Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-10-23 / 241. szám

1937 október 23 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 A francia belügyminisztérium a ssemélvazonosági bizonvitvő­nyok alapján ösazeiratta a Fran­ciaországban élő emigránsokat és kiderült, hogy 600.000 helyett, ami­ről állandóan be»zíltek. mindösz­sze csak 72.000 en vannak EJ a számlálás a 15 éven almiakat nem vette számításba. Jugoszlávia volt a második, amely pontosan megállapította az orosz emigrán­sok számát, a statisztika itt 27.000­et hozott ki. Bulgáriában viszont 25.000. Csehszlovákiában p^dig 19.000 orosz emigráns él. Ezek alapján az euróoai orosz emig­ránsok azámát 300.000-re becsülik. A japán vasutügyi miniszter rendeletet adott ki, amely szerint a tokiói olimpiai játékok alkalmá­val egész japán területen 50 szá­zalékos vasúti kedvezménnyel le­het utazni Tokio felé. Az olimpiai játékok részivevői ingyen utaz­nak. A lorontoi egyelem dísztermé­ben legutóbb számos női hallga­tót avattak ünnepélyesen díszdok­torrá. Valaki éretlen tréfát akart elkövetni az újonnan avatotl női doktorokkal és ezért tréfából egy egerei eresztett a közönség köszé majd rémülettel felkiáltott: „Jaj, egy egér szalad ilt!".. A publikum körében leírhatatlan rémület tört ki és az uj doktornők, palástjai­kat magasra emelve, sikoltozva futottak sssét, hogy „magaslati he­lyeket keresenek a veszélyes „vad­állat" elől. A pánik hősnője az egyetem rektorának a felesége volt. aki asszonyi félelmét legyőz­ve, a kis „fenevadat" ssjátkezü­leg megfogta, reliküljébe csukta és átadta az egyik altisztnek. A megnyugodó hölgyközönség per­cekig tarió tapsviharral jutalmazta meg a bátor bölgyet. Különleges tüntetést rendezett hatvan feketefátyolos arab leány Jaffa• uccáin. Mindnyájan táncos­nők voltak, mégpedig hasláncos­nők voltak, akik béremelést kér­tek a kávéháztulajdonosktól, akik alkalmazták őket. A lányok in­gyenes hastáncbemutatót tartottak az uccasarkokon annak bizonyí­tékául, hogy produkciójuk többet ér annál, mint amennyit a mun• ka adók fizetnek. A német belügyminiszter meg­tiltotta, hogy azonos fajhoz, de különböző felekezethez tartozók házasságát „vegyesházas8ág"-nak nevezzék. A belügyminiszter, az egyházi miniszter és a vezér he­lyettesének közös uj rendelete szerint ezentúl két különféle val­lás tagjainak házasságát „külön­böző felekezetűek házasságénak", egy hitetlen és egy hivő házas­ságét pedig „különböző vallásúak házasságénak" kell nevezni. A volt csongrádi alispán társadalmi mozgalmat inditványoz a felforgató idegen eszmék ellen . (A B. K. tudósítója jelenti.) Érdekes mozgalom megindítását jelentik Szegedről, amaly nagy feltűnést keltett politikai körökben és általános helyesléssel találko­zik a közvélemény komolv rásié­ben. Tarnay Ivor, Csanád várme­gyének nemrég nyugalomba vo­nult alispánja, indítványt nyújtott be a vármegye törvényhatósági bizottságéhoz, hogy foglaljon ál­lást a magyar alkotmány aláak názására alkalmas és fertőző hatású idegen eszmeér a mlatokkal szemben és felirattal fordu'jon a kormány­hoz, kérve a minél erélyesebb és gyorsabb fallépést a vakmerő ga­rázdálkodó rendbontó elemekkel szemben. Gyúlékony anyag sok halmozódott fel — mondja az indüvány — a gaz­dasági visszaesés és nyomorúság utóbbi éveiben és sokan járnak meggondolatlanul, csóvával ke­zükben körülölte. Sokan meggon­dolatlanul és jóhiszeműen, meg­tévesztve avagy mesfartőive a honi talajban gyökértelen idegen eszméktől, de sokan vannak olya­nok is, akiktől ezt a jóhiszemű­séget meg kell tagadni. — Naves politikusaink ismétel­ten reámutattak már propaganda­köru'jukon a helyzet kiélezett vol tára. Á kormányzat hitvallást tett a magyar alkotmány sérthetetlen sége mellett s megtagadta az ide­genből átplántálni igyekezett esz­méket, fájdalom, anélkül, hogy ál­lásfoglalása gátlóié* hatott volna az izgatásokra. — Indítványozom, hogy a vár­megye törvényhatósága fölirattal éljen a kormányhoz. Föliratában mutasson reá a nemzeti létet fenyege­tő, aggodalomkeltő je­lenségekre. Kérje a minél erélyesebb és gyor­sabb föllépést a rendbontó ele­mekkel szemben, elsősorban azok­kal, akik a magyar alkotmány romjain akarják elérni politikai ér­vényesülésüket. Értesítjük mélyen tisztelt vevőinket és ismerőseinket, hogy úri és nöi szabóságunkat Andrássy-ut 16. sz. alá (volt VÍÖ helyeztük át. Ez alkalommal női méret szabóságunkat a legújabb modell szerinti ké«« oSí kabátokkal bSvitettiik ki. Kifogástalan míuSség, o!cs6 ári Tisztelettel: IRISflY és OLLÁRY szabómesterek Rendkívül rossz az életbiztosítási piac a mesterségesen ledöfött Phőnix kínosan lassú likvidálása miatt A biztosítási szakmában csökken a kliensek száma, de a méltóságos vezérigazgatók száma rohamosan szaporodik Mér ré<?en nyilt litok, hogy a Phőnix Életbiztosító R>. magyaror­szági üzleteit rövid idő alatt és csekély áldozattal meg lehetett volna menteni, ha néhány nagy konkurrens intézet nem igyekezett volna tehetséges, mozgékony és gyűlölt vetélytársát minden áron ledöfni, hogy végül nevetségesen olcsó pénzért osztozkodhassanak a Phőnix zsiros koncán. A pénz­ügyminisztérium ugyan az adott viszonyok közölt elismerésre méltó gyorsasággal és eréllyel próbálko­zott menteni az érdekelt köiönség számára, ami menthető, de arra senki sem esémithatott, hogy a ve­szett fejsze nyeléhez is oly keser­vesen, kinos zökkenőkkel juthat hozzá a Phőnix 33 ezer biztosí­tottja, mint ahogy hozzájutni en­gedik. A Iikvidáciős munka való­sággal tengeri kígyóvá növekedett s noha eredetileg legfeljebb fél esztendőre becsülték a teljes lik vidéciót, most már mősfé! éve fo­lyik as anélkül, hogy tudni lehetne, mikor érnek a végére. A Phőnix volt kliensei fogcsikorgató elkese­redéssel szenvedik e likvidáció husa-vonáját s különösen sok a panaszuk a likvidálásról szóló ki­értesítések miatt, melvek ahelyett, hogy minden egyes biztosított elé térnék röviden, világosan, hogy mennyivel kell többet fizetni, mint eddig, hoav mennyivel kell a tő­két redukálni, ha nem felel meg a félnek a díjemelés, — ismétel­jük — ahelyett a kiértesítés hosz­szu, száraz, zavaros szövegű és olyan jogú, biztosítástechnikai és matematikai problémák elé állítja a laikus feleket, hogy ember le­gyen a talpán, aki csak kapiskálni is képes, hogy tulajdonképen mit is rakarnak tőle. Nemcsak a Phőnix'biztosítottak, de a közönség egyébb rétegei is nyomasztó visszatetszéssel szem­lélik ezeket a jelenségeket ée a bixto&itó társaságok ügynök had­seregének tagjai egyhangúan vall­ják és állítják. hogy a Phőnix ügy miatt alig lehet uj életbiztosítást kölni. A vigalmi válság tehát ahelyett, hogy csökkenne, egyre mélyül s nyilván ez az oka an­nak, hogy az életbiztosítási üzlet stagnál, sőt kalasstrófálisan rosz 37ul megy s a törlések számát meg sem közelíti as uj eletüzlel. Az ügynökök szerint, amig az életbiztosítások 5 százalékos szé­gyenletesen csekély valorizációja és később a Phőnix ügy miatt fel­háborodott publikum nem nyug­szik meg abban, hogy az életbiz­tosításba fektetett tőke nem kétes követelés, hanem gondtalan öreg­séget jelent a biztosított felnek, addig hiába szaporodik gomba­módra a biztosító intézetek mél­tóságos címhez juttatott vezérigaz­gatóinak száma : a kliensek száma egyre csökkenni fog. Békési országos baromfikiállitás (A B, K. tudósítója jelenti.) Egy hét múlva október 31-én ün­nepépélyes keretek között nyitja meg Orszőgos Baromfi-, Galamb Házinyulkiállitősát, valamint ma­gyar és egyéb fajta kutyabemu­lalóját a Délmagyaroruzági Ba­romfi-, Galamb és Háeinyulte­nyésztők Egyesülete. Az eddig beérkezett benevezé­sekből örömmel állapitható meg, hogy az 1937. évi békési kiállítás nem marad mögötte az elmúlt évek nagyszabású kiállításai­nak. Ezen kiállítások ma már nem­csak egyszerű bemutatók, hanem megfelelő értékesítésnek biztos helyei. Eddig az egyesülethez ér­kezett tenyészanyag iránt megke­resések lehetővé teszik a fölös­leges anyag megfelelő értékesíté­sét. Az as élénk érdeklődés, amelv­lvel a tenyésztők várjak a kiállí­tást. reményt nyújt a kiállítás si­keréhez, annak ellenére, hogv még mindig nehéi*. körülmények között levő baromfitenyésztők ki­állításhoz szükséges csekély anya­gi lökével sem rendelkeznek. A jövő évi kölségvetés némi reményt nyujl arra, hogy a ba­romfitenyésztés terén a haladás u'jéra lépünk, mert a mértékadó körök megállapítása szerint is a tennivalók egész sorozata oly me­derbe terelheti a baromfitenyész­tést, ame'yat nemzetgazdasági je­lentőségénét fogva mőr résen megérdemeli volna. Ha azonban figyelemmel kisérjük a többi ál­lattenyésztési őg megsegítésének módjait, u<*y azt találjuk, lmy a még mindig jelentéktelenebb ál­lattenyésztés kedvezőbb elbírálás aláesik pedig export szempontjából messze lematad a baromfi tenyész­tés mögött. Az elmúlt időkben sok mellő­zést kellett elszenvedni a barom­fitenyésztőknek, de azt nagy rész­ben a szervezetlenségük számlá­jára írhatjuk. Ha azonban erősen összefogva komoly munka jegyé­ben egymőst megértve és támo­gatva lépésről-lépésre haladva tudjuk a baromfitenyésztést oly színvonalra emelni, amelvet az or­szág és a termelők érdekei egya­ránt megkívánnak. Orszőgunk baromfiállományában hatalmas kincs rejlik, amelynek kiaknőzásához több szakértelem, rendszeres munka és a tenyésztők öntudatos összefogása szükséges. Mert csak igy tudjuk baromfite­nyésztésünket oly minőségi szín­vonalra emelni, amely biztosítja a kisbirtokos társadalom boldogulá­sát a még mindi? fokozodó kí­méletlen gazdasági harcban. A nemzeti életünk kiapadhatat­lan forrásB a mezőgazdasőg és,a különféle állatenyészlési ágak. És ezek közül bátran mondhatjuk azt, hogy a baromfitenyésztés az, amelynél a szaktudás, a céltuda­tos munka minden körülmények között meghozza a jutalmát. vitéz Bocskóy András

Next

/
Thumbnails
Contents