Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-04-26 / 96. szám

1936 április 26 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Városban, országúton, — hegynek fel, völgynek le, — kerékpárok ezrei suhannak. Tökéletesen hibátlanul végzi tisztét az kerékpárgumi Mér hetes EKER0É sorozat áll a sx©-l8gffi?3'S©íáia. Mind kitűnő, még a legolcsóbb fajta is, hisz az is EMERGE védjegy = EHi^Mtó? minőség! GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAARUGYA^ képpen az a tizenhét esztendő ado't, amelyet külföldön löltöllem el. Ext az időt hasznomra fordítottam. Bejártam az egész világot és nem foglalkoztam mással, csak ezzel a témakörrel. E?ész életemnek leszűrt igazságai benne lesznek ebben a kilenc kötetben . . . • * * E?y emberöltő óta jár ide. Pöslyénbe aranyszájú Hock János. Valamikor kúrát tartott itt. Ma már: nincsen szükség ró, hiszen teljesen meggyógyult. Az „Élet könyvének" első mondatait itt vetette pspirra. Es itt tett pontot az utolsó mondatóra is- Azt mondja nekem : — Abban a házban, ahol dolgozom és ahol most élek, egyetlen emeleten tiz ember lakik. Tiz ember — kilenc nemzethez tartozik. Van, aki Koppenhágából kapja a postáját, a szomszédom a Svsnska Dagbladot olvassa reggel, ha megjön a fürdőből, egy széles vállú mérnök Temesvárral bes'él telefonon, a lengyel grófnő a berlini bankigazgató feleségével sótól a hatalmas parkban, egy nyitrai fialalember délutánonkint a Thermiéban a bostoni kislánynyal táncol, a helsingforsi cukorgyár igazgatója mór korén reggel a golfpólyéra siet. Tizediknek én vagyok itt, a magyar. Kilenc nemzetnek mind a tiz gyermeke békében megfér egymós mellett. Kilenc nemzetnek mind a tiz gyermekét ugyanaz az Isten teremtette. Elnézem őket és megtelik a szivem szeretettel és békével. Szeretetben és békéten éltem mindig és szeretetet meg békét hirdetek a könyvemben is. Amelyet örökségképpen hagyok a világra . . . — Szolgálni akarok vele a népemnek . . . — A farkas, akit üldöznek és agyonhajszolnak, a halála után hasznos : üldözőire hagyja a bőrét. Amely meleget szolgáltat és megvéd a tél komor hidegével szemben . . . — Szeretném én is, ha elmúlásom után örökségem hasznos lenne mindenki számára. Azoknak is, akik szerettek az életben, azoknak is, akik üldöztek és azoknak is, akik csak ezután fognak megszületni . . . Paál Jób 7egyen próbát! Vegyen szalmiákés savmentes szárazelemet Kérjen sürgősen ajánlatot a Magyar—Olasz Akkumulátor K. F. T. képviselőjétől: Autó—Traktor és Műszaki Kereskedelmi Vállalat, Békéscsaba, Andrássy-ut 18. Telefon: 346. szám. Schubert Lőtte A B. K. eredeti novellája Irta: Farkas Imre Balog Nagy János uram, akit közönségesen „Hegyeshasu Balogh" epitelonnal tisztelt meg az érdemes civis-város, levelet kapott. Föltette az okulárét, végigolvasta az irásmunkál, szután kiballagott a kapuba és végigharsogott a hangja az Egymalomulcán. — Pista leee. Valahennan, az utca végéről, egy poros akácfa tetejéről, vékony gyerek hang sipította: — Jövök mán. idesapám. Egy-két pillanat múlva hetyke kis tizéves suhanc állott Balogh uram előtt és elkezdett fölnézni rá. E'őször a csizmája rózsáját nézte meg, aztán a hasát, végül a harcsabajBzát. Ekkor már egészen hétraszegelte a csokoládészinü, feszes nyakát. — Mi tetszik, idesapám ? — Hét — itt a levél. Schubert nénédlől. U?y óm. Megyünk öcskös Szepes Istlóra. A kislőnyt hozzők honaputón. Ugy ám. — Büüü, bőgte el magát Balogh Pista. — No. no. Ne sirj le gyerek. Nem lesz ott semmi bajod . . . jól megy ott majd a dolgod. Bőgött a gyerek tovább telitüdővel. Balog Nagy János uramnak nagyon gyanúsan kezdett mozogni a bajsza. Nyelt egyet, köpött egyet és befordult a házba. A gyerek még szipogott egy ki csit, meglörölte a kezefejével a szemét meg az orrá

f, azután újra fölmászott bánatosan az akácfa tetejére. Harmadnap megérkezett KTI Schubert iglói fiiszerkereskedő felesége, akit Tante Standnak hívott a tizenhárom szepesi város. Jött egy kis szeplős piszeorru szőke leánygyermekkel, akinek maszatos volt a képe a sírástól. Délutón jött. est* indult. Maaável vitte Balogh Nagy Pislát cseregyereknek. Még a nyáron besülték meg ezt a dolgot a Balogh Nagy familie, meg Schubert ciaíád Koritnica-fürdőn, ahová nyéri pihenőre mentek. Sianci néni látta a nagy módot, az oldalszalonnékat, a zsák kukoricát, amit külön az ő csibéiknek hoztak fel Baloghék. Ezek aztán kihizlalnák az ő kis vézna lányát. Balogh Nagy Jánosnak is megfordult a fejéban ilyesmi. — Te anyjuk. Egészon rendes népek ezek a caperek. Odaadhatnánk a gyereket német szóra hozzájuk. Hej, de csípőre rakta a két kezét Baloghné asszonyom. — Meg van kend gárgyulva, apjuk. Mi az Isten csudájának be széljen az a gyerek németül? Ta Ián a Lencsés Nagv Bálint gyermekével, vagy a Pecsenye-szemü Tóth-kölyökkel? Az öreg rácsapott a fenyőfaasztalra : — Nem értesz te ahhoz 1 A műveltség — műveltség. Igy esett, hoay Kari Schubertné elvitte Balogh Pistát Iglóra és otthagy ta a lényét Schubert Lőtte-1 Debrecenben a Balogh Nagy János portán. Ez volt a cseregyerek intézménye. Kedves, csupasziv nevelési szisztéma, poéta lehetett és egyben gyöngéd szülő, aki kitalálta. Egy délutáni töltölt együtt a két gyerek. No, nem lehet mondani, hogy valami jó szívvel néztek egyt másra. Pista egyenesen gyilkos kedvében voll. E« a szőke pisze, az a vakarcs, az a maszatoskéDÜ foglalja el ezután az ő helyét. Nézegette, kerülgette, oldalba bökte a könvökével. — Játszatok gverekek. — Én — ezzel? — mondta Pista. Lány, aztán még magyarul se tud. Kiküldték őket a hélső kertbe. Pisla körülnézett, nem lótott senkit. Odament a szétterpesztett lóbakkal álló, tótott8záju kislányhoz és irgalmatlanul megráncigálta a copfját. Ezulán, hosszú éveken keresztül, hol a Stenci néni, hol Balogh Nasy János uram vitte, hozta a gyerekeket. Minden istanadta évben elhatározták: no a jövő évben mér idehaza tartom. De azután mégis csak visszaküldték őket, kosztba kvártélyba. Hiszen ugy nyiladoztak a gyerekek, mint a bazsarózsa a napon. Jót tett a Pista gyereknek a tétrai levegő. Schubert Lottónak meg az alföldi napsugár. A nnősodik esztendőben újra csak egy délután látták egymásí a gyerekek. Lotténak még eszében volt, hogy megráncigálta P vásott Pista kölyök a vakorcsét. Egy álló évig forrt benne a düh. És ugyancsak ott a hátsó kertben, egész váratlanul és egész ötletszerűen, az apró kezeivel jól pofon vágla Balogh Pislát. És odaszólt neki hibátlnn debreceni kiejtéssel: — Nesze, a tavalyiért. Arzal elszaladt. Pisla utána. De hát kergethette azl. Jobban ismerle mér a Balogh Nagy portán a búvóhelyeket, mint a Pista gyerek. Nyolc esztendőn keresztül mindössze csak egy délután találkoztak. De mér amikor Pista hetedik gimnazista volt, a Lotle nagyon bizonykodott, hogy még egy napig ott kellene maradni Debrecenben. Akkor éppen olyan virágos volt a nagy erdő és tele volt a kis hátsó kert jázminnal meg violóval. De hát Síanct néni nem tágított, hazavitte. Maturéns diák lelt Balogh Nagy Pista. Csinos, barna8zemü legény volt, pelyhedző bajuszkával. Az iskola padjába belevéste a Sch. L. betűket s amikor a szép zipzér lányokról esett szó, hamiskásan hunyorgatott. — Csak egy szép lány szülelelt még ezen a hepehupás környéken. Azt is az alföldi nap perzselte oly széppé. Eljött a junius. Milyen szép az ott a Szepességen. A lankók tele vannak lila és piros virággal, a kékhavas Tátra mintha úszna a napsugaras levegőben. A hegyek köröskörül sötétzöldek és az alkonyat sugarában mintha lobbot vetett volna az iglói nagytemplom palatetője. Az érettségi után egy kis baj volt Balogh Nagy Pistával. Sehogy sem akart hazamenni. Vagy nagyon sok volt a bankó, amit az öreg örömében küldölt érett fiának, vagy nagyon mélven nézett a Schubert Lőtte szemébe, vagy talán nagyon izlett a szabadság, meg a zemoléni bor. amit csap alól ittak az Odrobina Jano kocsmájában, elég EZ hozző, hogy sehogy se akart hazamanni. Egyik éjszaka azután megcsendült a nóta a Lottéék ablaka alatt: Ha te tudnád, amit én Ki babája vagyon én. Másnap Lőtte komolyan elővette a fiut. — Pista, ez nem jól van igy. Ugy vér otthon a két öreg szüléd. Meg akarnók ölelni a maturáns fiukat. Menj haza, Pista. A nagy darab fiu pislogva nézegette a lenhaju, nefeiejtsszemü Rzőke leányt. Nagyot nyelt, megbillent a karja, mintha meg akarná ölelni. De azután csak annyit mondott : — Hazamegyek, Lőtte. Da csak egy feltétel alatt. — Nos, mi az? — Ha majd... idővel... visszajöhetek érted. Schubert Lőtte lehajtotta a fejét és olyan vörös lett, mint a pünkösdi rózsa. Nagysokóra, nehezen, alig hallhatóan suttogott annyit: — Visszajöhetsz, Pista. Tisztelettel értesítem a t. hölgyközönséget, hogy divatszalonomat Hlunkácsy-ucca 8 szám alá helyeztem át, ahol továbbra is készséggel rendelkezésükre óllok