Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-07-04 / 149. szám

6 ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 julius 4 A1$LER TBOdlPr-iBViaU i,l.>t«<!SISIÜ Ad ler Autók Körzelképviselete Aulé, Traktor és Müczaki Kereskedelmi Vállalat, B-jkéscsaba, Andrássy-ut 18. — Teteíon 346. A fényesi bolgárkertészeka kitűnő primőrtermesztés mellett autót is tudnak konstruálni, de a tanya a várostól még mindig messze esik (A B. K. tudósítója jelenti.) Ott, ahol ez Élővíz-csatorna a legszélesebb s a meleg napokon a szabadban fürdőzők százainak nyújt örömet és élvezetet — ingyen és bérmentve —, kanyarodik el az ut Fényes felé, a bolgárkertészek birodalméba, A nyílegyenes Lencaési-ut jobb é8 baloldalén a buza már mindenütt keresztbe rakva áll, nemsokára jöhet a cséplőgép és folytatódik a munka kora hajnaltól késő estig, hogy legysn miből puha kenyeret és foszlós kalácsot csinálni. Errefele azonban korántsincs egyeduralma a búzának, sürün látni más táblákat is, tarkítva azzal a kerekes fajta szivattyúval, amivel a ló jár körbekörbe és húzza az áldást hozó vizet. A tanyában, ahol legelőször megállunk, szívesen fogadnak. Mint ahogy mindenkit, aki bentről, a városból jön, hátha hoz valami uj hirt, hiszen itt, a végtelen sikságon oly nagy a csend. Betessékelnek a szobába. A nagy asztal felett elegáns csillár. Csodálkozunk. Öt kilométerre a várostói be lenn* vezetve a villany? A gazda mosolyog és megmagyarázza, hogy ez csak szemfényvesztés, este éppúgy előkerül a szekrény tetejéről a petróleumlámpa, mintha a csillár világon se lenne. Szóval villany nincs — pedig lehetett volna, ha sikerül keresztülvinni a viilamosmü igazgatójának elgondolását azzal a bizonyos körvezetékkel kapcsolatban. Nem ment, mert sok pénz kellett volna hozzá, legalábbis több mint amenynyi volt, pedig most azok a gazdák, akik öntöznek, többet fizetnek az ármentesitőnek, meg az önkénles társulással fenntartott motor karbantartásáért, mintha a villamosmüvel jöhetett volna létre az egyezség. Magasfoku az öntözési láz Maga az ármentesitőügy is érdekes, most ugyanis a gazdák kétszer annyi vizdijat fizetnek, mint ezelőtt. Akkoriban nem voltak többen öt hatnál, akik avizet igénybevették, most azonban szárr.uk hatalmasan felszaporodott — nem hiába hangsúlyozta az egyik legutóbbi alispáni jelentes, hogy soha annyi öntözési engedeiyt nem adlak ki, mint az utóbbi kei évben — s ma már az ármenteeiiő csak ugy tudja kielégíteni az igényeket, ha külön vizet szivattyúz a fényesi földeken kereszlülfutó csatornákba, szemben azzal a helyzettel, amikor még minden szivattyúzás felesleges voir, a csatorna anélkül is adott elég vizet. Igen, ma mér mindenki öntöz Fényesen, igy próbálnak a törpébbnél törpébb birtokokból valamitkihozni. Kitűnően dívik errefele a váltógazdaaág, félve vigyáznak ana, hogy a föld ki ne merüljön, de meg is nő a kukorica oly magasra és sürüre, hogy nyugodtan el lehetne bújni benne. A paprikával is ugy vannak, hogy az egyik táblán mér csaknem beérett, a másikon még egészen fiatal a palánta, mert a gazda nem akarja, hogy az egész termés egyszerre kerüljön a piacra 8 ha a késői ültetés az elfagyás rizikóját is magával hozza, még mindig érdemesebb számítani októberre, november elejére, amikor mór felmegy az ára. Mesterségüket — természetes eszükkel — sokszor nem is gon dolt méretekig elsajátítják. Látunk például olyan komplikált vizátemelési berendezést, amellyel kö zépiskolai fizika tankönyvekben sem lehet találkozni. Amikor megkérdezzük az egyik olt dolgozgató, őszbe csavarodott hajú, nyilt ábrázatú bécsit, hogy csinálták ezt, végignéz rajtunk tetőtől talpig s ugy látszik, arra a meggyőződésre jut, nem érdemes bővebben magyarázni, csak szórakozásból kérdezhetjük, azután igy felel: — Hét tudja nagyságos ur, csak ugy kilanutuk ... „Autó" a szin alatt A kisfényesi részeket járjuk. Szabályos uccasor nyúlik itt el, még kerítése is van mindegyik háznak, mögöttük pedig a kert. A magyarázat arra vonatkozólag, hogyan alakulhatott ki itt, a tanyák világában egy hosszú uccasor, egyszerű: a kertek mögött húzódik végig a nagy vízlevezető csatorna, ebből élnek az itteniek. Betérünk az egyik házba. Napszámosember lakja, hat elemit végzett s a környéken azt mesélik róla, hogy „automobilt" csinált. Nincs szerencsénk, mert a zseniális atyafi nincs otthon, de még nagyobb bej, hogy az „autó" nincs mar meg, alkotója szétszedte, mert nagyon nagy volt, egyrésze kiállt a szin alól s állandóan verte a& eső. Maradványait még meg tehet látni, 50—60 cm. átmérőjű tiszta keményfa kerekek s egy csomó úcskavöBcarab áll ott szép rendben — részben még egymáshoz illesztve. Ahogy mesélik, az „öulo" nem volt más, mint egy kibővített, Iábhöjtásoa kerékpár, négy üiéise), kormánnyal felszereive. Mehetett vagy öt kiióméteres sebességgel, de nem ez a fontos és erdekes, hanem, hogy egy tanulatlan napszámosember ilyesmivel foglalkozik és minden pénzét hajlandó arra áldozni, hogy kedvtelesének hódolhasson. (Az ócskavas fogaskerekeket, áttételeket diága pénzen kellett megvennie.) Ki tudja, mi veszett el ebben az emberben és mire vihetné zsenialitásával még mo

8' »»?••• Egy kis illusztrált közoktatás A tanyai ember mindiá közlékeny és nyilt. Elmesélik apró bajaikat, melyek azonban tokkal súlyosabb problémák, mintsem hogy na kelljen foglalkozni veiük. Igy például a közművelődés terén nem me&y minden ideálisan. Az ismétlőiskola nem leljesen komoly intézmény. A tanulóknak nincs könyvük, pedig íörvény szerint munkaadójuk lenne köteles erről gondoskodni, kérdés tehát, miből merítsék a tudományt és mikor merítsék, hiszen nekik ott kint, kora reggeltől késő estig nehéz testi munkát keli kifejtcniök.Ugyanígy panaszokat hallani az iskolánkivüii népművelésre is. Az elő adások nem eléggé látogatottak, nem keltenek kcmoly érdeklődést s igy rem történik sokszor más, mini hogy a statisztikai adatok szaporodnak . . . Megnézünk egy lanyai iskolát is. Kora reggeltől délután négyig egv teremben fogyasztja a levegőt 60 gyerekember, még délben is ott maradnak, mert hazamenni az az ebédért túlságosan hosszú ideig tartané. A falak teiistele képpel, az egyik fővárosi napilap szi nes mellékletei kaptak helyt szép sorban e^ymés mellett. A térképen még nincs trianoni határ, az uj kiadáat a szekrényben őrzik, amíg el nem használódik a régi (s talán azzal a mellékgondolaital: hálha egyszer nem lesz szükség réje...) „Közelebbhozni..." Divetos jelsző ez: közelebbhozni a tanyát a városhoz, a civilizációhoz. Sokat hangoztatják, keveseb bel cselekszenek megvalósítása érdekében. Mert bizony nem kielégítő helyzet ez, amikor súlyos beteg fekszik a házánál és egy álló hélig nem tud kijönni az orvos, mert ez esőzés miatt roBsz az ut. Mit csináljon ilyenkor a szegény ember? Kccsi kellene, az inkább elevickél a sárban, mint az autó, de nincs, legfeljebb kölcsönbe, ha sikerül. S közben az embert kétségek gyötrik, hogy nem volt-e pont ez a hét végzetes a betegre, amikor a doktor figye'ő szeme nem látta a sápadt arcot s a leírásból nem következtethetett semmire. Saomcru az, amikor ilyesmin elcsúszhatnak embersorsok a emellett még mindig azt mondják a fényesiek, hoty az ő helyzetük nem a legrcsstabb, meri Telekgerendáson vagy Sopronyon élni s a várossal oly kontaktust tartani, hogy az kielégíthesse a középosztálybeli kintlakó igényeit, még nehezebb. . .. Mátfél órát töltöttünk kint a tanyák között. Amiket megláttunk s itt feltártunk, nagyobbrészt ismert dolgok, de ettől függetlenül a lanyai lakosság sorsa — speciális helyzetüknél fogva — mindig aktuális és, az ez érzésünk, aktuális marad még sokáig. (—) Szent bürokrácia Két békéscsabai történet. Az egyik egy névmagyarosítás regénye. Pontoaan négy éve, hogy benyújtották. Akkor, amikor rendelet jelent meg az eljárás megkönnyítéséről. Protekció volt eiég — legalább is a kérvényező igy gondolta —, az ekkori főiapán személyesen irt az államtitkárnak, az államtitkár személyesen válaszolt és két hónepot jelölt meg meximumnak, mint kedveaő elintézési határidőt. Ez volt a kezdet. Azután jött a folyiatás a hivatalos uraktól kezdve a nagybácsikig mindenki mozgósíttatolt, mindhiába. A kérelmező még mindig reménykedett, mert uj félhivatalos kijelentés érkezett; meglesz. Ismét eltelt egy év, mégegy, már el is felejtette mindenki az érdekeltek között, hogy valaha névmagyarosításról ábrándoztak, amikor a városházára befutott egy hivatalos irat. A belügyminisztériumtól jött s — elutasítást tartalmazott. Az aláíró — 45 éves — nagy megkönnyebbüléssel vett tudomást kérvénye elintézéséről, mert — mint mondotta — a helyzet igy is kétségtelenül javult, hitzen ha nem jelenik meg a köny» nyitési rendelet, az elutasító végzést nem négy, hanem negyven év múlva esetleg valamelyik hasonnevű unoka kapja meg és erő" sen zavarba jött volna, mi is az< amivel őt szerencséltették. A vasút csöpp kis építkezéséről volt szó hossz u éveken keresztül, mint az érdekelt lakosság kívánságáról. Instanciáztak a magyarok türelmesen s el is jött a választás, amely meghozta nemcsak a szavazást, hanetn az ígéretet is s ennek nyomén — akár hiszik, akár nem — elintézést nyert az ügy, ugy ahogy az érdekeltek kivéntákc Igaz, hogy az építkezés teljesen ciak ez év tavaszán fejeződött be, de igy is jó, ha másképp nem lehet. A napokban pedig levelet kapott ez egyik érdekelt, amelyben tudatják vele, hogy az elnökigaz^ gató ur értesítette a küldöttség felkért vezetőjét: azt a bizonyos építkezést — nemsokára elkezdik . .. Lakásberendezés olcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kapható KOPSTEIN BÚTORÁRUHÁZBAN Békéscsaba

y Andrássy-ut 25 Kedvező fizetési feltételek!