Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-10-31 / 248. szám

1937 október 31 BEKESMEGYEIKOZLONY 5 Miklya János beszélget a sopronyiakkal: akiknek áldást akiknek bánatot (A B. K. tudósitója jelenti.) Békéscsaba város képviselőtestü léte legutóbbi közgyűlésén elfogadott egy javaslatot a tanyai bekötőút építésére vonatkozólag. A határozat nem mindenkinek kedvezett, mart azt akarta minden érdakelt fái, hogy az uj u* minél közelebb épüljön tanyájához. Kint jártunk a sopronyi halárban beszélgettünk a megelégedett és az elégedatlen tanyaiakkal, a sopronyi határrész legnagyobb bajáról, a közlekedés problémájáról. Hát csak meg lesz az ut ? A Belanka-féle dűlőre egy kocsi fordul le. Négyen ülnek benne, asszonyok és férfiak. Beszédbe fogunk velük. Az útról esik szó. A piros képű gazda arca felélénkül. Itt van a tanyája nem messze az útépítésre kijelölt útvonaltól. — Hát csak meg lesz a kövesut ? — kérdi, de látszik rajta, hogy tudja azt, hogy meg I««z. De jól esik neki ezt hallani. öazi és tavaszi esőzések idején teljesen járhatatlanok itt az utak, a szekér ugy beragad a feneketlen sárba, hogv négv lő sem birja a kőulig kihúzni. Ilyenkor még a legjámborabb ember ajkéról sem imádság fakad. Már vagy két kilométernyire járunk a müutlól a tanyák között, amikor feltűnik egy szélmalom. Kevés ember tudja, hogv ilyen is van a csabai határban. Pedig már jó néhány éve áll a Zelenyánszky tanya udvarén, csak éppen nem forog a vitorlája. Egy ember lovagol a vitorlalengelyen. Kopácsol. Felkiabálunk hozzá. Felinvitál. Nánássy nevü részes molnár résat vág a vitorlatengelyen. Azt mondja, hogy május óta ment a malom, de csak akkor megy majd teljes szélerővel, ha kiépül a kö vesut. — Nagy dolog kérem, ha utat kap a tanyavilág. A tetőről körülnézünk. Valami ünnepi áhitat leng a tanyák felett. Az őszi nap virtuskodik, de nem éget, már csak simogat. A mezőn alig látni dolgozó embert, inkább a tanyákban bújik meg az élet. Készülnek a télre. A tanya mellett iskolát épit az evangélikus egyház. Az iskola még az idén tető alákerül. A Bűnös uton jó emberek is járnak A dülő ut végén az útirány miatt érdeklődtünk, mert térkép nélkül nem könnyű tájékozódni. A megszólított fiatalember asut mellett szedte a kukorica csutkát. — A Bűnös uton tessék, arra egyenesen . . . Magyarázott. — Mit véteti ez az ut? — kérdjük nevetve. — Hát az ut bizony nagyon kellett, de mielőtt megcsinálták a düllőt, sokan összevesztek miatta. Tetszik tudni, ez egyik akarta az utat, a másik nem akarta ... Még hozzáte8zii — Da azért a Bűnös uton jó emberek is járnak. Tényleg találkoztunk a „Böinös u'on" néhány jó emberrel, de csak addig látszottak azoknak, amíg a tanyai bekötőút vonaláról nem kezdtünk beszélni. — Erre kellene építeni azt az utat — mond'ák. Mégiscsak közelebb jutottak e;?y lépissel a közlekedési probléma megoldásához — vélekszünk. — Egy rövid lépessel. Hallgatunk husz évig is, ha. . . Egyre beljebb sodródunk a tanyák közé. A vélemények teljesen eloszlanak, vannak olyanok is, akik cinikusan kijelentik, ha őseik életük vécéi* dagasztották a »arat, miért ne bírnék ki ők is. Nahéz is lenne a 11.000 katasztrális holdnyi területű Sopronyon az érdekekel összeegyeztetni, mert van ennek a hatérrésznek o'van pontja is, amelyről kiindulva 8 kilométert kell haladni, hogy kövesutat érjen a tanyai ember. Orvos nincsen a tanyákon, csak a környékbeli falvakban vagy Békéscsabán. Előfordult már ar. az eset is, hogy a beteg meghalt, mielőtt orvoshoz értek volna. Már a katolikus aorok fele járunk. A tanyák közül kivöröslenek az épülő modern templom falai Errefele sokkal népesebb a határ.Legutóbb 1300 katolikust számláltak össze ezeken a sorokon. Soprony lakosságénak majdnem kétharmadát teszik ki. Ennek a résznek egész fa'lujellege van, malom, üzlet, vendéglő, sőt még gyüjtőposta ia van már. Az itteni lakosok remélték, hogy ők fogják megkapni a kőutat. — Husz évig hallgatnánk, ha a szarvasi úttól kiépitenék az utat a templomig — hangoztatja Szász György városi képvise'őiestületi tag. Az egyik jól megtermett magyar kijelenti: — A nemzet érdeke is, hogy ha a mei hitetlen világban egy templom épül, azt minél könnyebben megközelíthetővé tegyék. Szász György végül megjegyzi, hogy egyesek hangoztatják, hogy a sopronyiak kérőbb elakarnak majd szakadni Békéscsabától, ha megkapják az utat. — Itt senki nem foglalkozik elszakadás gondolatával, nem akarunk itt valamelyik kis faluhoz tartozni. Az itteni lakosokat komoly érdekek fűzik Békéscsabához. Hasonlóképen nyilatkozik a jelenlevő e^yik templomépiiö bizottsági lag is. Kovácsmester, mint tanító Páratlanul érdekes történelmi múltja van ennek a népes határriaznek. A régi egyházi terjedések stzerint a XV. század 90 es éveiben Sopronybsn önálló katolikus plébánia volt és az itteni plébánosnak ugyanannyi hive volt mint a csabainak. A templom romjai 1700-ban még álltak. Néhány lelkes ember elhatározta, hogy a romokat felkutatja. Az első tanyai iskolát a Lono// Az AS PIRIN 40 év folyomán az egész világot meggyó'zte kiváló tulajdonsáságairól. Ebből a világhírből próbálnak utánzatok és pótszerek hasznot húzni, ezek azonban nem érhetikel az előállításában tökéletességig fejlesztett ASPIRIN hatékonyságát és ártalmatlanságát. ASPÍ RI TABIETTA csak a kereszttel valód vits tanya egyik szobájában nyílták meg 8 tanu'óval, mintegy 40 évvel ezelőtt. A tanítást egy kovácsmester, későbben es egyik szélmalom részes molnárja végezte. Ma már két iskola működik ezen e részen, 157 rendes tanulóval, 100 ismétlchkolással. A fenti szám amellett tanúskodik, hogy itt nem divat az egyke. Legtöbbnyire 3—4 gyerekes családok vannak, de előfordulnak 6-8 gyerekes családok is. Síész Pál gazdának 11 élő gyermeke van. Sopronynek ez a része határozottan erős fejlődésnek indult, ők nincsenek is azon, hogy elvegyék azoktól a bekötőutat, akiknek mór megszavazták. Mert hiszen vitathatatlan, hogy arra a határrész bármely pontján óriási szükség van, de kérik, hogy határtalan áldozatkészségüket és élniakarásukat az illetékes hatóságok azzal honorálják. hogy 2 kilóméteres kőut megépítését tegyék lehetővé. Megérdemelnék ezek a páratlanul becsületes és szorgalmas tanyai lakók, hogy a jövő ünnepi évben a saját köves utjukon mehessenek el az uj Szent István templom felavatására. * Az iskola kapuján kiözönlik a gyermeksereg. Pillanatok alatt szétszóródnak. Sietnek haza, mert a nap már lecsúszott az égboltról és biyony öreg este lesz, mire legtöbbje hazaér. A párfőm regénye Látogatás a titokzatos laboratóriumban, ahol kiderül, hogy: a rózsaolaj sohasem látott sejtelmes bimbóból fakadó rózsát és az észbontó, divatos parfömök legfontosabb anyaga a carbolsav, a naphtalin és a cédrasfa forgácsa, amelyet a ceruzagyárakban söpörnek össze munka után Drámai beszélgetés a hatvankét esztendős Baeder Hermannal, aki újra elölről kezdi... Az életnek sok problémája izgatja azt, aki krónikása e problémák hőseinek. Vájjon: ha egy ember élőtének hajója zátonyra kerül olyankor, amikora hős hajának hamvát megmarkolta már a dér és amikor a hála megett sokkal több idő mult el, mint amennyi még előtte van, vájjon az életnek ebben a stációjában nyilik-e még lehelőség arra, hoory a gálya elpetyhüdt vitorláiba belekapaszkodjék még a szél és viharkorbácsolta hullámokon, vadul zajló örvényeken ál napsütéstől derűs révbe szaladjon a hajótörött! ? Ez a probléma izgatott, amikor tegnap délután felkerestem Baeder Hermannt. .. . . . Szombaton éjjel Krausz Simi emlékiratait olvastam. Amikor valaki a memoirjait irja, akkor — akár bevallja, akár eltagadja: — mér megöregedett. A magyar közgazdasági élet egykori vezérének memoirjai talán legszebb hattyúdala annak a kornak, amelynek hangszerein nemcsak gépkolosszusok dübörgése zakatolt, hanem falcsendült a romantika szimfóniája is. Az „Emlékeim" minden sora izgatóan érdekes, de a memoirok nem adnak feleletet arra a kérdésre, hogy a zátonyra jutott élet akárcsak egyetlenegyszer is eljuthat olyan öblökbe, amilyenekben egykoron megfordult . . . Hétfőn Pesten akadt dolgom és a Rákóczi uton. a negyvennégyes villamos kísszakaszos perronjára előttem ugrott fel, könyökével tolakodva, Freystadtler lovag, a pasa. Amikor utoljára láttam : koromfekete volt még hegyesre pödört bajusza, igaz, bogy ag „es ist erreicht"-bajuszt a borbély festette feketére minden reggelen. Most — mór nincs pénz borbélyra és kendözőszerekre és a bajusz bizony szomorú, szürke, ápolatlan. Reszkető kezén még mindig fehér szine van a keztyünek, de a keztyü ujjain meglátszik a cérna, amivel megstoppolták. A botjának végén nem csillog már az aranyból kovácsolt fogantyú .. . . . . Istenem: hol van a gi*g, az eléje fogott tüzes paripákkal és a kocsis, aki a lakáj mellett a bakon feszesen ül, akárcsak egykoron Bratfi8ch . . . ... Ez a hajó soha többé nem érhet már révbe és a gigget egy egész életen keresztül a kísszakaszos perron, vagy legjobb esetben az átszállóhelyes villamos pótolja.,. Alkonyodott már, amikor a Thököly-útra siettem. A körutakon, paloták tetején, fényes üzletek kirakatai felett neoncsövekből szerkesztett transparen-