Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-06-13 / 132. szám

6 ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 junius 13 NYÁR, NYÁR, FORRÓ NYÁR... Kánikulai cikk rekompenzációs alapon Ml nem bántjuk az olvasót, az olvasó se bántson minket — a cikkért (A B. K. tudósítója jelenti.) Nem könnyű dolog manapság ez emberek zsebéből pénzt Isivenni, még akkor sem, ha aa illető komoly ellenértéket ktp pengőiért. Elképzelhető te hét aztknak az ügynököknek a helyzete, akik labilis pályájukon meg akarnak élni, de alig mondható kellemesebbnek a munkaadó helyzete is, mert, ahogyan az alábbiakban kitűnik, ezidőtójt rekompenzéciós üzlet a divat. Ezutlal egy hirdetési akvizitőrhöz csatlakoztunk, hogy ellessük üzletkötéseirek módját és kissé bepillantsunk a hirdetési üzlet kuliszsza titkaiba. Kétségkívül érdekes tapasztalatokat szereztünk alig egynéhány órós séta után. Táncvaluta Első uiunk egy tárcme&terhez vezet, aki jó üzletet szimatolva, készségesen áll rendelkezésünkre. Nyomban kirakja a „kollekcióját" különböző táncfigurákban. — Semmi az egész, egy-két hét és már is remekül fog menr.i ez úréknak — mondja. A hirdetési ügynök a torkát köszörüli és elismeri, hogy ez mind nagyon szép, de magában véve nem elegendő, ha peldáut csak mi tudjuk. Ezt a „remek tippet" nyilvánosság elé kell vinni egy körülbelül 50 miliméteres kocka hirdetés alakjában, amelyet minél többször adnak fel, annál hatásosabb, azonkivül kötés esetén némi engedmény is jár a végösszegből. A táncmester kissé hűvösebb lesz, de mutat egy kis hajlandóságot a további tárgyalásra. — Kérem, egy föltétellel belemegyek a dologba — feleli. — Természetesen rendelkezésére állunk — igy az akvízitőr. Pillanatnyi szünet után mondja a táncmester: — Pénzt nem tudok áldozni, de ha rekompenzéciós alapon lehetséges volna ... Az ügynök elképed. — Táncolják le a hirdetési öszszeget — jegyzi meg a tárcmester komolyan. Tehát ez annyit jelent, hogy jöjjön ide láncolni a kisdó, esetleg ha futja, akar az egész szerkesztőség. Sőt még az ügynöknek is meg van engedve, hogy íetancoSja a jutalékot. Eltáncoltunk az üzlettől. Egy másik ajánlat Ha őszinték akarunk ienni, itt-ott pengőt is fei bjánlottak egyes cégek nevük publikálásáén, de ebben nem igen van rendelienesseg, csak ha netán az inkasszóval történnék valami baj. Az egyik vendéglős kijelenti, hogy örömmel hirdet, de igyuk és együk le a hirdetést. Az üzletszerző nem megy bele a dologba, meri külön lepot kellene indítani, hogy az ezzel kapcsolatos hirdetés elférjen, de ő még akkor is éhenhalhatna a ráeső menütől. Hason'ó üzletet akart kölni egy szabó, egy piktor, akinek ajánlottuk, hogy az életünket fesse ét tetszetősebbé. Ez is egy »nyélnélküli« üzlet Már egészen egyhangú a porlya, csupa „piszlicsári" ügyek és azon aggód/jm, hogy nem akad egy ki emelkedő esemény, amikor elmegyünk egy temetkezési vállalat előtt. Az ügynök kifeszíti a mellét s „próba-szerencse" felkiáltással bevonul a tyászdrapériás üzletbe. A tulajdonos halálos komoly^ sággal hallgatja végig a „főző" egyvelegei. Azonban, ahogy jól megfigyeljük az öreget, látjuk, hogy töpreng valamin. A végén tetetett komolysággal megjegyzi, hogy érdekli az ügy, de ő koporsóvei fizet, neki is természetben fizetnek a parasztok. — Ez stílusos, mert a vendéglői hirdetésből nyugodtan íhen hal hat, legalább a földi létének befejező aktusa elé nem gördülnek nehézségek — vigasztaljuk az ügynököt. — Nekem akkor is c«ak egy csecsemő koporsó jutna. Egy kis hecc — Látják, ez az én mesterségem egy fabatkát nem ér — fakad ki keserűen az üzletszen ő. Esküszöm már elhatároztam magam a legrosszabbra. — Csak valami bolondságot ne... Megnyugtat. — Megnősülök és ha kapok egy kis hozományt, akkor nyitok valamilyen üzletet ée egyéves kötést csinálok második oldalon, fent szallaghirdetésre rekompenzáciős alapon. Elhallgat s az arca elborul. — Nem itmerek senkit. — Menjen házasság közvetítőhöz — indítványozzuk. — Remek, de nincsen pénzem — sajnálkozik. Tehetségtelen. — Próbálja meg rekompenzéciós alapon. — Még remekebb. Pár pillanat múlva már a fényképeket nézi s kiválaszt egy kevésbé csúnya nőt lizenötezerrel. A fizetesre kerül a sor s az ügynök dadog. —Ké.. . kérem, én ugy gondoltam, hogy egy hirdetéskötest .. . — Rekompenzéciós alapon mi, hét én nem rekompenzáiok. Feladok egy két hirdetést, de kifizetem. Az ügynök villámgyorsan számot, a jutalék kevésnek bizonyul a közvetítésért. Ez az üzlet is vizbe esik. Amikor kilépünk, az akvizilőr szomorúan felsóhajt: — Ki hitte volna, hogy éppen nősülni nem lehet rekompenzéciós alapon. Miklya Jánoa Amiről a melegben beszélnek Apróságok az izzadó uccáról (A B. K. tudósítója jelenti.) Ne tagadjuk, hiába is tagadnánk, itt a nyár. A hőmérő 35 fokot mutat árnyékben, az újságokban ismét aktuális probléma az ingujj, mindenki nyaralási tervekkel foglalkozik (ez még nem kerül pénzbe), megritkul az események sora s l e denek előkerülni a szerkesztőségi fiókok mélyéről az elmaradhatatlan „kacsák" a fiumei cápátoi az előkelő származású társaságbeli úriasszony közeljövőben vérható válóperéig. Mi sem ludunk minden további nélkül átsiklani afelett, hogy forróság üli meg a várost, de nem akerunk „szenzációkkal" sem szolgálni, ha egyszer nincsenek, inkább egy-két olyan apróságot veszünk elő, amelyet csak akkor lót meg s vesz észre az ember, ha nincs más . .. A SZEZONCIKK a fagylalt. Ugy nyalja mindenki, hogy öröm nézni. Uton-ui félen ott a kis kccsi s mint valami mégnes húzza magához a tiz és husz filléreket. Néha ugyan megtörténik, hogy mig a vevő az adagolást várja, benéz a nagy ibrikbe, esetleg mellé is és gyanús dolgokat vesz észre. Mintha nem lenne a legragyogóbban tiszta, amilyennek méltón lótni szeretnénk. A másik pillanatban azonban mér elfelejtjük nindezt, csak a hideg édességet érezzük, ami mindenért kárpótol. Ez a jobbik eset, da az már kellemetlen, ha valaki olyan helyzetbe jut, mint legutóbb e sorok írója: kénytelen volt a magasból észrevétlenül végignézni a fagylalt készítését. Mit mondjunk még? Két hélig tartott, mig sikerült valamennyire elfelejtenünk s csak ezu'án vetemedtünk ismét erre, hogy odeálljunk a kis kccsi mellé. A tanulságot azért csak levontuk. Azóta csak es!e és sötétben eszünk fagylaltot, amikor még véletlenül sem képedhetünk el, hogy milől is hüsülünk. EGYÉBKÉNT a dolog nem olyan veszélyes. Szövőipari körökben roppant érdekea legenda tartja magát arról, hogyen lettek naggyá és híressé az egyik környékbeli gyár készítményei. Ismertetésétől elkeli tekintenünk, de annyi bizonyos, hogy a fagylalt és a svájci sapka között elekintetben — stilusbelileg — érdekes rokonvonás fedezhető fel. EGY LÉPCSŐ kellene nyolc tíz fokkal a Lcurmyecz-lanya melletti ezebadstrandon. Már kétizben helyszíni szemlét tartottak ebben az ügyben ez illetékes hatóságok még tavaly s a második alkalommal teljes volt ez eredmény: elhárult minden akadály, ezzel végződtek a tárgyalások, hogy majd az idén tavasszal házilag elkészíttetik az alkotmányt. Most pedig — tavasz elmúlt 8 a lépcsőnek se híre, se hamva. Pedig — a part még éppen olyan meredek, de nehéz és hosszú az akták útja is... A HIVATALOS kormánypolitika mostanában nagy érdeklődéssel fordul az öntözés problémái felé s igy nem csoda, hogy a lapok is rengeteg ilyen irányú cikkel foglalkoztatják az olvasóközönségüket. Erre jegyezte meg az egyik békéscsabai közüzem vezetője: — Ha sokat fognak e tárgyban cikkezni, harmincnegyven év múlva — vérhaljuk majd az esőt... MEGYÜNK az uccán, a forró ass falion s szemünk egy gyászkeretes nyomtatványon akad meg. Valaki elköltözőt

1. Szegény. Isten nyugosztalja. A parte-cédula azonban nern mindennapi. Többek közölt igy szó! : „A kedves hallott földi részei -kor fogjók elföldelni ..." I yet még nem hallottunk. Hogy az elhunyt segédkezik a temetkezésnél I S méghozzá egy mult idejű melléknévi igenevet elföldelni I Es tényleg „művészet, „fantázia", amit még a nyárnak sem szabadna kitrrmelni, de, ugylátszik, a szedőteremban fokozottan nagy a meleg . .. KISSÉ komolyabb ügy, de mégis idevaló, hogy megjelent tavaly egy miniszteri rendelet, amely ösz8zevon!a Békésmegyében és a kamera területén máshol is az ipartestületeket. S mégis mi a helyzet 7 A meghalásra ítélt mezőberényi és köröstarcsai ipartestületek egyelőre léteznek ma is, a békési pedig várva várja, hogy mi lesz,, mikor történik már valami a sok küldöttségjéréson és miniszteri előszobázáson kivül. Mert ez a bizonytalanság a legrosszabb. Békés addig nem akar semmit csinálni, mig eldől, hogy megerősödik-e, a másik kettő jóformán meg sem mcccan, mig rejta a nyaktiló. 0 yan ez az ügy mint a rétes, nyúlik s végletekig, csak legyen, aki bevegye. A FIATALSÁGOT most az érettségi foglalkoztatja. Nagy a drukk, mint rendesen, hogy azután annál nagyobb legyen a megkönnyebbülés. Érdekes, hogy a gimnázista lányok előbb érnek, mint a fiuk. Pár nap csak a különbség, de elég ahhoz, hogy a „jelölt urak" alulmaradottnak érezzék magukat. Nem is csoda, hogy a reményteljes fiatalember, akit megkérdeztünk

r vett-e már magának előre sétapálcát, igy válaszolt: — Ugyan minek. Ha nem sikerülne az érettségi, képesek lennének otthon az uj bottal elverni... EGY 11 ÉVES leányolvasónk, akinek édesapja bírósági tisztviselő, kedves rimes p óbálkozásai kerültek elénk, mutatóba itt adjuk az orgonáról irt egyik versszakot: A te színed a bűnbánat színe. Ilyen a megtérő bűnös szive, Tavasz legkedvesebb virága, Milyen szép vagy nyiló orgona, NYÁR, NYÁR... Valamire mégis csak jó. Kánikulai megvilágításban még a komoly dolgok is elférnek a komolytalanok mellett. (-)