Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-12-25 / 295. szám

1936 december 25 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 13 A csabai parasztkirály élete és kora Vass Viimos dr. ny. városi orvos könyvében Békéscsaba történelének legzajosabb és legérdekesebb szakasza slevenedik meg abban a könyvben, amelynek megírását most fejezte be Vass Vilmos dr. ny. vérosi orvos. A terjedelmes irodalomból, amely Áchim L. András alakja körül keletkezett, élesen megvilágított, reális részleteivel, sok helyen újszerű adataival és a biztos szemű kortárs tárgyilagos előadásmódjával emelkedik ki a most befejezett s a volt népvezér kö7életi szereplésével, a halálát kiváltó tragigikus eseménnyel és előzményeivel, -maid pedig az ezután lefolyt perrel foglalkozó mü, amelynek néhány részletét az alábbiakban adjuk közzé. A 90-es évek elején egy mozgalom indult ilt meg, ami a régi békét végül te'jes felfordu'ássá oállozlatta át. Innen kezdve, de különösen a 900 as években ezt a békés egyhangú életet egy eseményekben dus, mozgalmas korszak váltotta fel. Ez 3 mozgalom tartott egész 1911 má|us 14 ig, amikor is annak hőse: Áchim L. András egy fiatal ember golyója állal leterítve elesett. A távolabb állók, de sokan a csabaiak közül is az újságok különféle irányú, sok tekintetben hiányos, sőt té»es s hangulatkeltő cikkeiből nem tudtak kiokoskodni, hogy vájjon mi is volt ez a mozgalom. Talán egv másik Dózsa György, vagy Csák Málé élt itt? talán egy a néplélek mélységében gyökeredző parasztmozgalom oolt-e az ? Avagy talán az urak és a parasztok sajátságos harca folyt le itt ? Mint csabai szülelésü s állandó csabai lakós, mint az eseményeket közvet'en szemlélő, de attól mégis távol álló s a viszonyokat, az akkori eseményeket s a benne szereplő egyéneket is jól ismerő egyén akarom leirni ez időbeli megfigyeléseimet és be akarok világítani ennek a korszaknak történetébe. Mint sok szabad idővel rendelkező nyugdíjas hatósági orvos régi irataim közt kutatva több érdekes feljegyzést találtam néhai Áchim L. András, Békéscsaba volt országgyűlési képviselője szerepléséről, tragikus véget ért életéről. Kezeim közt vannak az Áchim L. András megöletésével vádolt Zsilinszky fiuk ellen indított perről annak idején készült jegyzeteim. Megtaláltam az Áchim L. András operációjáról felvett jegyzőkönyvet s kezeim között van a boncjegyzőkönyv másolata is. De találtam az Áchim L. Andrással évekig tartó kapcsolatom révén tőbb hozzámintézett sajátkezű írását is, olvastam a vád- és vádbeszédeket, áttanulmányoztam az akkori időkből származó összes újságcikkeket s végül olvastam dr. Fényes Samunak — a perben Áchim L. Andrásné ügyvédjének — a per lezajlása s a Zsilinszky fiuk felmentése után irott »Fellebbezés a Közönséghez* cimü könyvét is. Ezek ol vasása közben olyan eleven képek rajzolódtak le emlékezetemben, amelyek élénken világítanak be e szo moru korszak eseményeibe s oly érdekes timát Ígértek egy nálam sokkal hivatottabb iró számára is, hogy megpróbáltam azt papirra is vetni. Úgyszólván az iskola padjától egész a haláláig elég jó, mondhatnám baráti viszonyban voltam Áchim L. Andrással, sőt mikor még Gerendáson lakott, háziorvosa is voltam. • Még az Ízlésemmel sem fér össze, hogy bárki ellen, de legkevésbé az én jó parasztjaim ellen, akikkel együt nőttem fel s akikkel 66 évig békességben éltem — izgassak. De nem akarok én kegyeletsértő sem lenni. Használj háztartási áramot! merf a háztarfási árammal való vasalás, főzés, sütés, melegités stb. nemcsak kényelmesebb, tisztább és gyorsabb, hanem olcsóbb is! A háztartási áram dija hektowattóránként csak másfél fillér! ' Részletes felvilágosítással készséggel szolgál a Villamosmü városi irodája Széchenyi-ucca 2. szám, reggel 8 órától délután 5 óráig Ezért, amikor ő saját szavaival, irás műivel és tetteivel alátámasztva felsorakoztatom Áchim L. András hibáit, bűnét s itt-ott mutatkozó jellembeli fogyatékosságát, ugyanakkor ki emelem az ő tagadhatatlanul nagy, általam ismert s elismert képességét és tehetségét is. Én nemcsak a tárgyalások anyaAz utolsó festmény (A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája.) Irtás Sz&nt6 György Cuppofttak é* fröcsköltek a tavaszi sárban a Rhein'áoderek c»izmái és léptei. Halállrej'ő messzeségbe keményen hangzott bele a pirosképü fiuk dala az acélsisakok alól: Ich hatte ein Kameraden Einen besseren gibt es nicht De őneki torkában száradt az ének, mélyen a halálizek közé és homlokát tépte, marta a rohamsi sak, mint a töviskoszoru. N?m volt padig gyáva, sem pacifista, sem kommunista, C3ak festő volt szegény. És most, ahogy menekülést keresve, akárhogy, felnézett ned ves szemekkel az égbe, elakadt a lélekzete. Mert borzalom, meglátta, hogy a boruló ég roppant acélsisak, amelyből nincsen menekülés. Ez a végeláthatatlan acélbura reáborult a földgömbnek egy nagy részére és néhány milliónyi kis acélsisak zörgött alatta egy uj, még meg nem festett halálláncban. Die Trommel galten zum Schreite, Er ging an meiner Seite, In gleichem Schritt und Tritt. Glória I De mi ez? Őrültek. Pokoli, őrült ének a halál előtt. Igaz, egyszer a keresztények i» énekeltek a cirkuszban igy, mikor a földalatti ciszternákból eléjük ujroltak a a zöldszemü tigrisek. Most rejlett összefüggések ágaskodtak fel ieike rötéllő bozótjában, eszébe jutott az ő tigrise. Legerősebb festménye, amely, mostmér tisztán látta, megérzése volt a jövőnek, ennek a végzetes jelenné vált jövőnek. Teljesaegben előtte állt a k/p. A metafizikai tigris, akinek görbült gerince nyugvóban is az összes erőket lartelmazze. Nem, ezen a képen nincsen kihasználva az aranysárga lest gicca« s kontrasztja a feketén húzódó sávokka', ezen a képen nem bukkan fai a dzeun gel nádasából félelmetesen, nesz telen léptekkel a tigris, gömbölyű orréval vérszagra szimatolva. Ezt már százszor megfestették. Az ő tigrise az erők prizmáit íárja fal és nyugalmában is megvan az összefüggés e^y világdzsungel erőinek prizmákba jegecesedésével. Most egy alumínium kulacsot látott meg, amint az előtte haladó kamerádnak hátizsákja alatt táncolt, elkárhozoltan, vigasztalanul himbálódzva. Minden emberi lag, minden felszerelési tárgy mozgási üteme meg volt határozva, kérlelhetetlen adottsággal elátkozva, a komikus ac Itisak alatt. Ekkor a himbálódzó aluminiumkulecs tompafényü hátán p:ciny kék lovacska jalent meg. Aztán egyre nőtt ez a csodálatos lovacska, melynek körvonalai egyszerűek ca tiszták voltak, mint gyermekjátékszeré, Most piros fék is raj zolódtak köréje háromszög és kör alakban és a festménye ugy bukkant elő, mint abszolút vigasztalás. Mert minden irányban az volt. Mindentől való szabadulás. Evőé, hiszen akár mi is történik, ez már kivül van a halálsisakon, ez a mesevúió, aminthogy a megszabályozolt külsőséglálásokon is kivül volt akkor, amikor ott a rajnamenli műteremben megszületett. Oh. milyen isteni volt akkor megrázni az oszlopokat behunyt szemekkel és mikor felnyitottam, mér uj természet vibrált a romok kőzö't az én parancsomra. Nekem is parancsolt valaki, talán a kis giermek, aki egyszer voltam, vagy más valami, ami mér születésem elölt velem volt. Jó volt akkor az az első lázadás, több, mint az első leány. Kacajomba elvesztek a nagyképűek, akik kőtáblákba vésték, hogy az ég kék, a mező zöld, a lovak nem lehetnek kékek és csak egy igazság van. Da az én vásznaimra uj rezgésszá írókat pingált valaki az én kezemmel és az adott kombinációk srámát megszorozta néhány számmal Szűz területek vágódtak akkor a világba valahonnan, mart eíőszáguldott a kék ló. És ő ott vágtst valahol az óriás sisakon tul, mindig szabadon. Sivítva hatolt át valami lelkendező zörgés a levegőn. A távolban kis vattacsomók jelentek meg a?, égen, aztán hirtelen eltűntek. Vezényszavak hangzottak és az erdő falől egy szakasz hesseni dsidás jött .ágtatva, véresen, izzadtan. A menetoszlopnak fel kell fejlődnie. Gyorsan kiugrottak, kétfelé a rétekre a a végtelen rajvonalak és a festő is olt hasalt a kis sárga virágok néma kardalában. Messziről tompa zuhogások és gépfegyverrecsegés szállotta át a teret, de ő nem akart hallani. Belebámult a mocsári gólyahír aranyfoltjaiba és a fűszálak kös zött a hangyák fuikosását nézte. Ekkor utolsó festménye jelent meg előtte az iszapos földön. Rókák és antilopok összevisszasága. Kecses lényükön minden a semmibe hegyesedett, orrok és lábak vékanyodása a formák misztikus lényét, a vonalak találkozásának pszihéjét nyilvánították ki. A hegységek kifokozása a rókafogak fűrészeiben találta meg önmagát és antilopok vékonyságának halálos merevségében. Ezekben a formákban csúcsosodott ki az előbbi életek egész légiója és trópusok ölelkeztek a pólusokkal. Minden idegében felviharzott újra a formáknak eme nagy és szent megnyilatkozása. amelynek akkor feltéllenül inkarnálódnia kellett a színek örömhimnuBzában és most — lecsapott egy gránát a rajvonalba. Franc Marcot ezentúl hiába várták a rajnaparti rétek. Tinnes ur ebben a pillanatban gyújtott rá egy óriási szivarra.Va*