Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-11-10 / 255. szám

Ára 6 fillér EEESHEBTEIIOZLO üékéscsaiia« 1937 november 10. szerda 64. éwfolyam 255. szám A londoni közlekedési hivatal legújabb rendelete szerint a brit birodalom fővárosénak központjában ezentúl szigorú büntetés tiltja a magángépkocsik közlekedését, kivéve a mentők, az orvosok és a rendőrség autóit. Maga ez a rendelkezés is alkalmas arra, hogy a gépi kultura imádaténak századában felkeltse a közfigyelmet, de egyenesen szenzációs az indokolás, amellyel a Iondoni közlekedési hivatal ezt a példátlanul érdekes intézkedést megoko'ja. Azt mondja többek között ez az indokoláo, hogy „nem közérdek, hogy azok a hölgyek és urak, akiknek anyagi helyzete lehetővő teszi egy gépkocsi vősárlósőt, néhány perccel előbb jussanak oda, ahova akarnak. Ezek a jómódú urak és hölgyek keljenek fel egypár perccel eőbb, akkor majd nsm késnek el se honnan. Azért, mert pénzük van, nem lehet több joguk, mint a szegényeknek". Felesleges szószaporítás ehez a rendelethez és a hátteréül szolgáló indokoláshoz bárminő kommentárt in fűzni. Hogy mégis megteszszük, esek azért történik, mert ez a pár soros intézkedés könyvtárakra menő magyarőzatnól világosabban, élesebben és határozottabban vetíti elénk annak a megfoghatatlan valaminek a lényegét, amit ugy hivnak: angol demokrácia. Közismert — és nem alap nélkül — az a határtalan féltékenység és érzékenység, amellyel az angol polgár, szegény és gazdag egyaránt, a maga alkotmőnyosan körülbástyázott egyéni szabadságát védi és amellyel ezt az állampolgári szabadságot az angol állam, a polgárokért élő közösség, maga is tiszteli. Hogy ebben, a szó igaz és nemes értelmében „szabad" Angliában mégis megszülethetik egy ilyen egyedülálló intézkedés : ez mutatja legjobban, hogy a szabadság maximuma sem mindig jelent szabadosságot és hogy a köz érdekében jogokat nyirbólni és jogokról lemondani épen az a társadalom tud legjobban, melynek tagjai és összessége is a legteljesebb polgári szabadság légkörében nevelődik. II kisebbségi kérdés a kisantant államokkal való tárgyalások ütköző pontja — mondotta Kánya Kálmán a külügyi bizottságban tartott expozéjában (A B. K. tudósitója jelenti.) A képviselőház külügyi bizoltsőga november 9 én, kedden délelőtt tartolt ülésén Kánya Kálmán külügyminiszter nagyszabású expozéban részletesen ismertette az időszerű külpolitikai kérdéseket. Fejtegetésében azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek — miként a spanyol polgőrháboru és a keletázsiai konfliktus — a vilőg közvéleményének figyelmét jelenleg lekötve tartják. Fejtegetéseinek további folyamén Kánya Kálmán külügyminiszter azokról a törekvésekről sasólt, amelyek megnemsBÜnöIeg irányainak a politikai légkör megj a vitására, valamint azokról a megállapodásokról, amelyek — miként az olasz—jugoszláv, a jugoszlőv— bolgár és a belga—olasz egyez mények — az európai kontinens egyes nagyon érzékeny politikai létét, az akut konfliktusok veszélyének jelentőségét lényegesen csökkentik. Ebben a vonatkozásban a külügyminiszter rámutatott még csak a napokban létrejött német—lengyel kisebbségi megegyezésnek a fontosságira, mint amely megállapodás világosan bizonyilja, hogy a kisebbségi kérdés valósőgos megegyessés alap ján megoldható és, hogy kölcsönös jóakarat melleit a megoldáshoz vezető ut járható anélkül, hogy az állami felségjogok a legkisebb sérelmet szenvednék. Az expozé második részében azt ismertette a külügyminiszter, hogy a béke biztosítására irányuló törekvésekben Magyarország hogyan vette ki a részét azokban a tárgyalásokban, amelyeket a kisantant őllamokkal fennálló viszonyok normalizálása céljából megindultak. Ezek a tárgyalások eddig pozitív eredménnyel nem jártak. A katonai egyenjogúság kérdésében elvi vélemény-ellentétek nincsenek és ebben a kérdésben rövid időn belül megegyezésre lehetne jutni, ha a kisantant államok kormányai részéről eddig mutatott hajlandóság továbbra is fennáll. As ütközó pont ma a kisebbségi kérdés, amelyben a kisantant államoknak az az óllősponlja. hogy a nagyhatalmakkal szemben e tekintetben fannálló nemzetközi kötelezettségeiken felül ujabb kötelezettségeket Magyarországgal szemben nem vállalhatnak. Hangsúlyozta a külügyminiszter, hogy amint azt a tárgyalósok sorén a kieantant államokkal is közölte, aas atmoszféra enyhülését őszintén és komolyan óhajtja, ennek elérése érdekében bizonyos áldozatokat is hsjlsndó hozni, eredmény természetesen csak kölcsönös őldozatok u?jőn érhető el és csak abban aa esetben, ha a kisantant államok kormányai el tudják magukat szőnni arra, hogy a kisebbségi kérdésnek ujabb len dületet adjanak. A maga részéről egyébként hajlandó volt a kisebbségi kérdést még a viszonosság elvének az alapján is rendezni, mert a benyomás szerint Prágában és Belgrádban talán meg volt a készség, hogy a kisebbségi kérdés rendezését egy olyan formában kíséreljék meg, hogy az őllam szuverénitás teljes érintetlenségének fenn* tartása mellett a magyar kisebbségek sorsának javítását kilátásba helyezték. Ugy látszik azonban, hogy romániai jelek szerint a kormány helyzete nem engedi meg, hogy egy ilyen értelmű megegyezésre véllalkozhassék és ebben az esetben tárgyalásra nyilván nem kerülhet sor. Részünkről sajnos, hogy a tárgyalósok elhúzódnak, de ennek ellenére ameddig csak lehet, tattózkodnnk minden egyoldalú intézkedéstől és igyekezni fogunk a függő kérdéseket a békés megegyezés szellemében megoldani. A magyar külpolitika főbb irányvonalaiban nem következett be semmiféle változós és továbbra is a római jegyzőkönyvekre és a Németországgal való őszinte barátságra támaszkodunk, amit bizonyít az, hogy báró Neuralh német külügyminiszter és Blomberg hadügyminiszter budapesti látogatása után Darányi Kálmán miniszterelnök és a magyar külügyminiszter báró Nearath meghívására még e hónapban Berlinbe utaznak. Egyre javul a viszony Lengyelországgal szemben és örömmel látom a brit vilőgbirodalmat a kilenchatalmi értekezleten. A franciaországi viszonyt abból a szempontból vagyunk kénytelenek megitéini, hogy Franciaországot a kisantant államokhoz szövetségi kötelékek iüzik, amit mindig nagy lelkiismeretességgel tartott be és éberen őrködik ezeknek az államoknak érdekei felelt. Expozéját annak kijelentésével fejezte be, hogy Magyarország külpolitikája továbbra is a békepolitika, melynek célja az igazi béke előfeltételeinek fokozatos megteremtése. Az expozé után báró Láng Boldizsár a bizottsőg tagjai nevében őszinte köszönetét fejezte ki. A bizottság több tagja, igy Kenéz Béla, Lakatos Gyula dr., Bethlen István gróf, Buchinger Manó, Mayer Kéroly, Rakovszky Tibor, végül Eckhardt Tibor szólaltak fel. A bisotisóg ülése ezzeei végetért. .. . _ A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése (A B. K. tudósitója jelenti.) Békéscsaba véros képviselőtestülete november 15-én, hétfőn délután 3 órakor a városháza tanácstermében rendkivüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. A legtöbb adót fizetők 1938. évi névjegyzéke ügyében a kiküldött bizottság jelentése. 2. A villamosmü falügyelőbizottságában megüresedett tagsági hely betöltése. 3. A MÁVAUT gépkocsiüzem kérelme garázs részére telek átengedése iránt. 4. A Tompa-uccai őrtézikul fúrásával kapcsolatosan jelentés. 5. Az Ármentesitő Tőraulat kérelme Fényesen csatorna céljaira terület átengedése iránt. 6. Közmunkatörlés. 7. Lakbérleti szabályrendelet. 8. A városi Villamosmü alkalmazottainak nyugdíj szabályrendelete.