Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-07-28 / 171. szám

2 BEKESMEGYEI KOZLONV 1936 julius 24 Meghalt Lenkey Gusztáv (A 8. K. tudósítója jelenti.) Lenkey Gusztáv ujségirő, a Pesti Hirlap felelős szerkesztője hétfőn este Budapesten elhunyt. Lenkey Gusztáv 1872-ben született Szereden. A Magyar Hírlapnak 1894-ben munkatársa, majd szerkesztője volt, 1914 óta a Pesti Hirlap felelős szerkesztője. A nemzeti ellenállás idején egyik vezetője volt az ellenzéki sajtómozgalomnak, majd résztvett Bécsben a koalíciós kormány megalakításának munkájában. Megalapította Magyarországon a külföldi lapok szindikátusát. A világháborúban kiküldetésben volt a nyugati fronton, a német főhadiszálláson, majd politikai kiküldetésben Törökországban tartózkodott. 1904 óla elnöke a Magyarországi Hírlapírók Szindikátusának és alelnöke a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének. Pad a kitérő előtt (A B. K. tudósítója jelenti.) Két panaszos levelet is közölt a közelmúltban a B. K., amelyeknek irói kérték, hogy a HONSz tegyen egy padot a helyi kocsi Jókai-ucca melletti kitérőjéhez. Most ez irányban érdeklődtünk a HONSz vezetőségénél, ahol azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy olvasóink kérését rövidesen telje sitik és elhelyeznek egy padot a megállóhoz. Ezzel is viszonozni akarja a csoport az AEGV jóindulatát, amellyel e hadirokkantakat kezeli és a padot díjmentesen fogja a közönség rendelkezésére bocsájtani, csak azért is, mert a nagy távolság miatt kezelőt oda nem állithat. Elkészült az orosházi tyuktolvaj csabai biinlajstroma (A B. K. tudósítója jelenti.) Az orosházi csendőrség — mint napokkal ezelőtt közöltük — elfogta az utóbbi hónapok epyik legtevékenyebb tyuktolvajót Kesiár János 28 éves csorvási születésű, lakás és foglalkozás nélküli csavargó személyében. Kesiár 11 rendbeli lopást követett el Orosházán 8 bevallotta, hogy Csabán is tevékenykedett. Tegnap átadíák ezért a csabai csendőrőrsnek, amely megállapította, hogy Kesiár junius 17 óta Liker Györgytől (Kestélyi szelők 2053) néev tyúkot, Péli Pál'ól (Nagyrét 2562) két kecsét, Dudás Andrástól (Fényes 2034) epy zsákot, Kesiár Györgytől (Fényes 2029) hat csirkét, Botyánszky Györgytől (2034/1 tanyaszóm) ugvancsak egy féltucat aprójószágot, Kolarovszky Andrástól (Telekgerendás 1359) kevés tollal négy párnahuzatot lopott. A reblott állatokat és holmit legnagyobbrészt értékesítette. Kesiár Jónos a rendőrségi fogdában tö

1tötte az éjszakát, rr a pedig beszáliitjék b« ütyészség fogházéba. Rohály Pál dr. kondorosi községi orvos fegyelmit kér önmaga ellen s cáfolja a vádakat Szerinte nem is első segélynyújtásról volt szó (A B. K. tudósítója jelenti.) Közöltük a mult héten Pongrácz Jenő gróf gyulai országgyűlési képviselő nyilatkozatát, aki elmondotta, hogy Kondoroson két magasrBngu vendége autószerencsétlenségük sérültjét az egyik ottani orvoshoz vitte. Az orvos — a képviselő kijelentése szerint — nem járt el az orvosi etikához és a törvényekhez hiven, amennyiben a gyógykezelés Költségei felől kérdezősködött és fél óráig nem nyúlt a beteghez. A szóbanforgó Rohály Pál dr. községi orvos most a következő nyilatkozatot juttatta el a B. K.hoz: — Valótlan, hogy a sérült erősen vérzett volna, hogy első segélynyújtásról lett volna szó, valótlan, hogy a kezelést a költségek viselésétől leltem volna függővé, hogy sérült félórán át kezelés nélkül nálam vérzett volna 8 hogy csak a gyógyszerek megérkezése után láttam volna a kezeléshez, ugyancsak valótlan, hogy a diplomáciai tagságra kellett volna hivatkozni azon célbó

1, hogy a sérültet kezelésbe vegyem. — Ezzel szemben áll: sérült a kórház megállapítása szerint is csak 8 napon beiül gyógyuló sérüléseket szenvedeti (homlokon, arcon, karon hámhorzsolások, fülkagyló repedés). E sérülések minősége is kizárja az erős vérzéseket. — A sérült a baleset után azon| nal a sérülés színhelyén az autó két uri ulasa, valamint a színhely közelében lakó tanító és mós jelenlevők óllal kifogástalan első segélyben részesült 8 hozzám kifogáttalan tiszta, fehér vászonkötéssel ellátva érkezett s reám igy nem első segélynyújtás, hanem szabályos szebészi kezelés jutott. — Megérkezésük uán, vacsorámat félbeszakítva, azonnal kezelésbe vettem. A kezelést saját anyagaimmal végeztem s körülbelül félórai kezelés utón a végleges bekötéshez és tetanusz oltárhoz szükséges anyagokra azt a kijelentést lettem, hogy azokról valakinek gondoskodni kell. Mivel sem a sérült, sem az utasok ezt viselni nem akartók és az autón ilyen anyagok, kérdésemre történt kijelentés szerint nem voltak — a 250.000/1829. B. M. r. 58. §. k. pontja ellenére — igy annak tartalmát nem használhattam,ímegtagadtam a fenti anyagoknak sajátomból való viselését. Erre az autó két utasa a kb. 3 P 20 fill. érlékü anyagot meghozta 8 ezeket és a kb. egy órai saját anyagaimmal való kezelés befejezése után a sérültnél felhasználtam. — Az autó két utasa uri módon bemutatkozott, az érintkezés mindvégig a legudvariasabb voli, felháborodásnak nyomát sem láttam 8 a bemutatkozás tényénél fogva nem kelleti s nem is történt hivatkozás arra, hogy az egyik ur olasz követségi titkár. Kezelés után az urak udvariasan megköszönték közreműködésemet, ugyanígy elköszöntek 8 én őket kikísértem. — A sérüli saját lábán jött és távozott, tiszta öntudattal birt, életveszélyről szó sem volt. A kezelésért senkitől nem kértem s nem is kaptam dijat— Ez ügyben a fegyelmi eljárást önmagam ellen megkérem s befejezése utón az igaztalan vádak miatt az összes rendelkezésemre álló törvényes lépéseket meghurcolóim ellen folyamatba teszem. Súlyos égési sebeket szenvedett egy csabai etetömunkás (A B. K. tudósítója jelenti.) Vozár Pál 33 éves, Trefort-ucca 59 szám alatti lakos mint etetőmunkás dolgozott Petrovszky Pál géptulajdonosnál. Tegnap akartak kimenni a határba 8 vasárnap előfütést csináltak. Vozár az úgynevezett pakolást szorosabbra akarta húzni, de közben az kiszakadt és a nyíláson kiáramlott a forró viz, ami Vozór Pál két kezét és arcát ugy leforrázta, hogy kezén hólyagok keletkeztek nagy szómban 8 arcán is jelentős elváltozásokat okozott. Vozár Pál tegnap délután bement a kórházba. Sérülése nyolc nBpon tul gyógyul. Gyulai jazz szórakoztatja a közönséget a Veszei hídnál Egy nap a táborozó „Körös" cserkészek életéből Pásztó, julius 25. Kedden reggel hat órakor fújják az ébresztőt, a csapat egy napos kirándulásra készül. A reggeli torna, zászlófelvonás és a reggelizés gyors ülemben történik, a csapat hét órakor kirándulásra készen áll. A kis cserkészek csapata azonban szomorú és kedvetlen. Ugyanis ők nem mehetnek erre a nagy útra, pedig a kis Takács Kami és a Nagy Józsi váltig erősítgeti, hogy ők még jobban bírják az iramot, mint az öregek, — de hiába. Könny csillog b szemükben, mikor a kirándulók csapata elindul. A kirándulás első célja Hasznos vára. Az irány: légvontl. Eleinte dombos részen haladunk, de nem sokáig, mert fél óra múlva meg kell mászni az első hegyet és csúcsáról már látjuk a romokat az előttünk levő nagy hegy tetején. Több sem kell. Jelszó : minél rövidebb időalatt ott lenni.Ilzgalomlól kipirult arccal érünk fel a várhoz és felmászunk a még épségben maradt várfalakra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező vidékre. Egyrészünk élvezi a táj sz'pBégét, a máeik csoport pedig Horváthtal az élen, kalandvágytól hajtva, szorgalmasan kopogtatja a falakat és hajtogatja széjjel a bokrokat, valami titkos folyosó', bejáratot keresve. Egyszerre „Valecz" (Vraukó) izgatottan felkiált: „Itt a bokorban valami üreget találtam." A fiuk odatódulnak, nézik az üreget. Toppi (Karácsonyi) kezében felvillan a zseblámpa, hogy induljon a titkos bejáraton, de az mér nem használható, beomlott. „Ilyen az én szerencsém" — sóhajt Toppi. Kb. liz percnyi szemlélődés utón indulunk utunk másik céljához : Csevica forráshoz, amelyHasznos várától 5—6 km-nyire fekszik. A gyalogolés kissé fárasztó, mert utunkat minduntalan szakadékszerü vízmosások szakítják meg. Az egyik magaslatról meredek sziklafalat látunk és kérdezősködésünkre sikerül megtudni, hogy ez az a kőbánya, ahol a Csevice forrása fekszik. A nap erősen süt, a hőség kezd kibírhatatlan lenni és a kulacsok mind kiürülnek, de ezeket a kellemetlenségeket valamennyien elfelejtjük, mikor odaérünk a forráshoz. A forrás vize kárpótol mindent ; mintha jégbehütcti szódavizet in nánk. Általános derültséget keli Farkas csodálkozó kérdése: „Ki öntötte ide ezt a sok szódavizet ?" és a magyarázat után is csak fejét csóválja : „De hát Csabán akkor miért nincs ilyen forrás ?" Majd jól megtölli és bedugaszolja a kulacsot. Ezt hazaviszi megmutatni — mondja. Ismét tíz perces pihenőt tartunk, majd felüdülve indulunk Mótraverebélyi Szentkuthoz. Alig megyünk pár száz métert, egyszerre csak durranás és ijedt kiáltás hangzik : „Felrobbant a ku lacsom ..." — halljuk ; ugyanis a kis Farkas kulacsa menetközben rázódott, a felszabadult szénsav kilökte a dugót és ez volt az, ami ugy minkéi, mint szenvedő hő sünkel mesijeszfette. Fél tizenkét órakor a Zagyvéhoz érünk, ahol megfürdünk és megebédelünk. Itt Spiro (Schwertner) szerinte nagy szerű ötlettel jön elő, hogy együk meg az ozsonót is, igy nem kellene tovább cipelni. Persze ezt az ötletet egyhangúan visszautasítjuk. Fél egy órakor keresztülhaladunk Mótraverebély falun, majd kb. háromnegyed órai gyalopolás után odaérünk Szentkuthoz. Gyönyörű helyen fekszik ez a zarándokhely. Csodálkozva szemléljük a Szent Barlangot, a gyönyörű templomot és magát a környezetet. Az amatőr fényképészek előkapják gépeiket és egymás után örökítik meg a szebbnél szebb részekel. Majd megnézzük Szent László forrósát és Szent László lovának patkónyomót. Az utolsó látnivaló a Remete Barlangja. Egy remete a hegyoldal homokkő szikláiba vésővel és kalapáccsal magának otthont vájt, de öt évvel ezelőtt meghalt és azóla szép háza lakatlan. Fél három órakor megozsonózunk és mivel mér fáradtak vagyunk, usy határozunk, hogy most a rövidebb és könnyebben jérhaló kövesuton megyünk vissza. Testileg kiesé fáradtan, de lelkileg a sok újtól és széptől felüdülve érkezünk fél nyolckor a táborba, hol a kis cserkészek ezer kérdéssel rohannak meg mindnyájunkat, de fél kilenckor már az álom színes képei segítségével újból a nappal lótott tájakat nézzük ... Bohus Mátyás