Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-06-28 / 147. szám

1936 junius 28 BEKS SMYEGEI KÖZLÖNY 5 Tlrantjszívű Janó A Békésmeqyei Közlöny novellája Irta: Farkas Imre A márkusfalvi kastély fölölt fekete felhő borongotl. És bent a nagy teremben fázósan ült együtt a család. Együtt voltak valamenynyien, a rizsporos hajú dámák, a buzopényos, furc8a-föveges nagy urak fönn a beszáradott képeken, « falakon, a képek balsarkában mindenütt piros kék arany színekben a mérkusfalvi cimer. Nem „yppzi'onnal" irták a nevüket, egyszerűen, gőgösen csak ugy. hogy „Mérkusfalvi". És ilt voltak a vértek, a fegyverek a sisakok, ilt volt a dicsőséges mult és itt volt a jelen, egy fehér hajú szenvedő öregasszony, két ifjú ember, egyik ulánus, a másik honvédhuszár és két gyönyörű, sugártermetű asszony, két mérkusfalvi lány, egyik báróné lett, a másik grófné és egyiknek sincs egy lyukas garasa se. Együtt volt a mult és a jelen. És olt volt a jövő is. Egy gérokkos kassai fiskális képében, aki éppen a következőket mondta: — Méltóságos asszony, én nagyon sötéten látom a jövőt. Ha mindent eladunk, marad annyi, hogy méltóságod szerényen meghúzódva megéljen valamelyik közeli kis városban. Iglódon, vagy Lőcsén. De mi lesz azután? A fiatal urak katonai pályán vannak, a kedves lányaitól meg kell vonnunk az apanázst és elmegy a szép birtok, amely hatszáz év óta a családjuk kezébt van. — Hát nincs mód arra, hogy segítsünk magunkon? — Harmincezer forint kellene. — Hiszen az nem nagy pénz. — A birtok a terhek decára jóval többet megér, elbírná ezt is, de a pénzviszonyok, az elrontott renomé, a magénérdek . . . Késő estig tanácskoztak. És a martirarcu, fehérhajú Mérkusfalvi né ezt mondta szobalányának, Baratye Ancsura nevezetű harikóczi illetőségű cselédlánynak: — No Ancsurka, nem sokáig vagyunk egyült. Elbúcsúzhatsz tőlem is, meg ettől a nagy sárga háztól is. El muszáj adni a kastélvt. Ezt mondta. És könnyek csillogtak a szemében, ebben a szemben, mely ma is fietalosan, kéken és szelíden ragyogott. Ancsurénak a kis ablaka kinyílott a kertre, ahol tenger sárga virág virított. Anceura egyszerű tót cselédlány volt, aki nem tudott egyebet, csak vihogni, meg nótázni. De viszont a szive aranyból volt. És ez a sziv elkezdett gondolkozni. Igen, elkezdett fájni, tépelődni, siránkozni és gondolkozni. Ez a sziv diktálta a vállára a turócszentmártoni vásárfiát, a kék és piros mintájú, nagy rojtos A Mezőberényi Gazdasági Takarékpénztár rt. székházában Mezőberényben. az állami polgáriiskola és a főtér közeiében egy tágas világos helyiség, melyben 25 év óta könyvnyomda colt, egy mellékhelyiséggel egy utcai üzlethelyiség melyben könyv, papir és Írószer kereskedés volt,f. évi augusztus hó l-től haszonbérbe kiadó selyemkendőt és ez a sziv vitte végig a falun, az Odrobinéék tornácos házáig. Az öregasszony nyitott ajíót. Száraz, vén, ráncos öregasszony. — Ná, gyere be Ancsurka. Ancsurka bement a belső szobába, ahol kék volt minden, a függöny, a tányér, az asztalláb. És Ancsurka előadott mindent az öregasszonynak, gyorsan és hangosan povedáltak, a végén pedig zokogva sírt mind a ketlő. Mert hát Odrobinánénak is aranyból volt a szi/e. Szép, csillogó, arBnysziv volt az. olyan fé nye volt, amilyet a bódoa krisztus lábai elé tesznek .. . amilyen szó zóval, ezrével van ott a lankás zöld hegyek között meghúzódó tornyos kis falukban, odafönn, ahol a nagy Hegy ecélkéken őrködik felettük, fölnyulva egészen az ég közepéig. Most Ancsurka kimondta a nagy 8ZÓt. — A Janó . . . Má-nap resgel nagy családi tanácskozás volt az Odrobine-porlán. Csak ugy, mint fönn a Márkusfalvikastélyban. Csakhogy ebben a lanécskozásban kevesebben vettek részt. Nám is vezette kassai ügyvéd a tárgyalást. A résztvevők mindössze ketten voltak: Odrobina Janó newyorki üveggyóri főrészvényes, mecs az édesanyja. E'einte Odrobina Janó nagyon ordított. — Nem azért küzdöttem ezt a tiz keserves esztendőt végig, hogy uri léhűtők vigyék el a megtakarított pénzemet. — Jól biztosítva lenne a p nzed. Meg se éreznéd édes fiam 1 — Persze, hogy meg se érezném. Ven dollár hál' Istennek bőven, mert amig ezek itt ittak, meg cigányoztak, meg pofozták a szegény parasztot, addig én odakünn tizenhat órát dolgoztam és élér« raktam a garast... pusztuljanak 1 Ugy kell nekik 1 Sokéig folyt még ez az izgatott beszélgetés és a végén mégis csak az öreg néni győzött. Mert hiába, Janó az ő fia volt, aki ott nyesegette a nádast a Hernőd-parton, akire szintén lemosolygott a nagy kék Hegy és akinek szintén arenyNyíri ingek, nyakkendők fürdőruhák Strand kelmék KULPIN ÁRUHÁZ Békéscsaba — Hé? Mit csináljon á Janó? — Segítsen 1 Az öregasszony összecsapta a kezét. — A Janó I 0 segítsen Márkusfalviékon. Akik kiüldözték Amerikába. Az öreg ur ugy vágta pofon, hogy leesett a bakról, aztán Nyurjorkie meg se állott. Az én Janóm 1 Ifjú Odrobina Janó I Az gyűlöli őket. Mikor behoztuk a szekéren diadallal, öklét rázta a kastély felé. De mőr erre Ancsurőnak is megeredt a szava. — Csak a Janó hallgasson. Annak a pofonnak köszönhet mindent. Ha akkor nyakon nem cserdilik, sohase jutott volna az eszébe, hogy átszaladjon azon a nagy vizén, hanem tovőbb kergette volna az igőslovakat a márküsfalvi réten... neki köszönhet mindent. Meg aztán lehet arról a szegény fehérhajú asszony, hogy az urának mindig pofonra állott a keze? Meg hogy a pereputtya elköltené az Úristen minden pénzét. Hiszen ő csak sírni tud, meg imádkozni. De könnyen le lehet azt szerelni, akinek színaranyból van a szive. Az öregasszony egyszeribe sirva fakadt. — Az mér igaz. Nem tud szegényke egyebet. Csak sirni, meg imádkozni. ból volta szive, mint mindenkinek azon a szép, zöld szepességi lankán, a fenyőbori'otta hegyoldalban, amelyhez ugy tapad az epró falu, mint a gyerek az édesanyjához. — Hét jól V8n, nem bánom, engedett végül a Janó. Segítek rajtuk, a hilvónyokon I De egyet kikötök. Tessék megmondani az Ancsurának, edja át az üzenetemet. Jöjjön elibém ez örem Márkusfalviné, a kastély lépcsőházőban vórjon, fogadjon szépen, illedelmesen, mély Rakett hurozás és javitás Márkás ütők és labdák Szenzációs Olcsó Aron ál Luther-ucca 8. szám. köszöntéssel, megalózkodva. engem a megpofozott Odrobina Janót. Mert most nem a paraszt megy a nagy úrhoz... Nagyobb ur megy oda mindenkinél. A Dollár I És kérjen bocsánatot tőlem, illően alázatosan. hogy megbőntott egykor az a duhaj ura... mert az valahonnét látni fogja, hogy a Janót, a stréfkocsist, a homokhordó Janót hoey fogadja az ő uri famíliája! Beszélt volna még ifjabb Odrobina Janó igen sokáig. De az édesanyja nem hagyta. Megfogta a fia fakó, pisze orral ékesített fejét, amelyről nem ludta azt a jó hernádvölgyi karaktert letörölni Amerika... Megfogta és megcsókolta. És ebben a pillanatban ugy lángolt össze két aranyszív, mint a napsuiár. — Az Isten áldjon meg, Janó! * Elindult ifjabb Odrobina Janó a márkusfalvi kastély felé. Elindult hetykén, elbizakodottan dollárgőggel. Élvezte az utat. a helyzetet... lám, ezt is megértei Feltűnt a falu végén a kastély. Sárga falaival, zöldzsalus ablakaival, gömbölyű tetőivel, amelyek mint megannyi óriási piros sisak ékítették az öreg, várszerű házat. Kivül a parkban a tenger sárga virág. Belépett a rácsos kapun. Es Janó, Odrobina Janó, akinek ősei hatszáz éven át szolgálták a kastély urait, minden lépésnél kisebb lett. Balkéz felől az istálló, mely előtt a pofont kapta... de már ez sem ösztökélte lázadásra a lelkét. Végigment a fehér utakon, vitte a dollárokat, vitte az aranyszivét föl a széles márványlépcsőkön... és amikor az ajtón kopogott, ez a kopogós már szelíden koppant valahol az ajtó alján. Mintha szégyelte volna a győvaságát. Fölvágta fejét egy pillanatra. Hiszen most itt ő az ur. Nem hagya magőt. Csak azért se. Hosszú évek őbrándja válik most valóra . . . végig kell játszani ezt a komédiát 1 Meg kell szerezni ezt a gyönyörű, nagy elégtételt 1 Az ajtó kitárult, ott állott a lépcsőház alján a setétruhás, hófehérhaju, «zenvedő arcú, öreg uri dáma. És Janó, ez aranyszívű Janó féllérdre ereszkedett előtte, ugy csókolt kezet: — Elhoztam a pénzt, méltóságos asszony. 8 napos társasutazás Velencébe és a Dolomitokba Laptársunk, a sSopronvármegye* julius bó 8-án autóbusz-társasutazást rendez. Nem lesz szükséges ecsetelnünk ennek az utazásnak szépségeit, látványosságait, felejthetetlen élményeket kínáló eseményeit, ha leközöljük az utazás irányát és állomásait. Útirány oda: Sopron, Semmering, Leoben, Klagenfurt, Wörthi-ló, Villach, Udine, Velence. Vissza: Trsviso, Cortinad, Ampezzo, (Dolomitok), Toblach, LiencHeiligenblut, Grossglockner, Zell am See, Radstadt, Admont, Gesause, Mariazell, Sopron. Részvételi díj teljes ellátással 176'- P Jelentkezés lapunk kiadóhivatalában. Indulás julius 8-án, visszaérkezés 16-án.