Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-06-07 / 130. szám

1936 junius 14 BEKESMEGYEl KÖZLÖNY 3 •és nekem se sikerült, bármennyire is szerettem volna, ezt a kötelet megszerezni. Édesanyám volt az első, aki előtt a Jehova gyönyörű­séges sorai felcsendültek, a Jeho­va legtöbb strófája itt Íródott Pös­tyénben, 5tt készült el a „Dal a szegény Árjeróla „Szomor Dani" és a fülemben csengenek még Kiss József szavai a Ferenc villában arról a délutánról, anikor elő­örsz hallottam: A kisasszony keszkenője aranyhimmal kivarrva .. — Kiss József baráti körére is jói emlékszem. Gyakran láttam őt p<?vü!t Görgey Artúr tábornokkal, Odry Lehellel, az Operaház ki­váló művészével, Vadnay Kóroly­lya', a Fővárosi Lspok szerkesz­tőjével, Jászai Marival, a költő el­mélázva ült a Kuraaion terraszán, amikor Fráter Lóránd — fiatal had nagy volt még akkor — kivelte a piimts kezéből a hegedűt és ma­sa muzsikált. Gromon Dezső, a későbbi honvédelmi államtitkár, Leuinszky József, s Burglheater >n«ja, Alexander Strako sch, a Burglheater dramaturgja ée Erzsé­bet kitólyné falolvasója ültek az Hpztfloknál és hallgatták Fráter Lóránd mursikéját. Kiss József apró cédulát vett elő a zsebéből — a zsebe mindig tele volt pa porszeletekkel — pér szót dobott oda ceruzával és ezekből a jegy zeiekből síülettek meg a halhatat­lan költemények. A W'nter-csBlőd bi'tokában há­rom kiadatlan Kiss József költe­mény van. Ezeknek a verseknek erősen familiáris a jellegük és ta­lán ez az oka annak, hosry eze­ket a költeményeket eddig nem hozták nyilvánosságra. Ezerkilencszáíkilencben halt mag Pöstyén világfürdő megalapí­tója, Kiss József egyik legmeghit­tebb barátja, Winler Sándor, a következő évben emeltek emléket sírja fölé és Kiss József magától vállalkozott arra, hogy a sírfelira­tot versben elkészíti. Két költe­ményt küldött el: egy nyolc soro­sat és egy négysorosat, a családra bizva, hogy a ketlő közül válasz­szon. A család a hosszabbik stró­fái választotta az arany betűk­kel olvasható Winler Sándor sir­e nlékén: Pusziét págonnyá — sziklát termőfölddé Virágcztatni jött ő e világra S megtörő szeme, mit -nár árnvék föi bé. Hálásan nézett az iramló Váira. A Vág susog dalt elomló porénak Hü véreiről, kiket ugy szeretett, És emléke sir lombjain a fáknak Miket alkotó keze elültetett. Kiss Jftzsef. Ennek a versnek kézirata a csa­lád biftokőban van, a dátum raj­ta: 1910 mőrcius, a család birto­kában van a másik vers is — mindkettő rőmóban ott fű? Win­ter Imre dolgozó szobájában — amely nem került a síremlékre, de nemcsak az elhunytról ad port­rét, hanem a költő finom lelkének hű mását is visszatükrözi. Ez a má­sik vers igy szól: Ipolyságot vállá családi fészkének De Pöstyénben nyilt neki teltekre rés; mielőtt kerékpárra ülsz. Mire gondolj, mi legyen a legfontosabb tennivalód? Szerelj a kerékpárodra EMERGE gumiabroncsot Zavartalan, kellemes lesz a túrád, még akkor is, ha hepehupás, zökkenös utakon jársz. Minden igény .megtalálja a maga kerékpárgumiját az EMERGE hét fajtájából. EMERGE védjegy = EMERGE minőség GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAARUGYAR Kisebb éneket is felkapott mór ének, S nagyobbat se kiméit meg a feledés. A harmadik költeménynek nir.­Nyári ingek, nyakkendők fürdőruhák KULPIN ÁRUHÁZ Békéscsaba Nyitott fehér mórványkönyv, a kö­zepén fehér rózea. Én csak tudom. Mert én alaposan megfigyeltem. Hogy eltűnt, sermrivé vélt mel­lette a kis, feketeszemű, szőke­haju Gréle. És ő íudta. Volt egy tekintete, mély szelíd, szomorú tekintete, ma is itt csillog bennem. Ez a tekin­tet megmondott mindent. Meri most már tudom, hogy én tetszettem özvegy Slrommnénak, ennek a fehérhajú, szép, mages, fekete­csipkés selyembe bugyolólt asz­»»onynak, tetszettem én, a kleine Farkas, ez ugrifüles kis maluróns. Most már tudom, mert emlékeim­ben föl föltámad ma is ez a te­kintet. És hallgattam, amikor jót­szólta az öreg, vékonyhangu zon­gorán a „Für Elise"-t, meg az „Amour et Prinlemps"-!, ott ül­tem a cseresznyefabutorok, meg a makartcsokrok közölt, amikor halkan elmondta „Bányász halá­láét. Vater Glück auf Valér Glück auf Steig nur her nieder . . . Figyeltem vasárnaponként, amint a luleránus templomban az első padban komolyan hallgatta a pré­dikációt. Néha odavillant rám a szeme meghitten, kedvesen, min­dig egyformán. Ebben a tekintet­ben tisztasőg volt, nemes érdeklő­dés. semmi több. És ez a tekin­tet lobbant föl, midőn utoljára ke­zet Cf.^ko tam p.eki. — Üdvözlöm az édesanyját. Egy pillanatra mintha otthagyta volna briiiiánskövek fényében für­dő átlátszó kezéf. es én barna, a nyújtótól, korlattól feltöröit diák markomban. Álmodtam talán? Apró futó emlék. Fehér már­vényrózss, fehér nyitott márvány­lapon. * Nemrégiben iörtént. A szerkesz­tőségi szolba már harmadszor nyi­tott be, kockáztatva azt, hogy va­lamit a fejihez vőgok. — A hölgy türelmetlenkedik. Felütöttem a fejemet a Ievélhs­lom mögül. — Várjon. — Ez olyan, hogy nem vár. — Hát jöjjön be. Kis kacér kalap, boia da rose­kosztüm, amely váratlanul befe­jeződik jóval e térd fölött. E^y relikül, arany, meg gyöngyház, egy éles piros vonal, élénk, bolond párisi rouge. Megcsap a Worlh : „Dans la nuit" átható illata. Két fius láb . . . furcsa bolond etonoa hányiveti ez a kis jószág, ismerős, kedve** szemek. — Nem isrner? — Nem. — Nézze meg a szememet. Azt mondják, egész olyan mint a nagymamáé. Sokat emlegelte, ha olvastunk magáról. Kecagott. — VaS^r Glück aufl — A S.romm Jelia 1 — Az ez én nagymamám. Üd­vözli magát. — Hogy lehet az? — Na váajon olyan meglepett ábrázaiot. Háta mama,akitStromm Gréte-nek hívtak, férjhez ment és én megszülettem. Ezt csak érti ? — A gchöne Jella unokája I — Csak azt ne mondja : jaj, hogy telik az idő. Unalmas, hogy maguk mind ezt mondják. Felel­jen inkább arra, tetszem-e ma­génak ? Kacéran megfordult. — Miért kíváncsi rá ? — Mert ez a dologhoz tartozik. UÍV jöttem magához, mint a csa­ládunk régi barátjához. — Parancsoljon. — Nizzában ugyanis megismer­kedtem egy lyoni gyárossal. Se­lyembe dolgozik a tinó. Sok He­lyemben. Jelen volt, amikor a Ca­sino Municipial-ban elnyertem egy braziiaitól százezer frankot. Más­nap már igy szólt: Yvette legyen a felségem. — Maga Yvette? — Nam. Aliz a nevem. Pélfalvi csen dáluma, ezt olyan karionokra irta c<nusával a költő, amelyiknek baloldalán miniatűrben Kiss Jó­zsef fényképe látható, jobboldalán pedig „A Hét" cége és Nép­színház uccai cime olvasható. Est a verset az írek szabadság­harcának idején irta Pöstyénben Kiss József és -a papiros oldalára zárójelben megjegyezte : (Célzás a mi szabadságharcunkra) A költemény cime: Casement, a vers öt háromsoros strófából áll és így hangzik : Kis keskeny kék esik a nyakán, Ugy szalad végig az éjszakén. Éjbe, setétbe — kisértet talán Két tenyerébe fogja a fejét, A7 iiek földje oly árva, setét. Rab lakje, meg koldus völgyét és hegyét Vigyázzon fejére kinek esze van, ? A hóhérdbárd csiklandós, csintalan S ir földön busásan bő dolga van. Szalad az égbe csíkkal a nyakán, Ugy törtet végig minden histórián. Szabadság, bitó, hurok egy talán... A'iz. Da künn Yvette vagyok. Miért ne. — Kérem . . . — S«óval : B győros megkért. — Gratulálok. — Még nem fogadom el. Mert — éppen ezért jöltem magóhoz. Én nem akarok hozzámenni. Öreg és kövér. Színésznő akarok lenni. Cannes-ban első dijai, nyertem a charleston-versenyen. Énekelni nem tudok, de hót az ugye, nem is kell? Belenyúlt a retikülbe, kivett egy piros rudacskót és csókolód­zott vele. — írjon nekem egy szerepet. — Majd meglátom. Kacéran elköszönt tőlem. Akar perecei kegyetlenül csörögtek. Há­tul meg rövidebb volt a szoknyája, mint elől. * Magam maradiam a szerkesz­tőségi szobában, amelybe Pólfalvi Aliz-Y vette utján napokra beköl­tözött a bódító francia virőgokszaga. És eltűnődtem. Micsoda! bolond vilőgnak, mi­CBoda tragikus világégésnek kel­lelt jönni, hogy igy fessen a har­madik generáció . . . Hogy ez a nyakigláb, rouge és puderorgiát ülő, nyegle, kis össze-vissza nőcs­ke legyen a fehérhajú, szomoru­szemü, tisztalelkü Jeliának az uno­kája!

Next

/
Thumbnails
Contents