Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-11-21 / 265. szám

Dl ITnDT SZÉPET,ÉS JÓT OLCSÓN VÁSÁROLHAT DUIUIII FIZETESI KEDVEZMÉNNYEL DEBRECZENI ISTVÁN BÚTORÜZLETÉBEN (KASZÁRNYÁVAL SZEMBEN) ANDRÁSSY-UT 77. Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza Moszkvában folynék hetek óta B Darádék. 20 éves fennállását ünnepli lá zasan a Szovjetunió. Igen, husz évvel ezelőtt futott be Szentpétervárra a ionéig emlékezetes vonat, amelyen Ludendorif hazacsempészte a szimbirszki nemesi marsall fiát, Valadimir Ilics Uljanovot, a bolsevizmus őscsir ját. A feldúlt és zilált városban, ahol az anarchia ropta javában a haláltáncot, nem ismerte senki a tatárképü agitátort, legföljebb arinyit tudtak róla néhányan, hogy valahol, az Isten háta mögött, Svájcban kotlik a rögeszméin, mi nekutána 1916-ban sikerült néki, Gapon jóvoltából, kereket oldania a cári poroszlók elől. És ez a sehonnai, akit nem várt egy lélek sem és akit tulajdon párthívei elfelejtettek, rövidesen magéhoz kaparintotta a hatalmat s uj ágyba terelte az idők folyamát. A demokráciát, amely a cárizmus romjain csenevészül, satnyán elütközött, irgalmatlanul letaposta és helyébe vasboronéval porhanyitva a rögöt, elültette a diktatúra palántáját, minekutána brutális önkénynyel a szélnek eresztette az alkotményozó nemzetgyűlést. És husz év multán ismét sarjadozni kezd a demokrácia Oroszországban, Husz év multán Sztálin életbeléptette az éltalános, esyenlő titkos választójogot, amitől Leninnek a háta borsódzott. S ezzel kihullott a méregfoga a bolsevizmusnak. Miért húzódott ilyen sokóig Oroszország a politikai demokráciától, miért fázott a munkásosztály diktatúrájának túlságosan keskeny bá?i»át szélesbiteni ? Erre a fogas problémára élesen vilőgitottak rá azok a beszédek, amelyek csak nemrégiben hangzottak el az utolsó pártkongresszuson. E szerint a diktatúrát nem lehet felhígítani a demokráciával addig, amíg az állam belső strukturója, osztálytagozódása meg nem változott. Sztálin maga ekként juttatja kifejezésre ezt a gondolatot. „Tudni való — hangzott a programatikus nyilatkozat —, hogy a diadalmas polgárháborúk eredményeképen a földbirtokosok rétege megsemmisült. Ami pedig a többi vámszedőket illeti, ezek szintén osztoztak az előbbieknek sorséban. Az iparban ugyancsak kivesztek a tőkehalmozók. Nincsenek többé sehol kizsákmányolók. Fenn maradt rezidum gyanánt a munkások osztálya, a parasztok osztálya és az intellektuelleké." Vagyis Sztálin ugy látja, hogy még abban ez államban, amely szüntelenül ez osztélynélküliség vesszőparipáján nyargal, még ebben a legendás államban is nem kevesebb mint hőrom osztály lelhető, külön izelve, egymástól élesen elválasztva. Persze, az ominozus husz esztendő leforgása alatt ezek az osztályok is jelentékeny metamorfózisokon estek át. Igaz, hogy a munkásosztályt nem lehet többé proletáriétusnak venni. Mert hiszen olt, ahol a tőkéseknek az írmagja is kiveszett, proletárok nem élhetnek. És Oroszországban ezeknek a szerepét átvette az állam mint a piacon egyedül élló gazda, olyan gazda, aki kapzsibbnak, eóvérabbnak bizonyult, mint a profilra legéhesebb tőzsér. A földbirtokos parasztság helyzete sem olyan, amilyen ezelőtt, még ceak 1930 ban is volt. A kholhozok szőrin szálán eltüntették az individuális üzemeket, mivel, hogy a faeke aligha versenyezhet a combineval. Az intellektuelleket szintén agyonalapitotta a diktatúra hengere, ugy, hogy tényleg nincs különbség az egyes osztályok szint jében. Egyformán koldusok valamennyien s testvérek a közös nyomorúságban. Ehhez mérten Sztálin igy állitolta fel a diagnózist. Ha jól szemügyre vesszük — mondotta volt — az osztályok alakulását nálunk, ugy találjuk, hogy az eddigi vőlaszfalak ledőltek közöttük és a gazdasági ellentétek is megszűntek. Amiből következik, hogy a politikai ellentéteknek is el kell tünniök, annól inkább, mert azok a nemzetiségi súrlódások, amelyek a cárizmus életerejét aláásták, immáron eliminálódtak. Hót ez igaz is, nem i>. Ar. osztályok közötti válaszfalak csakugyan ledőltek és a gazdasági ellentétek megszűntek — hála az ínségben bőven termő férgeknek. Ámde, ha a jólét visszatérne, a válaszfalak újból előtűnnének s az ellentétek újból kiélesednének. Viszont cáfolhatatlan, hogy a nemzetiségi kérdést sikeresen gyógyította a Szovjetunió. A córizmus türelmetlen volt az összes allogén néptörzsekkel szemben és tüzzelvassal oroszositott. A Szovjetunió kigyomlált mindont, ami a Pobjedonoscev álméra az egységes birodalomról emlékeztetett s nem törődik vele, ki milyen nyelven dicséri az urat — azaz Sztálint. Ebben a tekintetben a legradikálisabb 8zabadelvü8ég jellemzi, sőt ozt mondhatnók, hogy túlzásba visti a nemzetiségi elvet. Igy 1924 ben csak négy autonom köztársaságra oszlott, Nagy- és Fehéroroszországra, Ukrajnára és Transzkaukáziéra. 1925 ben mér Uzbe kisztőnnal és Türkmenisztánnal bővült a létszám éa jelenleg, 1937 végén nem kevesebb, mint tizenhét planétából áll a Szovjetunió cseppfolyós bolygórendszere. Szóval, a belső politika ma, a jubileum idején, ekként vázolható, eprajából-nagyjából. A diktatúra bázisa az általános egyenlő titkos választójog oktrojólása folytán síélesbbedik, a nemzetiségek autonómiája öregbbül, de mindkét tünet anélkül megy végbe, hogy a kommunista párt szuverénitása fikarcnyit is csorbulna. Ha a belső politika ilyen amfibiális alakzatot öltött, gondolható, hány szinben játszik a külső. Eleinte, amikor a bolsevizmus virusa még fertőz őleg hatolt, a Szovjetunió egyre a permanens revolució délibábját hajszolta. Da amikor látnia adatott, hogy az óltala szított puccsok egyre-másra lohad nak a hamvukba, kiadta a jelszót, hogy nem óhajtja másokra tukmálni a kommunizmust, beéri azzal, ha att odahaza megvalósíthatja. Ettől fogva, 1924 óta, amikor is Lenint elvitte acpirochaeta paliida réme, azon igyekezik, hogy modus vivendit létesítsen a kapitalista államokkal. Sikerült is neki a kapitalista hatalmak soraiba furakodni és pedig annól gyorsabban és annál simábban, mert az első és a második pjaliletka jól rosszul nyélbeütött eredményeképen évről-évre nőtt a gazdasági 8 a katonai jelentősége. Főleg az csábított a vele való megbékélésre, hogy ez az éhes hatalom is, az is, sóvárogva remélte az orosz piac, az uj szezőm, feltárulá8át. Persze, Ali baba és a negyven rabló nem ingyen ejtette ki a bűvös igét. Drága árat fizettek érette az udvarlók. Viszont a szerelmeakedésnek az lett a vége, 1937 november 21 BEKESMEüYEI KÖZLONV Fenti készülék kapható: Rosenbaumnái Minden Orion rádiókereskedőnél kapható hogy a kominlernnek tüzet kellett szüntetnie. Csak ezen az áron vették fel a mai Oroszországot a nemzetek szövetségébe s ezen az A 99-es típusú Orion rádió csúcsteljesítményével „automatikus állomásbehangoló"szerkezetével az idény legnagyobb rádiósikere