Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-12-06 / 280. szám

Ára 6 fillér BEIESMEBYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1936 december 6. vasárnap 63, évfolyam 280. szám A vitézek műsoros estjén, a frontharcosok társasvacsoráján nagy lelkesedéssel ünnepelte Békéscsaba a kormányzót (A B. K. tudósítója jelenti.) Arra a napra virradtunk ma reggel, amelyen minden magyar hódoló tisztelettel köszönti az ország kormányzóját. Kivételesen nehéz időket élünk, amelyekben csak a hivatott, biztos kezű kormányos birja az ország hajóját helyesen irányítani. Az országlás fáradságos munkája embert, igaz, teljes értékű férfiút kiván, attól is erejének, képességeinek legjavát. A magyar társadalom a Kormányzó Ur névnapját szokta felhasználni arra, hogy lerója iránta érzett háláját és kifejezze őszinte jókivánságait az orszégépitő államfő előtt. A hagyományos ünneplésnek ezúttal küiönőa időszerűséget kölcsönöz az a fáradságos külföldi ut, amelyről nemrégen tért haza a kormányzói pár. Az országnak külföldön méíló módon való képviselete hatalmas feladat volt s hogy ezt a nagy feladatot Horthy Miklós kormányzó hogyan oldotta meg, azt a leghizelgőbben bizonyítja sorozatos külföldi ünnepelteiésének meleg őszintesége és az a szeretet, amelyet egyéniségével, fellépésével lépten nyomon kiváltott. Jogos büszkeséggel tekint ma fel kormányzónkra az egésa magyar társadalom és a névnapi jókívánságok mellett helyet szőrit őszinte köszönetének is ezért a fáradságos, de sikerekben gazdag utérf, amelyet a kormányzói pár hazánk javára, mindannyiunk büszkeségére lett meg, megerősítve a barátainkat hozzánk fűző biztató kapcsolatokat. „Vezérül kaptuk az egyént, aki igaznak találtatott" Tavaly ilyenkor a városházén ünnepeltünk. A nagyterem zsúfolásig megtelt s vitéz Jánossy Gyula polgármester, valamint munkatársainak szakavatott keze felejthetetlen műsorral örvendeztetett meg bennünket. Szinte hajlandók voltunk azt hinni, hogy a bensőséges, meghitt közvetlenség, melyet az est műsora mindnyájunk részére jelentett, mór maga a csúcspont volt. De nem. Itália kék ege, a ragyogó római és nápolyi napok ujiszint vontak a legelső magyar ember glóriás alakja köré s ez az uj szin hűen visszatükröződött a vitézek tegnapi műsoros estjének minden mozzanatén. A színház utolsó sorig megtelt. Mindenki ott volt, hivatalok, testületek, egyesületek, iskolák, egyházak képviselői s persze a vendéglátó vitézi szakasz tagjai teljes számban. A díszpáholyban márkás nevek: Bud János dr. orszéggvüJési képviselő, vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla dr. főispán, vitéz H a rk a y Reaaő, a vitézi szék vármegye". székkBpitánya, vitéz Pőnc z é 1 József dr. vármegyei főjegyző. Mellettük Fridrich Alfréd ezredesei az élen a tisztikar. Csak vitéz Jánossy Gyula polgármester hiányzott, ő állandóan járt-kelt a színpadon s mindenütt ott volt, hogy simán peregjen a műsor. A legkisebb nüansz elrendezesébe is befolyt s nem hiába, minden pompásan ment. A Hiszekegyei kezdődött. A hatalmas aenekar intonálta, a MÁV és a Békéscsaba—Eizsébethelyi Dalárda énekelte. Imponáló votf. Vitéz J á n o s 8 y Gyula polgármester, vitézi hadnagy állt ki ezután a függöny elé, hogy bevezető beszédét elmondja. Hangja férfiasan, katonásan csengett, egész alakja s minden mozdulata csupa erő volt, ahogy beszélt: — A kormányzó ur azért alapította a vitézi rendet, hogy legyen valami példaadó a nemzet számára békében és háborúban egyaránt. „Legyetek oszlopai —mondotta egy beszédében — a magyar nemzetigondolatnak, melyet semmi romboló áradat megingatni nem tud, legyetek fáklyák, amelyek bevilágítanak a magyar éjszakába." Meg kell értenünk, meg kell fogadnunk az 5 szavalt. Haladjunk egymás kezét fogva feltartóshatatlanul a magyar feltámadás felé. Ismét a zenekar következett. A Hunyadi László-nyitányt adták elő. A hosszabb műsorszámot a közönség mindvégig élvezettel hallgatta. Különösen Paukert Hugó kernagyi munkája aratolt nagy elismerést, teljesítménye sokra értékelendő. Négy regős szórakoztatta ezután a közönséget. Lantos Ferenc, L é v a y Béla, L u g o s i István és K e n d e i Ferenc sötétkék, zsinóros formaruhájukkal, kitűnő szavalataikkal, tárogalószámaikka), lanton kisért dalaikkal keltetlek méltán feltűnést. Különösen az országosan ismert L u g o 8 i István tárogatómüvész kapott többizben is nyíltszíni tapsot. A változatosság kedvéért a regősöket Ferenczy Márton őrnagy váltotta fel, hogy elmondja ez ünnepi beszédet. — Amikor vége volt a forradalomnak — igy kezdte —, az irtózatos romhalmaz felé egy gigantikus férfi alakja emelkedett. A magyarok Istene még egyszer megkegyelmezett népünknek, mert egy igazat talált. Ezért engedte meg. hogy az üszkökbe kapaszkodva módjunk nyíljék nekünk magunknak visszaszerezni mindezt, amit elvesztettünk. Igen, az üsskökbe kapaszkodtunk * ugyanekkor vezérül kaptak ut az egyal, akf tényleg Igaznak találtatott. A legsúlyosabb terheket az ő vállára rakta Hadúr. Neki kellett eldönteni felelősségteljesen a nagy kérdést: hová, merre menjen a nemzet s neki kellett megküzdeni a gőncsoskodással és kishitűséggel. Politikai, gazdasági, vallási és világnézeti harcok fenyegettek folyton és minduntalan s a vad dulakodásban tovább vérzett a nemzet, csak a vezér állott szilárdan. Most már azonban lassan eljutottunk odáig, hogy pirulás nélkül nézhetünk gyermekeink szemébe. Mert tudjuk: a magyar feltámadás biztos záloga a mi kormányzónk, Horthy Miklós (hatalmas éljenzés.) Nekünk csak egy feladatunk van, követni 8t. Legszebben ugy ünnepeljük névnapját, ha szent fogadalommal erősítjük, hogy hívek leszünk a régi magyar hagyományokhoz s a régi határokért küzdeni, harcolni 8 ha kell meghalni is tudunk. Magyar sorsunk egyébként is, hogy fegyverrel kezünkben szolgáljuk a hazát. A békés revizió nagy eredményeket nem hozhat, a régi határokért egyszer feltéllenül meg kell vivnuk az uj harcot. Ez egészen természetes dolog s aki nem igy gondolkozik, az gyilkolja a magyar jövőt. — Lo kell szögeznünk: csüggedésre nincs ok. A múltban is előfordult már. hogy a kifáradt öregek kezéből kihullott a zászló. Nem sokáig, csak ideig-óráig maradt gazdátlan a lobogó, meit jöttek a fiatalok. Mindig igy volt ez, most is hasonló eredménynek kell bekövetkeznie s az ifjúság, az ui generáció vezére éppenugy Horlhy Miklós lesz, mint ahogy mpst az egész nemzeté. Ugy legyen s akkor a siker nem maradhat el. Hatalmas s őszinte éljenzés fo gadta Ferenczy Márton sza* vait. Ismét a négy regős élit elő a lanttal és a tárogatóval s egymásután zengtek fel az édesbús magyar nóták, a szebbnél-szebb hallgatók s gyorsütemű csárdások, többnyire kisebb énekkisérettel. Nem tulozunk, ha azt írjuk, hogy a közönség nagyrésze szinte áhítattal figyelte a sok szép ismerős nótát, melyeket igy játszani mór régen nem hallott, hiszen a tárogató, a lant olyan speciális hangszerek, melyeken az előadottak nem közönséges színezetet nyertek. A mintegy husz perces, cseppet sem fárasztó, igen ügyes konferánszversekkel fűszerezett regősjelenet után vitéz Réthy Béla gyárigazgató tartott záróbeszédet. Megköszönte a vendégek megjelenését, a résztvevők közreműködését. majd arra kérte a közönséget, hogy vigye magával a kifürkészhetetlen hitet: az idő magéban hordozza a szebb magyar jövőt. Hiszen ha csak kicsit körülnézünk, látnunk kell. milyen változások álltak be 1920 junius 4, a trianoni békekötés óta. Akkor sűrűn sötét volt ez égbolt, egyedül, érvén álltunk a nagy világban, ma hatalmas barátaink vannak, akik talán nemsokára túlszárnyalják erőben, felkészültségben ellenségeinket is. Az igaz, őszinte jóviszony mellett szóltak a római és nápolyi napok, amikor szeretett kormányzó urunkat az olasz király és a Duce oly lelkesen, olyan meleg barótsőggal fogadták, mint talán még senkit. Utoljára állt fel a beszéd elhangzása után Paukert Hugó a dobogóra, hogy a Himnuszt vezényelje. Az ének- és zenekar precíz összehangolása itt is megállapítható volt. A műsoros est háromnegyed kilenc órakor ért véget. Meg kell becsülnünk a tradíciót — mondotta Bud János A vitézek nagysikerű műsoros estje után a közönség a CsAK klubházóba vonult, a frontharcosok vacsorájára. Pillanatok alatt megtelt a nagyterem úgyannyira, hogy kicsinek is bizonyult az ősz3E88 résztvevők befogadására s a kiszorultakat külön kellett elhelyezni. Pontosan kilenc órakor érkezett meg Bud János dr. nyugalmazott m. kir. pénzügyminiszter, országgyűlési képviselő Jánossy Gyula polgármester kíséretében. Lelkes éljenzéssel fogadta őket a közönség. A Hiszekegy elhangzása után K o 11 a y Pál, a frontharcosok helyi csoportjának alelnöke szólalt fel elsőnek és erőteljes szavakkal méltatta az est jelentőségét. Hott h y Miklós kormányzó a nagybeteg nemzetet meggyógyította és erős kézzel kiemelte a pusztulás-