Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-09-12 / 207. szám

1937 szeptember 12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 A zenetanítás uj utjai A zenepedagógia feladata min­dan idők szémáta pontosan meg* fogalmazható: a zenét, az embe­riség kifejezési forméinak egyikét lehetőleg mindenki száméra hoz­záférhetővé kell tennie. Az utak azonban, melyeken a pedagógia kitűzött feladata megvalósításéra törekszik, örök változásnak van­nak alávetve. Ezeket a változá­sokat egyrészt a zeneművészet belső életének fejlődési folyama­tai determinálják, másrészt egyéb, látszólag távoleső külső körülmé­nyek, mert hiszen az emberiség összes életmegnyilvánulásai egy­mással szoros kapcsolatban álla­nak s igy a felmerülő problémák is csak ezeknek a kapcsolatoknak 'figyelembevételével oldhatók meg. A zenepedagógia az utolsó évti­zedekben nagyobb válságon esett ál. Ennek a válságnak okát, ke­letkezését, következményeit és meg­oldásét egészen röviden össze­foglalhatjuk : a 19. században ro­hamlépésre induló éltalános tech­nikai fejlődés a senei kifejező esz­közökre is nagy hatást gyakorolt. A virtuozitás, melynek eredeti célja a kifejezési módok könnyebbé és gazdagabbá tétele, kompozíció­ban és interpretálásban egyaránt eltért feladatától és öncéllá lett. Miután ez energiakészletek se­hoisem aknázhatók ki vég nélkül, a túltengő virtuozitás káros hatá­sa hamarosan megmutatkozott : a cifra köntösök és konvencionális életmegnyilvénulésok béklyóba szorítása alatt a muzsika ép teste és egészséges lelke egyaránt sor­vadásnak indult. Tekintve, hogy a pedagógia az életnek csupán egyik tűkre, természetes, hogy ez a fo­lyamat teljesen a maga képére formálta célkitűzéseit. A zeneta­nítás célja mindinkább külsőséges, virtuóz lett, mindenkit a hangszer­jétszás minél tökéletesebb fokára igyekezett juttatni, még erején fe­lül is s ez az egyoldalú beállított­ság lassan-lassan azt eredmé­nyezte, hogy a lényeg, a tartalom lassan a forma mögé sikkadt, konkréten kifejezve: az emberek motorikus örömöket élveztek, akusz­tikus átélés nélkül. Ebben a kor­szakban sokan zongoráztak, he­gedültek csukott fülekkel és der­medt lélekkel. Szerencsére minden tulkapásra megjön idejében a re­akció. A zenepedagógia is magára eszmélt éslelkiismeretesen a bajok orvosláséhoz fogott. Az újonnan kitűzött cél a zenei átélés bizto­sítása minden fokon, eszköze pe­dig a képességfejlesztés. A mód­szert akusztikus tanításnak nevez­ték el, evvel is dokumentálva, hogy a tisztán zenei pedagógiai eszkö­zök kihasználása a zenetanítás legfőbb feladata. A zenetanilésnak ez a „belső" válsága igy szeren­csésen megoldódott. Most ujabb, „külső" nek mond­ható válság fenyeget, amelynek megoldáséra vonatkozó tervezetet szeretnék most ismertetni. Előbb azonban meg kell, hogy vizsgál­juk a válság természetét. Ez egy­szerűen talán gazdaságinak mond ható. A zenetanulás formája jelen­Eredményes • hirdetés a „Békésmegyei "-ben leg valamely hangszer (leggyak­rabban zongora, hegedű) kezelé­sének elsajátításén keresztül tör­ténik. Á hangszer beszerzése mi­nimálisan számítva 100—1000 P t jelent, az érdemleges tanulási idő pedig 5—10 évet. Az anyagi esz­közök hiánya mellett a gazdasági válság haláca itt abban is mutat­kozik, hogy az emberek legna­gyobb része az életküzdelemben való helytállás elérésére mór gyer­mekkorában, a tanulás idej* alatt is és később méginkább minden idejét és energiáját igénybevevő erős, kitaitó munkára kényszerül. Minden, minden cél erre irányul: felkészülni, harcolni, megélni! Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a zenetanulást mindinkább luxusnak minősitik. Pedig a mű­vészet nem luxus I Vagy ha igen, akkor lassan-lassan luxusnak mi­nősíthetjük a barátságos lakás, ol­vasási lehetőség, utazás és a „va­sárnapi örömök" megszerzésére irányuló törekvéseinket. Luxussá válik igy a mozgásvágy kiélé«e és a friss levegő beszivősa is. Da ilyen körülmények között nem mondhatjuk-e még inkább luxus­nak egy olyan lelkiberendezés fenn­tartását, mely nélkülözni tudja az életörömöket, kárpótlásokat, min­den szépet és jót ? A széo és jó megszerzése inkább szűk léglet, táplálék, mely a lelki élet anyag­csereforgalmában életenergiává, munka- és életkedvvé alakul. Be­fektetés. melynek kamatait bármi­kor felhasználhatjuk s melynek tőkéjét, ha már egyszer megsze­reztük, soha többé el nem veszít­hetjük. Ilyen, az élet fenntartásá­hoz szükséges tőkének tekinthet­jük a zenetanulást is. Kell azon ban találnunk egy tanulási módot, mely megszerzését az előbb em­iitett nagyobb anyagi- és időbe­fektetés nélkül i^ lehetővé teszi. Miután az uj tanulási mód létre­jöttét az tette szükségessé, hogy a hangszerkezelés elsajátítása mindig nagyobb nehézségekbe üt­közik s igy egyre kevesebben jut­nak hozzé, először is ezt a nehéz­séget kell megoldanunk, vagyis, azok számára, akik hangszert nem tanulhatnak, lehetővé kell lennünk a hangszernélküli zenetanulást. Hogy hangszer nélkül is lehet ze­nét tanulni, azon talán most el­csodálkoznak azok, aki eddig ugy vélték, hogy a tanulás célját és eredményét a zongorán, hegedűn megtanult és előadható darabok minél nagyobb tömege teljasen ki­meríti. Es nem fognak ciodálkoz­ni azok, akik tapasztalhatták, ho gyen fejlődhet a gyermek zenei ízlése, befogadóképessége, zene­szeretete még akkor is, amikor hangszerjátékban bizony nehezen halad előre, — akik észrevették, mennyire fejlődnek a kis elemís Iák zenei képességei olyan isko­lában, ahol az énektanítás fontos és a tanító zeneszerető, — akik megfigyelték, hogyan lelkesednek a zenéért középiskolások, ha arra hivatott énektanőr a kórusénaklés és zenetörténettanilás eszközeivel bennük ezt a lelkesedést fallob bantjal Ezek a példák azt bizo­nyítják, hogy zenei nevelés, zene­tanulás lehetséges hangszertanulás nélkül is. Meg kell csupán vizs­gálnunk, hogy BE egyes képassé­gek fejlesztése mikor a legidősze­rűbb, mely korban milyen érdek­lődés aknázható ki a legjobban éa milyen keretek között biztosit­FELSÉGES TUU3DONSÁGOKKAI RENDELKEIIKL 4jUj hongsiinsíabótyoió. Rendkívül praktikus f o s i ü I tség-á (ka pcsoló 0 Automatikus » i« I • lei ó-ka pcjol á «. IDEÁLIS KÉTPEHTODAS VÁLTÓÁRA MÚ tS 1) Hl V i » I Á L I S KÜLfOlP VtVÓ Fenti készülék kapható: Rosenbaumnál Fenti készülék kapható: Hirsch Jánosnál hatiuk a legnagyobb munkaked­vet? Ezek ulán pedig, ha alkal­mazzuk az akusztikus hangszer­tanításban mór jól bavált metodi­kai eszközöket, megteremtettük a han^szernélküli zenetanulás lehe­tőségét. A hangezernélküli zenetanulás tervezete ezek után következőkép­pen alakul: I c soport. Zanei képességfejlesztés és az első zenei alapismeretek elsajátí­tása 5 — 10 éves korban (zenei óvoda). Felhasználandó zenei anyag: gyermekdalok, népdalok. II. csoport: Zmei képességfsjlesztés folyta­tása, a« alapismeretek továbbkép­zése 10—16 éves korban. Z^nei anyag! népdalkórusok és kánonok; a hangszeres zeneirodalom egy­szerűbb darabjai. A technikai ér­deklődés és aktivitásvágy kielégí­tésére a hangszerek ismerete és egyszerűbb hangszerek kezelése (xilofon, „blockflőte" és zongora). III. csoport: Z inehallgatás — felnőttkor: Ze­nei formatan, zenetörténet, eszté­tika, a zeneirodalom legnagyobb al­kotásainak megismerésén keresztül. A tanulás csoportos, ennek célja egyrészt az idő gazdaságosabb ki­használása, másrészt a csoportos halláskápző gyakorlatok lehetővé tétele és ének- és fu/őskórusok létesítése. Tanulási idő az első és második csoportban hetenkint két­szer egy egy óra, a harmadik cso­portban hatenkint egyszer másfél óra. Oithoni gyakorlás nem szük­séges. Hogy ki mennyi ideig vesz részt valamely csoport munkájá­ban, az egyéni (akár a nyelvtanu­lásnál), az eredmény szempontiá­ból ajánlatos tanulási idő minden csoportban két-két év. A tanulási év tartama nyolc hónap (október­május). Ugy látszik tehát, lehetséges egy zenetanulási mód az anyagilag ke­vésbé tehetős, hangszerrel nem rendalkező és tanulási időben is korlátozott egyének számára. Mik ennek a tanulási módnak várható eredményei? Hangacerjétszás, virtuóz fokon — aemmi esetre sem. Egy kevés zongorázás és egyszerűbb fúvós­hangszer-játszás, lehetőség autodi­dakta továbbképzésre. Da: zenei élvezőképesség, zenei műveltség, hozzáértés. Es, mellékesen szólva: több jókedv és lelki harmónia. Bir­toklása egy világnak, ahol nincs harc és hajsza, ahol jó néha meg­pihenni. Bacher Jolán A/tioÜrO (H-üytíXLÍ, Cu /wmt^ieJÜjÜjtt # CL, /uhtfst it^' m^rd/ rnwju^J Villanyszerelője díjtalanul megállapítja az uj Tungsram Luxméler segítségével, megtelelő-e világMősa.

Next

/
Thumbnails
Contents