Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-09-20 / 215. szám

4 BEKESMEGYEI KOZLONV 1936 szeptember 20 Elkésett katonák — A B. K. eredeti novellája — Irta: Somlyó Zoltán Este tiz óra lehetett, gyenge nesz hallatszott a cellák körül, a folyosón. A falba vágott kis kemencék mér nem adtak semmi meleget, kívülről pedig be-besipolt a vasrostélyokon ét a téli szél dühe. A nesz eleinte csak akkora volt, mir.t hogyha öt-hat tücsök összeveszett volna és pörlekedne. Akkor a széztizenegyes cellája megvilágosodott és a sarokban térdenállva, megjeleni a száztizesnek sápadt, kopár szigorú alnkja. Összenéztek. Összerázkódtak és az első pillanat ulán, mintha szégyenkeznének egymás előtt a veszélyes vállalat miatt, mindketten megdörzsölték a szemüket és aztán szétnéztek a cella padlóján. A téli hideg összeölelkezett rossz csontjaikban a különös és fanyar lázzal, a szökés alantas lázával, amely éveken ót megkövesedett, egy mozdulatra merevített karjukat kiforgatta és a tömlöctől súlyos lábaikat mértföldes csizmékba bujtatta. A börtön északi részén voltak, az országút határán, amelynek közelségére építették az egész szökési tervük sikerét. A szürke dafócot nézték magukon, a szőrös komissruhót, amelyben meg kellett maradniok, mert nem tudtak mást szerezni. A száztizenegyes tüdőbajos volt és folyton köhécselnie kellett, de nem mert. Amikor egyegy rohama elfogta, a másik vérbeborult ábrázattal, dühösen nézett rá s már majd hogy az öklével nem vert bele szőrös, elgémberedett ábrázatába, amikor az kínjaiban halkan megreszelte torkán a köhögés csiklandós fürészét. Igy telt el néhány perc és a köhögős ezt mondtai — Nem fog sikerülni. Maradjunk inkább 1 Vagy te menekülj, én maradok . . . — Gazember, — sziszegte a másik — árulóm akarsz lenni. Itt hasitlak széjjel, ha most cserben hagysz. De ugy e, te komisz, éjszakákon ót sírtól a falon keresztül a feleségedről, a nyakéról, meg a hajáról, meg a melegéről . . . Gyáva kutya, attól félsz, hogy lelőnek, de attól nem félsz, hogy itt menten leszúrlak ? — És a dereka mögül kirántott egy hosszú, kemény kést. — A konyhában loptam tegnap; számítottam rá, hogy áru'ó vagy. Egy-kettői Nekem ne remegj, há rom emeletet kell mászni a bádogcsatornán. Ha a csatorna szétszakad alattunk, egy mukkot se merj szólni, vagy kiáltani. Ugorj le, vagy dögölj meg, da én nem akarok miattad bajbakerülni. Egész éjjel holtrafárasztottam magamat, hogy az ablakomat kidöntsem. Most szabad az ut. Rongy ember, aki gondolkodik. Ne felejtsd el. hogy a csatorna balra ven. Az éjszaka elég sötét; ha lejutunk, jobbra kell iramodni, de nem futni, csak gyorsan menni. A többit bizd rám . . . Az őrházig könnyen eljutottak. A csatorna meg-megnyekkent alattuk, de a kőbe'ágyazott vaskapcsok iszonyú erővel tartották. A két rab egészen egymás alá került, az egyik ugyszólvón tolta maga alatt a másikat. Álmélkodva nézték életveszélyes munkájukat, hogy ily gyermeki könnyedséggel megy minden. Az őrháznál két csendőr várt, feltűzött szuronyokkal. Valami katonaszökevényt szállítottak be ezredéhez. A katonaszökevény uriféle volt. fején a kalap félrecsúszva, az egyik kese a csendőr vállán. Adomákat meséltek egymásnak, a csendőrök kakastollai vígan lengtek a sötét szellőben. Ezek hárman már jól összebarátkoztak. A két rab fájdalmasan görnyedt össze, lábaikban megrándultak az izmok, a nyárfasorban összeverődött a foguk a vak hidegben. Egyszerre C3ak messziről felpiroslott a közeledő vonat két lámpaszeme. Már a sípolás is hallatszott. Rekedten sípolt a ködben és a száztizenegyes boldog szabadsággal engedte ki a torkán a köhögést. A hangja fölrepült a nyárfák galyai közé s ott elveszett a téli világban. Most a fasor mélyéből két futó ember sötét árnyéka jött feléjük. Két katona szaladt, szabadságról jöttek a közeli faluról, hogy a vonattal visszarukkoljanak. A két rab két átellenes fa mögé bujt. Nem beszéltek össze, még a szemüket se sütötték ösz8ze. Lélegzettelenül álltak ott és vártak. Két másodperc múlva a két katona dobogva, liheg/e ért eléjük. Kétfelül réjukcsaptak, a meglepett két katonát egy percnyi küzdelemmel me&fojtoHák, aztán átöltözködtek. Az egyik káplár volt, a másik Férfi- és fiú készráák felöltők, átmenetiés télikabátok KULPIN I I ARUHAZ Készruha-osztálya Békéscsaba Ha fenn akarja tartani háztartásának pénzügyi egyensúlyát, akkor vásároljon mindent a „Takarékosság" készpénzértékü könyvecskéjével. Bővebb felvilágosítást nyújt i a „Takarékosság" kft. békéscsabai irodája, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. sz. közkatona. A két halovány, sötét archoz jól illett a szines gallér, ruhájuk jól fedett rajtuk és mind a kettő katonaviselt ember volt. A kehesnek jutott a káplár ruhája, a sötétben nem értek rá, hogy válogassanak. A másik peckesen lépegetett és azt ajánlotta, hogy a fagyos szántóföldeken menjenek keresztül, irányt változtatva, igy már ugy sem kell tartaniok attól, hogy gyanúsak lesznek, de jobb minél messzebb innén. Megindultak a szántóföldek szük ösvényén és mire a hajnal derengett, már messzire voltai;. Messziről tejssinü párázat szállt fel az égnek, amelyben a hatalmas börtön falait látták kirajzolódni és ugy rémlett nekik, mintha a rengeteg épület közelebb szállna feléjük és rájuk nyitná borzasztó kapuit. Kissé meg8zomoriiolta őket a hajnali világosság, a sötétség reményekkel volt teli, de a nepfény könyörtelen ébrenlétet parancsol a testre és a lélekre; csak mentek előre és nem tudták hova, mert hiszen azt se tudlák, hogy hol járnak. Sokáig kóboroltak igy. E őitük egy falu vörös tornya ékelődött a hideg ég felé, körülöttük ropogórecsegő fagyott szántás, a testük minden ereje lekopott mér, csak a lelkükkel mentek. Végre felcsendült néhány száz méterről a harang kongésa. Dél volt a faluban. Az első dél, amelyet szabadságban értek meg. A tüdőbajos most megállt, kezét erősen rányomta a mellére, oda a szív és tüdő közé, mert mind a kettő nyugtalankodott és busán felcsillámló szemeivel mélyen belenézett a másiknak a szemébe. Arcán sürün, súlyosan omlottak le kétfelől a könnyek. A faluban kenyeret és tejet kaptak. A leánynép boldog visitással fogadta a kél katonát, a fáradtságukat, szokatlan görnyedtségüket észre *e vették és mindenhova invitálták őket. Egy vén anyó az ablakból nézte a két katonát és sirni kezdett. A fiára gondolt és szállást kínált nekik éjszakára. Amikor nem fogadták el, könyörögve kérte őket, hosy legalább bort adhasson nekik. Először csak az ablakon ét nyújtott nekik egyegy pohár jóféle italt, de aztán becsalta őket a házba. Jó meleg áradt a búbos kemence fehér hasából, odatelepedtek. Egy-keltőre néhány leányzó is került, tisztelettel és ámulattal nézték a hadfikat. Ahogy a szemük feszes és fiatal lángolása felszállt, látszott rajtuk, hogy egy távoli világba néznek, a két katona kék zubbonyén keresztül egy távoli horizontba, amelyről már sok édeset álmodtak ée kép zeltek. A tisztességes, de forró falu« leányok csípőjén kiserkedt a láz heve, karjaikba béna görbüléssel belefeküdt a vágy, életük szenzációhoz jutott. Befutottak a várva-várt, de köddel rajzolt révbe, amely a rőzsével jól fűtött parasziszobában langyos gerjedelmet kínált. A tüdőbajos katona elsőnek gyulladt ki. Meglátta mór az egyik lány feszülő pruszliját és fényes barna bőrét a karján. Egy pillanatra a feleségére gondolt, akit már öt év óta nem látott. Aztán átvitte gondolatban a felesége alakját és mozdulatait ennek a leánynak a kemény vonalaira és egész lelkével álmodozásra szította a képzeletét. A másik mélyebben pislogott bele a borba, már sokat is ivott. A börtön, a szökés, a nyárfák alatt vérbefaayva hagyott két hulla mér igen messziről feketélett csak feléjük. A sok-sok fáradalom, a bor és a leányok közelsége fásulttá telte őket már a sorsra és a tágabb életre. A hosszú falócán, amelyen ültek, lassan-lassan az asztalra hullott a két fej és szépen elszenderedtek. A vén anyó hagyla őket és mélyeket sóhajtott. Azután kiparancsolta a leányokat, menjetek haza! 0 maga azonmód, szoknyástól, ruhástól ráfeküdi az ágyra, de előbb lábujjhegyen odatipegett a petróleumlámpához, kioltotta, hogy a gyenge fény sa zavarja a két katonagyerek mély álmát. Éjféltájban felébredt a száztizénMegérkezett a világhírű Telefunken rádió Kephaíó Andrássy-ut 19 Reimetal, Continental, Hungária Írógépek gyári lerakata.— A legmodernebb csillárok, vasalók és főzőlapok, villamossági cikkek. — Villanyszerelés, irógépjavitás.