Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-02-06 / 29. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 február 4 Hacsek és Sajó csak a színpadon beszélnek egymással. .. Mókás beszélgetés Komlós Vilmossal, aki kereken tiz esztendő óta alakítja Sajót, a mindenhez értő kávéházi figurát a színpadon és aki eddig tiz asztalt tört darabokra — Kulisszatitkok Hacsek és Sajó intim életéről — Div ttáru boltok pultjai mögül indult el Salamon Béla, Radó Sándor és Komlós Vilmos karrierje — Hacsek és Sajó meghóditják az egész világot — én nem kívánom, hogy jeles érett Kereken ÜK esztendő óta csap­kodja Komlós Vilmos az asztalt kü­lönböző színpadokon és veszek­szik a buta Hacsekkel. Kiorditja a a torkót és addig kiabált, amig — Isten igazóban berekedt. Annyira, hogy egy hét óta suttogó hangon itt römizik a Svábhegyi szanatóri­umban és délutőnonkint a kártya­asztaltól cipelik be a sveszterek az inhalációs terembe. Szinte köny­nyes szemmel nézi azokat, akik pöttyes brikannikát szívnak, vagy illatos Darlingot és még akkor se jön meg a hangja, ha osztás köz­ben négy zsókert kap a kezébe. Hiányzik neki partnere, Herczeg Jenő, akivel különben nincs is be­szélő viszonyban. Ezt onnan tud­tam meg, hogy ma délutón tele­fonhoz hivták, Herczeg — a Ha­csek volt a telefonnál — és ezút­tal Komlós — a Sajó — csodála­tosképpen kieresztette a hangját. A két percig tartó, szigorúén üz­leti diskurzuB utón — újra sutlogó hangon — magyarózta nekem : — Herczegnek nem kell tudni, hogy nem tudok beszélni .. . Mi­nek is örüljön ... Hadd higyje, hogy már egészen jól vagyok és csak azért maradok még pór na­pig ezen a remek helyen, hogy őt pukkasszam . .. Egyébként is a fő­orvos ur azt mondta, hogy vasár­nap már újra játszhatok . . . Kü­lönben se vagyok beszélő viszony­ban Herczeggel, az életben is az a viszony köztünk, mint amilyen­ben Hacsek és Sajó élnek a szín­padon. A nyóron vesztünk össze. A balatoni turnén. Elszámolási dif­ferencia tómadt közöttünk. Hacsek, aki a színpadon a butát játsza, azt hitte, hogy c a hóhem és én vagyok a hülye. Én viszont meg vagyok győződve róla, hogy Her­czeg kollégám az éleiben is sza­kasztott olyan, mint a Hacsek a színpadon. Mindegyikünk meg van győződve arról, hogy neki van igaza. Talán igy jobb is . .. Ma delben az étteremben a pin­cérek feldíszítették Komlós Vili asztalót : a művész negyvenötödik születése napját ünnepelte. ...Szomorúan: szivarok nélkül... Ebéd után a famíliáról beszél­gettünk el. Három gyereke van. Lá­nya : Komlós Juci a szegedi szin­hóz szubrettje. Nagy sikerei van­nak. És e sikerekről seólva szo­morúan jegyezte meg Komlós: — Rettegek a sikerektől... Mert ha Szegeden premier van, ez azt jelenti nekem, hogy négyszóz pen­gőt kell küldenem toiletlekre. Nem is értem : miért tart az a Sziklay annyi premiert. .. Két fia közül az egyik: a Laci szép szól fiu és jelesen érett. A kisebbik, a Bandi tizenhat eszten­dős és a negyedik polgőriba jár. Amikor elcsodálkozunk ezen, meg­magyarázza : — Bandit nagyon szeretik a ta­nárai. Két évig is ott tartják egy osztályban . .. Tavaly, amikor a félévben a fiu mindegyik tantárgy­ból megbukott, kétségbeestem. Szemrehányást teltem neki. „Néz­zed kedves fiam, mondtam neki, legyél, mint a bátyád, de ha már ennyi rengeteg pénzt áldozok a tanulásodra, hgalább usszad meg az évet." Év végén hazahozta a bizonyítványát. Mielőttátadta volna, szomorúan jegvezte meg: „Van egy hármasom is..." „Egye a fene, gon doltam és boldogan oda nyújtot­tam neki egy pengőt. Erre oda­adta a bizonyítványát és—valóban csak egyetlen hármas volt benne. Tornából. A többi tantárgyból be­szekundázott. Azért mégsem ennek a fiamnak a sorsa aggasst.Ézmegáll a jég hátán is. Két év előtt történt, hogy a pestszentlőrinci polgári is­kola tanára a gyerekek között szor­galmi jegyeket osztogatott. Aki jól felelt, kapott egy szorgalmi jegyet és tiz szorgalmi jegy uíán szép könyvet adott a professzor a gye­rekeknek. Amikor ezt megtudtam, Bandinak husz fillért ígértem min« den szorgalmi jegy után. Egyre másra hozta a jegyeket. Repesett szivem az örömtől. Egy napon az­tán véletlenül odahaza vagyok, amikor a gyereket egy osztálytársa látogatta meg. Beszélgetni kezdek a fiúval és megkérdezem tőle: „Mondjed csak kis fiam, le is kapun szorgalmi jegyeket, mint a Bandi?" Feleli a gyerek : „A Bandi nem kap, csak én kapok ... Én sze­dem össze a cédulákat s fiuktól... Négy fillértíkapok a Bandilól. De én is keresek rajtuk, mert nekem a többi fiuk két fillérért adják ..." — Mondom: a Bandi nem okoz gondot nekem. Pisze orrú gyerek, olyan, amilyent az amerikai fil­meken láthitunk. AIR arca tele van szeplővel. Ebből a fiúból színész lesz. Ahhoz nem kell jeles érett­ségi. Nekem sincs, csak négv ele­mim és talán két polgárim. A kar­rierem a pult mögül indult el, akár­c«ak Salamoné és Radóé. Én Schwartz Simon divatáru üzleté­ben voltam hat ée fél évig segéd. Mellettünk volt a Lusztig Ed^ üz­lete. Olt dolgozott a Salamon Béla. Radó a Weiner Mátyósnál volt, de nem szabadult fel. A karrierjét annak köszönheti, hogy egy segéd elküldte uzsonnáért és mivel a Ra­dó sokáig maradt, hát megpofozta. Radót kirúgták az üzletből. Ha nem bámészkodik el akkor, talán még ma is segéd lehetne Weiner Mátyásnál . . . Engem különben Salamon B§la fedezett fel. Már békében együtt játszottunk különböző műkedvelő társaságoknál. A Dembinszky uc­cában a Múzsa Körben is szere­peltünk. Én Bztán mint fiatal szí­nész Pécsre kerültem, Salamon itt látott meg. Meglóini és megsze­szeretni egy pillanat müve volt és én a ! Terézköruli Színpadra ke­rültem. — Tiz évvel ezelőtt egy fiatal író, Vadnay László megírta első mókáját Hacsek és Sajóról. A bé­kekonferenciáról szólt ez a dialóg. Benyújtotta az Andrássy uti Szín­házhoz, da vis8zadták, hogy nem jó. Azt mondta a direktor, hogy aa: ilyen „emoncák" nem érdeklik a publikumot. Valahogyan hozzám került a kézirat, elolvastam éa rá­beszéltem Salamon Bélát, hogy adjuk elő. Herczeg Jenő volt a partnerem. Hallatlan sikerünk volt. Hónapokig maradt a műsoron és Vadnaynak ujakat kellett irni. A publikum követelte a Hacseket. Egymásután születtek meg az ujabb dialogok és egyiknek na­gyobb sikere volt, mint a másik­nak. Hacsek és Sajó filmre kerül­tek, egymásután jelentek meg a Hacsek—Sajó-könyvek. A Reggeli PÁLOS TIBOR VERSE. MI LESZ? Három világlájat számoltál össze és öt évszakot. Igaz-el — Igaz Karmokról, sebekről beszélsz s neked is köröm van ujjaid végén. — Meglehet. Az égitesteknek és csavargóknak útjában állsz. Az utakról és folyókból nem vigasz csorog füledbe, csak gyönge szó. Nehéz világ az álomban a valóság? — Nincsen rá felelet. Láttál már valamit. Kik tiszták még a nyüzsgő sokaságban? — A rigók és a rózsák. A kedves bokrokból és a komor fákból mi a maradandó? — A levelek. Mikor lovak közt istállóban háltál ki volt boldog akkor? — A jószág. Sötét torony vagy lassú talpakon s a hajad repül. — S arra sincs felelet. Ó, szép tavaszi munka napfényes tengeritáblák közt. — Nézni szép. S ha száll a lenge por, hogy örülnek a búgó cséplőgépnek ... — A gyerekek. S ha fagy jön. a hullt hó, akár a teiszinhab, az ágon ugy megül. — Ez téli kép. Hány evet töltöttél csillogó szemmel elégült szolgák közt? — Erre sincs felelet. Éltél malomban, a lisztek duruzsló műhelyében. — Mindennap megőszültem. Vidámság, tréfa, deritő hang nem volt hajnaltól késő estig? — A torkom berekedt. Anyád hibás talán mindenért, miattad? — Nem tehet rólam. Bár ő szült meg, én hordom őt, mint halott gyermeket magamban egyre szólogatva. — S onnan sincs felelet. Újságot, Vadnay László bátyjának hétfői újságját, amelyben a mókák hétről hétre megjelentek, a publi­kum már csak „Hacsek ujság^-nak hívja. EÍ a lap döglőfélben volt, amikor Vadaay átvette és a Ha­csek rovat tízezrekkel vitte fal a példányszámot. A Hacsek-mókő­kon mindenki nevet. — Most a Moulin-Rousre ban adjuk elő Herczeggel a párbeszé­dünket. Éjfél után kerül ránk a sor. Előfordul, hogy nagyobb társasá­gok, ha meghallják, hogy a műsor­számunknak vége van, elmennek, hosy: holnap majd visszajövünk. Mi a Hacseket akarjuk hallani. Az el­múlt tiz év alatt legalább ötezerszer voltam már Sajó. Mert hiscen nem­csak mulatóban játszom, hanem nyáron turnézunk. Két évvel ezelőtt voltunk Bukarestben is. Aztán meg­hívnak bennünket zsurokra, esté­lyekre. Legutóbb Nemes Vince gróf­nál, Hegedűs Lóráninál és a Vár­ban Edelshein-Gyulav grófnál ad­tuk elő a Hacseket. Mindenütt Bé kefi László konferált be bennün­ket. Edelshein-G/ulay gróf esté­lyén ott volt oz egész magyar ka­binet es nekünk olyan mókákat kellett előadnunk, ahol a kormányt figuráztuk ki. A miniszter urak a hasukat fogták, u*y kacagtak . .. — Vednay össze-visssa írja a Hacseket. Van eset, hogy este tíz­kor kapjuk meg a kéziratot és éj­félkor mér előadjuk. Most, hogy Vadnay Hollywoodba megy, kissé zavarban vagyunk, igaz: megígérte, hogy rendesen küldi majd a dia­lógokat. Da mi lesz, ha valamilyen téma anyira ak'uális, hogy nyom­ban meg kell csinálni az uj Ha­cseket? Mert a mu'tban ez gyak­rabban előfordult. Hát majd tele­fonon beszélünk vele. Különben biztosnak tartom, hogy Vadnay Amerikában is népszerűvé teszi ezt 5 két figurát, hitzen Hacsek és Sajó — más neveken — dia­dalmasan hódították meg eddig is a világot. Idehaza sokan próből­ják kopirozni. Da — eredmény nélkül. Az utánzatok vérszegények. Hiányzik belőlük az élei. Vadnay nem kitaiált figurákat szólaltat meg. hanem azt a tipikus pesti kávéházi alakot irja le, akit va'a­mikor „kóvéhózi Konrád"-nak hív­tunk. Er. a két alak az életből való, itt él közöttünk és azért is van olyan nagysikere. Az életben mind­nyójan naponta találkozunk a kó véházban Hacsekkel is, Sajóval is és nem ismerjük meg őket .. . Pe­dig könnyen megismerhetjük . . . Néha csak a tükörbe kell nézni... — Tiz év óta vagyok a Sajó és tiz év óta most pihenek először, itt a Svábhegyi szanatóriumban. Nem tudom, hogy ki helyettesit, de nem is vagyok kíváncsi rá. Va­sárnap mór újra én játszom. Tiz év alatt tiz bádoggal borított asz­talt vertem darabokra és ötöt „se­besítettem meg". Mindig Herczeg volt a partnerem, csak ha ő eka­dályozva volt, játszották rövid ideig Boros Géza, Kővári Gyula, Salamon Béla. Szigeti Jenő és má­sok a Hacsek szerepét. Az első Hacsekben én voltam a Mac Do­nald és Herczeg a Briand. Ha éj­félkor kellene fel valaki, ma is el­tudnám mondani kívülről a tiz év előtti szerepemet. Soha olyan si­kerem nem volt, mint akkor. Mert: az ember a£ első nagy sikerét nehezen tudja elfelejteni. És azóla : játszottuk a Hacsek Sajót tiz em­ber előtt is — előkelő kaszinói körben — és ezer embernek. A siker mindenütt egyforma volt.. . ... — Azért, mert az életet ad­tuk .. . Paát J6b

Next

/
Thumbnails
Contents