrának legelsősorban mi, gyárosok, vagyunk a felidézői. Mindenekelőtt tolzottan magas árakat érvé* nyeiitettünk, közel busz éve kihasználván azt a helyzetet, hogy a jó és olcsó külföldi árucikkek elé kormányzataink szinte áthághatatlanul magas vámokat építettek ki. Ugy kalkuláltunk a belfö'dön, hogy ha mondjuk egy méter angol szövet vámmal és minden egyéb költséggel együtt Budapesten 42 pengőbe kerül, ugy a hasonló minőségű h«zai szövetet 36 pengfln alul még akkor sem adtuk, ba reális számvetéssel akár 24 pnngöért is adhattuk volna. Ugyanez volt a helyzet az olcsó paresztérunél, a munkáizubbony erénél, a fehérneműnél, a kaleptompoknál, bársonynál, pamutárunál, mÜ8elyemnél és selyemharianyánál, jutaszövetnél, len- és kenderárunal s mindenfajta rövidárucikknél. Néhány gyáros már korábban észrevette a felterlóztathetstlen romlés előrevetett árnyékát s szeretett volna egy emberségesebb árpolitikára áttérni, de nem lehetett, mert legtöbb textilszakmát beleeröazakolták valamely kartelbe, amelyeknek vezetői kíméletlenül érvényesítették rideg és önzö álláspontjukat. A sok kertelirozolt s mega?ra feltornázott tex'fi áru vételében a lakosság kimerült, fogyasztási krízisben élünk s most ennek elsősorban a szerencsétlen munkásság issza meg a levét, mert számos gyár máris nagyszabású üzemcsökkentést hajtott végre a igy ezrével kerülnek majd a munkások az uccéra kenyér nélkül. HANGSZEREK, alkatrészek és javítások STE1GERWALD hangszerkészítőnél O Luther-ucca