Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-10-31 / 250. szám

4 BEKESMEGVEI EOZL0JSV 1936 október 31 érvekkel ámüoltók őket. Például ilyennel : a szolgálati időt ezért emeli fel a kormány, hogy Fran­ciaországgal s Oroszországgal együtt rövidesen megtámadja Németor­szágol. Tudnivaló, hogy a flaman­dok nem szívelik a kaszárnyát, még kevésbé Franciaországot, de legkevésbé Oroszországot. Tudni­való az it, hogy a flamandok ger­mán véreikkel rokonszenveznek, elannyira, hogy képviselőik az istennek se beszélnek a parlament­ben franciául, akármennyire értik ezt a nyelvet. A wallonok inkább húznak a franciákhoz, lévén jó maguk is latinok, de fáznak a kommunizmustól, amely Párizsban erjed. És Léon Degrelle ügyesen, okosan viselkedett, amikor felka­pott annak a gyűlöletnek a hul­lámhátára, mely Franciaország R Oroszország ellen dagadozik. Minthogy pedig a demagógiát csak ugy lehetett medrébe vissza­parancsolni, ha valaki egy hirte­len rántással a Esilipet elzárta, L-'pót is ügyesen, okosBn cseleke­dett, amikor a semlegesség álcá­jába bujt. Nyomban elnémult a véd, hogy a kormőny a falnak akarja vinni sz országot. A véd elnémult — a parlament megsza­vazta a szolgálati idő fölemelését, ráadásul, a vezérkari főnök javas­latára megszavazott négymiiiiárdot a hadsereg gépesítésére. S Paul Henri Spaak ő excellenciája bá­dog pofával jelentette, hogy alap­jában semmi sem változott. Mind­össze csak annyi, hogy ezelőtt négy belga hadosztály őrizte a gránicot, ma ugyanezt a feladatot kilenc hadosztály teljesili. Igy működik a politika szóvá­tája. Ha majd a falevelek lehullanak... Huszonötesztendös jubileumát ünnepelte Kassán Ju­hász Árpád, író és hírlapíró, a kassai magyar rádió igazgatója. Valamikor költőnek indult, aztán a vidéki sajtó legmarkánsabb embere lett A csúcsokon már hó van és akárcsak finom bolt kirakatában a karácsonyfa, világit ide hozzám a gerlacsfalvi csúcs teteje és alatta a katlan kristályos hava. Esténkint a poprádi fensik olyan, mint az Adria valamelyik öble: a falvak pislákoló lámpásai sza­kasz'ott ugy égnek, mint Pirano­ban a fároszok. Füredtől Széplakig sétálok Ju­hász Árpáddal, a haldokló ősz utolsó csókjait szórja felénk, a fák száraz levelei lábunk alatt torpannak meg, néha szolid őzek merészkednek hozzánk, a hegyek között élesen fütyül a mormota. Vadászemberek, vállukra akasz­tott puskával sietnek az erdők birodalmába. Messziről idehallat­szik a szarvasbika elnyujott bő­gése: most hivja szerelmes légy­ottra a párját... A fákról hullanak a levelek. .. Tisza István gróf, Szögyén-Marich László és Schratt Katalin Huszonöt esztendő emlékeiről beszélgtünk... — Három inlervju emléke ma­radt meg élesen ez emlékezetem­ben — mondja Juhász Árpád. Három intervju: midegyik ugy in­dult, hogy sohasem születik meg.,. — Talán emlékszel ré, ősz volt akkor is, akárcsak ma, a fákról hulltak a falevelek s hónapok választottak el attól a naptól ami­kor az Imperator-Rex, második Vilmos a németek császára ki­mondta azt a merész mondatot, amely igy kezdődött: „Ha majd a falevelek lehullanak..." Nos, a fék levelei mér lehullottak, de még mindig hullott a katonák véreVol­hyniában és a Doberdőn. Egy napon Pestre érkezett Szőgyén­Marich László gróf berlini nagy­követ és én intervjut akartam vele csinálni Vilmos császárról. Hetvenes öreg ur volt. Szívesen fogadott. Mindenről beszélt velem, csak arról nem. amire — én vol­tam kivároi. Én mégis megírtam az intervjut. Es volt a címe: „ílíirc a falevelek le­bullanak ... Szcgyén­IDarícb líászlő nagy­követ nyilatkozik Vil­mos császár terveiről" Délután hat órakor jelent meg az intervju és — én drukkban Ha fenn akarja tartani háztartásának pénzügyi egyen­súlyát, akkor vásároljon mindent a » a Takaréfeoss készpénsértékü könyvecskéjével. Bővebb felvilágosítást nyújt: „Takarékosság" I kft. békéscsabai irodája, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. sz. Férfi- és fiú készráák felöltők, átmeneti­és télikabátok KULPIN ARUHAZ Készruha-osztálysi Békéscsaba vártam a cáfolatot... Es*e nyolc­kor szivszélhüdésben meghalt a gróf ur... ...Rossz nyelvek azt mesélték, hogy elolvasta a cikket és — le­fordult a székről... Tisza Istvánnal már szerencsé­sebb volt a helyzetem. A miniszterelnök ezredesi uni­formist öltött és én Kolozsvárra utaztam le, hogy beszéljek vele. Órákig vártam a Kikakker kávé­ház előtt, mig feltűnt karakterisz­tikus alakja. Annak ellenére, hogy előzőleg Dániel Ernő — meghitt barátja —.interveniált az érdekem­ben, Tisza nem akart intervjut adni. Megszólítottam: — E-rrede? ur I Elhőritó moz­dulatot tett a kezével és ridegen mondla: — Nem adok interjút, kérem 1 Én nem tágítottam: — Én nem a miniszterelnökkel akarok beszélni, hanem az ezre­dessel... Elmosolyodott. Éreztem, hogy győztem.. Megkérdezte: Az ezre­dessel? És mit kiván? — Megkérném az ezredes urat: nyilatkozzék a miniszterelnök par­lamenti beszédéről. Belement a tréfába. Nyilatkozott. Boldogan utaztam haza Peatre... Schratt Katalinnal Bécsben be­széltem, Miután háromszor kap­tam visszautasítást, negyedszer becsöngettem a hielzingi villába, ahol akkor hadikorház volt és en­nek a Bursteater művésznője volt a vezetője. A portás kinyi­totta a kaput és én előadtam: — Kovács István sebesültet keresem. Én vagyok az öccse... Végignézték a kórház beteglis­téját. Kovács Istvánt nem talál­ták benne. Én erősködtem, hogy az „öcsémnek" ilt kel! lenni. Hosszas tárgyalás utén felveze­tek a kórtermekbe, hogy ott keres­sem meg as „öcsémet." Össze­vissza jártam a hadikorházat és amikor kutatásom hiábavaló volt, lejött hozzám a művésznő és — vigasztalni próbált, hogy majd se­gítségemre lesz a sebesült felku­tatásában. Másfél órát beszélget' tem el ilyenformán Schratt Kata­linnal... Egy költő díványt kap a redakcióban . . . Megkérdezem Juhász Árpád­tól : — És hogyan startoltál? Elgondolkozik és nedvesek lesz­nek a szemei. ...Akárcsak a harmatos régi vi­rágok itt a Magas Tátra dérlepte oldalén... — A szüleim jogásznak szán­tak. én költő akartam lenni és Debrecenben kerestem őllást. Egész éjjel vártam a Bikában egy bará­tomra, aki már hírlapíró volt. Az ő tanácsára Szatmárra utaztam, ahol Dénes Sándor protezsált be « Szamoshoz. Neki köszönhetem, hogy újságíró lettem. Hetvan fo­rint havi fizetést kaptam és — egy sczlónt a szerkesztőségben. A Szamos nál tanultam meg az újságírást. Aztán? Jártam a redak­ciókaf. Dolgoztam Miskolcon és ilt én is keresztülmentem azokon az ugratáaokon, amik annak ide­jén derűssé tették az újságírók | életét. Da néha tragikussá.., | — Egyik kollégám nagy Htok­| ban eláruHa, hogy a geologusok bhoiisága járt Miskolcon és meg­állapította, hogy az Avas — amelynek oldalán tüzes bort szü­retelnek — még mindig kitörésre készülő vulkán. Könnyen kitörhet és környékét az a veszedelem fe­nyegeti, hogy egykor a levegőbe repül... A Magyar Távirati Iroda tudósitója voltamakkor és én sietve feltelegrafállam Pestre a „szenzá­ciót..." Másnap psrsze kiderült, hogy kacsáról van szó és az Avas környéke ugyan nem repült a le­vegőbe, ellenben — én repültem a Távirali Irodától... • * * ...Akárcsak a kucséber kosará­nak tBrka skatulyái tolulnak Ju­hász Árpád emlékezetébe huszon­öt esztendő kitörülhetetlen emlékei. Béke, háború, forradalom... A huszonöt esztendő, amelyet Juhász Árpád keresztülszolgál! — tollal a kezében, a színigazgató iródájában, a rádió mikrofonja mel­lett — történelmi korok egymásra dübörgő kaosze. Az újságíró eb­ben a kaoszban: a krónikás, a lantos diák, aki maga csak ül a Iélekvesztőn és igyekszik elfogu­latlan lantos diákja lenni az ese­ményeknek. ...A Juhász Árpád huszonöt esz­tendeje: történelem... Paál Jób Mielőtt bútort, ajándéktárgyat stb. vásárol, vagy elad, győződjön meg, hogy vagyonát védi a Városfejlesztő rt VAGYONMENTÖIÉBEN (Békéscsaba, Andrássy-ut 77.) vásárlással, ingó betárolásával, ott ELADÁSÁVAL Naponta többszáz látogatói Hétköznapon­kéntreggeltől estig (déli 2 óra szünet.) nyitva

Next

/
Thumbnails
Contents