Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-05-24 / 119. szám

2 ÖEKESMEÖYEI KÖZLÖNY 1936 május 24 Ahol Toldi szerelme megszületett Látogatás Arany János karlsbadi panorámás kis szobájában — A Toldi írójának ismeretlen karlsbadi versei — Amikor a hálás Karlsbad Arany Jánost felmentette a kurtaxa fizetése alól A Schlossbrunnkolonade fölött, ott, ahol egy öreg torony emlé­keztet arra a kastélyra, amelyet Karlsbadnak, a monda szerinti felfedezője, IV. Károly német-ró­mai ceáazár emelt, áll egy öreg ház. Vörös cserepekből rakták ki egy­koron a tetejét, vakolata málik, megkoptak régen az aranyos be­tűk, amelyek tudtul adják, hogy ezt a házat „Jáger"-nek hivják. Emeletes, kicsiny öreg ház, lehet százötven esztendős is. Most ké­szülnek lebontani. A kapu és az emeleti ablakok között rózsaszínű márványból emléktábla adja tud­tul az idegennek, aki erre jár: Zur Erinnerung an den ungarischen Dicbter Johan Arany ARANY JÁNOS ebben a házban lakott 1869,1870, 1871, 1872, 1873, 1874, 1875, 1876 években. Ki emelte ezt az emléktáblát és mikor illesztették azt a vadász hoa cimzett öreg ház aárga falába? — erről nincsen semmiféle faljegyzés. Csak egy bizonyos: ez az emléktábla volt az első és hosszú időn át az egyetlen, amivel a magyar költő emlékét idegen ország ban megtisztelték. Nyolc esztendőn keresztül, min­den évben egy teljes hónepig ku rállatta magét Arany János Karls­badban és igy kézen fekvő a gon­dolat, hogy irodalmi munkássá­gán nyomának kell lenni a karls­badi tartózkodásnak. Ez a nyolc hónap nem tűnhetett el nyomta­lanul és az, aki foglalkozik Arany János karlsbadi tartózkodásának — irodalomtörténeti szempontból is — kétségtelenül érdekes rész­leteivel, bizonyára talál olyan ada­tokat, amelyeket az irodalomtör­ténet nem ismert eddig. Arany, Kazinczy és Szemere Pál költői versenye Arany János karlsbadi tartóz­kodásával egy kiváló magyar or­vos: Molnár Béla dr. foglalkozik esztendők óta. Molnár doktor több olyan költeményre bukkant, ame­lyeket Arany János Karlsbadban vetett papírra és ezek között ketlő — arany betűkkel márványba vés­ve — itt, a Teple folyó mellett hirdeti Arany János költői nagy­ságát. A Hotel Imperial hatalmas kert­jében találkoztam vasárnap dél­után Molnár doktor úrral. Az Im­perialban már megkezdődött a sze­zón. Odakünn sorban állnak az autók. Köröskörül virágzanak a fék és amikor angol valcerre áll­nak fel a párok, azt hinné az ember, hogy egy párizsi divatrevü eleven?dik meg. Szemünk elölt a legszebb panoráma: messze a tá­volban piroslik teteje annak a ház­nak, ahol hatvan esztendőnek előtte töltötte utolsó vakációját a Toldi írója . . . — Ha lemegyünk az Imperial­ból a Mühlbrunnhoz — kezdi ér­dekes e'őadását Molnár doktor — márványtáblán egy latin ódát ta­lálunk bevésve. „In thermas Ca­roli IV." a cima ennek az ódának és a szerzőja az a Lobkowilz Bo­huslav báró, aki Ulászló király budai udvarának is szolgálatában állotl. E'l a tizennyolc soros latin ódát a századok során a világnak úgyszólván minden nyelvére le­forditotiök és Arany János első karlsbadi verse éppen ennek az ódának magyar fordítása volt. Arany Járos előtt már Kazinczy Ferenc és Szemere Pál átültették magyarra Lobkowilz báró versét és a magyar költészetben az Eperjes melletti erdei lakon kivül Karlsbad az egyetlen hely, amelyet három kiváló magyar költő énekelt meg. — Petőfi, Tompa és Kerényi hí­res költői versenyén ki/ül nincsen más költői tárgy, amely ilven ma­radandó emléket emelt volna ma­gának a magyar irodalomban. Az akadémia titkára omnibuszon érkezik meg Karlsbadba — A karlsbadi kuriista tanúsága szerint 1869 nyarán járt először Karlsbadban Arany János. Abban az időben Karlsbadnak nem volt még vasútja és az ut Pesttől Karls­badig kereken három napig tartott. Teplitzről, vagy Pilsenből társas­kocsin kellett utazni és Arany Já­nos is omnibuszon érkezett meg. — Két évet a Walter Scott ház­ban töltött Arany János, amikor azonban réji tulajdonosa ezt a házat eladta éa megvette „Jáger"­hez cimzett házat a Schloaaber­gen, Arany János követte őt ide. — Karlsbadban két vers örö­kíti meg Aranv János költészetét. Az egyik erdőben, az Ecce Homo kápolna mellett egy kőpadon igy szól: Arany . . . E helyt feledve but, feledve bánatot pihenj 1 S mig egy sóhajt hazádba nem re­pitsz, tovább ne menj ! — Másik költeménye a karlsba­di temető egyik sírkövét díszíti. Egy fiatal pesti fiu meghaltKarlsbad­ban. Sírkövére Arany Jánoa ké­szítette a feliratot. — Kalebadi nyaralása végén irja ezt a tréfás strófát: Isten veled Karlsbad szép tája I Örökké az ember nem állja. Rothad neki tüdeje-mája ; — Igy végződik a földi pálya. Alászolgálja I — A költő karlsbadi tartózkódásá­ról elég sok részletet ludunk. Arany János általában szereti a magányt, a társaságokat nem ke­resi. Hosszú sétákat tesz, virágo­kat szed és ezeket lepréselve el­küldi unokájának, Piroskának. Min­denki azereti őt éa Karlsbad vá­rostanácsa nagyrabecsülését iránta azzal fejezte ki, hogy 1873 ban felmenti őt a kurtaxa fizetése alól. Arany János büszke erre a meg­tiszteltetésre, a kurtaxa összegét azonban jótékony célra ájánja fel. Toldi Miklós fedezi fel Karlsbadot — Nem fér kétség hozzá, hogy Karlsbadnak a legszebb irodalmi emléket Arany János emelte. A monda szerint negyedik Károly német római császár egy vadá­szat alkalmával bukkant azokra a hőforrásokra, amelyek ezt a fürdőt az évszázadok során világhírűvé tették. — Arany — akárcsak Goethe Tu Csen az áíomországbari A B. K. eredeti tárcája Irta : Szántó György Fu Csen szolga volt egy san­franciscói ópiumházban. A China­town egy könnyen hozzáférhető helyén volt ez a gazdagon beren­dezett és előkelő ópium ház, hogy az alabástrombőrü ledyk és a ki :lt bőrziánerek simán és félelem nélkül látogassák. Kinaiak nem is julhaltak ebbe a méregdrága éa drógamérgü selymekkel bélelt élomkereskedésbe. Fu Csen szolga teste is nehéz selyembe volt belehelyezve. Mel­lére természetesen a dühöngő kí­nai sárkány volt kihimezve és mikor ügyes, hosszukörmü kezei­vel előkészítette az ópiumpipát a már türelmetlenül felrengő vendé­geknek, ezeknek utolsó földi im­pressziója ez a zöld selyemsár­kány volt. Aztán felsóhajtottak, remegő kezük móhon vitte szó­jukhoz a pipát, a csend mesélni kezdett és legtöbbjük nemsokára ismét találkozott a zöld sárkány­nyál, do már odaál, a titkos di­menziókban. A sárkány óriásivá növekedett és lomhán megmozdult. Kígyózva szállott és változtatta a legragyogóbb színeket, mint a kaméleon. Fu Csen sokáig nézte figyelmesen az álmodók arcát. Ö NEJN SZÍV sohasem ópiumot. Ébrenálmodó volt. Fénytelen. kis szemein keresztül csodálatosan tarka képet vetített agyába as élet laternamBgikája. Ki tudja, talán költőnek, vagy festőnek ssü­letett Fu Csen, hogy olyan tarká­nak és csodálatosnak talált min­dent. Mikor az auíók ejlaját nyi­togatta, mindig uj kis csodák vár­tak reá. Még a százszor látott törzs­vendégek is újra meg újra érde­kelték, ruháik.ép oly változatosak voltak, mint aickifejezésük soksze­rüsége. Az áruló ercok, hol a gond sölét köntösét viselték, hol a jó­kedv narancsvörös karneval-jel­mezét öltölték magukra. Fu Csen minden változatot meg tudott különböztetni. Különösen egy őszfürlü, zömök ember érdekelte. Világosszürke kürlőkalapot viselt mindig, dom­ború melléhez, álmélkodóan simult a nagy fehér ezekfük végtelen sora és egy széles, fekete szalagon olt himbálódzott a ruháján egy arany­ba foglalt, kerek üvegdarab. Haj­nalban surran! elő óriás, fehér autója. Fiatal leánnyal jött, mindig uj ieánnyal és uj szekfüvel. Ezek voltak Fu Csen legszebb álmai. Az őszfürlü kedvelte Fu CsenUNéha rászegezte szúrós sze­meit és igy szólt egy-egy leány­hoz, vagy talán saját magához: — Mintha ábrándoznék ez az ember. Sohasem láttam még áb­rándozó kínéit. Aztán mindig fel­kacagott és egy ezüatdollárost nyúj­tott át a szolgának. Egyszer külö­nös sejlelmes hajnal hozta a fehér autót. A keleti horizonton, két fe­ketén meredező felhőkarcoló gi ganlikus árnya körött sötétlila fal­hőfolyam úszott. Da aranyló lob­banások vidámították lilaszin öre­gitő fátyolát, a nap már ígéreteket tett és kacérkodott a bágyadt fal­hőderabok „őzül. Az autóablak rábámull az ég szűnni nem akaró komédiájára és előkelően lekicsi­nyelve tükrözte vissza az egészet, Fu Csen kinyitotta az autó aj­taját. Most hozta a legszebb álmot a fehér autó, ezen a sejtelmes haj­nalon. A fehérruháju leány arca is fehér volt, a száj vékony kar­min vonala rejtvényként piroslott rajta. És hat aranyfürt hullámzóit le a köpeny fehérjére, A kürtőka­lapos öreg nevetett. Mert Fu Csen még sohasem ábrándozott el eny­nyire, mint most, ezen a sejtelmes hajnalon. A nevetés észretéritette. Besurrant a vendégekkel a nehéz selymek közé és hosszukörmü, fürge kezeivel előkészítette a pi­pákat. Aztán rájuk adta a kimonó­kat és távozott. Egy óra múlva visszalopódzott nesztelenül és mégis feszülő iz­mokkal. Már aludtak. Leeresztett a mennyezetről egy gyékényfüg­gönyt kettejük közé, aztán letér­delt a lány arca közvetlen köze­lébe és sokéig bámult erre a fe hér álomra. Az álmodó ólomra. Elhatározta, hogy most az egy­szer végre beteljesül minden álma, még ha az élete árán is, hiszen ez a fehérség a beteljesülés. Hi­szen ezt igérte a nap lilafelhők mögül. Síines selymek és nehéz illatok közölt dalolt a csend. Szőnyegek virágai élni kezdtek, vázák virágai meghaltak. Tompított fények most izzón fellángoltak. Kis furcsa szörny lépkedett a légben: az érzékiség titkos, vad alakja. Minden felfi­gyelt a furcsa jövevényre. Fu Csen átölelte az álomleányt. A törékeny test végigborzongott. Egy krizantém szirmai lassan hul­dogálni kezdlek. Éa a vázén, mely­ben a krizantém haldoklott, egy mozaik arc groteszk mosolyra tor­zult. Az ópiummécses sercsenve aludt ki. A meghalt lángocska lel­ke felszállott vékony, halványkék füstsávocskába inkarnáltan és a mennyezet feketeségbeburkolt di­menziói, mint nirvanaállomások fo­gadták be a halványkék lelkecs­két. De a lány nem ébredt fel. Ne­héz álma biztosan az első ópium­ólom volt. Az első szerelem, amely­től nem lehet szabadulni. A krizantém szirmai csendben tovább hullottak. Ekkor megcsil­lantak Fu Csen komikuson ábrán­dos szemei. És mégis övé lesz a leány I Hosszukörmü, gyors kezei az ópiumpipa után nyúltak. Elővette Álomország kulcsát, életében elő­ször. Aztán végig nyujtózolt ő is a kereveten, a megszökött test mellett. Igy kergette Fu Csen az álmot. Messze Ópiumországban övé lett a leány.

Next

/
Thumbnails
Contents