Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-12-25 / 293. szám

Ára 6 £ december 25. szombat 84. évfolyam 293. szám A NEM SZOLGÁLÓK SZOLGASÁGA IRTA: MIHELICS VID egyetemi m. tanár, a Katolikus Szemle f. szerkesztője Ha akad is keresztény, aki fásult közönyből, vagy tudatos dacból nem gyújt gyertyát a zöld fenyőn, olyan nincs egy sem, akinek lelkét meg ne ülné a szeretet ünnepének egyedülálló hangulata. Kudarcot vallottak a történet folyamán mindazok a törekvések, amelyek száműzni kívánták a karácsony varázsát, hiszen ennek a varázsnak hatása alól még a nemkeresztények sem tudják kivonni magukat. Az angol puritanizmus 1644-ben erőszakkal akarta hétköznappá szürkiteni a karácsonyt, de neki sem sikerült. Hiába hozták meg a törvényt, amely megtiltotta a »huspástétomok és szilvás puddingók« készítését, hiába rendelték el, hogy december 25-én minden városban nyilt piacot tartsanak, a háziasszonyok inkább lezárták a kapukat, a férfiak pedig köpenyük alá rejtve, lopva, mellékuccák sötétségében szállították ajándékaikat. »A nép megmaradt babonás szokásainál — állapította meg utána a parlamentben egy puritán honatya —, talán még elkeseredettebben, mint azelőtt. A Towertől a Westminsterig az egész várost bejárhattuk anélkül, hogy nyitott üzletet, vagy dolgozó embereket láthattunk volna.« A választ Sir Chrislopher Pack adta meg: »Mert mégis csak keresztények vagyunk . . .« S ha néhány száz évvel később, a darwinizmus tombolásakor Strauss Dávid fd is vetette a kérdést: »Keresztények vagyunk még?«, ha sokan és egyre többen megtorpantak is a templom küszöbénél, azért a kis fenyőfák hatalmas serege évről-évre továbbra is levándorolt a havasokról, áldozatul az Ur születése emlékének s öröm hirdetőjeként a békességes embereknek. A pufók papiros-angyalkák változatlanul mosolyogtak az ajándékokra, amelyeket vásárolhatott a papa és a mama, de amelyeket a legszegényebb gyermek sem köszönhetett másnak, mint a betlehemi Jézuskának. Az a másik paradicsom azonban, amelyet a mult századnak és a mi századunk első évtizedeinek tudományos és technikai bódulata igért, sehogysem akart elkövetkezni. Az emberek nemcsak Istentől távolodtak el, nemcsak az értékek rendjétől, hanem ezzel együtt egymástól is. A szakadék egyének, foglalkozási ágak, osztályok, népek és államok közölt | egyre mélyebb lett. A haladás felismerései nem az építésnek í szo'gáltak, hanem a megsemmisítésnek : nem paradicsomot te; remtettek, hanem poklot. Mérges ! gázok, tankok, tengeralattjárók, | bombavető repülőgépek s mindaz, amit az emberi okosság kieszelt, az emberiség pusztítására tör. Azok az emberek, akiket mi »vadaknak« szoktunk nevezni, soha nem tanúsították a gyilkosságnak azt a vágyát, a társadalom és kultura rombadöntésének azt a sóvárgását, mint amely ellen nekünk, maroknyi magyaroknak is védekeznünk kell. Pedig annak a paradicsomnak, amelyet a karácsonyi lélek ellenségei jósoltak, már kibontakozóban kellene lennie. Hiszen a gépek mindinkább pótolják az emberi munkát, a zseniális felfedezések mindinkább fölöslegessé teszik, még bonyolult munkafolyamatoknál is, a verejtékes robotot. Ez a nagyszerű fejlődés azonban — mint mindannyian tapasztaljuk, — nem teremtett boldogságot. Ezrek és milliók kiáltanak munka és kenyér után. A termelés nemrégiben még nem is sejtett mennyiségekre szökött, de ebből sem fakadt áldás. Az emberiség csak az anyagnak hitt és amikor már szinte minden feltételt megszerzett, amely úrrá teheti az anyag fölött, akkor lett az anyag rabszolgája. Az anyag tőrbe ejtette az embert s győzedelmeskedett a szellem fölött. Az egész világ helyzete az ősi germán jog- j tételre emlékeztet: »Aki nem akar szabad lenni az Ur számára, veszítse el szabadságát!« A frízek királya ezt arra ér- i tette, hogy jusson börtönbe az, aki nem talál szabad időt az istentisztelet meghallgatására, de parancsa azóta mélyebb jelentést kapott. Nemcsak az anyag tekintetében. Azokban az államrendszerekben, amelyek nem néznek az ég felé, meg- ( szűnt a szabadság : az Urnák ' nem szolgálók szolgaságba es- j tek . .. Az a betlehemi csillag, j amely elvezette a pásztorokat és a napkeleti bölcseket, magasabb akaratból mozdult el helyéről. Ha azonban csak egyetlen csillag is^ fellázadva a természet rendje ellen, a legcsekélyebb mértékben is eltérne az előirt pályától, beláthatatlan katasztrófa történnék a világűrben. Ha tehát az ember meghamisítja a teremtés értelmét és felborítja az értékek rendjét, szükségszerűen katasztrófába viszi önmagát és társadalmát. Tények és gondolatok ezek, amelyeknek visszhangjaként a kor legsúlyosabb problémáját fejezi ki ez az önként adódó kérdés ; miért vagyunk és miért kell keresztényeknek lennünk ? Ez a cime különben egy könyvnek is, amelyről ma oly sokat beszélnek a hitleri Németországban. Egy eddig ismeretlen hesseni protestáns lelkész irta és bocsátotta útnak a karácsonyi könyvpiacra. Kétségei és érvelései nem ujak, de a lelkek megérettek az ige befogadására, Nem tudom, mennyiben fogják fejtegetései kielégíteni a szomjúságot, de én valahogy ugy érzem, hogy ma a legsúlyosabb ellenvetés a kereszténységgel szemben nem a krisztusi igazságokat támadja, hanem a kor szociális helyzetéből táplálkozik. Abból a nézetből, hogy a kereszténység csődöt mondott az uralkodó gazdasági szellemmel és a nagytömegek felemelkedési vágyaival szemben. Miért van annyi kétség, miért van annyi »h i t e 11 e n s é g«? Gyönge volt a hifvédelem és hitbizonyitás ? Nem! Hiányzanak az érvek? Nem! Megrendült a keresztény egyházak szervezete ? Nem ! Ha azonban továbbra sem sikerül a proletariátust •» megváltani«, .akkor Európa s benne hazánk menthetetlenül sodródik az örvény felé. A világ a szociális Istenbizonyítékot várja .. . Tőlünk és mindenkitől, akik a karácsonyfa fényének örvendezünk. Itt a tisztviselők karácsonyi ajándéka (A B. K tudósítója jelenti:) Bornemisza Géza iparüpyi mintát,tar a maganalkalína.<otiekróS szóó törvény végrehajtására vonatkozó íag kijelentette, hogy az ünnep ulán jelenik meg a végrehajtási utasítás, Egyelőre u tisztviselők munkaidejét szabályoaaa heti 44 órában. Más munkavállalók ügyében az eddiginél gyorsabb menetben valósítja mag a heti 48 órás munkahetet. Da ez is csak a legszükségesebb keretek között fog mozogni én c*ak kivételesen en aedi meg a 44 órés munkahét tul lépését. A túlórázást 25 síázalákkai Ü rendes munkabérré eső óradíjon felül kell dijazni. Budapesten megünnepelték Erzsébet királyné születésének századik évfordulóját (A B. K. tudósítója jelenti.) Erzsébet királyné születésének századik évfordulóján Budapesten megkoszorúzták a királyné szobrát. Az előkelőség élén ott voít Horthy Miklós kormányzó, a királyi hercegek, a két Ház elnöksége, a honvédség főparancsnoka és a főváros főpolgármestere. A kormányzó koszorújának szalagjóra ez volt írva: „A nemzet elmúlhatatlan kegyeletének jeléül Magyarország kormányzója."