Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-03-28 / 70. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 március 28 PtfiJöB wpoiwwrümi sÉ y> ^ ' >§51 regénye Schratt Katalin regénye — a ielekkönyu lapjain Háromköteles regényben se lehet néha annyi érdekeset el­mesélni, mint amit nekünk a telekkönyv elsárgult lapjai mon­danak- Amikor ezeken m lapo­kon megjelenik az első teher­tétel és est rövidebb vagy hosz­szabb időközökben követik az ingatlanra rátáblázott kamatok, adók és illetékek, akkor az in­gatlan tulajdonosának vagyoni viszonyai már nem olyan rózsá­sak, mint volt akkor, amikor gavallér gesztussal nemcsak a vételárat fizette ki, hanem az összes költségek viselését is ma­gára vállalta .., .;. A bécsi telekkönyvek öreg lapjai is hozzájárulnak egy-két ér­dekes fejezettel Schratt Katálin életének regényéhez .. . A művésznő neve a telekköny­vekben két helyen szerepel: Hiet­zingben és a Justizpalastban, ahol azonban a tizenegy esztendő előtti tűz alkalmával a régi telekköny­vek elégtek és az ujakban az ada­tokat a bemu!ato'.t és fallalált ok­mányok alapján rekonstruálták. A hietzingi telekkönyv elmeséli, hogy „Frau Katherina von Kiss Schratl. k. k. Hofschauspielerin" aki a Niebelungengasse 10. szám alatt lakott — akkor mér komfor­tos és pazar kényelemmel beren­dezett lakásban — 1893. április 4 én huszonnyolcezer forinlért meg­vásárolta a Gloriettegasse 9 szá mu villát, a benne lévő ingósá­gokkal együtt. A szerződés, ame­lyeit Schratt Kalalin maga irt aló, — az aláírását dr. Vagner Vin zenz cs. kir. közjegyző hitelesi tette — egyedül a villában talál­ható csillárokat, az ablakok rol­lóit, függönyeit, a képeket, a kály­hákat, a kerti szallettlit hagyta meg a régi tulajdonosának: Gold­stein Alfrédnak, Gormasz Gusz­távnak, Goldstein Lsó József dr. államvasuti tisztviselőnek, Gor­masz Rudolf cs. és kir. nagysze­beni huszárhadnagynak és a kis­korú Goldstein Adélnak és Eleo­nórának, akiket Baer Harmann bécsi ügyvéd képviselt. A Menődét aláírásakor Sch alt Katalin húszezer forintot nyom­ban lefizetett, kötelezte egyben magát arra, hogy a még hiányzó nyolcezer forintot fél év múlva megfizeti, feltéve, hogy addig nem jelentkeznek olyan hitelezők, akik­nek ae ingatlannal szemben kö vetelésük van. Egy esztendővel később, 1894. május 28 án Bauer Károly hietzingi kávéstól és fa­leségétől tizenháromezer forintért megvásárolta a művésznő a glo­riettegasse! villa mögött elterülő lelket is, a vételárat nyomban ki­fizette és a hietzingi telekkönyv pontosan feljegyzi azt is, hogy az uj tulajdonos minden adót, ka­matot és tehertételt röviddal a vé­tel után készpénzben kifizetett. 1894. juniusában mind a két telek teljesen tehermentes volt. ... Az első tehertétel 1928 ban jelent meg : Bécs városa a lakás építési adót és a késedelmi ka malokat tábláztatta a házra, majd jelentkezett a hietiingi járási hi vetal, amely az elmaradt adókat jegyezta föl a telekkönyv lepjaira. Kisebb és nagyobb tehertételek következnek sorra egymásulén, de még igy is a hietzingi villa tarto­zik oldalán mindössze 3176 schil­Angol Magyar Bank rt. békéscsabai fiókja Saját tőkék : 41 millió pengd Előnyös kölcsönöket folyósít Betéteket kedvezően gyümölcsöztet A banküzlet minden ágában készséggel áll a közönség rendelkezésére Telefon ; 202. Az áldozat Irta: Miklya János Az erdőőr egy darab fát dobott a tűzre 8 két izzó fakete szemé­vel kutatón t jkintett a vele szem­ben didergő leányra, aki üresen nézett el a tüz felett a folyóra. A búcsúzó nap lassan leeresz­kedett és megfürdött a hűs hul­lámokban, majd laBsan elmerült a vizben, maga ulán vonta lán­goló koronáját és a koranyári este észrevétlenül beosont a fák közzé. Az erdőőr egykedvűen kérde­zősködött. — Honnan jött? A leány riadtan kapla fal a fe­jét, mini akit álmából megzavar­nak. — Pestről. — Mit csinált olt ? — Sammil. Az erdőőr a fajét csóválta. Nin» cien rendjén, ha ez ilyen ezatnre­való fehér népség semmittevéssel tölti az idejét a nagyvárosban. Tovább faggatta a leánvt. — Hova akart menni? — A halálba, hiszen tudja?... maga mentett meg — csodálko­zott. Karjaival átölelte térdelt és szép arcán bágyadt mosoly jelent meg. Elhallgattak. Az erdőőr a leány csöppnyi láb fejeit nézte, amelyek ki tudja meny­nyi bűnbe vitték gyönyörű gaz­dájukat. akit már a város is ki­vetett magából. Részvétet keadelt érezni és szerette volna hátrasimí­tani azokat az aranyszőke haj­fürtöket, amelyek a leány vérle­ien arcába hulltak... Azután arra gondolt az erdőőr, hogy ez a leány talán nem is olyan rossz, ciak éppan megunla az éleiét, vagy csalód itt a vőlegényében? Ki tud­ja . ; . Azután ilyeneket gondolt az er dőőr: furcsa szépség az ilyen vá­rosi virágszál, törékeny s nagyon kell rá vigyázni... A tüz már alig parázslott, ami­kor az erdőőr újból megszólalt. — Hogy hivják a kisszonyt ? — Ella. — Finnyás név. A leány falnevetett. — Miért? — kérdezte, azután hirtelen /elkelt a fatuakóról és hozzálépett a férfihez. — Magának mi a neve ? — Mihály. — Köszönöm, hogy megmentett. Nézzen végig rajtam Mihály, min­iing és 52 garas van feltüntetve. Bankkölciön itt nem szerepel, aminek a* oka valószínűleg a«, hogy e*t a jövedelmeznem hajtó ingatlant -Mietaichut*" idején a bécsi bankok nem tartották ele­gendő biztosítéknak egy kö'csön alapjául. Más a helyzet a Kártnerring 4 számú háznál, az egykori Königs­warter palolánál. Bícanek ez a páratlanul szép barokkpalotája a császárváros szi­vében, szemben az Operával épillt. Három emelete van, az első kettő bérbe van adva, a harmadikon lakik a művésznő. A földszintjén két előkelő üzlel: közvetlenül a kapu mellett az olasz utazási iro­da és ezt követően a Cunard White Slar bécsi irodája. A Jus­tizpalast égésénél sajnos, elpuss tultak azok az iratok, amelyek kró­nikái adtak volna ennek a palo­tának régi történetéről, mindössze az van az uj telekkönyvbe beje­gyezve, hogy Schra't Katalin a há­zat 1908. január 17 én vásárolta. Mág csak az eladó nave sem szerepei a Juiti/palast uj telek­könyvének hatalmas lapjain, vi­szont azonban nem nehéz meg­állapítani, hogy ez a palota a le­gendás nevű Königswarler Har­mann bárónak a tulajdona volt. denem a magáé, ha akarja: ez a juialom. E fogadja ? — Kacéran ránevelett B f rfire. Mihály meglepődött. A váratlan szerencse a torkát fojtogatte, nem tudott megszólalni. Ella gyö­nyörű volt, egész este vágyakozva nézte és íme most egyszerre az ölébe hull, mint egy érett gyümölcs, csak ki kell nyumi érte . . . Ella közelebb húzódott az er­dőőrhöz. — Fázom — biztatóan nézett reá. Mihály, a nagydarab ember re­megő kézzel vonta magáhor. At­tól félt, hagy ha hozzányúl a leány­hoz, akkor nyomban semmivé foszlik ez a gyönyörű mese. A leány a férfi mellére hajtotta a fejét, U3y hogy az erdőőr érezte forró leheletét az arcán. — Csókoljon meg — suttogta Ella. Mihályt elöntölte egy forró ára­dat, nem gondolkozott többé, va­dul magához ölelte a leányt. Ella hagyta magát megcsókolni, végül alig bírta magát kiszabadí­tani a férfi acél karjaiból. — Eresszen már — lihegett. — Edes, maradj örökre nálam — mondotta szenvedélyesen Mi­hály. — Jó . . . különben majd reg­gel beizélünk értől, de mo«t aludni Akkor adla el, amikor teljesen tönkrement. Lóverseny, kártya, aiépaasco* nyok tették lehetővé, hogy Schratt Kalalin a régi monarchia egyik legnagyobb gavallérjának pjloté* ját megvásárolhassa. Legendák szólnak arról, hogyan jutott ez a ház a művésznő bir­tokába. Vannak, akik azt mesélik, hogy Erzsébet királyné ajándékozta meg vele, azonban ez nem igaz, hi­szen Erzsébet éppan tíz éve nyu­godott a kapucinusok bécsi krip­tájában, amikor a Schmerlinplat­zon a Karlnerring 4 számú palo­tát Schratt Katalin nevére irták át. Mások ugy tudják, hogy abban a*, időben, amikor az első ügy­nök leült tárgyalni König&warter báró megbízottjával, Ferenc József ali«r, hogy elhagyta a betegágyat, amelyet hetekig nyomott és Schratt Kalalin az önfeláldozó ápolásért kapta ajándékba barátjától, a csá­szártól Bícsnek ezt a páratlanul széD és valóban előkelő palotáját. Ebben a mesében sokaromantika, a valóság ezzel szemben azonban az, hogy Schralt Katalin talaj dónké­pen legnagyobb ellenségének,Mon­tenuovo hercegnek köszönheti a Königswjrter-palotát. Montenuovo intrikái annyira elkeseritet'ék 1907 szeretnék — fiielte titokzatos mo­sollyal E.la. A férfi odavezette a kunyhóhoz, odabent megigazította a fekhelyet, másához vette subáját és kiment. AB ajtóból visszafordult. — Én ideki pihenek, de egy bu­ciu... •— Maid reggel — mosolygott Ella és bareteszalte az ajtót. Mihály végig nyúlt a subán és ábrándos szemekkel nézte a fák lombjai közölt bekandikáló csil­lagos eget. Arra gondolt, hogy váj­jon mit szól majd Erzsi, a menyasz­szonya, ha megtudja... Elhesegette magától a gondolatot. * Hajnalban a megszokott körül­jára indült Mihály. E'Ja még aludt, nem zavarta, ugy ment el. Az uton gyöngyvirágot szedett Ellának és kis csokorral a kezé­ben ért a menyasszonya szüleinek házához, amely békésen megbujt az erdő szélén a nagy fik tövé­ben. Erzsi, a menyasszonya már éb­ren volt, az udvarban szöszmötölt s mikor meglátta az erdőört, hoz­sáfutotl. — Szer/usz Mihály — köszön* lőtte felcsattanó jókedvvel.

Next

/
Thumbnails
Contents