Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-08-08 / 179. szám

6 1937 augusztus 8 Törvénykezés Abessziniában 1935-ben A napokban egy rési amerikai ösmerőiöm (hegedűművész) láto­gatott meg Budapesten. Mér f. hó 4-ikén szeretett volna itt lenni a magyar fővárosban, hogy részt ve­hessen az Amerikai Magyar Egye­sület és az Amerikai-magyar ke­reskedelmi kamara rendezésében évenként e napon, Amerika sza­badságnapjának évfordulóján a városligeti Washington szobornál megtartani szokott ünnepélyen, de többrendbeli akadály miatt egy héttel megkésetten érkezett, lehét uti programját meg kellett változ­tatnia. Annak tudatéban, hogy én bu­dapesti lakos vagyok, utolsó levél­váltásunk a világ cserkészeinek Gödöllőn tartott táborozása alkal­mával volt, amelyen mint „Cser­kész nagybácsik" csoportjának egyik tolmácsa vettem részt és onnan küldtem neki levelet egy new-yorki cserkészfiu utján, mel>ra válaszolt. A bejelentési hivatalnál megtudakolta lakcímemet s an­nak birtokában tudatta szállodai lakását azon kérelme kapcsén, hogy két három napon belül reg­gel 8 óra tájban keressem fel. Ezt igen szívesen megtettem s örven­dezve üdvözöltük egymást. Ancw­yorki bohém müvészlanyákon má­sodik Kubelik volt ez ő neve, az enyém második Liszt Ferencz. Némely klubban őt Rigó Jaricsi­nak is nevezték, ha cigányosan hegedült, engem pedig a Pót-Serli névvel tiszteitek meg. Örvendezésünk elmultával el­mondta, hogy két év óta utazgat hangversenyezve és hogy huza­mosabb időt töltött Adis Abebé­ban. Abesszínia fővárosában is, ahol olasz katonatiszti köröket mulattatott nemzetközi nagy mű­sorával. Szabadidejében tanulmá­nyozta a várost és környékét, rajzokat, feljegyzéseket készített az öt érdeklő tájakról, szokások­ról, népélelmódról, közművelődési, igazságszolgáltatási állapotokról és egyebekről. Engem különösen a jogszolgál­tatás érdekelt. Erre vonatkozólag elmondta, hogy Abesszinióban, melyet a benszülöttek még ma is Ras Tafari birodalmának szeret­nek emlegetni, ez olasz hódítás előtt nem volt intézmény a tör­vénykezés, hanem csak a termé­szetes ésszel biró, nagyhangú és élelmes egyének szabad zsákmá­nya. A kü!ömbŐ2Ő jogügyletek fö­lött vitatkozó, veszekedő ügyfelek a vállukon vieelt fehér kér dőjükét, arr.e'y ruhedarabb is, törülköző is, meglobogtatva edték iudiérs az utcákon és Sereken jérókrJőknek, hogy ők peres felek. Anint meg­élitek, azonnal tömeg vette őket körül, amelyről epy-két rikácsoló felkurjanlotla „BaTafaii, danyama" (Tafari istenére — t. i. mondom — bíró keli itl). Erre a tömeg a leg­közelebbi jogtudóshoz terelte a fe­leket, aki egy bódogtetős balda­hin vagy lombtetős sátor alatt várta a perlekedőket s intézte első­fokú bíróként az igazságszolgől­tatást ugy, hogy mindenek előtt a tiszteletdíjéra vonatkozólag alku­dó! meg a felekkel, amelyet meg­egyezés utón azonnal zsebre is vágott s csak azután került sor ez ítélet közlésre. Az igazságssolgál tatásnak ezt a módját körülbelül 1.500 esztendő óta gyakorolták ott. Az ítéletek, törv ények hiányé­ban, hagyományos jogszokás alap­ján hozattak. A vádló, illetve fel peres nem volt köteles bizonyítani vádjait, illetve állításait. A vád­lottra, illetve alperesre volt hárítva ártatlanságénak, igazának bizonyí­tásé, még pedig kizárólag tanuk­Kai, mert írásos bizonyíték betzer­zése — tekintettel arra, ho&y a lakosság 95 százaléka analfabéta volt, a műveltebbekhez tartozó 5 szózalák pedig nem szokott pe­reskedni — csaknem lehetetlen volt. A peres felek az elsőfokú biió ítéletében nem szoktak megnyu­godni s ügyüket a főtéren — da csak nappal — található főbíró­hoz szokták vinni másodfokú el­bírálás végeit. Eteknek a főbírók­nak ítéletei is különösek és kü­lönlegesek voltak. E fórum elölt a vádló, illetve felperes minden neki nem tetsző tanú kihallgatása ellen tiltakozhatott azon állitássaI, hogy a Kiíogésolt tanú a vádlottal (alperessel) az ő tudomása szerint legalább egyizben együtt étkezett. A birák mellett fontos szerepet töltöttek be az ügyvédek, akik a legélelmesebb egyének közül va­lók voltak s huzamosabb idejj gyakorlatuk alatt szép pénzt éa rengeteg természetbeni szolgálta­tást kaptak. Addis Abeba uccéin 1935-ben még igensok lepedővel, vagy lánc­cal egymáshoz kötött férfit lehetett látni, akiket a tanuk ulán futká­rozó prókátorok várakoztattak meg, hogy a pert a tanukkal való meg beszélés utján előkészítsék. Egy­e^-y ilyen összekötött férficsoport (mert kettőnél több pörösfél is akadl némely ügyben — nők a törvény­kezési eljárásban részt^ nem ve­hettek, legfeljebb „árudként sze­repelhettek) nem ritkán napokig vesztegelt étlen, szomjan, vagy gyermekek, esetleg szolgék által szolgáltatta ki magát étel-itallal. Számtalan olyan ítéletet hoztak és hajtottak végre Abesszinióban, VitághirU ZUNDAPP 200-as motorkerékpár megérkezett QQQ p Képviselet : Autó Traktor és Műszaki Kereskedelmi Vállalat Békéscsaba, Andrássy ut 18. sz. Telefon : 346. amely a vétkes karjának vagy lá­bának azonnali levágáséi rendelte el. Kisebb lopáíok elkövetőit a lopott tárgy érték kétszeresének, vagy háromszorosának fejvesztéa büntetés terhe alatt leendő meg­térítésére Ítélték, vagy két három­méteres, ujjnyi vastagságú ostorral való kegyetlen, néha halólt is oko ző megcsapatésokra, dereshez ha­sonló kőpadon. A büncaelekmr­nyekkei gyanúsítottakat helyenként csoportban hajtották vagy hajtat­ták zsoldos nepszémoeokkal, rab­szolgákkal a piactérre s ott éhez­tették, szomjan tartották őket a vádiók, amig védőjük akadt. Per­sze rendőr, csendőr, datekli/, fog­ház egész Abessziniában nem volt. Politikailag gyanúsítottakkal ugy bántak el, mint a legnagyobb go­nosztevőkkel. Az olaszok mind e barbárság­nak véget vetettek közigazgatási és igazságszolgáltatási intézmé* nyeik életbeléptetésével. Zsilinszky Lajos dr. Tizenkétezer ember fordul meg átlagosan a csabai piacon Hihetetlen mennyiségű élelmiszert emészt meg a város gyomra (A B. K. tudósítóid jelenti.) Azt mondják a vidéki bolgárker­tészek, dinnyetermelők, hogy Bé­késcsaba mindent meg tud emész­teni. Hallatlanul jó gyorrra van ennek a vőrosnak, szinte hihetet­len mennyiségű gyümö'csöf, zöld­séget stb. cipelnek szerteszét a gondos háziasszonyok, de nem hallgalhatjuk e', hogy a hatalmas tömegű élelmiszer egy része to­vább jut, mert egyes kereskedők csupán ezért jönnek be a piacra, hogy a nagymennyiségű készlet­ből bevóaáro'janak és túladjanak azután az árun a környékbeli pia­cokon. Már hBjnaii három órakor meg­indul az élet a piacon s egymás után robognak be a megrakott gyümölcseutók, kocsik: Oroshőző­ról, Szarvasról, Öcsödről, Szentes­ről sőt még Kecskemétről is és alighogy befutnak az aulók a piacra, mér egész sereg kiskereskedő vá­rakozik rájuk s szinte pillanatok alatt szétszedik az autókon beho­zott árukészlete', úgyhogy mire az első vevő megjelenik, az autókon mérnem találniotlegy csenevész al­mát, őszibarack, vagy siőlőfürtöt sem. Almahegyek között Nem teljesen veszélytelen fog­lalkozás a gyümölcskereskedelem, mert igen gyakran nem csak a ke­reskedő hasznát viszi el, de még tőkéjéből is lecsippent egy jókora összeget. Minden azon múlik, hogy mennyi fut be egyes gyümölcsfaj­tákból. Szakértői becslés szerint a teg­napi piacra mintegy 150 mőzsa al­mát, 30 mázsa szőlőt és 20 mőzsa őszibarackot hoztak beésafogyasz­tóénak a legbeszédesebb bizonyí­ték a az, hogy ez a mennyiség a déli órákban a minimumra csök­kent, annak ellenére, hogy meg­lehetős árakon fogyott a gyümölcs. A szőlő nagyban 30 filléres ár­ban cserélt gazdát, mig kicsiben 40-45 fillért tudtak elérni kilójóért. Az alma 24-60 fillér, az ősziba­rack 45—70 fillér között mozgott. A bolgárkertészek is megcsinál­ták a maguk boltját, bár itt még nehezebb belelátni a „kuÜssia­titkokba", mert rengetegen van­nak, ezerféle áruval. 12000 ember a piacon A békéscsabai háziasszonyok legnagyobb része a piacon szerzi be teljes szükségletét. Az erzsé­bethelyi repülőhidon 1500—2000 ember jön át piaci napon, vala­mivel kevesebb a nagyhidon és miután Erzsébet hely lakossága Bé­késcsabának egyharmadét leszi ki, könnyű kiszámítani, hogy egy heti­piacon mintegy 12000 ember for­dul meg. Síinte számalomra méltóak azok az asszonyok, akik agyonpakolva tipegnek otthonuk felé és viszik a néhány napi elemózsiát. Egy jaminai mamóka egy 7 ki­lós kenyeret cipel batyuba kötve a hálán, jobb karján kézikosár, benne alma, káposzta, luró, zöld­ség és miegymás. Két kezét elől összefonva egy 8 kilós görögdiny­nyét szorongat. Azt mondja, hogy a következő piacig alig tudja ki­pihenni a fáradalmakat, de azért világért sem maradna odahaza egy piacinap alkalmával, mert neki ez nem csak munka, de szórako­zás is. Hozzávetőleges számítás szerint mintegy 1500 liter tejel, 7 mázsa gomolyát, 2 mázsa túrót, valamint egy mázsa vajat adlak el a tej­piacon. Ez különösen akkor tűnik fel nagy számnak, ha számba* vesszük, hogy Békéscsabán min­den második házban találni egy­egy tehenet és a lakósság nem szorítkozik csupán a piacra. 1.000 mázsa dinnye A tegnapi piacon egyszeriben megszaporodtak a görög dinnyés kocsik. Több mint 150 kocsi szo­rult be a sorba alaposan megrakva dinnyékkel. A sor a nagy temp­lomiéi egészen a Békési ulig hú­zódott és ha csak 7 mázsának vesszük az átlagos kocsi rakó­mőnyt, akkor kiderül, hogy 9.500 mázsa dinnyét hoztak le tegnap Békéscsabára. Egy-egy kocsira át­lag 1.500 darab dinnyét lehet szá­mítani, igy pontosan 25.500 darab­nak felelt meg az egész dinnye-^ készlet, úgyannyira, hogy majdnem minden második békéscsabai pol­gárra „esik" egy dinnye. A sta­tisztikához hozzá tartozik a mint­egy 40 kocsi sárgadinnye is, amil igazán hálátlan feladat lenne da­rabszámra átszámítani. Végeredményben délfelé már erősen megritkult a kocsik száma. Békéscsaba nagyrészét megemész­tette, mint annyi más mindent amil ide felhoznak az eladók ? Amint a statisztikai adatokból kitűnik, Békéscsaba telhetetlen gyomra nem csak szómos békés­csabai embernek, de igen sok vi­déki családnak is táplálékot ad. Fizessen elő a Békésmegyei Közlönyre!

Next

/
Thumbnails
Contents