Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-09-17 / 212. szám

Ara 6 fillér szeptember 17. csütörtök ©3. évfolyam 212. szám N APIREND ELŐTT Azok a nemzetközi konferenciák, amelyeket a világ különféle tudományos, irodalmi és művészeti egyesületei tartanak világszer'e, a háborút kö/ető évtizedekben általában a sóhivatal szerepkörét és feladatét töltötték be. Az esetek túlnyomó többségében nem jelentetlek mást, minthogy rajtuk a különböző országok képviselői szabadon elsírhatták bánatukat, s ha szerencséjük volt, ez összegyűlt szakmabeliek többé-kevésbé őszinte réezvéte kisérte zokszavaikat és airámaikat. Es ezeknek a jus rrurmurandi-t biztosifó nemzetközi konferenciáknak mégis elsőrendű fontosságuk van. Hogy ez igy van, hogy a világ sajtójának nyilvánossága előtt elhangzott panaszoknak, ha hoszszu idő multán is, de megjön a visszhangjuk, s nyomukban az eredmények gyenge palántái is kihajtanak, azt bizonyítják azok az intézkedések, ameiyek itt-ott mégis csak követik e&eknek a nem hivatalos konferenciázásoknak a munkáját. * Ilyen szemszögből kell néznünk és fontosnak tekintenünk a Pen Clubok Nemzetközi Szövetségeinek idei Buenog-Aires-i kongresszusát, amely különösen ránk, magyarokra fontos. A kongresszus tárgysorozatának legfontosabb pontja ugyanis a szellemi munkák szabad nemzetközi forgalmának kérdése volt és e probléma tárgyalása alkalmul szolgőlt ehoz, hogy a világ nyilvánossága előtt kerüljenek szóba azok a sérelmek, amelyek az utódállamokban élő közel négy millió magyarnak az anyanyelvén való olvasását gátolják. • Cenzúra, könyvtőrak, műkedvelő előadások, szinház, elemi oktatás és a kisebbségi kultura minden más kérdése is tárgyalás alá került és a nemzetközi irodalmi fórum a legnagyobb érdeklődést és figyelmet szentelte Magyarország eme elsőrendűen fontos kulturális problémáinak. Reméljük, hogy a Pen club idei határozott állásfoglalásából a magyar kisebbségek vezetői gyakorlati előnyöket is fognak tudni kiharcolni a magyarság számára. Eredményes a hirdetés a iiBékésmegyei Közlönyében Öntudatát megzavaró részegséggel védekezik a békési gyilkos, akit gyengéd szálak fűztek 63 éves áldozatához Ma Békésen folytatja a törvényszék a tanúkihallgatásokat (A B. K. tudósitója jelenti.) Fegyencruhába bujtatott, bikaerős, vállas rabot kisért fel a gyulai törvényszék emeleti tárgyalótermébe csütörtökön reggel a szuro nyos fegyőr. Pusztai Imre, a 27 éves anyagyilkos békési legény állt birái elé. Az Ungvári tanács kilenc óra ulán vonult be. Pusztai Imre e'ő szőr személyi adatait mondotta be nehezen érthető, monoton hangján. Anyja ulán eredetileg Szabó volf, de örökbefogadták, vagyona a békési, Kispince ucca 22. szám alatti félház. Bünteteti előéletű. Elsorolta azt is, hányszor és hol sújtották pénzbirsággal vagy szabadságvesztéssel, de nem mindenre emlékezeti, mint az később a vádiratból kitűnt. 1929 óta két ízben pénzbüntetéssel, ötször szabadságvesztéssel sújtották. Legutoljára már a gyilkosság után került birái elé, áprilisban marasztalták el tyúklopásért négy hónepra, augusztus 11-én töltötte ki büntetését, ekkortól kezdve volt előzetes letartóztatásban. — Tyúklopásért ítéltek el — jegyezte meg Pusztai Imre — pedig én áoha nem loptam. — Elvállalta, jogerős volt az Ítélet, leülte, ezzel vesződni már nem érdemes — felelte Ungvári elnök, majd felolvasták a vádiratot. Eszerint az ügyészség a BTK 279. szakaszába ütköző, a 280 szakasz szerint minősülő és bün telendő bűncselekménnyel, továbbá a 227. szakasz második bekezdése szerint büntetendő hamis váddal vádolja Pusztai In.rét, mert ez év március 4 én törvényes, felmenőágbeli rokonét, Pusztai lm réné (szül. Kiss Julianna) 63 éves nevelőanyját szándékosan, de szándékát előre meg nem fontolva megölte oly módon, hogy az asszony fején lévő kendőt nyakéra huata s addig csavarta, mig csak Puszta iné fulladás következtében meg nem halt. A hamis vádat azzal követte el Pusztai Imre, hogy elfogatása után a caendőraég éa a vizsgálóbíró előtt Szántó László sógorára és ennek feleségére fogta a gyilkosság elkövetését. — Bűnösnek érsi magái? — kérdúzte az elnök. — Azért vagyok bünöa, mert nem jelentkeztem rögtőn a gyilkosság után. De én nem akartam megölni amámat. Nem szándékosan csavartam a kendőt a nyaka köré, csak arra emlékesem, mikor összeesett éa olt volt előttem. — A hamis vádhoz mit szói? — I^ez, hogy Szántót megvá< doltam B ludtam, hogy nem őliitok igazat. Az elnök ezután ismertelte, hogy Szántó és neje eüen az ügyészség az eljárást megszüntette, majd a csendőrség jelentését olvasta fel arról a szembesítésről, ami Pusztai ée Szántóék között történt. Eszerint Pusztai nem mert Szántóék szemébe nézni s félórás habozős után bevallotta a tényállási. A csendőrség március 20-án vette őrizetbe Szántót, később tanuk vallomősőA pénz — Mit cfinólt otthon ? — Moslohaanyőm tartott el, nem engedett dolgozni. Másfél hold sejét földje volt ekkor, haté8 fél holdon meg haszonélvezeti joga. — Milyen volt a viszony kettőjük között ? — Mindig megértetlük egymást, egészen februárig, amikor uj ismeretségem anyóm tudomására jutott s ettől az időtől kezdve nem akar rólam hallani sem. — Es az ivős ? — Különböző célokra kértem pénzt mostohaanyámtól és legtöbbször bo»ra köllöitem. Anyám nem haragudott tzéri csak akkor, ha éjszaka is kimaradtam. Etután a gyilkosság közvetlen előzményeit ismertette. Március 13 án, pénteker anyja elment Kiss Mihályhoz, testvéréhez. Ezalatt ő a színben talált tépett tollat eladta és a kapott pénzt csaknem az utolsó fillérig elitta. Aznap este sokéig kocsmázott, nem is tudja meddig s két üveg borral ment haza, de útközben íb iszogatott. Reggel, dohányra kért ból megállapították, a gyilkosság idején saját lakásán tartózkodott. Az elnök ezután megkezdte Pusztai Imre részletes kihallgatását. — Kisgyermek kora óla as elhalt nevelte? — Igen. Két éves voliam, mikor örökbefogadlak. — Hogy élt az öregasszony háztartásában? — Apám halála ütőn én vezettem a gazdaságot, azután katonáskodtam, majd pedig megnősültem (Szántó Júliát vettem feleségül), mert anyám el akart zavarni a háztól. — S mi történt a hátasaág után? — Az öregasszony jónak látta volna, ha odaköltözünk hozzá, hogy azokat a gyöngéd kapcsolatokat, amelyek hozzám fűzték, felújíthassa, piszkálta is feleségemet, de én mindig ezzal érveltem, hogy olt a házban lakik valaki,akivel nem szívesen lennék egy fedél alatt. Többet soha nem mondtam. 193?ben feleségem meghalt, földjét eladtam 8 hasamentem nevelőanyámhoz borra ment el pénzt mostohaanyjálól, kapotl 34 fillért, de as esti, megtakarított összegből pMinkázott is a trafikkal szomszédos kocsmában. Poharazgatés alatt odaért a kocsmába az öregasszony, többek előtt szidni kezdte, hogy mit részegeskedik annyit. Ei folytatódott hazafelé is. — Mi történt otthon ? — A veszekedés tovább tartott 8 anyám egyszerre csak nekem ugrott. Nem volt nála semmi. Ellöktem. A pohárban, amely ott állt az ablakon, vagy az asztalon, lugkövet lóttam, a hétfői mosásból maradt. Ugy láttam, mintha lépéseket akart volna tenni feléje. Fején a kendő hátracsuszott még a lökés következtében. Megfog' tam. Ordított egyet. Nem emlékszem semmi többre, ha agyonütnek, akkor sem. Csak annyit tudok, hogy amikor a kendő körül ujamat kihúztam, láttam, hogy az öregasszony arcszíne elváltozott. Hamuszürke, fekete lett. Ecetért szaladtam, de a kutya ugatott, féltem, hogy jön valakt s elrejtettem a testet az ágyban, ott fulladhatott meg.