Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-10-10 / 230. szám

6 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY 1937 október 10 PAIo» Tibor riportja Neves Nézze ez nem fontos Lakiks Csabán is Foglalkozása: Ami jön Ejfélfelé jár. Az októberi eső hűvösen szemel. Feltűröm kabá tom gallérját. Al.'ok a Szent Istvántér szélén, felnézek, elkotródnak-e a csillagok dől a felhők és készülök hazaindulni. — Kaphatnék egy kis tüzet.. . — borostás férfihang mögöttem. Megfordulok, gyufáért nyúlok. Középmagas, napszivott hajú fiatalember, felöltője idegenül omlik le válláról és árulkodó gyűrődéseket vet. A pillanat első töredékében az a gondolatom: ebben a kabátban aludni szoktak. S«él fuj, az első gyufát eloltja. Emberem kitárja kabátja két szárnyát 8 szájában a sodrottal, ugy borul kezemre és a tűzre, mint anyakebelre a sírásba fáradt csecsemő. — Szerel dohányozni ? — Nagyon. — Sokat sziv ? — Hát . . . amennyit szerezni tudok. Nem sokat. — Honnan szerez ? Meghökken. Nem látni, de hangjón érzik, hogy elpirult. — Néha kapok a barátomtól cigarettát. Kettőt is néha. — S ha nem kap ? Hallgat. Nem akar beszélni. — Akkor? — Akkor... Akkor is kerül. Elfordul s mondja. — Az uccán szedek fel. — Munka nélkül? — kérdezem halkan. — Igen. Pillanatnyilag. Pillanatnyilag. Ez nem a csüggedés szava, bár önámitás van benne. De egy parányi büszkeséget is mond. Mi azért més adunk magunkra. Csak most. . . Pillanat nyilag. Azt mondhatná, semmi közöm a dolgaihoz. Csakhogy tüzet kapott tőlem s a közeli hála erősebben kötelez. Meg ugy látszik, beszélni is jó. Bizonytalanul imbolyogva elindulunk a falak tövén az esőórnyékban. * — Mért nem alszik ilyenkor? — Most ? Aludni ? — Hét perssee. \ Élete örömteljes és boldog lesz ha nálunk közvetlen osztálysorsjegyet vesz! A mi sorsjegyeink rendkívül szerencsések A nálunk kapható számok a következő hatalmas összegeket nyerték már : 300.000P, 200.000 P, 30.000 P, 20.000 P, 15.000 stb., stb., pengőt ! Az uj sorsjáték október 16-án kezdődik, siessen "t

é

t rendeljen sorsjegyet nálunk egy levelezőlapon I Fizetni van Ideje legkésőbb a húzás előtt I Hivatalos árak az 1. osztályra : '

8 = 3 50 P, = 7 P, Vj = 14 P, V

1=28P. 7—13—21—27 stb. összeiételü szerencseszámok még kaphatók 1 Diszkrét, figyelmes kiszolgálást Uztosilunki 0sztálys0rsjálék-08ztálya Budapest, VI., Teréz-körut 37. Telefon 125—901. — Ó, azt nem lehet. — Nem ishet ? — Ja igen, mert én esek nappal alszom mostanában. Akkor lehet csak. A barátom, akitől a cigit is kapom, megengedte, hogy felváltva vele, használhatom az ágyat. Ezen a héten nappali beosztása van és ő alszik éjjel. — Szóval igy. — Így. Menyünk. — Utoljára hol dolgozott? — Most a nepokban Gerendáson. Kukoricát törtünk. — Mi a foglalkozása ? — Hát... Ami jön. Most a gyárban biztatnak. A földet nézi, felhúzza vállát: — Nem tudom. Fázósak vagyunk,a szél minduntalan ingünk aló bujkál. A kocsma világit még, a söntés elé állunk egy pohár borra. Ahogy az aranyos folyadék átmelegszik bennünk, szinte kitapo— Biciklin mentem ki Ausztriába. Eleinte furcsa volt. Az első héten koplaltam, a másodikon már nem. Koldulni kezdtem. A legna gyobb baj ilyenkor persze a?, volt, ha meglátták, hogy bringával vagyok. Ha lehetett, eldugtam a gépet valahová. — Ulközben összeakadtam két haverral. Muzsikusok voltak. Az egyik gitáron, a másik klárnéton játszolt. A gitáros magyarul is tudott egy kicsit. Szerencsémre, mert igy kerüliem közéjük. És a szájharmonikához érlek valamit. — Jártunk helységről-helységre, a kocsmékban énekeltünk, a nagyobb házak udvarán, meg az uccán is néha. Ahogy visszaemlékszem, szépnek látom ezeket a napokat, pedig egész biztos, volt elég bajom akkor is. — Ősz volt mér és össze is vesztem a komákkal, mikor megint egyedül visszafordultam Bécs felé. Most már gyalog, mert a gépet közben feléltük. Mai ésszel gondolkozva persze marhaságnak tartom azt a bicikli eladást. De akkor hárman egy gépp3l semmit nem kezdhettünk. — O'yen hideg szél volt, mint most és én gyalog masíroztam Bécs irányáhe. Alig fújtam ki maAz én cégemnek ilyen kis reklám is elegendő Alföldi Bútorcsarnok Cégt. Sch'eainger Pál Andrássy-ut 14. gathalóan érezni, hogy könnyebb helyre kerül nálunk a szó. * — Gimnáziumot végeztem. Igaz, hogy csak hatot. Szegeden. Aztán egy szállító céghez mentem. Negyvenet kaptam és mindent csináltam, amit csak akartak. De nehogy azt higyje, az állás miatt hagytam ott az iskolát. A latinnal és a számtannal volt baj. Meg tudja, pénz se igen volt. Az anyám dolgozott és valamiből csak kell élni. Na nem? — Az ember ugy meg tud unni néhány hónap alatt egy helyet. Ot;hagytam a céget és Pestre mentem. Volt egy kis pénzem, a Telekin vettem egy tűrhető kerékpárt. A második héten már kifutó voltam egy fűszeresnél. — A lelet itt húztam ki, de aztán jött a nyár és én egy szombat délulén a Balaton felé indultam. Nem láttam azóta se a fűszerest. Előbb egy kertésznél kapáltam és gyomláltam a primőröket Almádiban, aztán Tihanyba karikáztam s egy szállóban londiner lettem. Az jó hely volt. Ott sokóig kibírtam volna. Nem lehet soha kiismerni az emberekét. Valakinek — azt hiszem a portásnak — nem tetszett a képem és hát — mit mondjak — nem véglegesítettek. — Ettőlfogva akármit akartam, a Balalon mellett többé semmi nem sikerült. Két hétig hajszoltam valami állást. Hiába. Elhatároztam, felmegyek megini Pestre és útlevelet szerzek. Szerencsére még mindig ott voltam bejelentve. — Egy hét múlva kezemben volt az útlevél. Szegénységi alapon. gam a városban, máris állást kaptam. Különösen hangzik taián — egy bélgyérban. Kifutó voltam, de ha nem akadt más munka, nekem is kellett mosnom a beleket a többi munkásokkal. — Hej Bécs, Bécs... Hideg tél volt az. — Egy hét után a rendőrség nem hosszabbította' meg az útlevelemet. Csopaknál beálltam egy szöllősgazdéhoz kötözésre. Nemsokára mér Győrbe meneteltem a parkettgyárba munkásnak. Ez protekcióval sikerült. Majdnem úriember lettem ezzel a komoly állással. — De megint közbejött valami. Besoroztak. Katonának kellett menni. * Az eső elállt, a csillagok kinéznek itt is, olt is a felhők mögül. Megállunk. A szél kifújta fejünkből a kevéske jókedvet. Kezünk búcsúzni szeretne. Egy kicsit talán már unjuk is egymást, mert késő ven. — Mikor szerelt le. — Már két éve. — S azóta? — Ezt csinőlom kérem tovább. Csak ezt, — Nem szeretne valami mőst ? — Hogy nem e? Igen, de hogy csináljam? Nem tudok válaszolni neki. — Hol szokott lakni leginkább? — Hót... Csabán is. — Megmondaná a nevét? — Ez nem fontos kérem. — Hát mi a fontoa? Elgondolkozik. Keze kidomborítja a zsebét kétoldalt. — Hogy mi a fontos? Mi is na?... Férfi- és FiuRészrulia-osztálya Békéscsaba Most a legközelebbi fontos azt hiszem az, hogy aludjak valahol. Igen, aludni. — Hová fog most menni? — A pályaudvar felé. Olt talán lesz valahol hely. Reggel aztón komolyan lefekszem. — Jó éccakót. — Jó éccakőt. * Hideg van. Meleg takaró utón vágyik a testem. Valami félrelökött hang morog bennem : mi a fenét dumálsz te itt éjfél után munkanélküli csavargókkal. Fóradt vagyok, nem felelek magamnak. Ingyenes háziipari tanfolyamok A Békésmegyei Háziipari Szövetség Almássy Danisé grófnő védnöksége alatt a téli hónapokban az érdeklődőket foglalkoztatni akarja, hogy némi jövedelemhez juttassa, amikor más munkaalkalom ninc*. E célból november elejétől ingyenes szövő és kukoricavégfeldolgozó tanfolyamokat tart a délutáni órákban. Felhívjuk az érdeklődőket, hogy október 20 ig jelentkezzenek. A kész munkát a Szövetség átveszi és értékesiti, igy a keresetet biztosítja. Jelentkezni lehet szerdán és szombaton délelőtt 10-12 ig a Vágóhíd melletti gazdasági népiskolában és a népházban Ásványi József munkás* közvetitőnél. minket támogat, ha hirdetőinknél uásárof