Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-06-20 / 138. szám

1937 junius 12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 653 Külpolitikai szemle Irjai Lustig Géza Hébe-hóba lörténnek még csodák. Például, hogy B!um egy év óta állia a sarat. Noha minden összeesküdött ellene. Legelső sorban a származása. Amiként tudnivaló, Blum francia zsidó. Olyan zsidó, aki módfelett büszke a vérbeli őseire, akik a prófétákat ajándékozták a hitetlen népnek, de ugyancsak rátarti örökbefogadó szüleire is, akik Montesquieu, Rousseau, Voltaire eszméit ültették a lelkekbe. Sokban hasonlatos ahhoz a Wallher Rathenauhoz, akit Briand a legnagyobb őllamfétfiunak érzett, aki a vaskancellár óta felbukkant. Csakhogy Walther Rathenaunak. mint zsidónak, elődjei voltak a német poli tikóban, olyanok, mini Lasker, mint Dernburg, mint Ballin. Blum azonban —Vergilius szavaival élve — proles sine matre creata. Igar, hogy a negy forradalom óta a zsidók Franciaországban is jelentős szerepet viseltek. De csak gazdasági s pénzügyi téren. A politikában csupán per-tangentem vettek részt, ugy hogy Blum az első közöttük, aki az állam élére vergődött, j<!vai több, mint egy félszázaddal, Disraeli halála utén. Da Blum nemcsak zsidónak születelt, hanem — ami még nagyobb hiba — individualistának is. Husz éves volt akkor, amikor hazájában Renan anarchismusa divott, harminc éves volt, amikor a Dreyfusüty zajlott és negyvenediket taposta, amikor a világháború föllángolt. Szóval kenyere javát megette abban a korszakban, amelyet a mai nemzedék szivéből utál, abban a korban, amikor a liberalizmust cibboleth gyanánt tisztelték. Igen, a liberalizmus emlőin nőtt fel. Akórcsak Maurice Barres, a taniió mestere, ő is kulluszt űzött az énből, kultuszt űzött az anarchiából. Akárcsak Maurice Barres, megvelelle a szocielizmust és lenézte a politikát. „Qualis artifex pereo": ez volt a jelszava, mint kortársainak, a szimbolistáknak. Barres hamar kinőlt ebből a járványos gyerekbetegségből és anarchistából patriótává vedlett. A halottakhoz menekült, akik Bossuet és Comte szerint sokkalta számosabban vannak, mint az élők. A tanitvónya, Blum, nem változhatott át patriótává, legalább is nem egykönynyen. Mert akkortájt Franciaorsiágban is ugyanaz a nóta jőria, amit ma Németországban fújnak i Üsd a zsidót 1 A másik oldalra kellett sorakoznia. Arra az oldalra, ahol egy univerzális fogalom várta, az igazság. Igy szegődött Analole Francéhoz, akit mint siilisztót becsült 8 Émile Zolához, akit mint stilisztát, lenézett. S Barres helyett iskolába járt Lucien Herrhez, a nagy mesterhez, aki az Ecole Normálé csendjében ujjáalkotia Franciaországot. S végezetül is, éretten, belépett a szocialista pártba. Belépett a szocialista pártba. De nem mint harcos, hanem csak mint szemlélő. Cs jó időbe tellett, amig ez a complex egyéniség az írástól elcammogott a tettig, ugyanazon az uton, amelyen előtte Dis raeli. Persze Disraeli fejlődése lármásabb, teatrálisabb volt, lévén őkelme sokkalta inkább becsvágyó. És Barres, aki mellesleg szólva Disraelit egész életén át rendületlenül, de sikertelenül imádla s utánozta, nem győzöti álmélkodni azon, hogy a presumptiv trónörököse — igy dédelgette az antiszemita Barres a szemila Blumot — olyan lassan támolyog előre a politikai Btadion fövenyén. Még a Dreyfuss-perben is csak — kontrázott a primhegedüsöknek s azután is szerényen meghúzódott Jaures terebélyes árnyékában. Ám 1919 ben, amikor a francia szocializmus, mint ormótlan hulla, ingens sine capite truncus imbolygott és rohadt az események árján, az élre keptatott. Addig irogatolt, nyugodtan, a házasságról, Stendhalról s közre bocsátotta „Ecfeermann ujabb párbeszédeit Goethével." Röviden, Disraelit játszotta, de lassitott felvételben. 1919 ben azonban egy csapásra behozta, amit addig elmulasztott. Tüstént pártvezérnek választják, mert egyedül neki köszönhető, hogy a francia szocializmus leküzdötte azt a válságot, amit a „hasadás" jelentett. Majd a legutóbbi választások alkalmával pártvezérből kormányelnökké lépett elő, annak utóna, hogy nem kevesebb, mint tizenhét esztendőn át prototípusa volt az ellenzékiségnek és peddig annak az ellenzékiségnek, amelyről az ördög se gondolta volna, hogy CSBK bírálni, de uralkodni is született. Helyzete a kormőnyrudnől bizarrnak indult, sőt veszélyesnek mutatkozott, jókora darabig. Szellemi fegyverzetét a világháború élőit kovácsolta és ebben a fegyverzetben, ebben az avatag pőncélban kellelt megvívnia a lovagi tornát, olyan nemzedékbői sarjadott ellenfelekkel, amelyre idegenül hat minden, ami a nagy ceasura előtli bélyeget hordozza. Ujat, eddig soha nem látoltat, eddig soha nem hallottat kellett teremtenie, neki, akit fülig borit a mult avarja. Le kellett vetkeznie mindent, amihez ragaszkodott és amihez tapadóit. Szőröstől-bőröstől át kellett hasonulnia, mint olyan embernek, akinek születésekor a bonapartista diktatúra végelgyengülésben kimullolt és akinek delelőre hágásakor a bolsevizmus és fasizmus járta a toborzót. Meg kellett érnie, neki, az intelligencia emberének, hogy az ösztönök legyenek úrrá és zsarnokká az egész földtekén, meg kellett érnie, neki, akit Nietzsche a „dekadens" típushoz sorozott volna, azoknak a szőke bestiáknak a győzelmét, akiknek oltáránál Nietzsche tömjénezett. Meg kelleti érnie, hogy a civilizáció alapjai összedűljenek és hogy a barbárság diadalmi tort üljön a romhalmazon. S mégis, mindazonáltal, ennyi akadály, ennyi gállős ellenére ez a kései dandy le tudta gyűrni azt, amit legyűrni szinte lehetetlen, le tudta gyűrni — önmagát. S ezzel örökre beirta a nevét a legdictőbb, a legmagasztosabb annalesekbe, azokba, amelyekben arany belükkel olvasható Isten választolt népének, a franciának, a története. Mert ludni kell, hogy nincs erőhatalom, amely Franciaországol oda visszacsavarja, ahol csak évvel ezelőtt rostokolt és amely feltámasztja akár Franciaországban, akár egyebütt a XIX. század gazdasági és társadalmi alapelveit a XX.-ban. De tudni kell azt is, hogy nincs erőhalalom, támaszkodjék őmbár a legelszántabb ficTÖKÉLETES U JITÁS A SENATOR BLOK CIGARETTAPAPÍR! Nem kell bajlódnia lap szétválasztásával, meri EGYENKINT KIHÚZHATÓ! Nam nyilik szét a cigaretta, mert a lap széle iz- és szagmentesen MÉZGÁZOTT! Mindenki csodálkozik, mert ára csak 12 FILLÉR Kérje traiikofát, hogy a papír 5lletes keselését matassa be. kókra, amely olyan rezeimet létesíthetne, amely nem áll összhangban a gazdasági s a pénzügyi realitásokkal. Vagyis Blum óta nyilvánvaló, hogy szociális reformok égetően szükségesek s föltétlenül megvalósitandók, de ugy, hogy általuk gyermekógyban veszendőbe ne menjen a gazdasági élet. Mert pontosan ugy, ahogy a derék Proudhon tanitolta, a szociális politika csak a gazdaság szegélyén mozoghat. Különben csupán ebet cserélnénk gubán. És Blum alaposan megtanulta a leckét, nem csak Proudhonlól, de az éleitől ia. Nern vetette meg a tapasztalat oktatását s bór jól ismeri Sorel kótyagos elméletét, nem hirdette az erőszak theorióját, amelyen sorra buknak a diktatúrák. Konstruktív politikáját az intelligencia sugallmazza, az a lecsepült intelligencia, amelynek puszta említésére Gőring tábornok — saját be* vallása szerint — azonnal a revolverhez nyul. És ezzel is, ae intelligencia becsületvédelmével örök, múlhatatlan hálára kötelezte azokat a keveseket, egyre ritkuló kat, akik Calvinnal tartják és valjáki in acie mentis est semper pugnandum. Adassék lisztelet neki. Tisztességről, a ueuő megbecsüléséről és szakértelemről fl jó kereskedő hdrom erényéről beszél a jubiláris Silberstein cég főnöke A elmúlt héten, amikor az Alföldi Utazók és Kereskedők jubileumi közgyűlésén tápai Szabó László dr. egyetemi tanárnak Szeged régi kereskedőcsaládjairól tartott előadásában gyönyörködlünk, arra gondoltunk, hogy felkutatjuk és megírjuk Békéscsaba kereskedelmének nem kevésbbé színes és érdekes történetét. És most, mintha csak elhatározásunkat akarná tettre serkenteni, megállított az uccán a vórmegye egyik legrégibb kereskedő famíliájának és cégének 70 éves jubileumát ünneplő két megkapó kirakata. Nem tudjuk leküzdeni kíváncsisőgunkat, felkeressük Silberstein Samut, az ünneplő cég főnökét, hogy egyet és mésl megtudjunk tőle annak a hetven évnek a történetéből, amely az indulástól a mai modern portálos, díszes üzlethez vezetett. A „főnök Ur" a régi vőgősu kereskedő mintaképe, szerényen elhárítja az érdeklődést s csak ismételten erősködő kérdéseinkkel tudunk egy'egy félmondatnyit kihúzni belőle. Pedig érdekes, amit mond. Mér maga az indulás is, mert a „cég", amely ma 70-ik évét ünnep'i 1867 ben, I. Ferenc József királlyá koronázásának napján született, — Gyulán. Silberstein Ignác, a mai tulajdonos apja és Viktor nevü fivére alapították és 1875-ben, az akkor már megyeszerte jónevü üzletet, csabai vevőik unszolására Csabára helyezték át. Azóta iit áll a város Andii rássy uti bérházában 62 év óta ugyanazon a helyen, ahol az apa halála után 1893-ban Izidor fia vette át a vezetést, hét év múlva maga mellé véve Samu fivérét. Az üzlet felvírőgoztatása erre az időre esik. Tisztességes felfogósukat, a vevőket becsülő figyelmet, a a kilünő minőségű áru beszerzésében megnyilvánuló ízlést hamar megismeri a környék uri közön* sége és nem egy csBlőd van,amelynek már harmadik generációja vásárol a „Silbersteínnál". A család a háborúban is megállta a sarat. Amig a férfiak hazájuk iránti kötelességüket teljesítették, a család nőlagjai vezették az üzletet s hogy nem kis hozóértéssel, arról az eredmény tanúskodott. Meg tudjuk azt is, hogy a 70 év alatt a ma önálló, kitűnő csabai kereskedők egész sorót nevelték a kitűnő Silberstein testvérek (neveket ne tessék irnil teszi hozző gyorsan) sőt két országosan ismeri budapesti gyáros is náluk tanulta ki a „szakmát". — Mondjon valamit a 70 év emlékeiből, ami érdekességénél fogva különleges figyelmet érdemel — fagga'juk tovább informátorunkat, aki hosszas gondolkozás után igy felel: — Mit mondjak? Munkőban, becsületben, gondokban eltöltött évek voltak s hol meghoztók a sikert, az eredményt, hol pedig nem. De mindfnt kibírtunk s meg kaptuk azt a jutalmat, amely a kereskedő számára a legbecsesebb: vásárlóink hűségesen és bizalommal kitartottak mellettünk 70 év óta. Ennél több nem kell. Fizessen elő a Békésmegyei Közlönyre!