Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-08-15 / 185. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 augusztus 15 nicl töltik c! a bcrter melók szivet, azonban köreikben ai a vélemény a!akult ki, hogy a borpitc gyöke­res rendbehozatalára es a siőlő­termelés komoly rentabilitésónak megteremtésére a célbavett intéz­kedések nem elegendők. A sző ős­gazdák azonban belátjék, hogy nem várhatnak mindent a szegény ófiamtől s a Darányi kormány eddig tainu sitott jóindulata is arra vall, hogy & mostani kormányzatnak valóban szándékában áll mindent meg­tenni, amit csak megtehet. Éppen ezért a szőlősgazdák végre elér­kezettnek látják thhoz az idő', hogy a kormány által nyuj'.ott rész­let-segítség mellett végre történjék intéz­kedés arról is, hogy a sseszkartci monopólium­sierö kiváltságainak ter­hére már ebben az esz­tendőben legalább 500.000 hektoliter bor­ból főzessék párlat. Ha ez bekövetkezne, ugy a kor­mánynak a szőlőtermelő társada­lom szanálását ctkó ömíóju az előbb emiitett egyéb segítségekkel eRyütt mériföldes léptekkel vinné közelebb egynillió magyar sorsát a geidasógi boldogu éshoz. A mai időkben, amikor a világgazdasági helyzet nyomasztó körülményei mi&tt ez állami intervencionizmus kényszere egyre parancsolóbb erő­vel érvényesül: egv igen szük kis ér­dekcsoporton kivul sen­ki sem sirna azon eb­ben az országban, begy az öt családból álló nagyipari szeszkarlel mérhetetlen értékű ki­váltságaiból egy sze­rény rész feláldoztatik mintegy báromszázezer olyan család javára, amelyek közvetve, vagy kozvetlena bortermelés­ből élnek. Még igy is tokmillió pengőt ke­resnének tovább évenként 8z Öl Családhoz tartozó krőzusian gaz­dag szesz nagyiparosok, akik cső­déit tos nódon eddig mindig útját tudták éllr.i enrak, hogy óriási profiljaikat bárki is csökkenthesse. nir.es olyan hatósági intézkedés, amit ne lehetne megkerülni, most is igy történt. A magytr munkások egyittomi vizurrot váltottak s ahhoz, hogy szárazföldön eljut­hessenak a fáraók országéba, perzsa átutazósi engedély is kel­lett. Ezt meckapták s szépen olt is maradlak Teherán környékén. A rendőrség hónapok multán azonban rájött a fortélyra s fel­szólította az összes magyar mun­kást, hogy záros határidőn belül hagyják el Perzsia területét. A ki­utasítás viszont nem mindig lép hatály br, egy kis baksisba kerül az egész, 8 lehet nyugodtan dol­gozni tovább. Igy meg lenne oldva a kerdér, de a rendőrség alkal­mazottai nagyon sürün jelentkez­nek s a magyar munkás csaknem minden megtakarított pénze elmegy arra, hogy elérhesse a további kinttartózkodás*. Ami megmarad a réven, elmegy a vámon... Emel ett a klímát sem igen bírják a mieink, rengeteg a rcu csér és sok a ma­láriás beteg arrafelé. * Tér jür k vissa Törökországba, hiszen Bohus Mátyása perzsa vi­szonyokat csak hallomásból is­meri. Kemál pasa országéban ma minden az átalakulás nyomait vi­seli magén. A nők arcán fátyolt mér nem igen látni, különösen nem a nagyvárosokban, sőt itt már odáig mentek, hogyha valaki a gyengébb nemből mégis viseli a felismerhetetlenség védőpajzsét, a rer.dőr megállítja és felszólítja,hogy tegye magát láthatóvá, ha pedig a r.ő vonakodik, még ahhoz is jo­guk van, hogy ott a helyszínen formálisan letépjék azt az arcról és büntetést fizettessenek. (A rög­tönitélő fcitóség intézménye tehát nem csak ryugaii hatás.) De nem csak a fátyolhordó nőkkel iíyen tzigoruak. Tilos a papoknak és apácáknak egyenruhában jér­niok, még a nagyszakállú és bo­zontos hajú egyházi férfiak (görög­keletiek) ellen is tiltó intézkedése­ket foganatosítottak. * Len nehézTörökországból pénzt juttatni haza. Pedig Bohus Mátyás­nak feltétlenül szükséges volt, hogy családját elláthassa. Az egyik al­1 alommal, ugy karácsony táján át­adott egy ismerősének, aki pénz­élutaléssal .foglalkozott", vagy öt­ven lírát, hogy küldje el család­jának. Néhány nap múlva jelent­kezett ismerőse és felmutatott egy magyar belfö'di postautalványt, amellyel igazolni kívánta, hogy a pénz eljutott a címzetthez. Bohus meg volt nyugodva, de annál in­kább csodálkozott, amikor pár hét múlva családja szemrehányó le­velét vette kézhez, amelyben kö­zölték vele, hogy várták s jelzett összeget, de hiába. Az történt, hogy a megbízott ur egyszerűen t sebretelte az ötven lírát. Még fel sem lehelet! jelenleni, meit pénst kivinni Törökországból sem sza­bad s igy Bohuanak is kellemet­lensége lelt volna ... * A török sokat ad a nemzeti ér­zés külső megnyilvánulásaira, nagy soviniszták s ha csak a legkisebb nézeteltérés előfordul, már nem az egyént szidják, hanem^u&y mondo­gatják: „kutya gyaurl". Egyébként sincs tul nagy becsülete e'őttük a külföldinek. A bíróság tagjai érez­hetően ésnyillan elfogultak velük szemben, de egyébként minden le­hetőséget megragadnak, ha valame­lyik honfitársuknak haszonszerzésre nyilik alkalmuk. Igy mint na­gyon érdekes, jellemző esetet em­legetik, hogy francia érdekeltség nemrégiben lőporgyárat építtetett Ankarához közei s amikor a gyár­épület valamint felszerelés mór he­lyén volt, a török közigazgaiás el­kezdett mesterkedni és addig-ad­dig csűrték csavarták az engedé­lyek dolgát, mígnem az állam ön­költségi éren átvette az egész gyár­telepet. * Bohus Mátyás vándorlása so­rán volt három hónapig a párisi Citroen-autógyárban is, ahol az alacsony munkabérek miatt nem tudott megmaradni. Hágába is el­került, az amerikai tőkével dolgo­zó Dodge-autógyárban kapott mun­kát. A hollandról csak annyit mond, hogy a vilóg legkedvesebb és legszolgólatkészebb nemzete. Itt két évet töltött Bohus Mátyás. * Egy évvel ezelőtt még Sztam­bulban volt. Bejárogatott az ottani olasz követséghez és ott azt mon­dották neki, hogy ha elmegy Ná­polyba, onnan egészen könnyen kijuthat Abessiiniába. Mert ez volt az élma! Remélte, hogy ezen a teljesen „szűz" területen gyor­san meg lehet gazdagodni. Azon­ben csalódott. Az Etiópiába való kivándorlást az olaszok — átme­netileg — teljesen megszüntették a spanyol háborúval kapcsolatos események miatt. Bohus Nápolybcn rekedt s ott han ar táléit kereseti lehetőséget szakmájában. Most meg azzal a gondolattal foglalkozik, hogy ami­kor visszemegy, torontáli szőnye­get fog gyártani. Ez még nincs el­terjedve Itáliában, de tetszik az olaszoknak. * Olaszország lakossága nagy ma­gyarbarát. Ha teljesen ismeretle­nül akad össze két ember s a bennszülött megtudja, hogy uj is­merőse magyar — mindjárt kész a barátság. Lelkesülten mutogat­nak a falragaszokra: „Éljen Nagy­magyarország" 8 magyarázzák ho­gyan történhetett az, hogy az ezer éven át egymáshoi barátságos két nemzet a háborúban szembe ke­rült. Egy másik érdekes és jel­lemző plakátot is látni ezzel a szöveggel: Olaszország sokkai jo­gosabban formál igényt Gibraltár­ra. mint ahogy azt Anglia birto­kolja ... * Bohus Mátyás most látogatóba jött haza. Egy kis pénzt akart juttatni családjának. Megírta mi­kor érkezik, de közben felesége is jelezte, hogy kisfiával együtt kimegy látogatóba, Nápolyba, A két levél keresztezte egymást ét Bohus éppúgy utrakelt mint Bo­husné. Ma már ugyan mindkettő­jük itthon var, de az erszény a kettős ut következtében alaposan megürüli... Most tavaszig „erőt' gyűjt" Bohus Mátyás, hogy ismét útra kelhessen... » Nyaralés pótléknak siánluk ezt a beszámolót, de nem annak si­került. Sokat hányódott, küzködött magyar emberek sortéról kapott ízelítőt az olvasó, magyar embe­rek sorséról, mely nem éppen nyaralás, de annál inkább verej­tékes, küzdelmes élet. (—) Fizessen elő a Békésmegyei Közlönyre Egy békéscsabai mechanikus beszámolója a modernizálódó Törökországról, Perzsiáról és a magyarbarát I tál iáról Aki tiz év aiatt bejárta fél Európát {A 8. K. tudósítója jelenti.) Ilyenkor r yáron, amikor nincs ak­hiá isabb téma, mint a nyaralás, amikor aki csak teheti, vonatra ül, hogy pár hétre itt hagyja „ezt a ré­mes várost", mi sem lehetünk írást, mint a képzelet szárnyain elvisszük az olvasót idegen or s&ágbe, idegen emberek közzé — világot látni. A starthely a Szemere­ucca, amelynekegyik öreg házéban beszélgetünk Bohus Mátyás tech­nikussal. Sok minden érdekeset tud mesélni a tapasztalt ember önmagától adódó széles látóköré­vel, nem cioda, tiz év alatt be­járta fél Európát, négy orszógban töitölt huzamosabb időt, öt hat nyelvet beszél és száméra semmi­féle távolság nem elérhete'.'en. A konjunkture „áldozata",ameny­nyiben azért httározta el magét a külföldre vérdorlésra, mert itt­hon annak idején túlméretezte szövőüzemét, ugy hogy be kelleti téinia s előkerült a mai idők nél­külözhetetlen kampós botja, az útlevél. Mit látott, mit tepasztalt tiz év alat* szt les-e világon, arról nyújtott részünkre Ízelítőt, amit ezennel átadunk az olvasónak. * A leghosszabb időt Törökország ban töltötte. Kisebb megszakitá­sokkal hat évig dolgozo't Ankará­ban, Szlambulban stb. A lurkók hatójában a hábo ut követő év> k­ben, amikor a modernizálás kez­detét vette, jól ment az idegenek sora, de ma mér olt sem fenékig tejfel. Megnehezült az idők járása az Aranyszarv-öböl tájékán is s igy azt lehet mondani, hogy a ma­gyarok helyzete nem a legjobb. Külföldinek munkavállalási enge­dély ma mér csak .körülményesen, miniszteri döntésééi szerezhető meg. Önállóüzemalapitésaelénemgöidi­tenek ilyen nehezségeket, de ehhez meg lőke kell. Az összetartás in­kább csak formai, a sztambuli magyar egylet ICO 110 tagja nem igen jár össze, do karácsonykor a szegényebb sorban élők gyerekei íregkapják a maguk kis ajándék­csomagját. * A török külpolitikai helyzetet az orosz barátság jellemzi. Bevo­nult asorosztőkeésa munkéthsdaz országba és r agy gyárakat alapí­tott. A cél a verseny a németek­kel, akiknek régebbi érdekeltségeik vannak. A versenyt fel tudják ven­ni az oroszok, de kiszorítani nem tudják a németeket, bér most bi­zonyos fizetési nehézségek léptek fel, amelyek miatt több üzem le is állt s igy a gazdasági kapcsolatok kicsit min'ha meglazullak volna a harmadik bitodalommal. Érdekes ellenben, hogy az orosz üzemek gépei nagyrészt német eredetűek, vagy legalább is német tipusuak. * A magyarok tekintélyes cso­portja azóta, hogy török területen megnehezüli a munkalehetőség, Perzsiába vándorolt ki. Ott ugyanis éppen olyan modernizálási folya­mat játsiódik le most, mint ami lyen K*mal pesa uralomrajulása u'én Törökországben. Vasutakat ériltnek, közüzemeket emelnek, utakat készítenek, rohamléptekkel terjed a kuliura. A munkavállalás még sem volt egyszerű. Az a cso­por', amelyről Bohus Mályát hal­lott és amelynek tagjai között uta­zott perzsa földre Fábián József csabai géplakatos is. nem tudott vízumot kapni. Keleten azonban

Next

/
Thumbnails
Contents