Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-08-15 / 185. szám

1937 augusztus 15 J3EKESMEGVEI KOZLONV Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza Két decenniumrriel azután, hogy Vaillant golyója leteritelle, Jauiés is megktpta a«t, ami dukál az igazság bejnckainak. Szobrot álli­lőttek neki, agyba főbe dicsélték » elárulták, amiért küldött és ami­ért elhulott, pofon verték. Hogy a francia balo'dal áldo­zott Ja üres emlékének, azon nincs se megütközni se pedig ki­vetni való. Hiszen elvéglére Jautét volt az tz államférfiú, aki, a hé­fcotu előtt, a baloldali szellemet (ha ugyan van egyáltalán ilyen szellem) a leghívebben, a legiga­zabban megie'eni'e le. Szc cialis'a volt, a feje bubjá'ól a lába ikrő jáig. Szocialista volt, aki a fenn­álló társadalmi rendet kárhoztatta és eltörölni igyekezett annak még az utolsó nyomát is. De sem pá* lyéje kezdetén, sem pályája alko­nyán nem hatalmasodott el fölötte a vak indulat és mint tffajta délvi­déki latin, aki az anyatejjel szopta magába az impérium romarum elévülhetetlen örökét, a jus és a juatitie fogalmait, nem züllött el annak a típusnak a színvonaláig, amelyet Cicero íacliosus nafus-nak, hivatott bajkevetőnek csúfolt. De­magógnak senki nem vélhette, legfeljebb tribunnak. Az volt a ja­vábó. I Tribunus cum potestaíe, ahogy a rómaiak a kormányzásra termett né pvezéreket hívták. Ezzel korántsem akarjuk 'akadni, hogy gyakran folyamodott az erőszak­hoz és még gyakrabban hivatko­zott reéje. Ámde csak olyan mér­tékben, amilyenbe a politikai tak­tika előírja. Alapjában véve ez a forradalmár erkölcseiben, szoká­séiban provii ciális kispolgár ma­radt, osztályának minden jó és minden rossz tulajdonságaival fel­ruházottan. Mint a legtöbb orátorban, Jau­létben is prófétai szellem lakozott. Számtalanszor megtörtént, hogy, ekércsek bib ikus ősei. átkozódott, fenyegetődiött é» a gyehennőra ítélte azokat, akik az uj milléni­umben vakul nem reménykedtek. De átkozódásai, fenyegetődzéseí, akármilyen őszintén hangzottak, nem ijesztettek meg senkit. Leg­kevésbé azoké', akiknek okuk lett volna a polgárháborútól tartani. Jcuiés maga is hüledezett, maga is rettegett a polgárháborútól, ta­NYITOTT TETŐ ! Augusztus 15—16-ón, vasérnap 3, 5, 7, 9, hétfőn fél 7. fél 9 órakor Vasárnap 3 órakor >6na Latabér, Salamon, Delly. Gnái, Boros. Kondor Ibolya, Zeisler Edit. Rajna Allc. Kökény Ilona, Balla Zsuzsi RABFENEVADAK MAGYAR HÍRADÓ TURISTA ÁLOM Ián még inkább, semmint az ide­genekkel vivotlól. Szóval, békés természettel áldotta meg az ég. Épen azért, mert a békét min­denek fölölt becsülte, de meg azért ia, mert a szemhaléra nem volt korlátolt, a demokréciótól nem jutott soha eszébe elténto­rodni. Persze, ez éles hsngtulyt nem a demokráciára fektette, ha­nem igen is a gazdasági és a tár aedelmi újításokra. Tisztában volt azzal, hogy ugyanugy, ahogy a rabszolgaság, utána pedig a job­bőgysőg kimúlt aggkori gyenge­ségben. a kapitalizmus mint min­den, ami síületik és fejlődik, szin­tén gyűrűt váltott a halállal. Épen azért nem óhajtotta a kapitalizmust erőszakosan a sirba tuszkolni, megelégedett volna azza', hogy a temetőbe kisérje, csendes zene­szóval. És megelégedett volna az­zal, ha Franciaországnak ugy adja be n szocializmus*, mint Hoffm*r­cseppeket a gyengélkedőnek. Bí­zott abban, hogy Franciaország előbb utóbb szocialista vírussal lelik meg apránként, lassan, u<;y, hogy észre se veszi. Ezekulán jogosan kérdés hsti mindenki, akinek nem párolgott el végképen az agyveleje, igen, jo­gosan kérdezheti mindenki, ho­gyan merészelik akár Sztálin, akár pedig Trocktj pérthivei Jaurest mint a magukét aposztrofálni. Hogy jön a csizma az asztalra ? Jaures nemcsak tisztelte, de buz­gón, hittel szolgálta a demokráciát, atl a demokríciét, amelyet G:or­ges Sorel, a fasizmus és a kom­munizmus szellemi bábája, olybá tekintett, mint az eredendő bűnt. Jaures nemcsak tisztelte, hanem szolgálta is a parlamentarizmus, amelyet a fasiszták épugy, mint a kommunisták angol vérbajnak gyaláznak. Nagyon izgató kérdés, vejjon mit szólott volna Jaures az oroez forradalom véres lupercalióihoz ? És módfelett izgató, vájjon mit szólott volna ez az izig-vérig de­mokrata, aki a humánum nélkül államot képzelni se tudott, ha lát­nia adatott, hogyan végezteti ki avagy röpíti száműzetésbe Lenin azokat, akik Oroszországban a cá­rizmus igája ellen harcoltak. Dan, Martov, Cseretelli Struve, mit vé­tettek a vörös cárnak ? Legföljebb annyit, hogy nem adták be a de­rekukat és nem dobták tutba a vé­leményük szabadságát. El lehet képzelni, fel lehet tételezni Jaures­ről, a demokratáról, hogy ellenfeleit a bitófára ráncigálja? El lehet kép­zelni, fel lehet tételezni róla, hogy a gondolat száját kipeckelje és örökre elnémítsa ? Hogy gúzsba kösse a sajtót, as­zal a gyalra, azzal a rosszhi­szemű okolással, hogy egy, egyet­len-egy féle orgánum bőségesen elégséges a modern államélet millió problémájának a csiszo­lására? És elnézte volna-e Jau­res, akinek doktori értekezése a görög filozófiát pedzette, hogy egy analfabéta takonypóc Platót, Aris­totelest, Leibnttzot, Kantot cenzú­rázza? Hotyan mennydörgött volna Jaures, ha szemtől-szembe találja megát egy ujabb, a réginél pima­szabb orthodc xiával, amely elve­tette ugyan botoru 1, galádul, az isten fogalmát, de azért vak tisz­teletet parancsol a maga együgyű katekizmusa számárB I Hogyne szörnyülködött volna, ha megéri és LiKASBERENDEZES olcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kapható KOPSTEIM BUTORHÁZBAN Békéscsaba y Andrássy-ut 25 s Kedvező fizetési feltételek! tepeszielja azt a hullaengedetlen­séget, azt a perinde cc cadaver­szellemet, amely úrrá lett az orosz birodalmon 1 Mindezt lehelt tlen úgyszólván elképielni is. Hiszen Jaures a vi­tatkozóira születe t, az volt a mag­zat viz, amelyben fürdött és az az éjer, amelyben lélekietf. Jaurest a szabadság önönkezével formálta agyagból emberré. És igy gyűlölte, ódézul gyülö'Ie a diktatúrát és minden diktatúrát, bármilyen ál­arcos mezbe bujt az, egyként utált. Így, e mikor Boulanger tábornok­nak a fejébe szállott a dicsőaép, no meg a pálinka és az alkotmányt megtiporni készült, Jaures volt ez első, aki tne*fujla a harci tülköt. Képzelhető, hogyan fujt volna bele, ha a proletariátus diktatúrá­ján, amely alapjőban véve soha nem volt egyéb, mint egy párttö­redék diktatúrája, a sors megélni engedi. Et a nagy humanista, aki­nek a fejvánkosa alól Montaigne soha nem hiányzott, kultuszt űzött a lürelmességből és akérctak Tur­got, akárcsak Mirabeau, akárcsak Condorcet, vagyis az egész dicső XVIII. század, nem engedte soha az emberi méltóságot, akárcsak egy paraszthajszállal is megkur­títani. Hitte és vallotta azt. amit Rlvarol ama bizonyos Francois Marié Arouet más néven Voltaire szájába adott, amikor a vén lator bebocsátást kért a mennyországba; Je suis digne de pardon, mettant au dessus de tout la dignité hu­maine, méltó vagyok az ég irgal­mára, mert az emberi méltóságot fölébe helyeztem a világ összes javainak. Szóval, a francia kommunisták­nak mm volt jo auk bőrmivel ke reskedniök Jaures szobrának a le­leplezésén. S ha a nagy halott meg­elevenülne, ellő dolga lenne rájuk csörtetni, mindössze egy szóval, ami igy hangzanék: kuss I De annál inkább menekülhet­nek hozzája azok, akik megőriz­ték azt a lumen siccum ot, ame­lyet a veruláni bölcs a politiku­soknak ajánlott. Azok, akik a mai ádáz világban, az uj barbárság küszöbén az elfogulatlanságnak hódolni nem szűnnek. Vagyis azok, akik az igazi, a hamisítatlan szo­cializmust ápolják, azt, amelyet a mongol egyolda'usőg meg nem fer­tőzött. Ne feledjük, hogy Jaures, az internacionálé törhetetlen hive nem pártolt el a realitástól. Azaz nem segített legyilko'ni a demok­ráciát és ködös álomképekért nem tagadta meg a szűkebb hazát. Az internecionálénak ez a törhetetlen hive törhetetlen francia is volt. Ép ugy, mint Guesde, ép ugy, miként Sembaf, miként Vaillant, ép ugy, mint valamennyi kortársé, mestere avagy tanitvőnya, Jaures lángolóan szerelte Franciaországot és Bebel­fiek meg Líebknechtnek fel is hány­torgatta ennek az érzésnek indo­kát. „Mi franciák nem hiányzot­tunk soha az eszme-barrikódokon — szólott neki a tribun. — Eszel szemben ti németek, legtöbbször a poroszló szerepét játszoltátok." Ez ez ember aligha cimborált vol­na idegen hatalmakkal, különösen nem, ha ez az idegen hatalom a mai elvadult Szovjetunió lenne. És igy legokosabban cseleked­nék Sztálin is, ha törülné a vörös szentek kalendáriumából. Mert nem volt azonos azzal, akit benne látni 8 félreismerni akarnak.

Next

/
Thumbnails
Contents