Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-10-12 / 231. szám

Ara 6 fillér EIESME6TEI IflZLON Békéscsaba, 1937 október 12. kedd 65. évfolyam 231. szám hpmldSH Egészen véletlen, hogy éppen Dévavőnya körül kerekedett a vi­har, mert ugyanugy meglátogatha­tott volna sok más községet is. Ugy történt mégis, hogy a kisgaz­dák vezére épen Dévavőnya el­szomorító helyzetét tárta fel és segélykiáltása nem maradt vissz­hang nélkül, mert közel jőr már a százer pengőhöz az az összeg, amelyet a tehetősek — bizonyőra minden tulerőltetés nélkül, de mégis helyeslést keltő készséggel — rövid idő alatt összeadtak. Ám alig kezdett izmosodni a szociális érzékű megmozdulásnak ez a fiatal csemetéje, hatalmas müvihar kerekedett körülötte. Egy­részt önző politikai célok gyanúját sóhajtozzék a jobbszélről felzúgó szelek, másrészről pedig as ada­kozókat kezdik ki és azzal a meg­állapítással, hogy most a nép csak egy töredékét kepja vissza annak, amit tőle jogtalanul elvettek, átve­szik ama másik szélsőségnek hang­nemét és etzközeit. Vájjon miért van ennek a két­ségtelenül nemercélu megmozdu­lásnak is ellenzéke? Egyszerű a magyarázat! ez a mozgalom két eredendő hibában szenved. Az egyik a kisgazdapárt vezérének személye, aki az utóbbi időben sorozatosan rótta meg a széltősé­gek híveit és erőteljes szavai gyakran vőgtak e mozgalmak gyengéibe, a másik hiba pedig az adakozókban lenne. Hibáztatják ugyanis, hogy csak az úgyneve­zett liberális, kereskedelmi körök nyitották ki a pénztárcát, mert ezek­nek — ugy látszik — adniok sem szabad. Vájjon kérdezi e a rászo­ruló ínséges, hogy az adakozók­nak mi a foglalkozása és mi a vilógnézete ? Határozottan hisz­szűk, hogyha a szegény ínségest egyáltalán kérdezni engednék, egé­szen másfélét kérdezne. Például elsősorban olyasmit, hogy az ada kozók ellenszenvesnek beállított sorait miért nem tarkítják nagyobb számban a nagybirtok tehetős kép­viselői és általában azok, akiktől a szélsőjobb szigorú kritikája la­Ián nem venné rossz néven az adakozőst. Avagy megkérdeznék, hogy a faj- és nemzetmentés jel­szavával hivalkodók mit tettek eddig — a beszéden felül — jel­szavaikért és áldozatkészségük milyen teltekben vólt valósággá... Nem, ne folytassuk az ínsége sek valószínű hirdetéseit. Elenben — pártállásra tekintet nélkül — adózzunk elismeréssel a mozga­lom nemesssóndéku megindítójá­nak. Aki adakozott, mert tehette, ne tartson számot különös elisme­résre, de aki tehette s mégsem adott, vonuljon sürgősen félre és — ne kritizáljon. A kormányzó nagyjelentőségű beszéde a népszövetségi rendszer hibáiról (A B. K. tudósitója jelenti.) Horthy Miklós kormőnyzó a ha­ditengerészeti emlékmű felavatása alkalmával az osztrák és a német tengerész küldöttségek tiszteletére tegnap estebédet adott. A kor­mőnyzó pohárköszönlőjében töb bek között ezekét mondotta: — A világháború árnyéka még mindig megfesti a világot. Szeren­csétlenség volt világrészünkre, ame­lyet 1919 ben Parisban meg kellett oldani, emberi gyarlóságból rosz­szul oldották meg. Etekintetben a szerencsétlen bé­kehatérozmőnyok helyeit az én érzésem szerint Európa, Ázsia és Ame­rika részére külön külön népszövetséget kellett volna létesiteni és mindhárom részére a világkér­dések tárgyalására egy közös fó­rumot alkotni Genfben. Az ázsiai éa amerikai államok konferenciáin nem vehet részt Európa. Ellent' mondásnak hangzik az is, hogy Haiti tagja a népszövetségnek, az Egyesült Államok nem és tagjai apró európai ál­lamok, a Német Biroda­lom és gyakorlatilag Olaszország pedig nem. — A sikertelenségek órája azon­ban a legkedvezőbb a jövőre vonatkozó tanulságok és gyakor­lati következtetések levonősára. Miután összeomlott agy nagy illú­zió, a logikus észjárás megköve­teli, hogy egy szerencsésebb meg­oldást találjunk. Meg vagyok győződve arról, hogy Németorszá­got és Olaszországot az Európa jövőjéért való különös aggodalom vezette egymőshoz és bizalom­mal remélem, hogy a berlini talál­kozó fordulópontot fog jelenteni Európa történelmében. A bolse­vizmus nem váltotta meg a vilá­got ez intelligencia kipusztitásőnak árán és nem tudta legyőzni az örökké küzdő, har­coló és dolgozó embert, aki a maga és családja jólétéért élni, keresni, vagyontszerezni kiván. Hiszem és remélem, hogy idővel az összes jóakaratú népek, akik az emberiség sorsát és az európai kulturét szivükön hordják, meg fogják találni egymást. A kisgazdapárt vezére nagyszabású beszédében leszögezte magát a legitimizmus mellett (A B. K. tudósitója jelenti.) Vasárnap Körmenden, gróf a Slgray Antal beszámolóján megjelentek a polgári ellenzéki pártok vezérei is. — Azokkal — mondolta Sigray Antal gróf, — akik idegen érdek­ből vagy idegen pénzen folytat­nak bármi néven nevezendő pro­pagandát, nem fogok vitába száll­ni, de a jóhiszemüeknek, akik a diktatúrában létjók a. megoldást, azt mondom, hogy minden diktatórikus kí­sérlet őrlési bajokra ve­zetne, óriási szenvedéseket okozna új­ból, megsértené az alkotmányos­ságot és a magyar nép lelkét. Ta­gadhatatlan azonban, hogy a mai parlament elszakadt a néptől, mert a nép az erőszakos választások révén létrejött többséget nem te­kinti a magáénak. Sigray beszédét nagy tapssal és éjenzéssel fogadták, majd utőna Eckhardt Tibor emelkedett szó­lásra. — Mi az alkotmőnyos monarchia őllőspofitjában állunk, — mondotta Eckhard, — s ennek az orszőg­nak becsületes, stabil, állandó, megingathatatlan tekintéllyel ren­delkező kormőnyzősőt csak az al­kotmőnyos monarchia alapjőn és minden vőlasztástól való függetle­nítés alapján tudom elképzelni. Az alkotmányos monarchiát minden józan és tisztességes ma­gyar ember mős formőban mint Szent István birodalmá­nak helyreállításában, nem képzelheti el. — Mi mindnyőjan a legteljesebb lojalitással viseltettünk azideiglenes magyar őllamfő, a kormányzó sze­mélye iránt, de átmeneti állapot­ból a végleges állapotba vivő le­hetőségeket szem elől téveszteni nem szabad. Az osztrák—magyar monarchia formőjához vissza nem térhetünk, de ezt a konstrukciót az együttműködésnek valamilyen uj fajtájával kell pótolnunk. Megnövelte a restaurőció idő­szerűségét az a tény is, hogy az a férfiú akinek személyéhez a restaurációs törekvések kapcso­lódnak elérte nagykorusőgőt. Va­lóságos lelki örömömre szolgált az a néhány óra, amit az ő tár­saságában alkalmam volt eltöl­teni, mert az az alkotmányos fel­fogás, amelyről minden szava ta­núságot tett, szociális megértése és komoly férfias egyénisége meg­győzött arról, hogy az ő szemé­lye biztosíték minden körülmények között, hogy ez az ország, ha rá­kerül a sor, keresztény és népi alapon fog regenerálódni és erre ez alapra egy szebb és jobb jö­vőt nyugodtan építeni lehet. Rassay Károly volt a következő felszólaló. Az igazi nemzeli összefogős — mondotta tovőbb — eddig nem valósult meg, aminek oka a gyengeség a hango­sakkal szemben, a jelszavak gyűlölködő terrorjőval szemben. Vannak elemek, akik, ha mást nem tudnak, bedobják a közvé­leménybe a tartalom és értelem nélküli világnézeti gondolatot. Benemavatkozés — megszállással? (Á B, K. tudósitója jelenti.) Az Ewening News értesülése sze­rint Pőrisbon most felmerült az a gondolat, hogy Anglia és Francia­ország együttesen hajtsa végre Menorca „békés" megszállását és igy előzze meg a szigetnek állító­lag Olaszország részéről tervezett megszállását. A lap értesülése sze­rint erről a tervről már élénk meg­beszélések folynak. E lépés békés szándékainak igazolására továbbra is elzárva tartanők a francia ha­tőrt. Remélik, hogy ilymódon si­kerül fenntartani a benemavatko­zés politikáját. Súlyosra fordult Hubermann Eroniszíáv állapotta (A B. K. tudósitója jelenti) A Hollandia és Holland India kö­zött szolgálatot teijeíitő repülő­gép Batávia melletti szerencsét­lensége alkalmával megsebesült Hubermann Broniszlav áilapota súlyosra fordult, mert tüdőgyulla­dása támadt.

Next

/
Thumbnails
Contents