Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-10-25 / 245. szám

6 BEKESMLGVEI KÖZLÖNY 1936 október 25 CsR&RÜflOZGÜ Telefoni 91. Telefon: 91. OUMber 25-26-27—28, vasárnap 1, 3, 5, 7, 9, hétfőn­kedden-azerdán fél 7, lói 9 Vasárnap az 1 órai előadás zóna I Az évek 61a várva-vért film s Chaplin MODERN IDŐIC Északi tenger partján gek mind összevéve egy bizonyos tömeghisztériát idéznek elő az is­kolák tájékán, lehet, hogy a tan­rend sincsen a legjobban beoszt­va, mert pl. 6 órát egyfolytában tanulni ? Hét lehet délelőtt 6 órát tanulni és délután, otthon, 6—8 óráig dolgozni, feladatokat csinálni, mésnepra magolni, hót lehet azt ? Es csoda, ha erre fel tanuló és ianitó csaknem hisztérikus lesz ? Hiszen nekünk is voltak régente szigorú tanítóink, akikkel nem le­hetett tréfálózni, de azok sohasem sértették gyermeki önérzetünket, mindvégig tárgyilagosak maradtak, családi viszonyainkat, vallási ál­lapotunkat sohasem keverték ösz­sze az iskolapaddal, igy minden szigoruk dacára — szerettük őket és ha beszekundáztunk, ők biz­tattak, teljes odaadással azon vol­tak. hogy javíthassunk ! Ez ekkor volt, amikor a tanitók — még rá­értek 1 Akkor nem történhetett az, hogy az iskolaév elején beszekundázott szerencsétlen diákot a tanító ab­ban a tanítási időszakban többé fel nem hivta, és meghagyta a négyest az értesítőben, nem tör­ténhetett az sem, hogy az egész évnegyedben egyáltalában nem fe­leltetett az a tanító, hanem az ő belátása szerint klasszifikált, akár tudtunk, akár nem, vagy amikor igazán tudtuk a leckét és jelent­keztünk, a tanító nem feleltetett azzal a gúnyos megjegyzéssel, hogy úgysem tudsz semmit, vagy merte-e volna valamelyik tanitó a diók vallását guny tárgyává tenni és az ilyenért pinaszt tévő s e­rencsétlent megbuktatni, akérmeny­nyire is tudta leckéjét ? Bizony mindezek nem történhet­tek meg akkoriban és ha volt ilyen tanerő, aki hivatáséról meg­feledkezett, az nem sokéii díszít­hette azt az iskolát I De akkor nem is voltak diák­öngyilkosságok I Nem volt egy sem I Hála Istennek, sok-sok igen tisz­teletreméltó tanitól ismerünk, hi­szen kétséfbaejtő lenne, ha nem igy volna, de azon kevesek, akik — mondhatjuk — vissza élnek a helyzettel jól vigyázzanak,mert eléri őket a Nemesis I — A német költő „Fluch der bősen That"-ja még soha el nem maradt! Mert egyszer mégis csak tudo­mást szerez a felsőbbség külön­féle cselekedeteikről, és akkor nem fog használni a lelagadás I Da ki­csinyek lesznek akkor majd a Cae­sarok 1 Addig foglalkozzanak Comenius iralaiva', de legalább is olvassák el a Salzmen féle kétszázéves „Rákkönyvecskét" (Krebsbüchleint) mely klasszikusan demonst­rálja : hogy azzal a viaszpuha, al­kalmazkodó gyermeklélekkel ho gyan kell bénri, hogyan kell azt nevelni, tanítani, hogy — öngyil­kosságba nem kergessük I Mert hallottunk olyrn katédrai remekkiszólásról is hegy : „jól te­8?i fiam, magáért nem kár" I ami­kor t. i. a pityergő diák kijelentette, hogy nem meri hazavinni a rossz bteonyitványt, inkíbb neki megy a Dunának 1 Az iiyen „buídiíó nevelés" min­denesetre megmagyaráz sok gyer­mektragédiát I (F> KOZGAZDASAG Nem is olyan rossz üzlet a tiizbizfositás! ü főváros az utolsó II évben 5 millió pengő dijat fizetett s ezalatt mindössze 132.000 pengőt látott viszont tűzkár cimén A vidéki törvényhetóíágok egy­más után is foglalkoznak a tűz­biztosítás kérdésével és e^yhari guan állapítják meg, hogy a tüz­biztosilósi díjtételek elképesztően magasak. Általános nemzeti érdek volna, hogy a tűzbiztosítást mi nél több polgár igénybe vehesse, ém a méregdrága díjtételek száz­ezres tömegeket tartanak vissza attól, hogy vagyonukat a tűzbiz­tosítás intézményének védőszár­nyai alá helyezzék. H biztosító intézetek makacs rövidlátással ragaszkodnak a torony­magas tűzbiztosítás! ta­rifákhoz, mert ők a je­lenlegi rendszer mel­lett ís épen eleget pro­filálnak s ügyet sem veinek erra, hogy ilyen körülmények között a nem­zeti vagyon sokszorosan túlnyomó része kivül maradt a tűzbiztosítás sáncain. Valósággal országos mozgalom­má szélesbbedik a vidéki törvény­hatóságok akciója. A törvényha­Ha fenn akarja tartani háztartásának pénzügyi egyen­súlyát, akkor vásároljon mindent a „Takarékosság" készpénzértékü könyvecskéjével. Bővebb felvilágosítást nyújt: a „Takarékosság" kft. békéscsabai irodája, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. sz. (óságok ugyan is azt kívánják, hogy a kormány — ha sor kerül rá — ekét erőhatalmi szóval is teremtsen rendet a tüzbiztositási piecon és kíméletlen eréllyel szo­rítsa rá a feneketlen étvágyú biz­tosító intézeteket arre, hogy a tüzbiztositási tarifákat alaposan le­szállítsák, vagy loroljék cl az 50% os pótdíjat, ami nem egyéb, mint a vilógbá­borus időkből vissza­maradt időszerűtlen esőkevény Ám nemcsak a polgárság szen­vedi a biztosító intézetek kímélet­len dij-diktaturóját, hanem a kö­zületek is, hiszen a biztosító tár­saságok velük sem kíméleteseb­bek. Szomorúan jellemzi a hely­zetet, hogy Budapest székesfővá­ros pMdául az utolsó 11 évben közel 5 millió pengőt fizetett tüz­biztositási dijakért, ellenben ugyan­ezen idő alatt károkért mindössze 132.267 pengőt kapott. Ezek a meg­döbbentő adalok éppenséggel nem B fantázia birodalmába tartoznak, hiszen Budapest városgazdasági tanácsnoka hozta nyilvánosságra azzal a megjegyzéssel: épen ideje­lenne, hogy a főváros áttérjen az önbiztositás terére. Természetesen hasonló a helyzet a vidéki közü­leteknél is s valóban nem lebet már soká túrni, bogy a magyar városok, községek és a polgárság a tejelő te­hén szomorú balek sze­repét játszák csak azért, bogy a biztosító intéze­tek minél tobb profittal tömhessék páncélszek­rényeiket. Mindent el kell tehát követni az önbiztositási eszme érvényesítésé­nek érdekében a ha erre nem lenne mód, akkor hozzák tető alá végié a tűzbiztosítás állam osítását. ÍTlinket támogat, ha hirdetőinknél uásárol JTli történt régen? 1906. október 25. Amikor har­minc évvel ezelőtt iluen dátum­mal megjelent a B. K., az egyes pártok még lábhozlett fegyve­rekkel várták a képviselőválasz­tás megkezdéséi. Mi azonban nyugodtan ugorhatunk egy na­pút s elárulhatjuk, hogy a vá lesztás a paarszlpárti Pető Sán­dor dr. győzelmével végződött. A B. K. választási beszámolója leszögezi, hogy Áchim L. And­rás pártja sokat vesztett nép szerűségéből. Érdekes, hogy ezt a számot már nem az eddigi Palatínus József, hanem uj szer­kesztő : Székely Béla jegyzi el­len. — Áchim Jjnosnak, a csa­bai ipartestület népszerű jegy zőjének ünnepélyes és benső­séges gyűlés keretében maga Fábry Sándor dr. főispán adta ái a király kitüntetését, a koro­nás arany érdemkeresztet. A gyűlésen képviseltette magát az aradi ipartestület is, a társas­vacsorán 150 en jelenlek meg. — A csabai társadalmi egyesü­letek ünnepélyesen emlékeznek meg II. Rákóczi Ferenc ham« vainak hazaszállításáról. 1916. október 24. A megüre­sedett békési közjegyzői állásra az igazságügyi miniszter Bar­tha Ferenc dr. turócszentmár toni királyi közjegyzőt nevezte ki. — A gyulai Köröscsalorna hídjának építése elmaradt, mert a gyulavidéki hé. vcsut nem járult hozzá a munka költsé géhez. — Horovitz Mór, az orosházi takarék pénztár vezér­igazgatója magas kitüntetésben részesült. A király a Ferenc­József rend lovagkeresztjét ado­mányozta a vezérigazgatónak, amely alkalommal Orosháza bensőséges ünnepség keretében ünnepelte Horovitz Mórt. — Gyula képviselőtestülete rend kívüli ülésen foglalkozott a bor és húsfogyasztást adók meg­váltása ügyével. — Csaba költ s ég vetését 8683505 koronával fel kellett emelni. — A kormány nagyobb szikterületet akar bé­relni Csabától. A szikes talajt kísérleti telepnek alakítják át. 1926. október 25. Sadhu John Nelson Christananda hinduevan­gélikus lelkész Békéscsabán járt és angol nyelven„ előadást tar tott Indiáról. — Áchim Károly, Veress Imre. Pongrácz Géza, Weisz Irén, Csorna Gyula, Bor­bierik Jolán és Purcsi Pepi ci­gányzenekara vesznek részt a mai Áchim Károly nótaesten. — A pénzügyminiszter két rész­ben folyósítja Békéscsaba város külföldi kölcsönét. Az első fele novemberben, másik fele ezt követőleg négy héten belül ér­kezik meg. Az összehívott rend kivüli közgyűlés tizenkét perc alatt vette tudomásul a minisz­ter leiratát. — A csabai gőz­fürdő alapkőletétele és bokréta ünnepélye szombaton délután volt. A ligeti homlokzat fölé a tervező művész második eme­letet is kontemplált, minthogy ennek fala jelenlegi formájában is félig már felépüli, általános volt az a vélemény, hogy ezt a mostmár minimális költségbe kerülő emeletet, mely a vizgyógy­intézethez feltétlenül szükséges szálló célját szolgálná, fel kell építeni.

Next

/
Thumbnails
Contents