Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-07-17 / 162. szám

Ara 6 fillér BEKESMEGYEI IOZLOOT Békéscsaba, 1936 julius 17. péntek 63. évfolyam 162. szám 1\J

APIREND ELŐTT Ebben a pillanatban jelenti a rédió, hogy őfelsége VIII. Edwárd, Anglia, Franciaország és Írország királya, a protestáns hit védelmezője ellen orvgyilkos kezet emelt valami pernehajder. latennek hála, a vakmerény nem sikerült és VIII. Edwárd szilárdan ül a trónon, ahova ősei során ju tott. Ám ugyanakkor azt is jelenti a rádió, hogy Anglia váratlanul engedett a szovjet követeléseinek és teljes immáron a megegyezés a Dardanellák kérdésében. Beavatottak ugy látják, hogy Nagybrittánia meghátrált az orosz prepotencia előtt és gyengültében nem tudta fenntartani eredeti álláspontját, amely szerint hadihajóknak csakis a népszövetség előzetes engedélyével lenne szabad óthatolniok a Boszporuszon, a Dardanellákon s a Márvány-tengeren. Azoknak fülében, akik még viszszaemlékeznek a nem régi múltra, idegenül, ha nem döbbenetesen, csendülnek meg ezek a szavak. Hisz azóta, amióta Anglia Neptunus kezéből ótvette a háromógu szigonyt, Abukir és íTrafalgór óta sarkalatos alaptétele voll az angol politikának, hogy a Dardanellákhoz senki idegen nem férkőzhetik, legkevésbé pedig az az orszóg, amelynek útját Konstantinápoly felé Nagy Péter délibábos végrendelete jelölt j ki. Mindez a múlté és Anglia a jövő biztonságának érdekében eltakarította útjából az elévült rendszert, mley Ázsiában, csak ugy, mint Európában, Oroszország ellenségévé avatta. Hogy mi indította, mi indíthatta Angliát erre a huszárvágásra, könnyű megfelelni. Elég, ha utalunk az admiralitás első lordjának, Eden közvetlen hivatali elődjének, Hoarenak egy kifakadására. A nemes lord ugyanis egy munkáspárti képviselő faggatáséra, mi lészen a Földközi tenger sorsa most, hogy egy ujabb dudás is beállított a csárdába, foghegyről caak ennyit mondott: Anglia még háromszáz esztendeig óhajt a Földközi tengeren uralkodni. Ezt pedig csak akkor remélheti, ha magához láncolja mindazokat, akik az egykori latin világ peremén laknak és főleg megbékél Oroszországgal, a keleti rész bandavezérével. Savanyu volt a szőlő, de nem olyan, mint az, amit az aesopusi mese rókója lenyelni nem akart. Savanyu volt, de érett s Anglia be is kapta. Skót származású újságíró kisérelte meg a merényletet az angol király ellen Mindennek Sir John Simon az oka... — mondotta kihallgatása alkalmával (A B. K. tudósítója jelenti.) Tegnap délután a rádión keresztül egész Európa megdöbbenéssel értesült arról a merényletrő', mely tegnap délelőtt Londonban, eHydeparkban megtartóit ünnepségeket megzavarta. A merénylet — kü lönös véletlen folytán — nem sikerült és a merénylőt előzetes vizsgálati fogságba helyezték. Hogy a merénylet mi okból és miként történt, még nem lehet megállapítani, mivel a szemtanuk különféleképpen adják elő az esetet. A király elleni merényletet Matmachon András György újságíró kísérelte meg. A merenylő skót származású és évek óta Londonban él. A rendőrségen azt vallotta, hogy mindennek Sir John Simon az oka. Tegnap iitam neki — mondotta —, ma reggel telefonon hívtam fel, minden hiábavaló volt. Remélem, őfelségének nem történt semmi baja, nem akartam bántani, célom csak a tüntetés vol: Egyes szemtanuk állítása szerint a merénylő a pisztolyt feje fölé emelte, mire a tömeg a merénylőre vetette magét és kiütötték kezéből a pisztolyt. A merénylő ártalmatlanná levése után a király nyomban tovább lovagolt. A király kíséretében levő yorki herceg szintén elvonult a merénylet színhelyéről. A merénylőt — akit előzetes vizsgálati fogságba helyeztek — az óriási tömeg meg akarta lincselni és csak a rendőrség közbelépésével sikerült megmenteni. Londonban általános csodálatot keltett az a hidegvér, amelyet a király az eset alkalmával tanúsított. A király elleni merénylet kísérlet meghiúsulása alkalmából a diplomácia tagjai egyenként keresték fel a Buckingham palotát és aláírták a királyhoz intézett üdvözlő iratot. Egy napig sztrájkoltak a Rokka kötszövögyár munkásai, ma reggel ismét dolgozni kezdenek A huszonöt százalékos részleges béremelést elfogadta a munkásgyülés (A B. K. tudósítója jelenti.) Sztrájk . . . sztrájk . . . Kellemetlen szó. Háborúra emlékeztető, barikádos uccák, znid arcú, mindenre elszánt munkások képe bakkan fel bennünk, amikor ezzel találkozunk. A méretek különbözősége azonban, ugy látszik, mint sok mindenben, e téren is érvényesül.'Ha Newyorkban a kikötőmunkósok elhatározzák, hogy nem dolgoznak, akkor napokon, esetleg heteken keresztül a legnagyobb zavar uralkodik a dokkok táján és a rakodópartokon s jó ha a zavar nem fejlődik zavargőssá. Nőlunk ? Háromszőzvalamennyi munkás elhatározza, hogy ebből azután elég volt s csendben, békén hazatér, vagy elmegy fürödni. Nem is lehel megtudni, hogy a Rokkában valami nincs rendjén, csak a rendőrőrszemek szokatlan nagy felvonulása árulja el a néma harcot. Fürdés utén, pste 7 órakor gyűlés a munkásotthonban. A tágas helviségek és az udvar megtelik fiatal vagy kissé idősebb lányokkal, asszonyokkal. Nem is ugy néznek ki, mint az igazi sztréjkolók, mutatósén, sőt kacéran öltözködnek, vidámak, jó hangulatuak, mintha nem Is az ő kenyerükről lenne szó. A bizalmiak ismertetik az eddigi eseményeket. Lánczy Imre igazgató délben tárgyalt velük és hajlandónak mutatkozott arra, hogy mintegy hatvan munkás, munkásnó eddigi bérfizetését huszonöt százalékkal felemeli. Akarják-e, elfogadják-e ezt, vagy sem ? A nők összedugják fejüket s tanácskoznak. Mit lehet csinólni? Kiokoskodják, hogy rendben van, tudomásulveszik, a huszonöt százalékos béremelést, de nemcsak az a hatvan, hanem még nyolcvan munkás kapja meg. A bizalmiak átmennek a győrba 8 most a munkásotthon egyetlen ácsorgás, várakozás. Meg kellene tudni, mi is történt hát. Nehéz dolog. Eíész gyűrűt képeznek az újságíró körül, de c*ak azt tudják elmondani, hogy kevés a pénz, amint eddig kaptak, több kellene. (Amilhogy nem hallotlunk még sztrájkról, amely bérredukció érdekében tört volna ki.) A közelmúltban a Bedeaux-rendszer szerint dolgoztak, ez nem volt megfelelő, két hete tértekét ez akkord munkára, azonban su'yosan csalódtak, azok, akik eddig heti 10—^pengőt kerestek, nem kaptak most csak 4 — 6 pengőt. Ez kevés, nagyon kevés. De hát mi legyen akkor most? Vissza a Bedeauxhoz? Attói Isten ments 1 — mondják. Végül hosszas talóigatős ütőn, sok mosolygás közepette kitalálják az uj nevet : „majdnem Bedeauxrendszer". A leglényegesebb különbség. hogy el akarjók törölni a prémiumot, deUigyanekkor viszont az igazgatóság ragaszkodik ahhoz, hogy a „hatvan pont"-ot mindenkinek el kell érnie, különben jön a felmondás. Sok a panasz. Alig győzzük hallgatni. A gyári termek szellőztetése nem megfelelő s emellett piszkosak is, nem higiénikusak. A munkások hat órát dolgoznak egyfolytában s közben enni nem lehet. Még inni se rendesen. Az igazgatóság ugyanis elrendelte, hogy poharat nem szabad vinni a