Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-07-05 / 152. szám

4 BEKESMCQVEI KÖZLÖNY 1936 julius la oroszoknak, hogy diplomatáik nem fajzottak el. Litvinov barátunk, aki Finkenstein néven végig lakta Európa összes dutyiját, ép oly agyafúrt sipista, mint Gorcsakov aki főúri palotában sajátította el a hamis játék művészetét. Akárcsak hivatali elődje, akit Bismarck cigány kupecnek csúfolt, Litvinov is az európai békét tulujgalja szüntelen. Ám miközben az európai békét ajnérozza s annak érdekében követeli a török birodalom óhajának a teljesítését, megköveteli azt is, hogy Oroszország primordiális érdekei figyelembe vétessenek és megköveteli azt is, hogy az orosz flotta szabad kezet nyerjen a Pontos Euxinuson. Ezen kacaghatott legnagyobbat a történelem muzséjal Oroszorszőg a béke érdekében óhajtja fegyverrel övezve létni Kemál Atatürk nemzetségét, de . . . a maga primordiális érdekeinek szemmel tartásával. Vajh mik ezek a primordiális érdekek. Erről sokat tudnának regélni maguk az oz mánok. Még többel a balkáni orthodoxok. Dd a balkáni orlhodoxok ezúttal hallgatnak, illetve azt teszik megint, amit századok óta: ugy táncolnak, ahogy a muszkák fütyölnek és noha mindnyájuk hátán sajog még a bőszt endzsik, az ikoglánok, a janicsárok vesszejének a nyoma, egv se szól Törökország ellen. Se Jugoszlávia, se Románia, se Görögország. Sőt még Bulgária sem. Bizonyságul arra, hogy ma Oroszország az igazi ur Bizánc örökében. Bizonyságul arra, hogy Oroszország máza változhatott, de lényege az ami volt: a nacionalizmus. Kár volt hát 8ápitozi azon, hogy el fordult önmagától. Bár elfordult volna I Németh Mária a nótáról, amely járhatóvá tette számára az utat a világhír birodalmában, a Czirákyak nemeskoltai birtokáról, amelyik most százhúsz siementali tarka tehenével együtt az övé, az ujáról, akibe még mindig szerelmes, az élete céljáról: ott hagyni egyszer mindent, sikert, színpadot, Toscat és Trubadurt és hazamenni a birtokra, ahol most érettkalászban a buza Odakinn már régen megvirradt. Á kávéház terraszán eloltották a lőmpákat a larka lampionokban, álmos házmesternék, mezítláb, kopott seprőkkel tisztítják a járdát, Bankáról, most hozzák be a tejet, nyitott konflisokon gyűrött gavallérok igyekeznek hazafelé, öreg cigányok, nagyokat nyögve cipelik hátukon a nagybőgőt... ...A virágokat áruló asszony kint ül a parkban, a tálcáján, amin este még szegfű és rózsa illatozott, üres és piszkos kezeivel a pénzét számolja... Ki csiny kávéhőzban, ahol vőgni lehet q füstöt, cigőnyok ramsliznak és pincérek rendelnek bablevest. Disznókörömmel... ...Valahol, — a nyitott ablakon át ide hallatszik a rádió tornaórájának ütemes vezényszava — egy fiatal asszony, most kelt ki az őgyból üde és friss és ma reggel nem nyúlt még a ruzsos stifthez, karcsú ajakát előre és hátra görbíti. A katonák most indulnak az egzecirplaccra... A pőstyéni park mögött sorban állnak autók. Vörösek és feketére lakkozottak, a sérhányójuk némelyiknek sároa, a firmatáblákon mindenféle náció monogrammja olvasható. Ingujjban és ólmosan ott áll a soffőr az egyik Mercedes mellett és maga is felfrissül, amikor a dézsa hideg vicébe belemártja a spongyát... * A kurszalon bárjának sprokpáholyában négyen ülünk: Németh Mária, — aki hatalmas siker mellett énekelte tegnap este a Toscat —, Schulz Pali, az egyik környékbeli birtokos, egy holland diplomata, — szegény: szörnyen unatkozik, mert immáron harmadfél óra óta magyarul folyik a nóta és a szó és az elegáns hollandus mindebből nem ért semmit — és magam, aki észrevétlenül a borlap szélére odaloptam ajegvzeteimel, Galbavy Sanyi nótafájával Németh Mária füléhez hajol és csijjogó szemekkel muzsikál. Üres fiaskók hevernek az asztal alatt és a székre rakott kübliben frissen bontott debrői hárslevelűt hütünk. Németh Mária magasra tartja a poharát és koccint: Ha fenn akarja tartani háztartásának pénzügyi egyensúlyát, akkor vásároljon mindent a „Takarékosság" készpénzértékü könyvecskéjével. Bővebb felvilágosítást nyújt: a „Takarékosság" kft. békéscsabai irodája, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. sz. Világhírű Benger fürdőruha kizárólag TESCHERNEL Férfi és női Nor-Coc fürdő • Cl fi ruha minden színben P' wtf Andrássy ut 7. „Bizalom" bevásárlási helye — Jó termésünk legyen! — kiállja, ragyogó fogai kicsillognak a szájából, a jó kívánságra exet iszunk valamennyien. Aztán minden pohárnál egy ujabb kívánság: — A búzára 1 — A harmadik kaszálás sikerére! — A gazdaságra! ...A kabei asszonyságról nem is esik szóEllenben annál többet beszélnek b világhírű művésznő és Schulz Pál mindenről, ami egy rendes gazdát érdekel. Megtudom hirtelenében, hogy a „Németh Mária ne• meskoltai tehenészetében" százhúsz siementali tarka tehén napi kétezer liter tejet ad és a birtok jövőre hivatalosan minfagazdaság lesz. Szakszerű felvilágosításokat kapok arról, hogy a buza — Istennek hála — nem sült be és hogy a második kaszálásnál har. minc vaggon széna termett. Több, mint tavaly egész éven ét. A teheneknek csupa lány-nevűk van. Piroskának, Magdának, Katónak, Etelkának, Mancinak, Juliskának hívják őket, de a nemeskoltai gazdaságban nincsen egyetlen tehén, aminek Mária lenne a neve. Megtudtam aztán azt is, hogy a művésznő harminc vaggon cukorrépára kapott kontingenst és a búzatermés holdanként néhol tizennégy mázsára rug. Mindezt pontosan feljegyzem a pőstyéni kurszalón borlapjának szélére és igvekszem kiokosodni a jegyzeteimből. Egyszer aztán a Sanyi cigány rákezdi azt a nótát, ami igy kezdődik, hogy: ...Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele... ...Németh Mária behunyja a szemeit, szőkefürtü fejét a kezére Iá maszlja és észre kell vennem, hogy lassan, finoman két könnycsepp gördül alá a szemének csücskéből... ...Mini a harmat tavaszi hajnalon, a sárga rózsa selyemforgásu szirmán... Azután megszólal és — talán magának mondja: — Ez volt az a nóta. amelyik elvi'.t engem a világba... Ennek a nótának az akkordjai jelentették számára a startot . . . * Egyszerű fehér ruha van rajta, a kalapján fekete selyemszalag, a körmein nincsen semmiféle szinü lakk, az ujjain mindössze két gyürü, amelyek közül az egyiket az esküvőjén húzta az ujjára a plébános, a beszéde erősen dunántuli csengésű, megérzik rajta, hogy a pipacs és a búzavirágok közül ugrott elő az, aki beszéli, a szemei tűzben égnek és szinte lipuzsikál minden szava, miközben meséli: — Körmenden, Vasmegyében születtem és az apámat, aki álIamépitésze<i hivatalnok volt, hamarosan Zsiaszentgrőtra helyezték. Itt végeztem én B polgárit. Aztán német szóra Pozsonyba ad tak. Fródl nénihez kerültem és — én ugyan nem tanultam meg németül, de egy év múlva az egész ház magyarul beszélt. Az apómnak az volt a terve, hogy elvégezzem a pozsonyi kereskedelmi iskolát és ulána á'lásba menjek. Megtanultam a gyorsírást, a gépelést, de kedvenc tárgyam a kettős könyvvitel volt, ezt Hercz doktor ur tanította. Azt hiszem: még ma is ezt tanilja a pozsonyi iskolában. Ebben az időben az volt az álmom, hogy: letegyem az érettségit és valamilyen jó állásba kerüljek. Havi ötvenhatvan korona fizetés Pozsonyban, vagy Pesten: erről ábrándoztam Fródl néninél Pozsonyban... — Nyáron mindig hazamentem Zalaszentgrótra vakációzni. Tizenhat éves voltam, amikor Temesvárról egy fiatal tanár került a zalaszentgróti polgáriba. Az uram: Grünauer József. Nem ismertük egymást. Egyszer, nyár volt, a szentgróti határban már learattak, nyitott ablaknál ültem odahaza a Kossuth Lajos uccában és zongorám mellett énekeltem. Ezt a nótát: . . . lehullott a rezgő nyárfa ezüst szinü levele ... Az uram arra járt. Megállt az ablaknál, aztán elrohant az egyik barátjához, doktor Mangliár orvoshoz. „Ki az a kis lény, aki olyan csodálatosan énekel a főuccában?" — ezzel a kérdéssel állított be hozzá és — délben már levizitelt nálunk doktor Mangliárral . . . — Én tizenhat éves voltam, az uram alig mult huszonegy . . . — Megszereltük egymást és az uram kívánságára titokban Pozsonyban dr. Koszovnál énekórákat vettem és vasárnaponként szólót énekeltem a dómban. Eleinte öt, későbben tíz koronát kaptam érte. Aztán kitört a háború; én leérettségiztem és az érettségi után összeházasodtunk. Emlékszem: még három napot se vártain , . , — Az uramat elkísértem a harctérre. Itáliába és az orosz frontra egyaránt. A barátai szórakoztatására énekeltem a tiszti menázsikban. Mondhatom: itt volt a legnagyobb sikerem . . . — Amikor a háborúnak vége volt, László Gézánál, Haselbek Olga férjénél tanultam énekelni. De mindössze egy esztendeig. A Városi Színház egy év múlva leszerződtetett és csak azt kötötte ki, hogy hat hét alatt tanuljam be