Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám
1937-09-24 / 217. szám
BEKESMEGVEI KÖZLÖNY 1937 szeptember 24 Iskolaruhák [ej olcsóbban, nagy választékban Váradi Béli férfiruha üzletében Békéscsaba, Andrássy-ut 2. sz. mányai! p«dig Béciban és Budapesten, eho' jogtudomőnyi államvizsgái lelt. Ezután belépett a hadseregbe, ehol a nagyedik huszáreiredben szolgált, majd huszonöt éven ét a tizfnhármss jészkun huszároknál. A világháborúban számos kitüntetést szerzett és 1916ban tábornoki rangra emelték. Főbb kitüntetései: a Lipót rend, a Vaskorona-rend. a másod- és harmadosztályú katonai érdemkereszt, Signum Laudis, stb., &tb. A háború befejezése után tevékenyen résztvett az ellenforradalmi mozgalmakban. A nemzeti hadseregnek Budapestre való bevonulása utón, 1919-ben, lovassági felügyelőnek nevezték ki és altábornaggyá léptették elő. 1921 ben lovassági tábornok lett és ezután nyugalomba vonult. Tagja volt a Szolnok megye törvényhatósági bizottságnak, ezenkívül kiváló gazda- Mint urlovast, az elsők között emlegették. Tagja volt az Urlovasok Siövelkezetének, valamint a Magynrorszőgi Lovassport Egyesületek O/szágos Szövetsége elnökségének. Nevéhez fűződik az utóbbi években híressé vált kisgazda távlovaglások megszervezése. Szolnok vármegye képviseletében foglalt helyet o felsőházban. Megtalálták Gyóni Géza sírját (A B. K. tudósitója jelenti.) Beszámoltunk arról a mozgalom ról, amelyet Gyóni Géza hamvainak hazahozataléra volt hedifogolytórsai indítottak. Már ugy volt, hogy Mészáros Vilmos dr.győríjügyvéd és a fő\ érosi temetkezési vállalat aligazgtója a közeljövőben Szibériába uraznak. A szovjet azonban megtagadta a beut&aési engedélyt. Most a Moszkvai szovjet kormőny közölte a e külügyi hivatalai, hogy mér megtalálták Gyóni Géza sírját és céfoljők a&t a hírt, mintha vonakodnának hozzájárulni a nagy kőliő holttestének Magyarországra való hazaszállításához. Ezek szerint bizonyosra vehető, hogy a tavasszal hazaszállítják Gyóni Géza hamvait. Két uj községi orvosi állás a megyében (A B. K. tudósitója jelenti.) A belügyminiszter hozzájárult ahhoz, hogy Tótkomlós második és Békés község harmadik községi orvosi állást szervezzen. Ezekben a községekben a hatósági orvosok annyira lul voltak halmozva munkával, hogy ujabb orvosok bekapcsolása volt szükségessé. APOLLO FILMSZÍNHÁZ Telefon i 239 . Szeptember 24—25-én Előadások hétköznap 5, 7, 9, vasárés ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor Az első előadás naponta zóna Eckhardt Tibor: Miért nem csatolják Dévaványát Békésmegyéhez? (A B. K. tudósitója jelenti) Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt vezére vasárnap a Kis kunságon tertott több népgyűlést. Többsk között Dévavónyá ! is jár! és ottani érdekes tapasztalatairól cikket irt a Magyarország-ban. A cikk befejező részletét, amely békésmegyei vonatkozása miatt külön is érdeklődésre tarthat számot, alábbiakban adjuk : — Megkérdeztem a küldöttségektől még ezt is, hogy a vármegye látszólag miért nem törődik komolyabban Dévaványa sorsőval. A dévavőnyaiak ugy tudják, hogy „az alispán ur haragszik őrájuk." Néhány évvel ezelőtt Dévaványa község azt kér'e. hogy csatoltassék ót a község Békés vármegyéhez, amelynek területébe a hatőr teljesen beszögellik. A békésmegyei Gyoma 14 kilométerre van Dávavőnyálól, ezzel szemben a jelen legi járási székhely, Kunhegyes, 51 kilométerre esik. Ha a dévavőnyai magyarnak hivatalos dolga akad, reggel 6 óra 19 perckor kell elindulnia Kisujszállős felé. A reg ge!i vonat azonban Kisújszállásról Kunhegyesre elmegv, mire a dévaványei beérkezik. Csak délutőn ér be EZ ember Kunhagyeare, de ekkor már nincs hivatalos idő, másnap reggelig kell tehát vórnia Kunhegyesen vasy — ha ez a viszontagságos vasúti utazás nem tetszenék neki —, 102 kilométert kellene gyalogo'nia, hogy elintézhesse ügyes bajos dolgát, ilyen okok késztették a dévaványaiakat az átcsatolási kérelem előterjesztésére. A vármegye azonban hüllense'gnek minősítette ezt a kérést és — mondják — levette a kezét Dévaványáról. Pedig Békés vármegye is Magyarország területéhez tartozik. Késő éjjel autóval Gyoméra akartam menni, hogy vonalra azőlljak. Kiderült, hogy a közeli Gyomára Szolnok vármegye nem épitteti ki a kövesu'at és a járhatatlsn földúlnak még száraz időben sem lehetett nekivágni. Több mint 100 kilométert kellett autózni, hogy azulén vonatra szállhassak. Jief)éz idők járnak a mester-jelöltekre „Ha nem akarsz tanulni, odaadlak suszterinasnak ..." Ez a „fenyegetés" maradt ránk szegény öregekről, akik talán abban a szent meggyőződésben éltek, hogy a suszterinasnak nem kell egyebet tudni, mint — a csirizt jól megfőzni . . . Lehet, hogy igasuk volt ! az öregeknek. Da hát ez régen volt . . . Azóta változtak az idők és válioztak az emberek . . . Ma már — bármily hihetetlenül hangzik — megkövetelik az iparostól, hogy — vizsgázzon . . . Mestervizsgát tegyen. Ez nem it lenne olyan nagy baj, ha a mestervizsgán csak arról lenne szó, hogy e cipő talpéba szeget kell verni. Da — sajnos — a mester vizsgán sok minden egyebet kérdeznek a „jelölt"-tői, amire legtöbbször nem ludnak megfelelni... * Tizenhárom vizsgázó jelentkezett csütörtök délelőtt ez ipartestületben. Mesteri címet akart nyerni tizenhárom iparossegéd. Sápadt arcuk elárulta a belső félelmet. Nam ia csoda 1 Hiszen olyan régen volt, amikor vizsgáztak . . . És a: a régi vizsga csak játék volt . . . Da ez a mostani komoly, nagyon komoly. Ennek a sikerétől függ a jövő, ez hozza meg a mindennapi kenyeret s es teremti meg a bol dogulés ulját . . . # A vizsgázók „réme", as iparkamara kiküldöltje ajkén pai foatak a „nehéz" kérdések: Mi a?. 1POK? Milyen szerv a kereskedelmi és iparkamara? Mikor és hol kell bejelenteni a munkavállalót? Hány év a tanoncidő? stb. és ezekhez hasonlókra kellett felelniök a „jalölt"-eknek. Az egyik vizsgázó, aki a kovácsmesterséget tanulta, sehogyan sem akarta megérteni, miért kérdeznek lő'e olyan dolgokat, amikkel — eddig — sem a műhely ben, sem a műhelyen kivül nem találkozott . . . Eddigi élete a tüz éle3zléséből, az izzó vas kalapáláséból és a lovak pstkolásából állott. És amíg a hütalmas kala páccsal ritmusra verte a lovak patkóit, sohasem gondolt arra, hogy „közigazgatós" is létezik a világon. Vagy ha néha-néha — akaratlanul — gondolt is erre, lelke mélyén meg volt győxődve arról, hogy neki ehhez aenmi köze. Ha van közigazgatás, akkor bizonyára vannak olyanok, akik ezt értik és gyakorolják. Elvégre mindenki a maga mesterfégét folytatja . . . Délelőtt voll az elméleti, délután a Ryakorlati vizsga. A jelöltek között volt egy kéményseprősegéd is. Mikor Peskó titkár befejezte az elméleti részt, a mi kéményseprőnk megkérdezte: — Ti.kér ur kérem, a gyakorlati részt hol tartják meg? — A műhelyben 1 — A műhelyben ? Ilyen nincs 1 — Hát akkor a kéményben 1 — Én szívesen felmegyek titkár ur. Da jöjjenek velem a vizsgáz tatók is . . . * A tegnapi napon tizenhárom iparos vizsgázott le sikeresen. Egy sem bukott, söt tudásban is egészen jót nyújtottak. Levizsgáztak a következők: 3 női szabó, 1 villanyszerelő, 1 lakatos, 1 kovács, 1 mázoló, 1 bognár, 1 üveges, 1 kárpitos, 1 kelmefes'ő, 1 nyomdász és 1 kéményseprő. A mestervizsgák a mai napon tovább folytatódnak. Lőtt sebbel harminc kilométert gyalogolt az orvvadász (A B. K. tudósítója jelenti.) Tegnap délután véres sebbel a kórházbB felvételre jalentkezett Zákony István 35 éves sövényházi garda. Tegnep délelőtt az erdőn áthaladva, valaki hátulról lelőtte. \ kihallgatáskor kiderült, hogy Zákony hajnali őzlesen volt, amikor az egyik v^dőr az orvvadászt észrevette. Zákony mene külni próbált, mire a vadőr vaktóból rálőtt. A vadőr nem gondolta, hogy Zákonyt megsebesítette, igy Zákonv eszméletlenül feküdt a földön. Mikor eszméletre tért, sérülten 35 km-en át vánszorgott be a kórházba. Öriási vágóhid Kanton a japán bombázás után (A B. K tudósítója jelenti.) Kanton, Kína egyik leggazdagabb városa, a japán légitámadás után óriási vágóhid képét mutatja. Néhány japán bomba ötven méteres tölcséreket szántott, melyeket ösz»zeroncsolt holttestek borítanak. Síró gyermekek, jajveszékelő nők szaladgálnak az uccán, hozzátartozóik nsvét kiabálva. A japánok nem a katonailag fontos pontokat, hanem a sűrűn lakolt negyedeket bombőzlák, hogv a polgári lakosságot megfélemlii8ék. A japánok azt állítják, hogy Paotinfu nál áttörték a kinai arcvonalat. Tiltakozik a »jaó vidék" Egyre nagyobb annak az elégedetlenségnek a visszhangja, melylyel a vidéki városok közönsége a megcsonkított budapesti „reügeli" lapok ellen fellép. Ugyancsak erősen harcias a hangulat az exisztenciéjukban méltatlan eszközzel megtámadott vidéki lapok kiadóhivatalában is. Ez a harc rddig Szegeden éleződött ki legjobban, aminek bemutatására leközöljük mi is a „Délmagyarország" cimü szegedi reggeli lap tegnapi számában megjelent két hirdetményt: „A reggel érkező pesti lap olyan, mint a kifordított ruha, — csak a szabása uj, de az anyaga ócska." „Ami különbség van tartalomban, tápértékben, változatosságban a reggeli és az ebéd közölt, ugyanaz a különbség a reggel és délben érkező fővárosi lapok közöli." A tegnapi szőmunkban közölt tiltakozások ezt mutatják, hogy az olvasóközönségnek is ez a véleménye. A „jaó vidék" türelmének is van halára. minket támogat, ha hirdetőinknél uásárol