Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám
1937-12-25 / 293. szám
w 1937 december 701 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY SZELEK, VIGYÉTEK TESTEMET Irta; FLÓRIÁN TIBOR Kő, ki itt hevem lábam előli, egy vagyok vrfej kis fűszál, áldott békejel, egy vig^ok veled bogár, c röpp céljaid, cé'jaim nekem, szelid juhok anyaságit anyaságként lisztesem. Pásztorok pé'dázrák békességemet. Sirályokkal ujjongva szárnyalok. De vizek és tengerek örjöngenek velem. A vadakat vad vágyammal kergetem. Zugiatok fenyvesek, rohanjatok felhők, csillagok emelkedietek. Én veletek zúgva rohanok és veletek emelkedem. Kitárulok önként felétek. Szelek, vegyétek testemet: a testem tiétek! ugy nyugszik meg, ha ronthat, ezzel kezdődik az élet. A Hatos-fiuk visszasompolyogtak a kertek felől és eldugták, betették a csuprot az ut közepén a porba. 7ánoska, csak későre találta meg, de akkor minden dühe kiömlik ellene, az igazságtalanságok ellen, minden ellen. Felkapja, kifordítja belőle a port és beleköp a közepébe. Jó nagyot, keserveset. Aztán nem sokáig gondolkodik, meglóbálja karját néhányszor a levegőben, mint mikor a követ szokta messze dobni, hogy ereje legyen a dobásnak és belóditja a csuprot az árokba a kert alá. Megkönnyebbülve, nyugodtan megy vissza a kapun. Mostmár nem érzi elnyomottnak magát, szinte örvend, hogy fog az anyja bosszankodni a csupor miatt. Boldizsárné hamar észre is veszi, hogy üres kézzel jön vissza Jánoska, megáll az udvar közepén, amint a disznókhoz szaladt 1 — Hol a csupo;\ gyerek ? — Nincs. — Hát hova lett? — Nem tudom, sehutt sincs. — Te I Elveszett a csupor ? — indul meg. — El. Biztosan valaki arra járt, vagy a cigányok vitték el. Boldizsárné kiszalad az útra, körülnéz, keresgél, felrugdalja a nagyobb porcsomókat és már átkozódik. Jánoska a kapu hasadékján les utána, kacag magában keserűen, örvend, hogy az anyját eszi a méreg, most legalább van miért. De amikor visszatörtet az udvarra, hiába igyekszik menekülni előle, elkapja a karfát és agyba-főbe üti, lenyom'a a földre, tépázza, puhitja, mini a ron gyot. — Te elkárhozott istentelen I Még a csupor is kárbaveszett miattad. Óh, hogy az Isten nem tud megszabadítani tőled, mi rengeteg bajom van veled! Jánoska nem hallgat oda, nem is sh, csak a földön néz körül, hogy merre lehetne menekülni. Tür mindent szótlanul és szenved összesző iitott fogakkal, most már nem ártatlan egészen, most már abban sem lehet része, hogy szivből jövő igaz sirás megkönnyítse. Erős és ellenséges a teste, az ütések sem fájnak, pedig sokkal kegyetlenebbek, mint az előbb. A sirás nem ér semmit, csak tűrni lehet és szenvedni ezután és azon dolgozni, hogy a világot elpusztítsuk, vagy jobbá tegyük. Jánoska belefogódzik a Burkus \ nyakába, soha sem szerette ugy ezt i az állatot, mint most. Csókolni tudná, | ha erre egyáltalában képes volna, de már szeretni sem tud ugy, mint azelőtt, hirtelen megváltozott minden, mint amikor a hosszú sötétség után I egyszerre világosodni kezd a hajnal, ( hogy megmutassa a földit. Öleli Burkus nyakát és megindu' ki a kertbe, de még innen is valahova messze volna jó menni, az erdőn is tul, mert senki sem kall már neki. aki itt van, egyedül akar élni. A kert alatti árokban megkeresi a csuprot. Jól esik a kezében fogni a hideg cserepet, mintha biztatná, mintha bátorítaná. De mit tudna vele most csinálni, ami a legjobb volna ? Itt nem hagyhatja az árok szélén, valaki meglátná, megtalálná és akkor nem lenne többé az övé, pedig az kell maradjon, titkosan összefonódott a sorsa vele. Eltemesse ? Az volna a legiobb, szépen be a fö dbe, betakarni, mint egy kedves halottat, aki őérte pusztult el. Vagy visszavigye az anyjának és hazudja, hogy megtalálta valahol és béküljenek ki ? Nem, nem, ez lehetetlen. Még megverné ismét, ha meglátja, hogy a csupor egyik oldala el van repedve. Nem. Egyedül kell a csupor sorsát elintéznie. Az egyik nagy pépijomfa tövében gödröt váj a kezével és eltemeti a csuprot örökre, hogy ha már nem lehet szabadulni ettől az élettől, legyen egy titkos helye, hogy tudja, hol van az igazság és a szeretet eltemetve és hol kell azt siratni. UJ ERDÉLYI IRÓK Irta : Abafáy Gusztáv Hosszú ideje kisebbségi sorsban élő népek tudják, hogy az anyanyelv határozza meg a nemzetiséget. Irodalmukhoz is azért ragaszkodnak o'y görcsös szeretettel, mert az írói alkotásban anyanyelvük lelkére ismernek, A főhataíomváttozás első éveiben a magyar még gyerek a kisebbségi sorsban, s ahogy a gyerek ámul, hogy a láng követi az odébbtett égő gyertyát, ugy csodálkozott az erdélyi magyar, hogy népének és Írójának közössége olyan, mint a testé és léleké. Ám telik az idő, s erdélyi ma gyarokul a kisebbségi élet felnőttjeivé öregedtünk. Annak a csodálkozásunknak, hogy az irodalom lelkünk lángja, azzá a szivszorongató. fő fő gondunkká kell változnia: Vájjon az uj, az első kisebbségi sorsban felnőtt írói nemzedékben töretlen-e a magyar szó, szellem és lélek ereie ? A mü abszolút, a nemzedék viszonylagos fogalom. Vitathatjuk tehát az irodalom nemzedéki felosztásának a jogosultságát. Az erdélyi magyarság a kisebbségi sorsban irodalmat teremtett, a nemzedéki taglalás itt tehát már csak azért is jogosult, mert a szálláscsináló nemzedék az első, maga a kezdet. A kisebbségi jelleg azonban akkor is elhatározta, megkülönböztette volna a nemzedékek egymásutánjában ezt az irodalmi életszakaszt, ha már 1918. előtt lett volna erdélyi irodalom A kisebbségi élet teremtette légnyomás változás olyan az író számára, mintha egy alföldi embert hirtelen hegylakóvá ; kényszeritenénk. S valóban, a magas lati levegő meggyorsítja a vérkerin gést, megélénkíti a képzelőerőt, a ritkultabb levegő közegben a távoli közel és a közeli távol van, a lét meseszerűbb és a lelket megüli a völgyi nosztalgia. íme a szálláscsinálók romantikus szemléletének, magatartásának, stílusának a magyarázata. Azonban a már kisebbségi sorsban felnőtt uj írói nemzedéknek is joga van, hogy nemzedéki jegyeit számbavegye. Az Afrikából Európába hozott oroszlán elviseli az égövi változást, mert a létért való küzdelemben már megedződött. Az oroszlán európai életképességét azonban csak az uj égöv alatt született oroszlánfiak életbenmaradása bizonyítja. Amikor a fiatal irók felvonulnak, nemcsak nemzedéki színeiket villogtatják, hanem a változott életkörülmények közé került erdélyi magyar szellemiség szervi ellenállásának, vitálitásának próbáját is állják. Az első nemzedék írójának szüksége van a romantikus magatartásra, hogy az életet elviselje és irni tudjon. A második, de az uj életviszonyok között felnőtt nemzedék számára maga a kisebbsági élet az élet, csak a kisebbségi valóság a valóság. A ház leégett. Az apa rémülten tördeli kezét, majd a régi ház képét megszépítő álmodozásba révül. Aztán letörli könnyét, vallja és vállalja sorsát. A fiu ? A fiu nem emlékezik a régi házra, csak valahol lenn az idegrendszere, a vére. A leégett ház lábjában üszkös fadarabokból próbál házat építeni és tündérpalotát, ha költő. A régi nemzedék fáidalmát beszéli, az uj nemzedékből a fájdalom beszél. Tehát mi a jellegzetessége ennek az uj nemzedéknek ? Az uj tárgyi lagcsság, uj realizmus, vagy uj naturalizmus ? Nem. Az izmusok halnak, az irodalom é! ! A kisebbségi sorssal megtetézett valósággal farkasszemet nézve, s Európa felé figyelve, átéljük magának a valóságnak a válságát. A modern természettudomány végső megállapítása, hogy anyag nincs és nem tudunk semmit. Vissza kell térnünk a költőhöz : az írói intuíció segítségével ludhatunk meg talán valamit a lét titkairól. E nyugateurópai indítékra, az uj nemzedék kisebbségi sorsban pácolt realizmu sából kiinduló józan, fegyelmezett szellemisége, racionalizmusa felfedezi az irracionálist, determinizmusa indeterminizmusba torkollik és segit művészi ezközökkel megteremteni egy uj világot, melyben a szellem a lélek szc'gálatában áll. A lélekké megváltóit szellem szól e nemzedék Írásaiból. Az az irodalom, amelyben ez uj szellemiség születik, nagy irodalmi, természettudományos, bölcseleti képzettséget és olyan lelki magérző-képességet követel az olvasótól, mely szinte a művészi intuícióval rokon. Az iró tehát nem tud ugy szólni mindenkihez, ahogy szive szerint szeretne. Pedig, ha az irót megkérdezzük, hogy mit jelent számára az irodalom, azt fogja felelni, hogy az élet teljességét. Az idősebb nemzedék romantikus stílusával telitett erdélyi közhangulat a kisebbségi helylállás bizonyságaképpen közérthető, népnek irt irodalmat és kisebbségi valóságábrázolást követel a fiatal íróktól. Valóságot is ábrázolunk, a valóságirodalom müvelését azonban, mint kizárólagossági elvet nem fogadhatjuk el. Hisz még a sorainkból felhangzó népi dallam, Kiss Jenő verseinek népdal6zerü egyszerűsége is ez uj bölcse létből merít I Ez abölcselet azt mondja, hogy nem tudunk semmit, költői da dogásunk, mellyel édes anyanyelvünkön szólunk, a tudományok tudomá' nya, a végső felelet, az egyetlen bi Csók a tavon IRTA: BAUER ILLÉS A vágyak álma Rólad képzeleg ! Min! szűzi lótusz ringsz a kék tavon, Hogy nekem tárulj ki egy szép napon. Ha vándor ütem Hozzád elvezrt. Hol kék midárként él a viz felett A Csók, mit élő nem csókolt soha, Csak mesebéli álmodott csoda, Mi ezsr évben egyszer, ha lehet. O.t rámboritja pazar tollait. Kék bársonyát, mi oly lágy, mini kezed És kézenfogva engem elvezet A tüzkehelybe, mely lánggal vakit. Hogy elperzseljen kék türkiz szemed És szemredőd a bérsor.y boltozat. Mit hunyva tartsz az izzó csók alatt A boldogságtól lágyan megremeg. zonyosság, az egyetlen valóság. Ez az irodalmi nemzedék nem kerüli meg a valóságot, nem fázik tőle, csak eayszerüen nem hisz benne. Ha falusi népkönyvtárat kell alapitanom, akkor a falu értelmi szintje szerint fogom összeválogatni a könyveket, egy városi közkönyvtárat pedig a város sajátos szükségletei szerint. Egyéni, sőt közösségi hiányérzetem lehet a kortársi irodalommal szemben, ez az érzés azonban nem emelbedhetik értékítéletté. Az iró nem igazodhatik a különböző, önmagukban talán jogos, de egymással sok szor ellentmondó követelményekhez, amelyek a hely, idő és körülmények változó szükségleteihez alkalmazkodnak. Az igazi iró nem ismerhet el semilyen viszonylagos, ad usum Delphini-irodalmat, müve lehet akármilyen gyarló, szándékában az abszo lutum kifejezésére törekedik. Az iró is társadalmi lény. Az erkölcsi világrend őt is kötelezi. De szuverén irói joga, hogy a művészet öntörvényei szerint hogyan és miként szolgálja a közösséget. Ez a fiatal irói nemzedék a kisebbségi helyzet fokozottabb erkölcsi felelősségének a tudatában ugy érzi, hogy irása népe iránti hü szolgálat, amikor az öncélú valóságimádat elleni harcban az egyéniség, a személyiség, a lélek elsőbbségéért küzd. Olvasónak és kritikusnak csak az lehet a feladata, hogy e nemzedék alkotásainak művészi értékét és szintjét vizsgálja. HANGSZEREK, alkatrészek és javitások STEIGERWALD hangszerkészítőnél 6 Luther-ucca a nyakhaj után dauerosása 6 csavarral 2 p áramvonalas 12 csavarral ^ le'! 0 8 és lökéle les 6 hóig tartós gépondolálés DAUER . „CITY" fodrászaiban Szent látván tér 16. szám a !att (Kulpin Áruház mellett).
