Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-06-13 / 132. szám

1937 junius 12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 13 Külpolitikai szemle írja x Lustig Géza kiütött A Szovjetunión kiütött a ve­szettség. A röppent birodalomben hej'c­vadészat folyik. Mindenki gyanús, aki lélegzik. Nagyító üveggel vizs­gálják mindenkinek a múltját és a jelenét a rendőrkcpók. A nép­gyűléseken a vádak és a ieleple­zések özönével árasztják el az országot és teriják izga ómban a népet. Ez a mozgalom, amely lé­nyegében a velejében nem egyéb, mint a gyenu epaömlése, percek alatt ledönti talapzatukról a haj­dani bálványképeket. A letulóbbi nagytakarítás utén, emely Uljanov­Lenin legmeghittebb munkatér sai söpörte ki a szemétdombra, megbukott Eidemann, a védelmi szövetség perancsnoka, megbukó t Hcdaísky, a leningrádi szovjet elnöke, a semmibe hanyatlott Postishev, az ukrániai kommunista párt tiikéra és eltűnt a sülyeszlő­ben Rosenberg is, aki nem régen Valenciában képviselte a Szovjet­unióit. Krestinskyt, a volt külügyi nép­biztost az igazságügyi népbiztos­sághoz helyezték át. Karakánt, az orosz diplomácia szemefényét, Ankarából visszahívták és Tuha­csevszk'jt, az orosz vezérkar fő­nökét skértba telték. Ezenkívül az alacsonyabb rangú és rendű hiva­talnokok százai, ezrei veszitik el nap-nap utén állásukat és senki emberfia nem törődik azzal, ho­gyan éljenek meg ezek a szegény ördögök, akiket bitangba vert az önkény. Hogy azok. akik még annyira, amennyire megvolnának, el ne bizakodjanak, az Isvestia azzai fer.yegetődzik, hogy a szak­szervezetek tisztogatása, a fekete leves, csak ezután jön. Szóval Oroszország két egyenlőtlen részre hasadt. Egyfelől vecognak a ki­közösítettek, másfelől vicsorognak a kiközösitők. Ruit irrevocabile vulgus I Minket ebből a szörnyű bom­lási proceasusból egy kérdés izgat főként. Vájjon mi lehet az oka Tuchacsevszkij elmozdításának ? Azért vezekel-e, meri nem terelte oda és ugy a gondjaira bizolt nyá­jat, ehova és ahogyan kellett? Meghivó A békéscsabai Kereskedelmi Csarnok 1937. junius hó 20 án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor Apponyi-uccai székházának nagy­termében évi rendes közgyűlést tart, amelynek tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. 2. A választmány jelentése az 1636. évről. 3. Az 1936. évi zárszámadások és mérleg bemutatása. 4. A számvizsgáló bizottság je­lentése és a felelős számadók ré­szére a felmenlvény megadása. 5. Az 1936. évi költségvetés elő­terjesztése. 6. A választmány javaslata iag­gyűjtési propaganda tárgyában. 7. A választmányból alapsza­bályszerűen kilévő tagok helyébe uj választmányi tagok választása. 8. Esetleges indítványok. Békéscsaba, 1937. junius 11. Dr. Tardos Dezső sk. Dr. Gyöngyösi János sk. elnök főtitkér Avagy pedig azért lett kegyfosz­tolté, mert Sztálin félti tőle a ha­talmát? Szerintünk az előbbi magyará zat közelebb van az igazsőghoz, semmin! ez u!óbbi. Tuchacsevsz kijt ugyanis az az őremlat emelte magasra, amelyet sokan az orosz patriotizmus rf crudescentiájának vélnek. És — ha jól szemügyre vesszük a dolgot — a pólyája is, amelyei tüneményes gyorsasággal futott be, hirtelen keptalóival erre mutat. 1918-ben még szürke had­nagyként veiekedelt a partizánok soraiban. Ámde mér 1920-ban a generalissimus vállrózsója diszili. Alig harminc éves korában Kiev­től Varsóig snalejlja egy hujjóba Pdsudszky seregeit. Már-már ugy­lálszoll, hogy az újdonsült marsall letörli a breat litovszki gyalázatot. Hogy a Visztulánál megtörött a kozákok rohama ? Erről nem ő te­• 1867-1937. i padtól, a másik a dikicstől poty­tyant a nyakába. Es mivel a had­sereg a Szovjetunió legnagyobb erőssége, amelynek akarata, ha üt a szémadás órája, a törvény ere­jével fog birni, célszerű azt ideje­korán elszoktatni az öncélúság velleilésaitól. Da annál is inkább szabadulnia kellelt a polgári dik­'áíornak a katonai diktálorjelöltlől, mert anntk németbarát érzülete hátráltatta a francia-orosz célok megvalósítását. Erre vall, hogy Pá­rizsban, da még Londonban is ugyencsak nagy eiégüllséget kel­teit Tuchacsevszkij bukása. Persze, amit ilt elmondottunk, nem egyéb puszta és henye talál­gatásnál. Csak hogy Oroszország­ról soha sem lehetett megtudni az igazat. A forradalom előtt se, azóta még kevésbbé. S aki az orosz po­litikáról beszélni óhajt, legokosáb­ban teszi, ha újra és újra meg­szívleli azokat a ragyogó sürgö­nyöket, amelyeket Paléolugue me­neszted Poincaréhoz. És külös­képpen, ha nem felejli el az alábbi párbeszédet: 70 éve állunk a közönség szolgálatában 70 éve élvezzük vásárlóink bizalmát 70 éves tisztes kereskedői multunkkal 70 év tapasztalaitól megerősödve kezdjük meg az utat a 100 éves jubileum felé éves évfordulót a vásárló közönségünk részére is emlékezetessé akarjuk tenni azzal, hogy dúsan felszerelt uri- és nöi divat áruinkat minden eddiginél alacso­nyabb árakon árusitjuk RSTEII hel, hanem Budjonnij, Sztálin krea­túrája, aki elhamarkodta éa el­ügyellenkedte a dolgál. Nevét szár­nyéra kapta a hír és ugy emle­gették, mint Suvarov örökösét. És ezt a dicsőséget meg is érdemelte. Tizenhét évi SZÍVÓS munkával lét­rehozta a vörös ármádiát, azt a vörös ármádiát, amely a hozzá értők szerint az első a földkerek­ségen, legalább is nagyságra és sokaságra. Minden, amibe csak belevágott, rendre sikerült neki. Csak egybe töri bele a bicskája. Abba, hogy Sztálin gyanúját elal látni nem tudta stha. Szerencsét­len8égére Radekkal jóban volt. Putnával szintén cimborált. A had­seregben ugy tekintettek reá, mint Bonaparte orosz kiadására. Azt is pletykázták felőle, nem minden elap nélkül, hogy először Seekltel, azután Btomberggel összeszűrte a levet. Mennyi ebből az igaz, meny­nyi ebből a hazug, azt csak a jövő árulja el; feltűnő azonban, hogy az Isvestia Boulangerhez hason­lítja állandóan a Volga partjára ezámüzöttet. Lehetséges tehát, hogy Sztálin nagyjából-eprajából emigyen okos­kodott, amikor eltávolította. A had­sereg, ez a nagy ismeretien, szem­mel láthatólag jobban ragaszkodik a fiatal marsallhoz, aki gyermek­kora óta katonáskodott, semmint Budionnijhoz, avagy Vorosilovhoz, akik közül az egyik az eszterga­1917. méjus 17-én Finnországon át robog e nagykövet vonala, haza Párizsba. Történetesen vele együtt utezik Moutet ie, eki Jaurés örö­kébe lépett. A szocialista alvezér az indulás óta hal'gategon és töprenkedve ül a dagadó pőrná­kon, majd hirtelen megssólal: „Alapjában véve az orosz forra­dalom vezetőinek igaza van. Ez nem annyira politikai, mint inkább nemzetközi forradalom. A kapita­lista. imperialista osztályok irtóza­tos válságot szabadítottak a vi­láera, amelyei képtelenek megol­dani. Csak s szovjetekben remény­kedhetünk." Paléolugue visszavág: „A Szov­jetunió tehetetlen. Hiszen megen­gedem, esetleg sikerülni fog némi­leg helyreállítani a fegyelmet a csapatokban, sőt falvillanyozhatja is őket. Da hogyan, milyen eszkö­zökkel szállhat majd szembe a közigazgatás bomlásával, az eg­rármosgalommal, a pénzügyi vál­sággal, a gazdasági összeomlás­sal, a szeparatizmus elharapódzó­sával. Valóban ehhez rettenetes Iván dárdája é8 nagy Péter füty­köse se vo'na elég." Moutet föl csattant: „Tehét öa azt hiszi, hogy az orosz hadserecr képtelen min­den erőkifejtésre?" „Azt hiszem, válaszol Paléolugue, hogy az orosss hadsereget még rendbe lehet szed­ni, sőt néhány másodlagos had­műveletre is vállalkozhatik. Da mostantól fogva a belső anarchia miatt képtelen minden erőteljes és SZÍVÓS hadműveletre, minden halalmas és tartós offenzívára," Közben a vonat megáll néhány roskadozó barakk előtt, komor, vi­déken, rőt világításban. Ez Torneo. Miközben hozzáfognak a vám­vizsgálathoz, Moutet odamutat a pályaudvaron lengő, színehagyott, fakó, tépett, vörös zászlóra. Ét igy szól: „Forradalmár barátaink ke­vésbé kifakult zászlót iüzhettek volna ki a határún". Mire az egyik követségi titkár nevetve incsel­kedik i „Ne beszéljen fitymálólag a vörös zászlóról, fájdalmat okoz a nagykövet urnák". „Fájdalmat nekem I — csattan fel Paléolugue. Egyáltalán nem. Mindegy, hogy milyen zászlót használ az orosz forradalom, felőlem használhat akár fekete zászlót is, csak legyen az erő és a rend jelképe. De néz­zék csak ezt a valaha vörös rongydarabot. Ez igazán az uj Oroszország szimbóluma. Szét­rongyolt, piszkos vászondarab." Ugy gondoljuk, hogy a nagykö­vet tul lőtt a célon. A mai Orosz­ország nem egészen szétrongyolt, nem egészen piszkos vőszonda­rab. Minden esetre sok a javítani, sok a mosni való rajta. Például nem ártana a korrupció rákfenéjét tövestől kiirtani belőle. És amikor a Daily Herald azt jelenti, hogy a sikkasztások száma mivel sem kisebb a jelenben, mint volt a múltban, önkéntelenül fölképzik előliünk a Boris Godunov záró je­lenete és a fülünkbe cseng a pró­fétai sirám, amellyel egy eszelős muzsik, esy „jurodivi" befejezi a drámái: „Sirj, szent Oroszországom, mert a sötétségben lépkedsz, sirj, drága Oroszországom, sirj, mert a ha­lálba vagy menendő I" Fisessesi elő a Békésmegyei ICozliSnyre! TÖKÉLETES U JITÁS A SEHATOR BLOK CIGARETTAPAPÍR! Nam kell bajlódnia lap szétválasztásával, meri EGYENKINT KIHÚZHATÓ! Nem nyilik szét a cigaretta, mert a lap széle iz- és szagmentesen HIÉZGÁZOTT! Mindenki csodálkozik, meri ára csak 12 FILLÉR Kérje tmfikcaát, hogy a papír ötletes keselését matassa be.

Next

/
Thumbnails
Contents