Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-02-14 / 36. szám

14 55 KCSMEGYEI KÖZLÖNY 1937 február 6 U-^íj -A -M­PAA'L JÓB RIPORTSOROZATAI fhrencJózsef bSihruttHotalhi ^Tm eegsFive ® fl maximgasse zöldrefestettfkapuja hallgat... A schönbrunni kastély parkjá­nak tündéri világát a Maximgasse­nál egy fal rekeszti be. Ez a fal ma már megkopott, és mindenütt lehull róla a vakolat. Szemben, a páros oldalon házak sorakoznak egymás­melleit, kicsiny külvárosi házak, pu­céré jókkal és füszerüzletekkel. A fal közepén van egy kicsiny kapu, a lécei zöldre festették egykoron ré­gen és ma már nem lehet rajta ke­resztülmenni. A belső oldalához egy filmvállalat stúdióját építették. Ezen a kapun keresztül ment minden reggel Schratt Katalinhoz Ferenc József . . . Ulánusőrnagyi egyenruhájának blúzát öltötte magára félhétkor a császár, ez jelentette azt, hogy incognitóban kiván maradni, az oldalára kardot csatolt, az élete utolsó esztendeiben inár bottal járt, sőt, ha esett az eső, ernyőt nyitott ki, a schönbrunni park egye­nesre nyirt bokrai között és igy indult el a gloiriettegassebe I. Ferenc József . . . Ezernyolcszózkilencvenhárom áprilisában vásárolta meg a glori­etiegassei villát Schratt Katatin és ettől az évtől kezdve minden esz­tendőben azon a napon költözött ki Schönbrunnba, amikor az udvar a Hofburgoól ide tette ót rezidenciá­ját. Október ötödikén hurcolkodott vissza Ferenc József a Burgba és ezen a napon tették strafkocsira a Gloriettegasse villájának néhány darabját is, mert a villa berende zése telen is kinn maradt. Az Iachlben töltött hónapokat kivéve, huszonnégy esztendőn át, május­ban es juniusban, aztán szeptem­berben es októbernek első napjain a művésznő villájának kapuján majd minden reggelen befordult a császár . . . A schönbrunni kastélynak park­ranéző lépcsőjén ment te, az úgy­nevezett Kammergarten bokrai kö­zött sátált végig és eleinte bosz­szankodott, hogy a bokrok között itt is, ott is feltűnnek a gárdisták. Az udvari gárda legényei a kíván­csi civileket tartották vissza egé­szen addig, amíg egy napon az uralkodó rá nem szóit Pftffer alez­redesre, a gárda kapitányéra: „A maga gárdistái mindenütt a nyomomban vannak, nemsokára már a sarkantyúmra fognak lépni..." Ettől a naptól kezdve a reggeli órákban egyetlen gárdistát sem le­hetett iátni a Kammergarten ban, a Hietzinger-Alleen és a Bolanischer Gartennak azonsa frontján, ame lyik a maximgassei kerítésig vezet. Anélkül, hogy Ferenc József tudta volna, a gárdisták közül tiznek ci­vilruhát csináltatott az udvar, ezek a „békés polgárok* nyugodtan ül­tek a padokon, viresiniát szívtak és olvasták a Kronenzeitung legújabb számát. Közülük néha egyik vagy másik tiszteletteljesen falkelt, ha ruganyos lépteivel elment előtte a császár, mélyen meghajolt, a földig emelte kalapját, lehetőleg ugy, hogy az arca ne legyen látható és az ilyen köszönő gárdista aztán he­tekig nem teljesített szolgálatot. Ha újra kivezényelték a parkba, akkor gondoskodtak róla, hogy más színű és más szabású ruhát vegyen fel. A kapuhoz érve, Ferenc József a bluía zsebébe nyúlt, onnan k ­vette azt a ku'csot, amely két pél­dányban készült — a máíiHat Schratt Katalin őrizte a táskájá­ban, — kinyitotta a kapu Werlheim­zárát, kilépett rajta, aztán a másik oldalon a kaput újra gondosan be­zárta. ... A Maximgasseban ilyenkor szintén sok volt a „sétáló polgár" Bécsi detektívek. Gorup báró, Bécs későbbi rend­őrfőnök, aki karrierjét mint a schön­bruunirendőri kirendeltség parancs­noka kezdte meg és hozzátarto­zott Schratt Katalin baráti köréhez, nagyszerűen értette a módjót, ho­gyan kell faltünés nélkül vigyázni a császárra. A detektivjei a kapuk alatt, egyes lakások függönyei mö­gött őrködiek, mások tejesüvege­ket raktak apró kézikocsikra, nád­ból fonott kosarakban hust hord­tak szét, vagy hónuk alatt újságo­kat szorongatva siettek el a csá­szár mellett. Ferenc József soha­sem tudta, hogy a Maximgasse reggeli életét a személyére őrködő álruhás detektívek hada teszi olyan tarkává és mozgalmassá. Mosolyogva viszonozta az em berek köszöntését, a Maximgasse kis kapuján kilépve balrefordult, pár lépésnyire kezdődik a Gloriet­tegasae es ennek baloldalán az ötödik ház, a Wattmanngasse sar­kán, a 9 es számú : a Schratt Katalin villája . . . A kapu csukva volt. de nem volt kulccsal bezárva, Ferenc József megnyomta a kilincset és amikor belépett, mindig szembentalólta magát valakivel, Jjartós harisnya, keztyü, fehérnemű Tesclhernél Andrássy-ut 6 Vagy a kertész öntözte s virá­gokat, vagy valamelyik konyha­lány sietett a konyha felé. de elő­fordult az is, hogy az egyik szo­balány éppen a „nagyságos asz­szony" cipőjét pucolta. „Guten Morgen Majestát I" — köszöntötte a kertész vagy a szo­balány a belépő császárt, aki mo­solyogva felelte: „Guten Morgen...". azulón indult a lakás felé. A sza­lónban, a csukott verandán, vagy a szaleltliben mór terítve volt. Farenc József szívélyesen üdvö­zülte Schratt Katalint, az asztal­nál azonban mór a művésznő jobb­oldalán foglalt helyet ... Az etti­ketet nem felejtette elegy percre sem. „Flhol én uagyok, ott egyedül én ülhetek az asztalfőn 4 4 ... Ismeretségük első idejében történt, amikor Schratt Katalin a császár engedélyével először hivta meg a Burgthaater néhány művé­szét ebédre, hogy az asztalfőn a háziasszonynak teritettek. A csá­szár csodálkozva nézett a teritett asztalra, egy pillanatig mintha gon­dolkozott volna, majd — leült ő maga az asztalfőre és a másnapi sétán minden harag nélkül, mo solyogva jegyazte meg: „Ahol én vagyok, ott egyedül én ülhetek az asztalfőn .. Huszonnégy esztendőn keresz­tül a reggeli összeállításban soha nem történt változás. Igaz: a glo­riattegassei reggeli voltaképen a másodikat jelentette Ferenc Jó ztefnek, hiszen odahaza, hajnali ötkor az Íróasztala melleit már me*reggelizett. Erős teát ivott, olyan erőset, hogy a megszárított teale­velekből a személyzet még min­dig nagyszerű teát kapott. Scruatt az udvartól kapta a teát, amely Oroszországból érkezett Bécsbe. Frissen sült kuglófot szervíroztak a teához, a kuglófot maga Schratt szelte fel és a császár nevetve szedte ki a mazsolákat. Elmarad­hatatlan kelléke volt még az asz­talnak a friss földieper, amelyre egy-két kanál tejszínhabot csapott a ház úrnője. Ha a reggelit a szalonban szer­vírozták, a szalon ajtaját akkor se csukták be és a személyzet zavartalanul fogyasztotta el a ma­ga reggelijét a szomszéd szobá­ban. A művésznő volt társalkodó női azt mesélték nekem, hogy önkéntelenül is tanúi voltak a reggeli sorőn lefolyt beszélgetés­nek, amely rövid ideig tartott, akár csak maga a reggeli. Mint Ferenc József éleiének minden megnyilat­kozása, ez is programm szerint zajlott le. Amikor hajnali félnégykor Ket­lerl belépe t a császár hálószobá­jába és felcsavarta a villanyt, a rendszerint mór ébrenlévő császár eliősorban az időjárás után ér­deklődött. Schratt Kata innál is a mindennapi diskurzus az időjárás­sal kezdődölt, amikor a reggelinek vége volt és az uralkodó felkelt az .asztel mellől, akkor sem mu­lasztotta el, hegy Schrattnak ne edjon valami tanácsot a programm szerint következő séta toilettejét illetőleg. Ha hűvös volt, akkor jó­akaratú gondoskodással jegyezte meg: „Ma hűvösebb van, jó lesz, ha melegebben öltözködik. Vegye macára a sötétkék köpenyét.. Felcsatolta a kardját, kiment az udvarra, itt öt parcig fal és alá sétált és megvérla. amíg a barát­nője toiletfet csínéi. A reggelit ugyanis Schratt mindig pongyolá­ban fogyasztotta el a császár tár­saságában, utána át kellett öltöz­nie és Ferenc Józsefnek, a kato nának imponőlt. hogy a hires szí­nésznő öt perc alatt toilettet tud változtatni. Amig pz udvarban, vagy a kertben sétált, addig meg­szólította a kertészt, megkérdezte tőle, miféla uj virágok érkeztek, minak a nyílását várják, megnézte a nyiló bokrokat, különösen az orgonát szerette és Schratt Kata­lin kertjében még ma is virágza­nak azok az erőd illatú duplaor­gonabokrok. amiket a császár ked­véért ültetlek el ide. Jókedvű volt mindig, mosolygott, különösen ak­kor. ha sütött a nap. Amikor aztán Schratt Katalin öt perc múlva sugárzó arccal kilé­pett a 3«oba ajtaján, elindultak vissza a Maximgasse falé. A Glo­riettegasseban Schratt maga előtt engedte ki a kapun a császárt, itt ő volt a gazda és Ferenc Jó­zsef a vendég, a Maximgassei kis­kapun Schratt meni be előbb, utána a császár, pontosan egy óra­hosszat sétáitak a parkban, amely­nek bokrai mögül a civilbeöltözött gárdisták és Gorup báró detektivjei féltő gonddal vigyáztak rájuk. Különösen arru ügyeltek, hosy fényképező géppsl ne menjen be senki a parkba. Huszonnégy esztendő alalt egyet­lenegy embernek sikerült lefény­képezni a schönbrunni parkban sétáló császárt és a barátnőjét. Ez a szerencsés halandó Tom Dreger, az ismert piktor volt, akinek hó­napokon ót ült modellt a császár. Tom Dreger titokban — da mesz­sziről — lencséjére kapta a sétá­lókat és néhány udvari embernek — hallgatási dijul — egy-egy kó­piát ajándékozott. Sétája közben soha nem zavarta senki Ferenc Józsefet és a hatal­mas monarchia urának ezek a reg­geli séták jelentették élete egyet­len szórakozását. . . Cs W\ üünozgO u Telefon i 91. Febru ír 14-én, vasárnap 1-3-5 7-9 órakor Vasárnap 1 órakor zóna Tisztelet a kivételnek Ballada az erdőből Magyar hiradó! Febru ír 15—16-án hétfőt, fél 5, fél 7, fél 9. kedden fél 7, fél 9 órakor Hélfőn fél 5 órakor zóna! Garszónlány Fox hiradó! Naponta Pestre utazom: megbízásokat elfogadok Cim a kiadóhivatalban

Next

/
Thumbnails
Contents