Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-04-01 / 72. szám

Ára 6 fillér BÉKÉSMEEYEI lÖZLÖNY iékésesaba f 1137 április I. csütörtök 64. évfolyam 72. mxám APIREND ELŐTT A ma rohanó, kavargó ese­ményeinek robofos krórikósát ugyancsak elfáíitotta az idő. Az irógép gyors tempóban forgó hen­geréről napról-napra olyan anyag pereg le. hogy ha irója mindennél megdöbbenne, ami döbbenetes, mindenen elszörnyülködne, ami szörnyülködtető, nem maradna ideje a munkára. Mégis, minden mesterségbe-fá­sultság, minden védekező tarfóz­kodás melleit is vannek esemé­nyek, amelyeknek az ember nem csak névtelen-szenvtelen lejegy­zője, hanem szenvedő veleérzője. Vannak ügyek, amelyek felkavar­ják a máskor hűvös krónikás nyugalmát is, megreszkettetik ke­zét, amikor beszámolójót irja róluk, szeretné letagadni, elkenni őket, mert fájnak neki, szégyeli őket, hogy vennak, hogy olyan égelően, kinzóan és letagadhatallanul van­nak. Huszonnégy órája — amióta tu­domást szereztem róla — gyötör a szörnyűség, ami az állástalan diplomások ügye körül kavarog. Nem lulozunk, ha szörnyűség­nek mondjuk. Hosszú hónapok, mondhatnánk évek óta visszhangzik az ország az állástalan diplomások ügyélől. Da olyan hangosan, hogy az eléggé ki nem finomult fül azt hi­hette, ennek a szerencsétlen or­szágnak ez az egyetlen komoly, megoldásra váró problémája. (A kérdés jelentőségét nem akarjuk, nem is tudnók kisebbiteni. Ez is olyan probléma, amelyet meg kell sürgősen oldani, mert rendezése nélkül nincs remény nyugodalma­sabb jövő kialakulására.) Es ez az egetverő, politikai beavatkozást kitermelt, szélsőséges hullámokat is felkavaró kérdés odóig laposo­dott, hogy amikor első próbaképen 500 állást bocsátott az ifjúság rendelkezésére két érdekcsoport, ezeket az állásokat nem lehet be­tölteni. Részben azért, meri — állítólag — nincs elég diplomás a listán, részben, mert a jelentkezők képzettsége nem felel meg a kí­vánalmaknak, részben cedig, mert olyanok is akadtak, akik nem voltak hajlandók magukat előze­tes képesség vizsgálatnak alávetni és inkább eltekintettek az állás elfoglalásától. Azt, hogy nincs annyi állástalan diplomős, amennyi a felkínált állások betöltésére elegendő vol­na, nem hisszük. Egészen bizo­nyos, hogy a névsor összeállítása körül voltak hiányosságok, de az is bizonyos, hogy akik ezt az akciót szervezik és lebonyolítják, sürgősen pótolni fogják ezeket a hiányokat. Sokkal szomorúbb jelenség, hogy az elhelyezkedni kívánó fiatalság tudós tekintetében nem üti meg a mértéket. Pedig azok a követel­mények, amelyeket velük szemben tőmasztanak, nem lehelnek túlzot­tak, hiszen a magángazdaság csak alapitmereteket kivón, meg ráter­mettséget és maga neveli ki kitűnő szakembereit. Annál vigasztala­nabb s az ország jövő sorsa szem­pontjából is módfelelt aggasztó, ha a magyar ifjúság elitje nem áll azon a szellemi s tudásbeli magaslaton, amelyet a mai élet megkövetel. De legsúlyosabb lünelnek azt a jelenséget tartjuk, hogy az elhe­lyezkedésre váró diplomás ifjúság egy résje nem volt hajlandó alá­vetni magát annak a minősítő vizsgának, amelyet az állást nyújtó cégek megkívántak. Teljesen ért­hetetlennek tartjuk ezt az élet realitásával való szembehelyezke­dést és nem ludunk másként vé­lekedni, mint hogy azok az ifjak, akiknek ez az álláspontjuk, vagy tudják magukról, hogy használha­tatlanok, vagy egyszerűen nem akarnak dolgozni. Csak lármáznak munkáért, mindaddig, amig komoly alkalom nem kínálkozik a dologra. Azután félreállnak, valamilyen ürüggyel, mert ugy látszik, mégis csak jobb lármázni, mint — dol­gozni. Nagyban készül Budapest a királyi vendégek fogadására (A B. K. tudósitója jelenti.) A magyar főváros nagy ünnep­séggel készül az olasz uralkodó fogadására, annál is inkább, mert a háború óta ez az első eset, hogy királyi látogatással tisztelik meg. Az uralkodópóri a pályaudvaron Horthy Miklós kormány­zó és felesége fogadja. A fogadóson teljes számban meg­jelennek a kormány tagjai, a kép­viselőház és a felsőhőz elnöksége, a hadseregparancsnokság, azegy­hőzi méltósógok, továbbá Német­ország, Ausztria és Jugoszlávia diplomáciai képviselői. III. Vif­torio Emánuel király és a császárt és feleségét magyarországi u'jára elkíséri Mária hercegnő is, ugyan­csak Magyarországra jön Ciano külügyminiszter is. Az olasz ural­kodó, amikor magyar területre lép, magyar gyalogsági ez­redegi egyenruhát fog viselni, tekintve, hogy 1931 óta tulajdo­nosa a Kaposvárott székelő 6. gyalogezrednek. Az előkészületek máris lázas tempóban folynak a baráti nem­zet uralkodójának ünnepélyes fo­gadására. Gumibotos csendélet után általános vereke­dés és lövöldözés Konstantinápolyban (A B. K. tudósitója jelenti) Konstantinápolyban, a belső vá­ros negyedében letartóztattak egy kereskedőt. A kereskedőt rendőr­állomásra kisérték, ahol a rend­őrök gumibotjukkal agybafőbe verték. A felháborodott tömeg meg­törne dta a rendőrállomást, a rend­őrök rálőttek a tömegre. Általőnos lövöldözés támadt, melynek során több polgári személy és rendőr életét vesztette. A rendőrség a tö­meget szétkergette. 3 A keresztkifüggesztés vitája a kecskeméti kisgyülésen (A B. K. tudósítója jelenti.) A kecskeméti városi iskolák tan­termeiben történt keresztkifüggesz­tés ügye tegnap délután a „hirös város" törvényhatósági bizottságá­nak kisgyülése elé került. Joó Gyula dr. református főgor.dnok deklarációt olvasott fel, amely sze­rint a református egyetemes zsinat 1929 április havi ülésén kimon­dotta, hogy történelmi és az eb­ből származó lélektani okoknál fogva a refor­mátus egyház nem hasz­nálja a keresztet, mint szimbólumot, ezért a reformólus egyházközség iiliakozik olyan jelvényeknek a községi iskolákban való elhelye­zése ellen, amelyeket nem minden keresztény vallásfelekezet fogad el szimbó'umnak. A bejelentést mély csend foaedla. Kiss Endre dr. polgármester vá­laszolt a deklarációra: — Intézkedésemet fenntartom, magas nemzeti és krisztusi gon­dolatok esendő emberi eszközeként cselekedtem. Meggyőződésem az, hogy állásfoglalásom előbb utóbb igazolódni fog. A polgármester szavait nagy tapssal fogadtők a kisgyülési tagok. Illetékes körök szerint a kereszt­ügy ezzel remélhetőleg nyugvó' pontra jutóit. Sziklay Jenő színtársulata a jövő szezonban még nem jöhet Békéscsabára (A B. K. tudósitója jelenti) A békéscsabai Városi Színház jö­vő téli szezonjának sorsa egyelőre teljességgel bizonytalannak látszik. A szinügyi bizottság legutóbb ugy határozott — mint megírtuk —, hogy addig, ameddig Sziklay Jenő nem válaszol a hozaó intézeti kér désre, további lépéseket nem tesz. Most Sziklay Jenő elküldötte le­velét a város átiratára és közölte, hogy eddigi érvényes kötele­zettségei miatt nem le­hetséges a most kővet­kező szezonban társula­tának Békéscsabára való jövetele. Egy év múlva azonban mór más ként alakul a helyzet és akkor készséggel vállalkozik arra, hogy Békéscsabát is felvegye állandó városai sorába. Ideiglenes megol­dásként pedig ajánlja, hogy en­gedje be a város a következő sze­zonban ismét Károlyi János szín­igazgató*, akinek társulata két éven keresztül volt Békéscsabán. Sziklay Jenő nem tér ki arra, hogy iársuiata Békéscsabára jöve­telének miért kel! elhalasztódnia, ho'ott amikor Korniss Géza dr. kulsurtanéc8nokkal személyesen tárgyalt, kijelentette : szívesen játszik társula­tával Békéscsabán abban az esetben, ha a Budai Színkör bérletét nem kapná meg nyáróra. Ebben a vonatkozásban tehát az ügy még tisztázásra szo­rul. Sziklay Jenő levele a szinügyi bizottság elé kerül s az ülésen határozzák meg a további lépése­ket. Lshet hogy addigra tisztázó­dik a helyzet, mert Horváth Árpád debreceni szinig6zgató érdeklődé­sével is komolyan kell számolni, amint azt legutóbb ismertetett te­lefonbeszélgetése alkalmával le­szögezte.

Next

/
Thumbnails
Contents