Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-06-20 / 140. szám

Ára 6 fillér BESESHEBTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1936 junius 20. szombat 63. évfolyam 140. szám Nemcsak a zsidókat, hanem az intellektuális osztályt is le akarta mészároltatni Böszörményi, vallotta a békési kaszáskeresztes per koronatanuja (A B. K. tudósitója jelenti.) A negy kaszáskeresztes per tárgyalása tegnap fordulóponthoz ér kezet'. Hajnal látván, a koronatanú állt a biróság elé 8 vallomása ulán egyszerre eldőllnek látszik a per sorsa, sőt az is valószinü, hogy a mai nap folyamán Ítéletet hirdet a törvényszék. A tegnapi tárgyalást feszült vőrakozés közepette, nagy izgalomban nyitotta meg Apczy tanácselnök. E'őször a rend fenn'arténóra vonatkozólag tett intézkedéseket, felolvasta a törvény vonatkozó szakaszát, melyek értelmében minden tetszésnyilvánítás és zajongás tilos, majd utasította az ajtónál álló községi rendőrt, hogy hallgatóságot mostmár ne eressten be, mert a terem meglelt. A tárgyalás Hajnal István kihallgatásával kezdődött. A 49 éves, református, békési születésű kosárfonó a vádlottak közül négynek rokona, azonban ezekre vonatkozólag is vallomást óhajt tenni. — A nemzeti szociálista magyar munkáspártba — kezdi Hajnal —, amely 1933 május 10-én kapta működési engedélyét, 1933 junius 17-én léptem be és két évig voltam tag. Kezdetben még Mészáros Lejos vezette a pártot. A párt lényege a husz pont volt, azt ismertették a gyűléseken. Az a felfogás uralkodott akkor a pártban, hogy ennek megvalósítása jelentené a rendszerváltozást, ami azonban gyakorlatilag a lehetetlenséggel határos. Ötvenkettő volt a párttagok száma 8 Mészáros ekkor szélsőséges elveket kezdett hirdetni, zsidóöldöklésről és csendőrök lefegyverzéséről beszélt. Azért álltam a mozgalom élére, hogy a szélsőségeket levezessük, a magam részéről ugyanis másképpen magyaráztam a husz pontot. A párt átvétele nem ment egyszerre. Böszörményi először vezetőnek, azután csoportvezetőnek, főcsoportvezétőnek, végül pedig kerületi főcsoportvezetőnek nevezett ki. — Bereczki ugy mutatkozott be nekem, mint aki a pesti szociáldemokrata pártnak hosszú éveken keresztül tagja volt. Elnök: Előbb arról beszéljen, mi volt akkor a tagok kötelezettsége a párttal rzamben. — Akik beléptek, csak azt a kötelezettséget vállalták, hogy a párlhoz hűek maradnak és az önként felajánlott tagdijakat rendesen megfizetik. Elnök: Mi volt akkor a rohamosztagok feladata ? — Böszörményitől megkérdeztem eit és olyan választ kaptam, hogy a pártban kell fegyelmet tartamok. Én a magam részéről meg sem alakítottam a rohamosztagokat, mert törvényteleneknek tartottam őket, felfogásom szerint ilyen alakulatok szervezése csak a háborúban, illetőleg csatában helyénvaló. Közben azután 1934 nyarán a belügyminiszter elrendelte a rohamosztagok megszüntetését. Elnök: Böszörményi szerint mi volt a rohamosztagosok feladata? — Azt mondotta, hogy velük megrohamozzuk agití cióval az időköai választásokat. Énkor nem volt még «zó fegyveres alakulatokról, da akkor, amikor bizalmába fér kőztem Böszörményinek — ez már | jóval kinevezésem után történt —, • elárulta, hogy Gyoma és Endrőd között nagy felvonulást készít elő, az ottani ártéren fogunk táborozni. Ez a tüntetés nagy riadalmat okozott volna s módunk lett volna arra, hogy átvegyük a hatalmat. Aratás előttre terveztük mindezt 1934 ben, agitáltam is, hogv a felvonulás sikerrel járjon, de Böszörményi leintette megmozdulásunkat azzal, hogy még nem időszerű. — Böszörményi nem sokkal ezután közölte velem második számú tervét. Azt akarta, hogy ugyanez év augusztusában, Szent Istvánkor vonuljunk fel Budapestre, a királyi palotába, a fővárosban olyankor rengeteg az idegen, nagy lett volna a zűrzavar és kikiálthattuk volna a magyar nemzeti szociálista köztársaságot Böszörményi Zoltánnal, mint kormányzóval. — Megvalósulhatott volna ez az elgondolás ? — Nem, mert ezt a tervet, amely — hangsúlyozom — csak Böszörményi terve volt, nem helyeseltem, minthogy ilyen törvénytelen dolgokat nem akartam sohasem véghezvinni s utasítás esetén jelentettem volna az ügyet a csendőrségnek. Egyébként mielőtt komolyabbra fordult volna az ügy, Böszörményi levélben leintette. Böszörményi — Má« fontos dolog történt-e még ? — Semmi különösebb, készültünk a választásra, pedig tudtuk, hogy Böszörményi nem lesz képviselő. — Miért ? — Mert népámitó. Nemcsak a zsidókat, de az intellektueleket is meg akarta gyilkolni, mert mind megbízhatatlanoknak tartolta. Ezt 1934 decemberétől 1935 február elejéig hangoztatta Böszörményi. Hogy milyen ember, azt egy körlevéllel bizonyítom, amelyet Rigó György volt budapesti kaszáskeresztes irt az ország valamennyi pártszervesetének. Az elnök ismerteti a levelet. Többek között azt tartalmazza, hogy Böszörményi, akinek tulajdonképpeni neve Hajnal Imre, nem állithat semmit Hitlerrel való tárgyalásairól, mert nem is tud németül. Egéaz politikai tevékenysége cimtáblák kiakasztáséban áll és a tagdíjakból él. A vidéki csoportvezetőket és híveit bizalmas társaságban kineveti, s ostobáknak nevezi. Hajnal mindehhez hozzátette, hogy meggyőződött arról : Böszörményi a pártpénzeket valóban elsikkasztotta. Ezután arról emlékezett meg* hogy 1934 januárjában és februárjában irigyei meggyanúsították a pártpénzek elsíkkasztásával. Kérte, hogy vizsgálják felül a pénztárkönyveket, ez meg is történt és kiderült, hogy mindez csak rágalom volt. Majd volt néptársairól beszélt: — Bereczki szélsőséges és nagyravágyó ember, beszélgetések alkalmával többizben mondotta, hogy az iparügyi miniszteri pozíciót foglalja majd el. Vass befolyásolható fiatalember. Mind a kettő járt fel hátam mögött Böszörményihez, aki pedig — egymásnak ugrasztott bennünket. Mindenáron árulónak és sikkaBztónak akarlak lefesteni. Bereczki az állítólagos síkkesztás után kilépett a pártból, Vass pedig erőszakkal is meg akarta alakítani a rohamosztagokat. Lovas távoltartotta magát, nem szerepelt, nem járt gyűlésekre, csak Böszörményi ott szállt meg mindig nála. — Tavaly, a választás előtt, miután Böszörményit megismertem, a pártot feloszlattam, azt bejelentettem Fáy főispánnak, a csendőrségnek, Moldoványi főszolgabírónak, majd csatlakoztam a NEP hez. Előzetesen megbeszéltem mindezt Földesi Andrással, Nyestével, Polgárral. Romvárival, sőt Vassal is, aki a független kisgazdákhoz csatlakozott. A nemzeti szociálista pártközpont helyeselte elhatározásomat. — A leveleket többiiben futárral küldték részére. Két éve, hogy olyan utasítást kapott: a gazdag zsidók nyakára kötelet kell kötni és bele kell őket dobni a Körösbe. Nem sokkal később pedig, a Szent Istvánra tervezeti felvonulás előtt jött a másik hir: a külfölddel min dent elintézett Böszörményi s átvesszük a hatalmat, vagy leromboljuk Budapestet. Böszörményi azt is mondotta, hogy a kormányzó és a hadaeregfőparancsnok velünk van, de nem hittem. — A mostani szervezkedés leleplezése előtt jöttek hozzám a csendőrök 8 amit tudtam, megmondtam. Föld alatti munka volt ez, onnan tudom, mert jöttek hozzám, akik az én nézetem vallják s mindenről beszámoltak. A független kisgazdapárt terrorizált? — Messzemenő itt a háttér kérem. Márciusban előfordult, hogy a helybeli asszonyok megrohanták az uccán a pékeket, ugy hogy a rendőröknek kelleti közbelépni. S kiderült, hogy egy másik párt, a független kisgazdák helyi szervezetének vezetői biztatták a tömegeket. Ezután Mihálffy István dr. ügyész intéz kérdéseket Hajnalhoz. Az t