Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-11-20 / 264. szám

üékéscsaba, 1937 november 20. szombat 64. évfolyam 264. szám Hónapok óta dult a harc a szomszédos megyeszékhely főügyészi álláséért, sőt ugy mutatják a jelek, hogy a választős kavarta hüllőmok még a mégiörtént tisztújítás utén sem ülnek el. A kívülállók tárgyilagosságával megállapíthatjuk. hogy maga a betöltendő állás alig indokolja az érte folytatott harc hevességét, — még a jelöltek személye sem szolgáltatott okot a küzdelem kiélezésére, — valami egészen mős forrt és kavargott a közélet üstjének választást tükröző felszíne alatt. Csoportok mérték össze erejüket ebben a választásban — mert nem akarjuk a gyanúsabb színezetű klikk kifejezést hasznőlni — és nem pártok ellentéléről, nem is elvi kérdésekről volt sző. Ki tudnó pontosan megmondani: mi alakítja ki a csoportokat egy közület életében, vájjon Bzemélyi vonzódás-e vagy érdekkapcsolat, esetleg a hatalom keresése ? Nem lényeges a válasz, mert C3ak az az egy biionyos, hogy nem a közérdek különféle szempontjai, nem annak odaadó ssolgáíata állítja szembe egymőssal a csoportokat, hanem olyan indítóokok, amelyek rendszerint az önzés ősforráséból erednek. Kevéssé érdekelhet bennünket a szomszédváros befejezett és mégis folytatódó harca, de nem érdektelen a tanulság, amelyet leszűrhetünk magunknak. Ebben a városban szokatlan a vőlasztási küzdelmeknek ilyen élessége, de azt sem állithatjuk, hogy minden szavazásnál a közérdeknek érdekmentes szolgálata szabja meg az irányt. Óvakodnunk kell attól, hogy a szomszédvérosénál lényegesen egyöntetűbb, ellentétektől és osztályozódástól mentesebb csabai társadalmat is csoportérdekek tagolják széjjel és ezzel minden eredményes munkának előfeltételét, az egymóat megbecsülő ellentéteket feloldó megértést kiirtsák innen. Békéscsaba társadalmának és gazdasági életének fejlődése a békeszeretet, a harmonikus együttműködés jegyében áll. A fejlődésnek ezt az irányvonalát a város életének komoly értékeként kell megőrizni és tovább folytatni, mert ebben rejlik egyúttal a további fejlődés legerősebb biztosítéka. Felsőházat és titkos választójogot kívántak a képviselőházi vita tegnapi szónokai (A B. K. tudósító ja jelenti.) Mindössze hét képviselő ée Lázár Andor igazségügyminiszter tartóz kodott a Házban, amikor délelőtt 10 órakor Bobory György alelnök megnyitotta a Ház tegnapi ülését, amelynek napirendjén a felsőház jogkörének kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat szerepel. A Ház tegnapi ülésének első szónoka gróf Széchenyi György volt. Sokkal fontoeabbnak tartaná, ha a kormány a felsőházi javas lat helyett a Ház munkaképességéről szóló törvényjavaslatot terjesztette volna be. A képviselők ne szetladgáljanek aktatáskával egyik minisztériumból a másikba, hanem a Házban teljesítsék törvényhozói kötelességüket. — Én a dikiatura szőlláscsinőlóját iátom az igy alakult rendszerben — mondotta a szónok. — Tiltakozom a pártdiktatúra ellen is, különösen, amikor ez a diktatúra a pártfegyelem maszkja mögé bujik. — Meg keil őllapitani — mondotta, — hogy a felsőhőz tekintélye az utóbbi időben leromlott. — Sajnőlattal látom, — mondotta, — hogy a két Ház gleischaltolása előtt állunk, pedig figyelembe kellene venni a két Hőz közötti nagy különbségeket. A javaslatot nem fogadja el. A következő felszólaló Lányi Mórton. A kétkamarés rendszer hive, amely azonban csak akkor állja a birőletot, ha mindkét Hőz teljesíteni tudja történelmi feladatét. A felsőházat mai összetételében alkalmasnak tartja arra, hogy az esetleg elsietett, a nemzet politikai, társadalmi és gazdasógi egységét veszélyeztető tul radikális követeléseket ellensúlyozza* Eiután kifejtette, hogy helyesli az abszolút vétójog megadósőt a felsőháznak. Lányi Márton után Eckhardt Tibor állott fel szólősra. Azzal kezdte beszédét, hogy amikor 1926-ban a felsőházi törvény alapvonalait tárgyalták, akkor is elfogadta a javaslatot, mivel már akkor is a kétkamarás rendszernek a hive volt. — Tizenegy esztendő lelt el azóta, — mondotta — és a felsőház nagyjában megfelelt a vórakozősnak, igy tehát egy bevált in

1 tézmény iránti bizalomból elfogadja most a felsőház jogkörének kiterjesztéséről szóló javaslatot. — A javaslatban e&y fontos második lépést látok a kormóny 2ói jogkör kiterjesztése után. — Örömmel állapitom meg azt is, hogy a túlsó oldal és a kormány sem vindikálja már magának a csalhBtatlanségot. — A mai felsőházban a nagybirtok aíánytelanul súlyos képviselethez jut, mint például a kisbirtok, valamint az ország sokmilliós perasEt. vagy akár munkástömegei. (Ugy van, ugy van I a baloldalon.) Farkas István : A hárommillió kolduson nem fog változtatni. Eckhardt Tibor : Kétségtelen, hogy a felsőház tagjainak körülbelül egyhetedrészét kitevő főrendi képviselet bizonyos anakronizmus, mert hiszen a felsőház főrendi származású tagjai, inás alapon, Idős: sőt talőn az érdem alapján, sokkal helyesebb jogcímen is bekerülhetnek a felsőházba. — Én jobb szeretem, ha a gazdasági érdekek, amelyek a mai materialista világban olyan nagy súllyal jelentkeznek minden nemzet életében, nyílt képviselethez jutnak, mintha kalózlobogó alatt vonulnak be a törvényhozásba. En sohasem fogom senkitől rossznéven venni, ha mint a gyáripar képviselője a gyáripar érdekeiért becsülettel kiáll és helyt áll. De elítélem azokat az agrárpoiiiikusokat, akik a gyáripar érdekeiért szállnak sikra. — Nam egészséges őllapol az, amikor egy nemzet gazdasági és politikai organizációja semmi ponton srm fedi egymást, amikor a gazdasági élet értékei és faktorai semmiféle politikai faktorokon keresztül nem képesek őszintén kinyilvőnitani a maguk nézeteit és gondolatait. a bizonyos változások — Én tehát az érdekképviseleti gondolatnak olyan mértékű és olyan arányban való bevonulősőt a felsőhőaba, mint amilyen mértékben ez eddig is megvolt, helyesnek tartottam. — Időszerűnek tartanám azt, hogy a felsőház jelenlegi struktúráján bizonyos változásokat eszközöljünk, hogy az ország nagy többségét alkotó agrárlakosság ily módon megfelelő képviselet által megfelelő nagyobb súlyhoz juason a felsőházban. (Helyeslés.) — Mi, trianoni magyarok különösen tapasztaltuk, hogy mi az, amikor az egyik fél minden gátlás nélkül tudja a maga akaratát a másikra rákényszeríteni. — Nem tudom azt a felfogőat osztani, mintha az alsóhóz olyan közveszélyes testület volna, melyre a derék, kitűnő felsőháznak olyan nagy gonddal kellene ügyelnie, hogy a nemzet érdekei megvédessenek. Ha én ennek a Hőznak, de akár az elődeinek is működését figyelem, igenis lehet a működést kritizálni, da csak egy vo, natkozősban: nem gyakoroltuk elég szigorúan ellenőrző jogainkat a különböző kormőnyokkal szemben. (Ugy van I Ugy van 1 Ugy van 1 — az ellekzéken.) — Nem álltunk itt kellőleg a túlköltekezésekkel szemben. Nam ügyeltünk arra, hogy a jó vilőgban a különböző lehetőségek mindig a legproduktivabb módokon használtassanak fel. (Ugy van 1 Ugy van 1) Igenis mulasztottunk, de nem abban az értelemben, mintha elgaloppoztuk volna magunkat, hanem mert tulazerényen kullogtunk a mindenkori kormónyok mögött. — A felsőház nemcsak az ostoba forradalmi kisérleteknek lesz gőtja, hanem egyúttal a haladásnak is tevékeny előrevivője. Túlzott aggodalom az, amely a titkos vőlasctójoggal szemben védekezésképpen, majdnem azt mondani, a titkos választójogtól való félelmében