Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-10-31 / 250. szám

4 BEKESMEGVEI EOZL0JSV 1936 október 31 érvekkel ámüoltók őket. Például ilyennel : a szolgálati időt ezért emeli fel a kormány, hogy Franciaországgal s Oroszországgal együtt rövidesen megtámadja Németországol. Tudnivaló, hogy a flamandok nem szívelik a kaszárnyát, még kevésbé Franciaországot, de legkevésbé Oroszországot. Tudnivaló az it, hogy a flamandok germán véreikkel rokonszenveznek, elannyira, hogy képviselőik az istennek se beszélnek a parlamentben franciául, akármennyire értik ezt a nyelvet. A wallonok inkább húznak a franciákhoz, lévén jó maguk is latinok, de fáznak a kommunizmustól, amely Párizsban erjed. És Léon Degrelle ügyesen, okosan viselkedett, amikor felkapott annak a gyűlöletnek a hullámhátára, mely Franciaország R Oroszország ellen dagadozik. Minthogy pedig a demagógiát csak ugy lehetett medrébe visszaparancsolni, ha valaki egy hirtelen rántással a Esilipet elzárta, L-'pót is ügyesen, okosBn cselekedett, amikor a semlegesség álcájába bujt. Nyomban elnémult a véd, hogy a kormőny a falnak akarja vinni sz országot. A véd elnémult — a parlament megszavazta a szolgálati idő fölemelését, ráadásul, a vezérkari főnök javaslatára megszavazott négymiiiiárdot a hadsereg gépesítésére. S Paul Henri Spaak ő excellenciája bádog pofával jelentette, hogy alapjában semmi sem változott. Mindössze csak annyi, hogy ezelőtt négy belga hadosztály őrizte a gránicot, ma ugyanezt a feladatot kilenc hadosztály teljesili. Igy működik a politika szóvátája. Ha majd a falevelek lehullanak... Huszonötesztendös jubileumát ünnepelte Kassán Juhász Árpád, író és hírlapíró, a kassai magyar rádió igazgatója. Valamikor költőnek indult, aztán a vidéki sajtó legmarkánsabb embere lett A csúcsokon már hó van és akárcsak finom bolt kirakatában a karácsonyfa, világit ide hozzám a gerlacsfalvi csúcs teteje és alatta a katlan kristályos hava. Esténkint a poprádi fensik olyan, mint az Adria valamelyik öble: a falvak pislákoló lámpásai szakasz'ott ugy égnek, mint Piranoban a fároszok. Füredtől Széplakig sétálok Juhász Árpáddal, a haldokló ősz utolsó csókjait szórja felénk, a fák száraz levelei lábunk alatt torpannak meg, néha szolid őzek merészkednek hozzánk, a hegyek között élesen fütyül a mormota. Vadászemberek, vállukra akasztott puskával sietnek az erdők birodalmába. Messziről idehallatszik a szarvasbika elnyujott bőgése: most hivja szerelmes légyottra a párját... A fákról hullanak a levelek. .. Tisza István gróf, Szögyén-Marich László és Schratt Katalin Huszonöt esztendő emlékeiről beszélgtünk... — Három inlervju emléke maradt meg élesen ez emlékezetemben — mondja Juhász Árpád. Három intervju: midegyik ugy indult, hogy sohasem születik meg.,. — Talán emlékszel ré, ősz volt akkor is, akárcsak ma, a fákról hulltak a falevelek s hónapok választottak el attól a naptól amikor az Imperator-Rex, második Vilmos a németek császára kimondta azt a merész mondatot, amely igy kezdődött: „Ha majd a falevelek lehullanak..." Nos, a fék levelei mér lehullottak, de még mindig hullott a katonák véreVolhyniában és a Doberdőn. Egy napon Pestre érkezett SzőgyénMarich László gróf berlini nagykövet és én intervjut akartam vele csinálni Vilmos császárról. Hetvenes öreg ur volt. Szívesen fogadott. Mindenről beszélt velem, csak arról nem. amire — én voltam kivároi. Én mégis megírtam az intervjut. Es volt a címe: „ílíirc a falevelek lebullanak ... SzcgyénIDarícb líászlő nagykövet nyilatkozik Vilmos császár terveiről" Délután hat órakor jelent meg az intervju és — én drukkban Ha fenn akarja tartani háztartásának pénzügyi egyensúlyát, akkor vásároljon mindent a » a Takaréfeoss készpénsértékü könyvecskéjével. Bővebb felvilágosítást nyújt: „Takarékosság" I kft. békéscsabai irodája, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. sz. Férfi- és fiú készráák felöltők, átmenetiés télikabátok KULPIN ARUHAZ Készruha-osztálysi Békéscsaba vártam a cáfolatot... Es*e nyolckor szivszélhüdésben meghalt a gróf ur... ...Rossz nyelvek azt mesélték, hogy elolvasta a cikket és — lefordult a székről... Tisza Istvánnal már szerencsésebb volt a helyzetem. A miniszterelnök ezredesi uniformist öltött és én Kolozsvárra utaztam le, hogy beszéljek vele. Órákig vártam a Kikakker kávéház előtt, mig feltűnt karakterisztikus alakja. Annak ellenére, hogy előzőleg Dániel Ernő — meghitt barátja —.interveniált az érdekemben, Tisza nem akart intervjut adni. Megszólítottam: — E-rrede? ur I Elhőritó mozdulatot tett a kezével és ridegen mondla: — Nem adok interjút, kérem 1 Én nem tágítottam: — Én nem a miniszterelnökkel akarok beszélni, hanem az ezredessel... Elmosolyodott. Éreztem, hogy győztem.. Megkérdezte: Az ezredessel? És mit kiván? — Megkérném az ezredes urat: nyilatkozzék a miniszterelnök parlamenti beszédéről. Belement a tréfába. Nyilatkozott. Boldogan utaztam haza Peatre... Schratt Katalinnal Bécsben beszéltem, Miután háromszor kaptam visszautasítást, negyedszer becsöngettem a hielzingi villába, ahol akkor hadikorház volt és ennek a Bursteater művésznője volt a vezetője. A portás kinyitotta a kaput és én előadtam: — Kovács István sebesültet keresem. Én vagyok az öccse... Végignézték a kórház beteglistéját. Kovács Istvánt nem találták benne. Én erősködtem, hogy az „öcsémnek" ilt kel! lenni. Hosszas tárgyalás utén felvezetek a kórtermekbe, hogy ott keressem meg as „öcsémet." Összevissza jártam a hadikorházat és amikor kutatásom hiábavaló volt, lejött hozzám a művésznő és — vigasztalni próbált, hogy majd segítségemre lesz a sebesült felkutatásában. Másfél órát beszélget' tem el ilyenformán Schratt Katalinnal... Egy költő díványt kap a redakcióban . . . Megkérdezem Juhász Árpádtól : — És hogyan startoltál? Elgondolkozik és nedvesek lesznek a szemei. ...Akárcsak a harmatos régi virágok itt a Magas Tátra dérlepte oldalén... — A szüleim jogásznak szántak. én költő akartam lenni és Debrecenben kerestem őllást. Egész éjjel vártam a Bikában egy barátomra, aki már hírlapíró volt. Az ő tanácsára Szatmárra utaztam, ahol Dénes Sándor protezsált be « Szamoshoz. Neki köszönhetem, hogy újságíró lettem. Hetvan forint havi fizetést kaptam és — egy sczlónt a szerkesztőségben. A Szamos nál tanultam meg az újságírást. Aztán? Jártam a redakciókaf. Dolgoztam Miskolcon és ilt én is keresztülmentem azokon az ugratáaokon, amik annak idején derűssé tették az újságírók | életét. Da néha tragikussá.., | — Egyik kollégám nagy Htok| ban eláruHa, hogy a geologusok bhoiisága járt Miskolcon és megállapította, hogy az Avas — amelynek oldalán tüzes bort szüretelnek — még mindig kitörésre készülő vulkán. Könnyen kitörhet és környékét az a veszedelem fenyegeti, hogy egykor a levegőbe repül... A Magyar Távirati Iroda tudósitója voltamakkor és én sietve feltelegrafállam Pestre a „szenzációt..." Másnap psrsze kiderült, hogy kacsáról van szó és az Avas környéke ugyan nem repült a levegőbe, ellenben — én repültem a Távirali Irodától... • * * ...Akárcsak a kucséber kosarának tBrka skatulyái tolulnak Juhász Árpád emlékezetébe huszonöt esztendő kitörülhetetlen emlékei. Béke, háború, forradalom... A huszonöt esztendő, amelyet Juhász Árpád keresztülszolgál! — tollal a kezében, a színigazgató iródájában, a rádió mikrofonja mellett — történelmi korok egymásra dübörgő kaosze. Az újságíró ebben a kaoszban: a krónikás, a lantos diák, aki maga csak ül a Iélekvesztőn és igyekszik elfogulatlan lantos diákja lenni az eseményeknek. ...A Juhász Árpád huszonöt esztendeje: történelem... Paál Jób Mielőtt bútort, ajándéktárgyat stb. vásárol, vagy elad, győződjön meg, hogy vagyonát védi a Városfejlesztő rt VAGYONMENTÖIÉBEN (Békéscsaba, Andrássy-ut 77.) vásárlással, ingó betárolásával, ott ELADÁSÁVAL Naponta többszáz látogatói Hétköznaponkéntreggeltől estig (déli 2 óra szünet.) nyitva